Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-02 / 31. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1927. február 2. A jó emberek bírósága A munkáskamarák és munkásszervesetek kongresszusa Beogradban Beogradból jelentik: A jugoszláviai munkásmozgalom helyzetét az elmúlt napokban Beogradban lefolyt három különböző kongresszuson vitatták meg. Kongresszust tartottak a szerbiai munkáskamarák, amelyek állami felügyelet alatt működő közvetitöszervek a munkások és munkaadók között, továbbá a jugoszláviai egyesült munkásszakszer vezetek, végül a szerbiai szocialista párt. Korábban megtartották már a központi szakszervezeti szövetség kötelékébe tartozó, úgynevezett független munkásszakszervezetek is a .kongresszusukat. A munkáskamarák kongresszusán vita volt az újonnan jelentkező szakszervezeteknek a kamara kötelékébe való felvételéről. A kérdéses Szervezeteket,. a melyek a központi szakszervezeti szövetségbe tartoznak, azelőtt kommunistáknak tekintették, de a kamara által lefolytatott ankét megállapitota, hogy ezek tisztára gazdasági szakszervezetek. Az igazgatóság javaslatára a kongre.szsztts meg is szavazta a famunkások, kereskedelmi alkalmazottak, bőrmunkások, pincérek, banktisztviselők és építőmunkások szövetségének a kamarába való felvételét. Nem vették fel .a borbélyok szakszervezetét, mert nem találták rendben az . adminisztrációját és elutasították a fémipari Szakszervezetet is, amely nem engedte .meg,', hagy a kamara betekintsen a működésébe.' Tárgyalta ezután a. kongresszus a kamara igazgatóságának javaslatát a »jó emberek bíróságának« kinevezéséről. Ezt az intézményt. amely a munkások és munkaadók viszályaiban döntene, piindeddig nem lehetett felállítani, mert. ellenmondás van az alkotmány és a munkásvédelmi törvény errevenatkozó intézkedése között. Az alkotmány szerint minden munkásnak szavazati joga van >a jóemberek bírósága« megválasztásánál, mig a munkásvédelmi* törvény a, >s?.ayazati jogot bizonyos magasságú adó fizetéséhez köti. Miután a munkáskamara kérdésére a legfőbb semmitőszék .‘mindig nem hozott döntést ebben az ügyben, a kamarák kongresszusa most úgy határozott, hogy a választások mellőzésével a szociálpolitikai miniszter nevezze ki a bíróság tagjait.. A kongresszus végül határozatban követeli, rendelje el a szociálpolitikai miniszter, hogy a hatóságok a munkásoknál tekintsék elegendőnek a szakszervezeti igazolványt és ne követeljenek tőlük rendőri igazolványt. A szocialista párt beogradi kongreszszusán a munkásosztály politikai helyzetéről volt szó. Az előadó kifejtette, hogy a reakció erősödik, a munkásszervezetek pedig gyengék. Az egyesült szakszervezetek kongresszusa hasonló megállapításra jutott a munkásság gazdasági helyzete tekintetében, amelyet igen súlyosnak itél meg. Ennek oka egyrészt az általános gazdasági válság, másrészt az, hogy a munkásság nincs elég erősen megszervezve. — A parasztpárt uralmának Idejében már íegyenc volt Bulgáriában. Mikor kiszabadult, Jugoszláviába jött és politikai emigránsnak adta ki magát. A bolgár emigráció tiltakozik az álemigránsok garázdálkodásai ellen A belügyminiszterhez fordulnak védelemért Vrsacról jelentik: A vrsaci bolgár emigráns kolónia tagjai körében nagy megütközést keltett Draganov Iván bolgár kertész háromszoros Tablómerényletének híre. A Bánatban élő bolgár. politikai menekültek,, akik tisztességes munkával keresik meg kenyerüket, megbízták szervezetük elnökét, Spasov Borist, aki a SztambuHnszkirezsim idejében kerületi és vármegyei elöljáró volt, hagy a ‘ belügyminisztériumnál tegye meg a szükséges lépéseket. Spasov Boris a megbízás alapján január hó 28-án a következő beadványt terjesztette fel a belügyminiszterhez: — 1925 november havában Draganov Iván és üclibaltov Boris Pritisovon rablótnerényietet kíséreltek meg egy román paraszt ellen, amiért a belacrkvai törvényszék, egy évi börtönre Ítélte őket. Amikor decemberben kiszabadultak, Belacrkván telepedtek le és teljesen külön éltek, nem voltak semmi néven nevezendő felügyelet, ellenőrzés alatt. Ugyanezeket most ismét hasonló rablómerényletek miatt a rendörstg letartóztatta. —■ A polgárság körében most az a vélemény kezd kialakulni, hogy a bolgár emigránsok rablók és ezt annál inkább megerősítve látják, mert Noviszaáon és Szmederevém is lot dúltak elő hasonló esetek. A bolgár emigráció, nevében, kik Jugoszláviában vendégszeretetet élvéig tick, kötelességemnek tartom a következőkéi ín. jelenteni: — A bolgár politikai menekültek az életüket akarták megmenteni, amikor Jugoszláviába jöttek. Egyetlen életlehetőségük a tisztességes és produktiv munka Arra azonban nem képesek, hogy cm bért öljenek, raboljanak és bemocskolják nevüket és forradalmi becsületüket. Sokan vannak azonban olyanok, kik politikai emigránsoknak adják ki magukat, holott közönséges bűncselekmények elkövetése miatt szöktek meg Bulgáriából. Mi már több ízben felhívtuk a figyelmét a föispánságnak és a rendőrségnek, arra kérve, hogy ezeket a szökevényeket válasszák el az emigránsoktól és gyirtsék őket össze egy külön táborba. Sajnos azonban a mi kérésünket eddig nem vették figyelembe, ezért uj bői kérjük, hogy a bolgár emigrációt ezektől az elemektől szabadítsák még. Spasov Boris, a bánáti bolgár emigránsok vezetője a »Bácsmegyei Napló« munkatársának a következő fcivilágositásokat adta: — Jugoszláviában ma még körülbelül ‘ nyolcszáz bolgár emigráns él, kik tisztességes, nehéz munkával keresik meg kenyerüket. Sokan mentek már haza és ma már csak az exponáltabbak élnek Jugoszláviában. — A Vrsacon letartóztatott Draganov Iván valódi neve Ivanov Cehu, aki a Sztambitiinszki-rezsim első heteiben tényleg politikailag szerepet játszott és a mahlatUi paraszt tanács elnöke, volt, (le később közönséges. . büncselekiuényck miatt letartóz! (itták. Hojacsek,a nagyerejü i Budapestről jelentik: Páratlanul izgalmas jelenet játszódott le hétfőn délután a budapesti törvényszék egyik tárgyalótermében, ahol a May er-tanács egy betörési ügyet tárgyalt. Tassi János és Hojacsek István többször büntetett egyénék ültek a vádlottak padján akiket betörés miatt a bíróság két-két évi fegyházra Ítélt. Az ítélet kihirdetésekor az atléta termetű Hojacsek artikulátlan bangón üvöltcni kezdett a birói asztal felé: — Ti nem vagytok jogászok! Nem vagytok bírák! —■’ és reprodukálhatatlan szavakkal illette a bíróság tagjait. Hojacsek ezután félrelökte a mellette álló fogházőrt és neki ugrott a birói emelvényt körülvevő fakorlátnak és azt egy rántással kitépte, a'korlátot magasra emelte, azzal mint , valami fahusáng gal a bírák felé akart sújtani, akik a bit rói szobába hátráltak. A fogházőr nem tudta megfékezni a nagyeréjü embert aki most már dühében a közönség felé fordult. Felkapta a vádlottalt paciját és azt teljes erejével a közönség közé hajította, úgyhogy a vádlottak padja kettétört. A hallgatóság soraiban óriási pánik támadt és az emberek fejvesztetten menekültek ki a tárgyalóteremből. A nagy zajra a szomszédos tárgyalóterem közönsége is kitódult a folyosóra, azonban senki sem mert a dühöngő emberhez közeledni. Egy altiszt közben a fogházhoz vezető vasajtóhoz szaladt és azon dörömbölt és a fogházból kért segítséget. Pillanatok alatt szuronyos fegyházörök szaladtak a tárgyalóterembe, akik nagynehezen megfékezték a dühöngő embert és megvasalták. . A biróság nyolc napi kemény fekhelylycl súlyosbított magánzárkára ítélte Hojacsek Istvánt, aki ezután újból dühöngeni kezdett és ^közben a fegyházőrök elvezétték, berúgta és. összetörte a tárgyalóterem előszobájának üvegajtaját. A dühöngő embert' fiagynehezen .sikerült, a fogházba szállítani, a-hol külön fegyelmi büntetést kap. Mikroszkóp irta: Balázs Sind ír Az anya aggódó szemmel nézett a tudósra. — Uram, én azt hallottam önről, hogy ön az emberek véréből meg tudja állapítani azok egyéni hajlandóságait. Nekem van egy leányom, aki most megy férjhez és én féltem a gyermekemet, hogy nem lesz boldog, nekem az a gyanúm, hogy vőlegénye csak a pénzét akarja, hogy — egyszóval szeretném, ha megvizsgálná a vérüket és megmondaná, lehetnek-e ezek kelten együtt boldogok. A tudós megsimogatta hófehér szakáikat és igy szólt: — Valóban asszonyom, a tudomány ma már annyira előrehaladt és oly kitűnő műszerek állnak rendelkezésünkre, hogy jóformán semmi nehézségét sem okoz a páciensek véréből a paciensek egyéniségére következtetni. És ebben nincs semmi varázslat. Én nem vagyok kuruzsló vagy jövendömondó, én csak egy egyszerű kutató vagyok, de enyém a világ legjobb mikroszkópja, melynek lencséi feltárnak és láthatóvá tesznek előttem olyan dolgokat, amik különben örökké rejtve maradnának. Hatásos szünetet tartott, aztán megkérdezte: — Hozott vért? — Igen, itt vau. Ebben a kis üvegben van a leányomé, ráírtam az »I« betűt, hogy fel ne cseréljem. Ez a másik a vőlegényé. Már megalvadt mindkettő, pedig csak ma délben... — Ó, az nem tesz semmit. Majd felfrissítjük mingyárt. Valami savat cseppentett a két vérbe és ime, egyszerre piros lett és folyékony mindegyik. —' Hogy. itten nem hókusz-pókuszok* ról és holmi csalafintaságról vart szó, arról asszonyom ön saját szemével fog meggyőződni. Tessék nézni. Öntök erre az üveglapra az »1« jelzésű vérből egy cseppet és mingyárt melléje, de a nélkül, hogy érintkezésbe jönnének, a vőlegény véréből Most ideteszem a mikroszkóp alá és megvizsgálom igy, aztán kissé mozgatom az üveglapot, hogy a két vércsepp összefolyjon. Mingyárt megismételjük- a kísérletet és nagyságos asszony is megtekintheti. Nagy csend lett. a tudós elmerült a vizsgálódásba, az anya lélegzetvisszafojtva nézte. Végre a tudós fölemelte fejét a mikroszkópról. — Tessék asszonyom, most ön következik. Itt a két vércsepp egymás mellett, ami balról van, az a. leányáé, a másik a vőlegényé. Most elhelyezem a készülék alatt, tessék nézni • őket külön-külön, a baloldaliban sokkal több a» fehér vértcstecskc, mint a másikban. Most összerázom őket . . . mit lát most, asszonyom? Hogy a fehér vértestccskék majdnem egészen eltűntek, megrohanta, felfalta, elnyelte őket a másik vércsepp. A vőlegény vére a menyasszony vérét. — És mit jelent ez? — kérdezte az anya a tudósra emelve szemét — Semmi jót. A mikroszkópi vizsgálat igazolta az ön szivének aggodalmát. Mert kérem. Ami egy' csepp vérre jellemző, az jellemző a vércseppek egész tömegére és magára az illető emberre, aki a vérnek hordozója. A kísérleti tudomány csak induktive okoskodhatik. Ha a vőlegény vére felfalja a menyasszony vérét, akkor — hiszen nem is tehet mást, mint amit a vére parancsol — a vőlegény is fel fogja falni a menyasszonyt. Nem a szó valódi értelmében, ne ijedjen meg, de képletesen szólva, .ami .egyszerűen annyit jelent hogy a vőlegény nyilván erőszakos, kapzsi ember, aki zsarnokság alatt fogja tartani az ön leányát Azt kell hinnem, hogy alacsony sorsból feltörve, semmi másra nem áhítozik, mint hogy vagyont szerezhessen és ezért most a szelídség és jóság álarcát ölti magára, pedig alapjában véve durva és gonosz természet. Ritkán láttam még ilyen erőszakos vért! Óva inteni ettől a házasságtól asszonyom. Az anya hazament és eltiltotta a háztól a vőlegényt. A fiatalok titokban találkoztak. Mikor az anya erre rájött és kányának minden lépését őrizte, ez egy éjszaka meglépett hazulról és szerelmesével együtt külföldre szökött. Az anya kénytelen volt beleegyezni a házasságukba. A tudós fejcsóválva fogadta a hirt. — Nagyon sajnálom az ön leányát, asszonyom. Majd néhány hónap múlva, mikor már nem lesz szüksége rá, leveti álarcát a férj és kiütközik belőle valódi természete. A mikroszkóp nem hazudik, Félév múlva az anya újra elment a tudóshoz. — Eddig nagyon szépen élnek. A leányomat a vöm megbecsüli, ellesi a kívánságát és én meg volnék mindennel elégedve, ha nem kellene örökösen rettegnem ... Mondja uram, nem lehet az, hogy a mikroszkóp tévedett? A tudós sajnálkozó szemmel nézett végig az asszonyon. — Majd meglátja, kérem. Csak türelem. Úgy látszik, férj uram még nem látja elérkezettnek az időt. Újabb félév múlva az anya bizakodva mosolygott. — Kis gyermekük van. Boldogok. A leányom csupa ragyogás és nem tud egyebet, mint a férjét dicsérni. A tudós fölemelté az ujját: — b!e ítéljen még véglegesen. Annál keserűbb lesz a csalódás. Időnként meg-megjelent az anya örömhírekkel. Hogy napról-napra jobban szeretik egymást. Hogy két gyermekük van. A férj munkás és szorgalmas és mindenben igazat ad .hitvesének. Mintaférj. Ritkaság. Ilyen még nem is volt. — Alighanem mégsem tökéletes ez a mikroszkóp — mondta kissé csufondárosan. A tudós már nem is felelt az asszonynak, fejét elfordítva idegesen dobolt az asztalon. Te szerencsétlen — gondolta — majd megbánod még,' hogy igy nyilatkoztál Róla. Egy napon az anya harsány vigsággal tört be a tudóshoz. — Vágja földhöz, uram ezt a szerszámot, nem ér az semmit! Most már biztos, hogy tévedett, hazudott, ■ mert ime, ma, hogy öt éve együtt ebiek, nem kétséges többé, hogy pont az ellenkezője igaz, mint amit annak idején mutatott. A leányom falta fel a férjét, ő pompás, vidám életet él, mig a férje, ő pomtalban görnyed és mig ö a Ritzben táncol, a férje otthon vigyáz a gyermekekre. Ideális papucshös, igazi szerencse a házban! Alig egy hét múlva azonban újra jött — ó minő változás! Görnyedi'n 1 • szemmel, az anyasziy minden fájdalmát arcán hordozva. — Bocsásson meg uram — zokogta — bocsásson meg, hogy kételkedtem, önnek igaza volt Képzelje, tegnap korában ment haza a hivatalból és a leányomnál bizalmas együttlétben ott találta az udvárlóját. És ő, aki eddig oly szelídnek és jónak tetette magát, most kiderült róla, hogy egy közönséges vadállat. Ordított, az udvariét kidobta s a leányomat liazákergette. Ó, hogy ez a szégyen megeshetett rajtunk!... És én még kételkedtem önben. Pedig ön megmondta. A gonosz, falánk vére már az első vizsgálatnál elárulta magát és nekem még jobban kellett volna vigyáznom az én szerencsétlen leányomra. , A tudós diadalmasan mosolygott. — Na; mit mondtam? — szólt és szeretettel simogatta végig műszerét.