Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-13 / 42. szám
4. oMal BÁCSMEGYEl NAPLÓ _________ 1927. február 13. Huszonkilenc vasúti vonalat akarnak kiépíteni A terveket kidolgozó szakbizottság ülése A Jugoszláviai nj vasútépítési terv kidolgozására delegált bizottság a nyilvánosság kizárásával tartotta meg legutóbbi ülését és annak lefolyásáról csak a bizottság igen szűkszavú .kommünikéje tájékoztatta a közönséget. Egy olyan személyiség, aki a biz almas ülés lefolyásának minden mozzanatáról kellőleg tájékoztatva van, az ott történtekről a következőket mondotta: — Mítrovics tanár, a bizottság duóké tapintatos és objektív fellépésével az Adria-vasut kérdésének leginkább propagált megoldást tervét, a Beograd— kofori tervet a napirendről levette ás így a legfőbb ütköző pontot a tanácskozásból kikapcsolta. Mítrovics elnök ugyanis szakértőkkel elkészíttette a tervbevett vasúti vonal kiépítésének költségvetését, amelynek horribilis számjegyei a terv keresztülvitele ellen szólanak, olyannyira, hogy még a Beograd—kotori 6p-itési terv hívei is cláliottak a terv további támogatásától és a szőkébb bizottság a tervet végleg elvetette. — A főbizottság ülésén azonban az Adria-vasutkérdés Beograd—kotori megoldásának hívei már nem törődtök bele a szőkébb bizottság elutasító határozatába és a főbizottságban a hívek egész sora szállt síkra az általuk ajánlott megoldási mód mcEett. Mítrovics egyetemi tanár, elnök felkérte a szőkébb bizottság előadóját, hogy ismertesse a szükebö bizottság elutasító határozatának okait. Nagy feltűnést keltett, amikor az előadó maga is a Beograd—kotort megoldás hivének jelentette ki magát. Az Adria-vasut ellenzői, akik azt hitték, hogy a kérdés végleg lekerült a napirendről, nem jelentek meg teljes számban és így; a Beograd—kotori tervet csak három .szavazat.....többséggel utasították el. Az Adria-vasut híveinek ez a tneglcpetésszerü uj offenzivája nagy feltűnést keltett. A főbizottság azután megállapította azokat a vasúti vonalakat, amelyeknek kiépítését sürgősnek találta. összesen 29 vasúti vonal kiépítését kívánja. Ezek között szerepelnek a Beograd—pancsovói vonal az uj Dunahiddal, a Beograd —Batajnica vonal második sínpárja, a hozzátartozó Batajnica—nimai vonallal. a Bácska—Palánka—Síd vonal a hozzátartozó Dunahiddal, a Sztaribecsej —Novfbecsej vonal az uj Tiszafáddal. A 29 uj vasúti vonal a hozzátartozó hidakkal együtt 1,275.000.000 aranydinárba kcnil és az uj vonalaknak teljes hoszszusága 4250 kilométer. Az építési költségek fedezésére külföldi kölcsönt keres az állam, amelyért a saját jótállásán -kívül leköti az állam nevén telekkönyvezett ingatlanokat is. Külföldi kölcsönajánlatokkal árasztják el Jugoszláviát A Rothschücl-bank és a Bleer-csoport ajánlatai Beogradból jelentik: Az utóbbi hónapokban, a külföldi pénztársaságok ügynökei Bcogradban egymás kezébe adják a kilincset és az állami fórumokat épugy, mint a magánintézeteket újabb és újabb kölcsönajánlatokkal keresik fel. A külföld érdeklődése részben Markovics Bogdán, az uj pénzügyminiszter személyének is szól, aki a legutóbbi esztendőkben számos külföldi kölcsönt kötött. A napokban realizáltak egy négymillió svájci frankos éptési kölcsönt, a melyet Markovics Bogdán dr. a Jelzálogintézet részére még bankigazgató korában Zürichben kötött le. Nis város most kapott egy húszmillió dináros kövezés! kölcsönt a beogradi Asrar i Industrials Banka ügyes közvetítésével, Beograd városa is állandó tárgyalásokat folytat különféle külföldi pénzintézetekkel, hogy megindíthassa a szükséges közmunkákat. A bécsi Rothschild bank is kezd már érdeklődni Jugoszlávia pénzügyei iránt, sőt Rothschildékkal a tárgyalások is megkezdődtek. amelyek kedvező mederben haladnak. A Rothschild bank nagy állami kölcsönt akar nyújtani és a tárgyaások most az állam álital nyújtandó garanciák kérdéséről folynak. A Bleer-csoport is tett újabb ajánlatot az államnak, de az összeg nagyságáról még nem folynak megbeszélések. A Bleer-csoport újra több részletben folyósítandó kölcsönt akar nyújtani, illetve a régi kölcsön folytatását akarja az SHS államnak felajánlani. A mostani kölcsönakcióról a jugoszláv gazdasági élet egyik vezető egyénisége a sBácstnegye Napló« munkatársának a következőképen nyilatkozott: — Bennünket is számos kölcsönajánlattal keresnek fel. Az SHS államnak épugy, mint a városoknak szükségük van kölcsönre. Kölcsön nélkül nem lehet a szükséges beruházásokat elvégezni. Az államvasutaknak, a hajóparknak, a posta. a távírónak, nagyobb beruházások kellenek, különben néhány esztendő muP va ezek az állami intézmények rendkívül rossz állapotba kerülnek és nem tudnak majd a fejlődő gazdasági élettel lépést tartani. — A pénzintézetek is, de különösen az iparvállalatok érzik rendkívüli módon a pénzszűkét A kereskedők sem kellő mennyiségű, sem ofcsó hiteleket nem tudnak kapni, mert a pénzintézetek is túlságosan igénybe voltak véve és a nyújtott hiteleknek a visszafizetése nem történik olyan simán, hogy az így kiadott kölcsönösszegeket többször be lehetne vezetni a gazdasági élet vérkeringésébe. Ha ezek az uj kölcsőnakciók sikerülnek, akkor a gazdasági élet felfrissülésére lehetne'számítani és az idei, de különösen az elkövetkező esztendőben így nagyobb javulást lehetne remélni. — Hogy a külföldi kölcsönök eddig nem sikerültek, annak egyik legfőbb >ka az volt, hogy Jugoszlávia függő angliai állami adósságait nem rendezték. Ezeknek a függő- állami adósságoknak rendezése most már rövidesen megtörténik és így az angol pénzpiac tartózkodása a jugoszláv gazdasági élettel szemben meg fog szűnni. — Az uj pénzügyminiszternek az 3z akciója, amellyel az adózók terhein segiteni akar, itteni pénzügyi körökben nagy megnyugvásra talált, mert eddig a gazdasági életnek, különösen a fogyasztóknak a túlterhelése nagy akadálya volt a gazdasági élet normális megindulásának. — A hazai gazdasági életnek kétségen kívül nagy terhe, hogy az állaimnak rendkívül nagy személyzeti apparátust kell eltartania. 280.000 állami, alkalmazott fizetése óriási tételt jelent Ä, .gazdasági életre is és a magunk részéről elvárjuk az uj pénzügyminisztertől, hogy radikális intézkedésekkel l.-a egyszerre nem is tud azonnal véget vetni, de legalább'is fokozatosan a normális mértékre fogja .csökkenteni az állatni tisztviselők számát. A külföld növekvő érdeklődését csakis az ilyen intézkedésekkel lehet ; még jobban fokozná — Fontos, hogy az áh ami köksönön kívül m városok is kölcsönhöz jussanak. A városi kölcsönök elhelyezése sokkal könnyebben történhetne meg, már azért is, mert kisebb összegekről vau szó. A városi kölcsönhöz azonban az szükséges, hogy a városok olyan gazdasági képet, tudjanak nyújtani, amely lehetővé teszi azt, liogy a külföldi kölcsönadó nyugodtan bízza pénzét az illető városra A vajdasági városokat is elárasztják kölcsönajánlatokkal és a kölcsöuajáp'atok nagy része elég komoly, most tehát a vajdasági varosokon van a dolog kényes része, rnert nekik kell garanciákat nyújtani. Kétségkívül a gazdasági életünknek ma nagy rugalmasságot és megértést kell tanúsítania, hogy pénzhez jusson, mert ezektől a kölcsönöktől várható a mostani nagy gazdasági depresszió elvonulása. Erre pedig az ország minden polgárának égető szüksége van. Betörtek a bécsi egyetemre A rektori és dékáni aranytánco at vitték el a betörők Becsből jelentik: Szombatra . virradó éjjel betörtek az egyetem kvcszturájába és elvitték a rektori és öt dékáni aranyláncot, amelyek értéke kilencezer shillinget tesz ki. A rendőrt nyomozás megállapította, hogy a betörök már nappal jutottak be az egyetem épületébe, ahol meghúzták magukat és éjszaka behatoltak a kveszturába. Hajnali négy órakor az őrtálló rendőr észrevette, hogy az egyetem egyik földszinti ablakától két ember ugrik ki. Utánuk vetette magát, de azok nyomtalanul eltűntek. A rendőr észrevett azonban egy harmadik embert, aki minden jel szerint őrtáMott zz egyetem körül a betörés idején. Ezt az embert előállította és kiderült, hogy Kratochwill Hermannak hívják, állítólagos festőművész, aki két évvel ezelőtt betört a kereskedelmi főiskolába. ahonnan több mint tízezer shilling értélíeí vitt' ej. K/atpdivvilInál kétezer shillinget találtak. Beismerte, hogy őrtáíkrtt, de azt állította, hogy a betörőknek sem nevét, sem lakását nem ismeri. Az ellopott láncoknak arany értékükön kivül nagy mübecsük is van. A rektori aranyláncot 1797-ben adományozta Ferenc császár és 1810-ben 3250 aranyforint értékű arannyal bővítették ki. A nyomozás nagy eréHyel folyik és remény van rá, hogy a betörők rövidesen a rendőrség kezére kerülnek. Este Mária Irta: Szekula Jenő A Whitehalllban udvari ebédre készülődtek. Az Este hercegnő, aki Máriának neveztetett s Anglia királynéja volt, ebéd előtt, fésülködésközben, megkérdezte az ezüstruhás frajjóktól és a széptevő aszszonyoktól: — Van olyan szép a hajam, mint a Sedley Kataliné? A nők összenéztek. Halk suttogás támadt s egy pillanatra a méla őszi szél zenéjét is meg lehetett hallani, amely tündérujjaival megkopogtatta a királyi Whitehall ködös ablakát — Szebb a hajad, mint a csillagsugaras ég, amely az ir szigettengert beragyogja — mondotta egy katholikus leány, akinek nagyanyja a máglyán halt meg. De palotahölgy volt s a királyi várban közönségesen Anna kisasszonynak nevezték. Az Este hercegnő mosolygott. Jól esett, hogy ezt a bókot üde és tiszta leányajkról hallja. A fésülködés véget ért. Még csak az ajkát dörzsölte végig valami tiszta balzsammal, amelyet a szép Ornwald herceg hozott Vizkeresztrc ajándékba. A királyság első gavallérja. Araboktól vette Tangerben. Londonban senki sem tudta a receptjét 5 a tavi rózsák ham, vas szinét és napsugarát varázsolta most a királyné ifjú ajakára. — Csókos szájam vájjon olyan kívánatos-e, mint ama Sedley Kataliné? — kérdezte durcásan és nem lankadó makacssággal a királyné. Halk kacagás ezüstárama zizegett át a hódoló társaságon. Csupa bók volt ebben is, csodálat és elismerés. De az Este hercegnő forró és lázadó lelkét mégsem tudták megnyugtatni. — Királyné! — kiáltott fel Rochester asszony, aki a legokosabb nő volt s a politikához is értett, mint a királyság első lordjának felesége — hogyan hasonlíthatja össze isteni személyét egy hírhedt nőszéméllyell? Mária az ajkába harapott. Szeretett volna fölugrant, hogy élesrefent körmével össze karmolj a kétszínű udvarhölgyének kámiinpiros arcát. Mert ez is benne van a gonosz játékban, érezte, sőt már be is súgták neki. Becsempészték a királyhoz a James-negyed kéteshirü hölgyét. S azóta Stuart Jakab clhidegült tőle, a tündéri Este Máriától. Csókjai nem neki számítanak többé. A haragot nem mindig tudják titkolni az asszonyok, a szőke angol nők sem, hát még ő, akinek aranyos bölcsőjét a napsngaras Ferrarában ringatták. De másra tereli a szót Hangja nem is remeg, mikor fölkiált. — Szép akarok lenni, amilyen leánykoromban voltam. Talán megtetszem még egyszer az én csapodár uramnak, II. Jakab angol királynak. Az asszonyok vigasztalni próbálták, de ő tudta, hogy nem ámíthatja magát. Csak véled erről van gyémáctdjadém szőke fiáján s a kincset érő gyöngylánc is áltatás a nyakán. Eltiport, szerencsétlen és kifosztott asszony ő, akihez hűtlen lett a férje. Az igazi királyné Sedley Katalin mégis, egy közönséges és hencegő nérnber, még hozzá rut is, mint zz éjszaka. Hangosan főlnevct, hogy elhessegesse magától szivdermesztő gondolatait. De jön Petre atya, a nők gyóntatója, az újsággal, hogy Sedlcyt grófi rangra emelte a király. — Mért ne? — csattan föl Mária hangja kevélyen. — Ha grófnővé tette, tőlem akár királynévá is teheti azt a. némbert. De az udvari ebéden próbál vidámnak mutatkozni, — ott vannak a külföldi követek is mind s azoknak nem szabad látni, hogy Este Mária mennyire bánatos. Csak a király arca ne volna ilyen ónszinü és unott, — folyton kibámul az ablakon, mintha a darvakat nézné, amelyek a St. James-square felé repülnek. —- A szeretőjére gondol most is a hitvány! — tűnődött a királyné s a torka összeszorul a keserűségtől. Már nem tudott enni. Merőn bámult az ezüstszínű asztalterítőre. Szemoilláit mélyen a földre szegezte. Egyik terítéket a másik után vitték ki, anélkül, hogy ujjal is hozzányúlt volna. — A királyné sir — suttogja dermedt arccal Jeffreys főbíró a mellette ülő országn agynak. Valóban már nem birt uralkodni magán. összeszoritott ajkán kitört a keserűség. Hóarcát fekete könnyek szántják végig. — Mi baja! — suttogta a fülébe a király ijedten. — Viselje magát rendesen. Ne szégyenitsen meg a külföldi követek előtt. A királyné magához tért, fölszántotta a könnyeit. Csak ne ülne itt Bárdion és a többiek. Ha szabadon üvölth-.tne és kitörést engedhetne fájdalmának. Ha lesöpörhetné az asztalt s szemíbe vághatná az urának, hogy ö mégsem utón fölszedett rongy — hanem Este Mária, akinek ősei visszamennek a trójai háborúig s fejedelmek voltak már akkor, inig a Stuartok mosdatlan skót parasztok lehettek. De nem mert. Türtőzteti magát. — Miért’ sir? Az asszony keserű szavakban akar válaszolni. De csak ennyit rebeg: — A fejem fáj. A londomi nagy kod árt nekem! Arca halottfehér, de már mosoly derengi be. Ahogy előkelő asszonyok és udvarmesterek tanították be még lánykorában. A könnyei is elapadnak, meri eszóbejut, hogy nem illik nyilvánosan sirni egy Este Máriának, akinek nemes elődei évszázadokon át hozzászoktik ahhoz, hogy szenvedjenek és uralkodjanak.
