Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-13 / 42. szám
20. oldal. 1927. február 13. Banális történet 1. Az éjszaka bolond kiszámíthatatlanságában úgy érezte magát, mint aki ideges nagy fájdalmak őrizője. Idegen volt a szakszofónos, dobpergéses éjszakában és azért mindig újra kereste. Nem akarta magát érdekessé tenni és nem is lett soha különb, mint minden elégületlen soatakaró jámbor. Beteljesülhetetlen vágyai, azt hitte, mérhetetlen fájdalommal töltik el, pedig csak egyszerű szomorú legény volt, aki, ha éppen meg is legyintette az élet, hamarosan kiheverte. Blazirt, lámpába belebámuló tekintettel ült. Olykor egy-egy pillanatra találkozott tekintete a lányéval, aki rámosolygott, mert mindenkire mosolygott egyszerű korlátoltságával, nagy kárminra festett száját ilyenkor szélesre húzta. Azt nem vette észre, hogy másra is mosolyog és nem látta, hogy két fájdalmas, sokat tudó ráncot takar a festék. A lány nagy barna oroszlánsörényét idegesen, rakoncátlanul rázta, hangosan ieivihogott és kiitta konyakját Megpróbálta, de hiába, nem tudta a mámor butitó, mindent feledtető öntudatlanságát érezni. Mélyen összeráncolta homlokát és fanyarul megjegyzést tett a nőre. Fölfaló, nagy, álmos és fájdalmas tekintettel nézte, bámulta egész este. A nő egy-egy pillanatra ránézett, mosolygott, kercsztülnézett rajta. 2. Az egész napja. Reggel mindig fáradtan, fejfájósan, rossz szájízzel kelt és hivatalába ment Nem talált semmi értelmet és célt a munkájában. Robotos és eredménynélküli volt a munkája és „fejfájósan, bágyadtan és bárgyuan mindig rágondolt. Nappal, ha kétszemközt volt önmagával, röhögve és cinikusan hazudta, hogy nem szerelmes. Mások előtt sokat sejtetőn és célozgatva megjegyzéseket tett Estig az élete nem volt tisztára az övé és nem is volt igazán élet. Csak megszokott halálos unalom. Unalommal és nemtörődömséggel tette meg azt, amit éppen hagy on kellett. Legtöbbször azonban -álmosan ült vagy aludt Ilyenkor gyűjtött magának uj erőt az éjszakára. Este felvette jobbik ruháját, megmosta arcát és megfésülködött. 3. Már csak egy-két elkeseredett bohém itta az éltető, ölő italt. Szeretett volna vele komolyan beszélni. Elmondani, hogy' milyen furcsa és mennyire fájdalmas ez a minden, ami itt van lomhán előttük. Meg szerette volna magyarázni, hogy milyen hideg a zene és mennyire értéktelen az, amit meggyőződés nélkül tesznek. Szerette volna megértetni vele, hogy nem az a fontos, hogy megértik-e egymást, hanem a sorssá súlyosodé véletlen. Szerette volna megmutatni, hogy milyen szép és nagy a szive és mennyire örülne, tia csak egy kicsit őszinte lenne hozzá. Volt. néha egy-egy rövid pillanata, amikor azt hitte, hogy meg tudja magát szerettetni, hogy, van benne valami, ami szuggesztiv erővel huzza a nőt hozzá. Meg sem akarta csókolni, csak el akarta árasztani és besugározni szegény, elnyűtt életét egy kis derűvel. Sok, sok boldog perccel szerette volna megajándékozni, hogy öreg, elhagyott szegényházi lakó, vagy uccai lámpák szomorú védence, védelmet kereső ázott pária is egy pillanatra boldog és mosolygó legyen. Hogy úgy mosolyogjon, mint most, csak több őszinteséggel és fájdalommal. Szerette volna karjára kapni, kiszaladni vele az örök banális májusvégi illatos rétre és Bit régi szatirkéut ugrándozni, bukfencet vetni előtte, hogy megkacagtassa, hogy egyszer igazán í lássa nevetni. Boldognak és gondtalannak szerette volna látni. 4. Azoh az estén is meg akarta mondani, hogy szereti. El szerette volna sírni a fájdalmát, hogy milyen egyedül lesz, ha ő elmegy és hogy tán sohse látja többé. Tudta, hogy mire mégegyszer a meggondolatlan idő és a kiszámíthatatlan, hideg sors összedobja őket, már nem is fog rá emlékezni. Nem fogják a kárminajkak eszébe juttatni mosolyát. R. , & mm sate&amBí sssa, bess&més,' BÁCSMB&m NAPLÓ szerencsétlenebb, elhagyatottabb, mint a nő. Látta, hogy az élete csak önklnzás, gondolattalan tnámorkcrcsés, tele sok szép fájdalommal. Akkor látta, hogy nem volt igaz egy érzése, gondolata sem, hogy soha őszinte nem volt, önmagához sem és hogy csak semmittevésben, önmarcangoló nagyhanguságban és hangoskodásban telt az élete. Mennyire nem volt igaz egyetlen tette, milyen gáládul hazug volt minden fájdalma, akármennyire fájt is. Nem jutott soha eszébe, hogy van még más is, mint az ő nagy szive, hogy van másnak is egy kis boldogtalansága és egy kevés melankolikus szomorúsága. 6. Elment Nem látta a nőt, a pincérek hajlongó alázatosságát, nem hallotta a zene bugyborékoló zokogását, a tangó cukrozott fájdalmát. Levette a kalapját és bclopózott a hajnalba. Harcz Mihály ALAKOK — sí«— Tanár (Szombat délután, a diákok boldog idittje. Utána a vasárnap, arany nyugalmával, arany lustaságával. Most fogom fölkeresni a tanár urat. Kopogok az ajtajún. A cscngctyii nem szól Figyelem magam. Valaha diákkoromban a torkomban dobogott a szivem, mikor beléptem szeretve gyűlölt zsarnokaim irigyelt, polgári otthonába s megpillantottam őket hálókabátjukbacn, szivarral a szájukban. Most az érzésem merőben más. Az irgalom fog cl. Két szoba-konyhás tálcás. Ezzel szemben az egész lakás konyhecszagu. áfa savanyulcáposztát ebédeltek. A tanárné nyit altót, aki ronggyal törölgetl kezét. »Józsi« szól s a konyhából kilép a tanár ur. ő is törölgeti kezét, segített a konyhában a feleségének, Egyébként görög-latin-német szakos, az irodalom doktora 42 esztendős, halántékán már mély ördögárok és fejebubján holdudvar. Vastag ezüst óraláncot visel, tarka puhainget s nem tadni miért, fehér Münyakkendőt. Három gyermeke van, mint a népmesékben szokás.) — Tessék helyet foglalni. (Kiszól) Bélus, egy széket. (Bélus, a fásgimnazista fia, aki fölfelé fésüli haját, széket hoz, mélyen meghajlik előttünk, mint az iskolában, aztán magunkra hagy.) — Beszélhet, tanár nr? — Beszéljek? (Elszántan.) Hát beszélek. Előbb azonban nézzen meg. (Fálátl) Tessék kicsit megvizsgálni. Én nem tudtam. hogy ön jön. tehát nem öltöztem át az ószeresnél. (Közszemlére teszi magát.) Ez az egyetlen ruhám, a kommün alatt csináltattam, azóta eladtam ferenejózsefemet, amelyben valaha érettségiztem. mindenemet amim volt. Igen, ebben tanítok is. (Kabátja ujját mutatja) Fosztadozik, a feleségem olykor levágja és beszegi. Ezért olyan rövid. (Váratlanul föltakarja nadrágiának rozzant, többször toldozott stoppolt alapzatát.» Ezzel azonban már baj van. Állandóan ülnöm kell a katedrán, nem sétálhatok a padok között, a gyermekek észrevennék s azok barbár, kegyetlen kritikusok. Kinevetnének. (Kimondja amit gondoltam.) Csinos madárijesztő vagyok, mi? — (Tanácstalanul.) És miért, miért? — (Oktató módszerrel.) óhajtja, hogy számoljunk? Rendelkezésére állok. Havi fizetésem 256 pengő, se több se kevesebb 18 éves szolgálat titán. Egy tanítványom aki tavaly érettségizett, 350 pengő fizetést kap. Múltkor beköttettem egyik könyvemet, sokultam érte a két pengőt, beszélgetni kezdtem a könyvkötősegéddel s az elmondta, hogy hetenként 70 pengőt keres. Négy elemivel. Én pedig még mindig azzal rémitgetem a rósz nebulókat: -’tanuljatok, mert az apátok inasnak ad. Nem mulatságos? — Föltétlenül. — Ennéfogva társaságokba nem járhatunk, nincsen ruhánk meg aztán ki kiváncsi ilyen savanyúi, unalmas, elmaradt emberekre? A tanárasszonyok cselédmunkát végeznek, padlót sikálnak, olyan ripacsos a kezük, hogy szegények még egymás előtt se mutatkoznak szívesen. Feleségemnek egy vágya volt. Az, hogy fürdőszobája is legyen, a gyerekek miatt Mindig azt ígérgettem, hogy várjon, majd később, ha öregebb leszek (Legyint.) Soha se lesz fürdőszobája. — Mi a tjaptrend?-- RfeKadt fcsrisor kelek’ Élőszei tó* tisztem az egész család cipőit. Csak nagyon kevés tanárcsalád tarthat cselédet Szenet hordok a pincéből, ide a harmadik emeletre s csak akkor áldom a sorsomat, hogy tanár letem, hiszen lehettem volna szénhordó is és akkor állandóan szenet kellene cipelnem. Mindnyájan már fáradan, kedvetlenül érkezünk az iskolába, ott rendbe szedjük valahogy' az arcunk ráncait s a katedrára ülünk. (Szigorúan rámszól) Figyel? — (összerezzenek, mint hajdan és karba fonom a kezemet.) Igenis tanár ur j kérem. — Hol is hagytuk el? Amint említettéin (A múlt órán?) a katedrára ülünk és mindennap három órát adunk szabad időnkben sokszor helyettesítünk. Egy osztályban hatvan gyermeket zsúfolnak össze, akiket nemcsak tanítani, hanem fegyelmezni is kell. Elképzelheti, hogy iahet foglakozni hatvan tanulóifjuval (így mondta az aranyos!) Különösen nyelvi órákon, ahol az egyéni oktatás, a kiejtés a fontos. Az történik, hogy' akinek ismerjük az apját, azt fölszólítjuk, a többiek pedig vagy' jelest, vagy elégtelent kapnak. A tanterem levegője csömörlctes. Lányt csak negyvenhármat Szabad fölvenni egy osztályba. Úgy látszik, azt 'hiszik, hogy a .fetik illatosabbak. Tévednék^ tizjpercekberi felügyelünk. Annak előtte elbeszélgettünk tanítványainkká!, de manapság csak mogorván réhdőrköd’fhrk közöttük. Itthon készülnünk kell az előadásra. Én a békeidőben naponta legalább három órát foglalkoztam tárgyaimmal. Ez volt legkedvesebb szórakozásom. Ilyenkor meg-megjclentek lelkiszemeim előtt a fiuk s pontosan tudtam, hogy másnap mit fogok kérdezni ettől vagy' attól. Éz a szép kisértetjárás azóta megszűnt. Ma már a nevét sem tudom mindegyiknek. Hetente 300 gyakorlatot javítok itthon. — Oueni di odere... — Nem az istenek (Fejét rázza.) Az emberek. Nem törődnek velünk. Kis társadalmi osztály' vagyunk. Alig töhben, mint ezren. — Lesz-e majd ezután tanár? — Ösztöndíjakat tűznek ki már a kö-j zéprskolában. Kevés eredménnyel. Ta-; valy tőlünk csak egyetlenegy hóbortos I diák ment erre a pályára.-- ön miért leit tanár?-- Mindig tisztajdes tanuló voltam j és — Isten bocsássa meg a bűnöket — volt tanárjaim tanácsolták. Három szakból vizsgáztam, hogy minél előbb álláshoz jussak, de annak amit tanultam. sohasem vettem semmi hasznát, évokig kellett nevelösködnöm vidéken, csak később neveztek ki protekcióból — Mégis újabban könnyítettek a helyzetükön. — Hogyne. Hivatalosan is megengedték, hogy mi, gyakorló tanárok magánórákat vállalhassunk a diákoknál. Olyan ez kérem, mintha a biró egy'uttal ügyvéd is lehetne. Pirulva csöngetünk be a, diákok lakásán, ahol minden poinpásabb és szebb, mint mináiunk. Aztán még ha lenne elég magánóra. — Időnként nem kapnak jutalmat? — Kapunk. Például eltörölték a korpótlékunkat, úgyhogy most a tanár ott végzi, ahol a biró kezdi. Egy karácsonykor ajándékkal leptek meg, kimondták, teagy, ezutís -a», hsmdse énét kéül szolgálnunk, hanem harmincötöt. (Maga elé sóhajt, mint a rab.) Harmincöt év. (Az enyhítő körülményeket nem vették figyelembe.) — Egyesek azonban karriereket is futnak meg? — A képviselő-tanárok. Múltkor, hogy a parlamentet föloszlatták, egy képviselő-tanár abban a két hétben, mely a ház föloszdatása és a választások kiírása között múlt el, igazgató lett s most majd mint igazgató megy nyugdíjba. — Politizálnak? — Kenyeret akarunk. — Milyenek a mai diákok? — Nem érdeklődnek semmi iránt — Milyen játékszereket koboznak el? — Tanári zsebnaptárakat, repülőgépeket, tankokat, melyeket maguk szerkesztenek törlőgumiból, toliakból, Írónőkből. — Hogy állunk a tekintéllyel? ’ — Köszönöm, rosszul. A jobb érzésű tanulófiu csak szánalmat érezhet ilyen kopott legények iránt. (Pontosan.) A tekintély: az erkölcsi és anyagi javak folyamánya. Mihelyt elhagyják a tanintézetet, megszüntetik a köszönést. Nem veszem rossz néven tőlük. Magam is igy tenném. (Nem bírom tovább. Eddig még sohasem beszéltem senkivel, akiben ennyi keserűség lappangott volna, Találkoztam inségeseklccl, de azok legalább nem Iáitok az ínségüket. Ez az értelmes, müveit osztály azonban lát. Az élettan tudósai megfigyelték, hogy mikor kopkltatnak valakit, először a fölösleges bája ég cl, aztán a többi szervek soványadnak le, a tüdő, máj, lép, utoljára fogy le az agyvelő. Indulok, menekülök. futok innen. A tanár urnák még hatvan görög dolgozatot kell kijavítania, íróasztalán ot a vöröstinta. Ujjai, körmei vöröstintásak. Mintha vér csorogna róluk. A tulajdon vére.) Kosztolányi Dezső Kemény Simon Csillagos éjszakaf ujkolé De szép mező, de kék mező Nézi a sáppadt kétkedő, S meztelen lesz a hittől Csapa örömkék és arany S ezüst csillag virága van, De jó kerek kaszáló. A könyv azt Írja ott az ég Ott laknak a Jóistenek, Kék tanya, szép majorság. Ott az éjszaka vet, arat Csillagot, csillagsugarat. Életet, halált, békét. Komoly, erős szántóvető, Megfeni a friss holdat ő, A keskeny ezüst sarlót. Aztán fütyülve neládül, Kaszál, petrencéz egyedül, Vágja a sarjut a sarló. Gondolt-e családja, gyermekei jövőjére? Van-e életbiztosítási kötvénye? Kössön felesége, gyermeke javára életbiztosítást í Biztos tőkebefektetés, szeres* csétleoség esetén bű támasz 0 0 az életbiztosítási kötvény! Forduljon felvilágosításért a msiijtfiieiín biztositő társasághoz Subot’ca, Aleksandrova uJ. 4* Az intézet saját palotájában.
