Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-12 / 41. szám

6. üTdal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1927, február 12. Negyvenezer dinárt lopott egy noviszadi cselédlány A meljegyzett pénzek voltak a tolvaj árulói Noviszadró! jelentik: Dronják Lázár, egy noviszadi éjjeli mulatóhely tulaj­donosa feljelentést tett a rendőrségen, hogy két hónap alatt ismereteién tet­tes ellopott a szekrényében őrzött pén­zéből több mint negyvenezer dinárt. Rakics Radenkő rendőrfőkapitány, miután a károsult nem tudta megnevez­ni, hogy kit gyanúsít a lopássá?, azt ta­nácsolta Dronjáknak, hogy jelölje meg a szekrény behelyezett pénzt Dronják eleget tett az utasításnak és a pénzt megjelölve tette a szekrénybe. Szerda éjjel a szekrényből ismét öt­száz dinár hiányzott. Dronják bejelentet­te az esetet a rendőrségnek, mely most már nyíltan indított nyomozást és a töb­bek között a házbellek közül Zsivanovics Éva cselédet is valllatóra fogta, de a leány makacsul tagadott. Házkutatást tartottak nála és megtaláltak tizenötezer dinár készpénzt, köztük a megjelölt bankjegyeket is. Azonkívül találtak nála húszezer dinár értékű uj holmit, amelyet mind a lopott pénzhői vásárolt. A leány a bizonyítékok ellenére ma­kacsul tagadja biinét, de a rendőrség őrizetbe vette és átadta az ügyész­ségnek. gának csak tizenöt hold föld haszonél­vezetét tartotta fenn.. Engem . az, egész falu, mint józan életű, becsületes mun­kás embert ösmer, aki sohasem vá­gyódtam a más javaira s kötelezettsé­geimnek mindég a magam erejéből tet­tem eleget. A gyilkosok és rágalmazók pedig majd elveszik méltó büntetésüket, ha nem is itt e földön, de majd az égi igazságszolgáltatástól. . Berlinből jelentik: A kormány péntek délelőtt minisztertanácsot tartott, amelyen Marx kancellár ismertette a kormány tagjaival a birodalmi gyűlésen Keibe! belügyminisz­ter ügyében teendő nyilatkoza­tát. A kancellár ki fogja jelen­teni, hogy az akták átvizsgálá­sa után nem lát okot a belügy­miniszter eltávolítására. A Kupp-puccs óta hét év telt el, az­óta minden megváltozott, az akkori felfogások a viszonyokban gyöke­reztek, amelyek azonban szimén átalakultak es épp ezért a kancellár nem lát nyomós okot Keibe! elejtésére. Ami azt a vádat illeti, hogy Reibd belügyminiszter menedékeit adott Nem menesztik a német belügyminisztert Marx kancellár a birodalmi gyűlés elé terjeszti a Keibel elleni vizsgálatról szóló jelentését birtokán az Olimpia nevű katonai szervezet tagjainak, a kancellár sze­rint ezt sem lehet súlyosabb beszá­mítás alá venni, mert Keibel nem mint államhivatalnok, hanem mint ] magánember cselekedett és nem bi­zonyítható rá. hogy a köztársaság ellen tört. A minisztertanács kívánságára a birodalmi gyűlésen Marx kancellár nyilatkozata után Keibel belügyminiszter is fel fog szólalni és ki fogja jelente­ni, hogy ő és pártja a kormány­program alapjára helyezkedett és letette az esküt a köztársa­sági alkotmányra. Ilyen körülmények között ezentúl nem lehet őt államellenes üzelmek­kel vádolni. fosztott bírósági szerződésről is, amelynek létrejötte örömmel és megelégedéssel tölti el, amikor azonban az újságíró megkérdezte, hegy van-e szó személyes találko­zásról közte és Mussolini között és hogy ez a találkozás mikor jön létre, Briand kitérő választ adott és csak annyit mondott, hogy ez majd ezután fog elválni. Boldog életünket csak a kiházasitási egylet bukása tette tőnkre" Huszárszerelem Sztaramoravicán A »Bácsmegyel Napló« február har­madiki számában egy érdekes örökö­södési perről számolt be, amellyel kap­csolatban a per egyik szereplőjéről Né­met Simon sztaramoravicai gazdáról többek közt — tudósítás alapján — azt irta, hogy donjuani kalandjaival sze­rezte * vagyonát, házát, földjét. A tudó­sítás szerint Nérrvet 1892-ben telepe­dett meg a községben, jómódú gazda­ember leányát vette el feleségül, de már az esküvő napján bonyodalmak. tá­madtak, amennyiben a templom előtt régi szeretője várta, karján egy siró csecsemővel. Német Simon erre a cikk­re hosszabb helyreigazítást küldött be. amelyben többek közt a következőket írja: — Az egész közleményből csak any­­nyi igaz, hogy 1882-ik évben Stara­­moravicán, mint huszárkáplár, a tizedik huszárezred 3-ik századával táboroz­tunk s ez idő alatt megismerkedtem elhunyt feleségemmel, Jásvay Ju­dittal. Rosszakaratú yád az, hogy en­gem a régi szeretőm a templom-ajtóban siró csecsemővel várt volna, annál is inkább, mivel ilyen nekem nem is volt, esküvőnk tehát a üegnagyobbb csendben és békességben meg is történt minden zavaró momentum nélkül. Hogy házas­ságunk milyen boldog volt bizonyítja az a körülmény, hogy házasságunkból ti­zenhét gyermekünk született. ■ Tény, hogy boldog életünket megháborgatta egy váratlan körülmény. 1903-ban köz­ségünkben megbukott a kihúzásitó egy­let. meliy ezáltal sok községi lakost tönkre tett. Feleségem az egyletnél oly n,agy érdekeltséget vállalt, hogy ez ál­tal az egész családot az anyagi rom­lásba sodorta és hibáját úgy akarta korrigálni, hogy két felnőtt fiamat ma­gához véve velük Amerikába ment, nya­kamon hagyva négy neveletlen gyer­meket, töméntelen adóssággal. Rágalom az is, hogy egy másik sztaramoravicai asszonynak a házát és a földjét ma­gamra Írattam. Ennek az asszonynak csak egy háza volt és földje nem volt egy talpalatnyi sem.- A világháború közbejötté miatt az összeköttetés feleségemmel teljesen megszakadt és ez a körülmény kész­tetett arra, hogy magamnak élettársat. gyermekeimnek pedig anyát keressek. Ezt meg is találtam özvegy Muzsik Sándornéban. Mielőtt összejöttünk én kértem éléttársamat, hogy gyermekeinek adja ki a vagyont, mire ő el is osztot­ta közöttük mind olyképen, hogy ma­A huszonegyedik portugál forradalom kudarca Letartóztatták az oportói lázadás vezéreit Madridból jelentik: Lisszabonból és Oportóval még mindig nem állt helyre a vasúti, telefon- és távíró-forgalom, a vasutasok azonban pénteken újból mun­kába állnak. A mostani portugál forradalom a legnagyobb volt Manuel király lemon­dása óta. Az utolsó hat évben busz forradalom volt Portugáliában és 1921 októberében'* egymásután két forradalom tört ki, amikor az akkori köztársasági elnököt és több hívét is meggyilkolták. 1926 julius nyolcadika óta Carmona tábornok van hatalmon, aki most győz­tesen került ki a forradalomból. A portugál határról érkező lijabb jelentések szerint Oportóból közel más­félszáz letartóztatott tisztet szállítot­tak hadiha\ókra és ezek a lázadó tisz­tek Lisszabonban fognak a haditör­vényszék elé kerülni. Hir szerint Suza Diaz tábornok és Freyra ezredes, a láza­dók két vezére is a letartóztatottak kö­zött* van. A zendülők nagyrésze azon­nal elmenekült és hír szerint átlépte a spanyol határt. A forradalmárok _ azt mondják, hogy Oportóban kénytelenek voltak letenni a fegyvert, mert a kor­mánycsapatok ágyai kíméletlenül lőt­ték a várost és a polgári lakosság is súlyos veszedelemben volt. A zendülök felett rövidesen Ítélkeznek. Életünket és vérünket! A bécsi munkások önként felaj nlják vérüket baleseteknél szerencsétlenül járt társaik megmentésére Bécsböl jelentik: Az »Arbeiter Zei­tung« közli, hogy a 1 bécsi munkásszak­szervezetek tanácsa legutóbbi ülésén nagyfontosságu határozatot" hozott, a mely egészen eredeti és az első ilyen intézkedés, amelyet a munkásság meg­valósított. A határod» kimondja, hogy meg­alakítják Récs munkásainak vértestvé­riségét, amelynek az a célja, hogy sú­lyos üzemi szerencsétlenségek esetén a munkások, mint testvérek saját vérük­kel segítsenek a katasztrófa áldoza­tain, ha sürgős transplantációra, vagy vérátömlesztésre van szükség. A szervezet, amelyet »Blutbruder­­schuft«-nak neveztek el, önkéntes je­lentkezésre szólítja fel az erős testal­katú és egészséges munkásokat, akik­nek véréből az orvosok próbát vesz­nek. Az önfeláldozó munkások vérét megfelelően csoportosítják, hogy sze­rencsétlenség esetén a segitség azonnal kéznél legyen. Briand nem tartja lehetetlennek az olasz-francia együttműködést „Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország vállvetett munkája biztosíthatja csak az európai békét“ Parisból jelentik: A Jolimul munkatársa beszélgetést folytatott Briand külügyminiszterrel Olaszor­szág és Franciaország viszonyáról- Briand kijelentette az újságírók előtt, hogy Európát csak a négy nagyhata­lom. Anglia. Franciaország. Né­metország és Olaszország váll­vetett munkásságával lehet új­jáépíteni és gazdaságilag talp­raállítani. Az európai béke hatalmas építmé­nyét — mondotta Briand — csak ez a négy óriási pillér birj^e]^,. , , Hangsúlyozta a francia külügy­miniszter, hogy nem lát semmi nehézséget, amely Olaszország és Franciaország lojális és ba­rátságos együttműködését aka­dályozhatná. ! — Tárgyilagosan és jóindulattal min­­\ den függőben levő problémát rnsg \ lehet oldani és mindazt.' ami Olasz­ország és Franciaország népének hangulatát ma még felkorbácsolja, összhangba lehet hozni Olaszország követelséseinek és Franciaország ér­dekeinek kiegyenlítésével. Szólt Briand a német-olasz vá-- " ~r*" s' -- -is 5 ''••'Vicc diHteJtytet ti > A JO VIDÉK — at? — Egy 300.000 dináros főnyeremény története A kisvárosi embernek a kártya mel­leit még egy kedvenc szenvedése van: a sorsjegy. Mindenkinek ludbőrös lesz a iiáta ettől az izgató eshetőségtől: »Hátha megütöm a főnyereményt?« Thomas Ernő vrsaci borkereskedő már régóta áhítozott a szerencse után. Ezt a szenvedélyét jól ösmerték bará­tai, akik elhatározták, hogy megtréfál­ják a kereskedőt. A vrsaci sorsjegy­­elárusító üzlet tulajdonosa. König Fe­renc és Flórián Károly vaskereskedö egy hamis táviratot fabrikáltak, amely­ből kiderült, hogy a 75587-cs számú sorsjegy háromszázezer dinárt nyert. Nyomban szalajtották is az inast Tho­­masékhoz. Flórián inasa még az uccán találko­zott Thomas apjával. Thomas Antal tüzoltóalparancsnokkal. — Nagyságos ur — lelkendezett az inas — a Raci ur háromszázezer dinárt nyert a lutrin. Most jött a távirat a Kö­nig úrhoz. Az öreg Thomas azonnal hazaszaladt, hogy értesítse fiát szerencséjéről. Tho­mas a sok napi munka fáradalma után nyugodtan aludt, amikor felköltötte az öreg. Mindketten a König-bankhoz szalad­tak, ahol már hatalmas embertömeg szorongott a kirakat előtt és a táviratot betűzték. Az egész város lázban volt és mindenki csak a fiatal Thomas szeren­cséjéről beszélt. Amikor meglátták a főnyeremény tulajdonosát, mindenki odaszaladt, megéljenezték és Thomas nem győzte a gratulációkat fogadni. Az öreg Thomas a Fő-tér sarkán áll­va fogadta a gratulációkat: — Ja ich habe es ja gewusst! — vá­laszolta — Mein Sohn ist ein Glückskind. Er ist Silmester nacht gebaren. A jó barátok tömegesen keresték fel az ifjú Thomast, aki nyilatkozott pénz­ügyi programjáról: — Kész terveim vannak. Mindenek előtt 25.000 dinárt zsebrevágok és le­utazom a Riviérára pihenni. A karne­vált Nizzában töltöm okvetlenül. Az öreg Thomas ingerülten közbe­szólt: — Hogyne! Majd elkéjutazod a mi vagyonúnkat! Egy vasat sem kapsz! Házat építünk, punktum! Apa és fiú farkasszemet néztek. Alig lehetett kibékíteni őket. Aztán lecsilla­podva elmentek a ’sarki kiskorcsmába és ittak —- a’ medve bőrére. Időközben azonban a szokásos tele­­fonmegerösités nem érkezett meg. Mi­iekkor ur pedig megsúgta, hogy egy fényesen sikerűit farsangi tréfáról van szó. De a szerencsés nyerők nem hit­ték el. — Szeretnék, mi? — mondták meg­vetően — de abból ugyan nem fcszel! Az egész város rajtuk kacagott. Tho­­masék azonban hallani sem akartak ar­ról, hogy a főnyeremény csak tréfa volt s ma is várják Beogradból a hiva­talos értesítést, amely nem akar meg­érkezni Vrsacra... (i. gy.) 98 dinárért selyemkalapok minden színben és 1 ormában STEIN kiskápolna mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents