Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-11 / 9. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 11. séges intézkedéseket. A horvát föderalisták nem bíznak a költségvetés rea­litásában Polic's dr- horvát födéralista min­denben csatlakozik Preca fejtegeté­séhez és csodálkozását fejezi ki, hogy Preca ezekután is megszavaz­za a költségvetést. Kifogásolja a kormány megalakulásának körülmé­nyeit és a kormány összeállítását, a melynek szerinte egyáltalában nin­csen programja. Nem bízik abban, hogy a központi igazgatásról szóló törvényjavaslat, valamint a törvényegységesitő javaslatokat meghozzák és kiváncsi arra, hogy mi lesz az ankétbizottsággal. Nincs bizalma a költségvetés realitása iránt, főleg azért, mert nincsenek zárszám­adások. Igaz, hogy a költségvetés nyolcszázmillió megtakarítást mutat ki, ez a megtakarítás azonban fiktiv és inkább könyvelési jellegű. A köz­­igazgatás átszervezése, amely a ki­adások csökkentésére vezethetne, még előtervezetben sincs meg. A tisztviselők redukciója szerinte me gint arra vezethet, hogy a kvalifikált tisztviselőket fogják elbocsátani és helyükbe kvalifikáció nélküli párt­tisztviselőket állítanak. A Radics­­párttól megkérdi, hogy a pártvezér követelése szerint fogják-e kérni a hadügyi költségvetések egymilliárd dal való csökkentését és a rendelke zési alap redukcióját. A miniszter nem konkretizálta a gazdasági vál­ság segítésére szolgáló intézkedése­ket, de különben is semmiféle intéz kedéssel nem lehet azt a nagy és óriási láthatatlan terhet levenni a nép válláról, amely a rossz közigaz­gatás és a korrupció következménye. Kifogásol bizonyos nem pénzügyi jellegű intézkedéseket a költségve­tésben és bejelenti, hogy a költség­­vetés ellen szavaz. Polics beszéde után az ülést bere­kesztették és folytatását kedd dél után négy órára tűzték ki. Film, szerelem, pénz Grete Lundt, a magyar származású filmdiva megmérgezte magát Berlinben a Barmat-koncern összeomlása miatt Berlinből jelentik: A bécsi gyorsvonat egyik elsöosztályu. fülkéjét, amikor a vonat a berlini Anhaltner-Bahnhofra be­futott, a podgyászhordárok belülről be­zárva találták. Figyelmessé tették erre a kalauzt, aki felnyitotta a kupét és megdöbbenve állapította meg, hogy a fülke padlóján egy előkelőén öltözött uriasszony fekszik eszméletlenül. A pá­lyaudvari orvos megvizsgálta a nőt és megállapította, hogy az eszméletlenül heverő hölgy nagymennyiségű morfiu­mot beit be. Nyomban gyomormosást alkalmaztak, amely azonban már elké­sett, mert az öngyilkos uriasszony >né' hány pere múlva meghalt. A rendőrség az elhunytnál talált ira­tok alapján megállapította, hogy az öngyilkos uriasszony Grete Lundt, az Ismert filmszinésznő, aki a múlt év folyamán már kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, azonban mindkétszer sikerült megmen­teni az életnek. Grete Lundt öngyilkosságával változa­tos és regényes karrier ért véget. A temesvári kisleány színésznő lesz . . . Lundt Margit 1892-ben született Te­­mesvárott, ahol szülei jómódú polgárok voltak. A feltűnően szép urilány korán elhatározta, hogy színésznő lesz és mi­után szülei nem akartak ebbe beleegyez­ni, megszökött hazulról. Németül jobban beszélt, mint magyarul és ezért Bécsbe ment, ahol beiratkozott egy sziniiskolá­­ba. Megismerkedett egy vagyonos ke­reskedővel, aki taníttatta és a csinos ti­zennyolc éves lány közvetlenül a háború előtt is még lelkesen fújta a kórust egyik bécsi operettszinházban. Tulajdonképpeni karrierje a háború alatt kezdődött. A film és a gróf A világháború előtt Ausztriában nem volt filmgyártás, a mozik olasz, francia, skandináv és amerikai filmdarabokat ját­szottak. A háború kitörésével megszűnt a film-import lehetősége és úgy Német­­' országban, mint Ausztriában nagy len­dületet vett a filmgyártás. Grete Lundt, aki ekkor volt huszonkét éves, átpártolt az operettől a filmhez s a csinos, fiatal színésznő csakhamar kapott is kisebb szerepeket különböző háborús filmekben. A háború első éveiben egy osztrák arisztokrata, gróf Kolowrat Sándor, aki már régebben foglalkozott ilyen tervek­kel s Amerikában hosszabb ideig tanul­mányozta a filmgyártást, megalapította a Sűsc/íű-fiimgyárat, aqjelynek egyben ügyvezető-igazgatója lett. A grófnak megtetszett Grete Lundt és a fiatal szí­nésznő hamarosan vezető szerepeket kapott a Sascha-gyár filmjeiben. A »Ver­gődő szerelem«, a »Rózsák a hó alatt« és a többi filmérzelmesség tette ismertté Grete Lundt nevét, A filmdiva népszerű­sége tetőpontján állott, amikor szakított Kolowrattal — vagy a gróf vele — és szerelmi házasságot kötött egy fiatal bécsi íróval, Paul Czinnerrel. A házasság eleinte boldog volt, egé­szen addig, amig a házaspár át nem köl­tözött Berlinbe. Itt ugyanis az asszony, aki közben visszatért a színpadra, megismerkedett Barmat Gyulával, az inflációs Németország egyik leg­­nagyobbszabásu siberjével és annak kedvéért elhagyta a férjét. A »Nju« cimü filmbe, amit egyik berlini filmgyár számára Czinner rendezett és amelynek főszerepét Grete Lundtnak kellett volna eljátszani, a legünnepeltebb berlini színésznő, Elisabeth Bcrgner ug­rott be Lundt asszony helyett és mire a film felvételei és a Czinner-házaspár válópöre befejeződtek, Czinner feleségül vette Elisabeth Bergnert. A Barmat-korszak Éveken „ keresztül vojt Berlin Iegiri­­gyeltebb asszonya Grete Lundt. Barmat hercegi fényűzéssel tizenhat­szobás lakást rendezett be Char tot ten burg villanegyedében barátnőjének, há­rom automobilt tartott neki, elhalmozta ékszerekkel és toalettekkel. Barmat fogalom volt Németországban, második Stinnes s amellett rokonszeves kiilsejü, megnyerő -modorú, érdekes férfi, ő is, mint a többi nagy inflációs­cápa, állami hitelekkel a márka zuháná Sára spekulált: állami kölcsönöket szer­zett magának papirmárkában, amikkel effektiv értékeket, vállalatokat, gyára­kat, vasutakat vásárolt s a kölcsönöket akkor fizette vissza az államnak, amikor a márka már elvesztette az értékét s egyetlen gyárépület eladásából előte­remthette az egész kölcsönvett össze­get. A spekulációnak ehhez éppoly egy­szerű, mint jövedelmező fajtájához ter­mészetesen kitűnő összeköttetések vol­tak szükségesek s ezekre a kitűnő ösz­­szekötte fősekre valamennyi inflációs­­spekuláns egyformán tett szert: vesz­tegetéssel. Barmat is így dolgozott, ösz­­szejátszott előkelő állami hivatalnokok­kal, neki azonban pechje volt: valahogy kipattant a botrány és a Barmat-kon­cern ellen megindult a vizsgálat. Befo­lyásos támogatói minden követ megmoz­gattak, hogy az ügyet valamiképen el­tussolják, de ezek a kísérletek ered­ménytelenül végződtek és a Barmat*fi­­véreket a mait évben csalás és veszte­getés miatt letartóztatták. Barmat Gyula letartóztatása után követett cl elsöizben öngyilkosságot Grete Lundt, mérget vett be, de az idejében alkalma­zott gyomonnosás megmentette. Morfium! A Barmat-fivérek letartóztatása után a cég egész vagyonát lefoglalták és Grete Lundt anyagi támogatás nélkül maradt. Ez a körülmény, a letartóztatás izgalmai, az állandó hercehurcák meg­viselték az idegzetét és a morfium csil­lapító hatásában keresett menedékei. Grete Lundt állandó vendége lett az in­flációs időikben gombamódra elszaporo­dott morfium- és kokainbarlangoknak és annyira minden megtartóztatás nél­kül szegődött a morfium rabjává, hogy a múlt év nyarán be kellett szállí­tani egy ideggyógyintézetbe, ahol hónapokig kezelték, hogy leszoktas­sák a méreg élvezetéről. A szanatóriumi kezelés felemésztette Grete Lundt vagyonának maradványait, el kellett adatnia lakását, képeit, éksze­reit és a nemrég még irigyelt, dúsgaz­dag asszony kénytelen volt ismét a filmnél próbálkozni. Most azonban nem állottak befolyásos protektorok a háta mögött, régi ismerőseivel, amikor Bar­mat barátnője lett, megszakította az összeköttetést és szegényen, betegen, összetörve nem tudott angazsmánhoz jutni Elkeseredését csak növelte, hogy volt férje éppen ekkor hozta ki a máso­dik Bergner-filmet. »A flórenci hege­dűsét, amellyel még nagyobb sikere volt, mint a »Nju«-val. »A flórenci hegedűs« bemutatója után mérgezte meg magát másod­szor Grete Lundt, de az öngyilkosság ekkor sem sikerült. Ettől az időtől kezdve már csak az a remény éltette a szerencsétlen asszonyt, amit barátai hitettek el vele, hogy Bar­mat Gyula ellen az ügyészség el fogja ejteni a vádat és a január 11-ikére kitű­zött főtárgyalás megtartására már nem kerül sor. A monstre-pör Ez természetesen hiú reménynek bi­zonyult. Néhány nappal ezelőtt kiadta az ügyészség Barmat és társai ellen a vádiratot, a rendes szokástól eltérően — nyomtatásban. A vádirat, amit a berlini I. állam­­ügyészség az államnyomdában nyo­matott ki, 168 oldal terjedelmű vas­tag kötet, amit a vádlottakon, védőiken és a bíró­ság tagjain kívül minden nagyobb könyvtárnak és kereskedelmi főiskolá­nak is hivatalból megküldték, minthogy ez a kolosszális méretű nörirat a legtu­dományosabb rendszerességgel feldol­gozza a Barmat-ügy megvilágítására «­­inflációs évek egész gazáaságpulitik :ii történetét. A vádirat szerint tizenegy vádlottja van a pörnek: Barmai Gyula, akit a Porosz Állami Bank, a Német Giro-központ, a Bran­denburgi Giro-központ és különböző részvénytársaságok ellen elkövetett csa­lással, továbbá több tnagasállásu állami tisztviselő megvesztegetésével vádol az ügyészség. Barmat Henry, aki ellen hasonló vá­dak alapján folyik az eljárás. Dr. Helhvig János volt pénzügyi fő­tanácsos, akit a Porosz Állami Banknál elkövetett hűtlen kezeléssel, továbbá az­zal vádolnak, hogy megvesztegettette magát a Barmat-fivérektöl. Lange-Hegermann Herjnann volt biro­dalmi gyűlési képviselő, akit a posta­ügyi minisztérium és a Porosz Állami Bank kárára elkövetett csalás miatt he­lyeztek vád alá. Rajtuk kívül csalással, illetve csalás­ban való bünrész'ességgel és megveszte­getéssel vádolják Staub Alfréd bankigaz­gatót, Hahlo Vilmos biztositótársasági igazgatót, Stachel Brúnó fővámigazga­­tót és Klenske Brúnó cégvezetőt. A január ll-ikén kezdődő fötárgya­lást az elnök kilenc hónapra tervezi és október végéig 125 tanút, 9 szakértőt és 13 ellenőrző szakértőt idézett be. A harmadik öngyilkosság A vádiTat kibocsátásának hire Bécs­ben érte Grete Lundtot. Az utolsó remény is szétfosztott. A flotel Erzherzog Rai­­ner-ben, ahol lakott, nyomban összecso­magolta minden holmiját és az első vo­nattal visszautazott Berlinbe. Miért? Er­re a kérdésre talán maga sem tudott volna választ adni s talán épen ezért vette be, miután a vonat a német határt elhagyta, a rendes adag morfium nyolc­szorosát. Nem igy képzelte Lundt Margit húsz évvel ezelőtt Temesvárott a — Sikert... (d. t.) Ä baloldal győzött afranciaszenátusiválasztásokon ,'olncaré lemondási szándékkal foglalkozik?. Parisból jelentik: A vasárnapi szená tusi választások végleges eredménye úgy alakult ki, hogy a konzervatívok megtarthatják eddigi négy mandátumu­kat, a mérsékelt köztársaságiak, akiknek eddig huszonkét mandátumuk volt, há­rom helyet elvesztettek és most csak ti­zenkilenc szenátoruk van, a baloldali köztársaságiak eddig huszonegy mandá­tumuk helyett csak tizenhatot tudtak szerezni, az úgynevezett vadrepublikánu soknak eddigi nyolc mandátumuk helyett csak hét jutott a szenátusban és a radi­kális szocialistáknak is három mandá­tum veszteséget hozott a Riasztás, a mennyiben eddigi ötvenegy mandátu­mukból csak negyvennyolcat tudtak visszaszerezni. Viszont a köztársasági szocialisták, akik ed­dig nem voltak képviselve a szená­tusban, két mandátumot szereztek, a szocialisták az eddigi két mandá­tum helyett tíz helyet hódítottak el és a kommunisták, akik eddig szin­tén nem voltak képviselve a sze­nátusban, két mandátumot szerez­tek meg. A baloldal tehát mindössze kilenc man­dátummal szerzett többet, mint ameny­­nyinek eddig birtokában volt. A tulajdouképeni győztesek a szo­cialisták. akik a szenátusban most mint külön frakció léphetnek fel. A számbeli nyereségnél azonban sok kai nagyobb a baloldal erkölcsi sikere miután kibukott a szenátusból Francois Albert, volt közoktatásügyi miniszter és Israel kabinetfőnök. A jobboldal legnagyobb veresége az., amelyet a Szajna-departeraentben szenvedett, ahol Millerand volt köztársasági elnök bukott meg. Ez­zel szemben nagy sikernek tudható be, hogy a baloldal minden vezérét visszahozta a szenátusba, igy Caillauxot, Steegest, Lavallest, Be­­ladiert és másokat. Millerandon kívül még súlyos veresége is van a jobboldal­nak, mert megbukott De Selves a sze­nátus volt elnöke, Klotz, volt pénzügy­­miniszter és még egy tucatnyi másodren­dű. jobboldali nagyság. Ezekkel a vere­ségekkel szemben a jobboldali az clzdsz­­lotharingiai sikerekkel vigasztalja magát. A választások teljes rendben folytak le az egész országban, tragikus véletlen folytán azonban három szenátorjelölt a választás napján meghalt. Ezek közül Beuvi szerencsétlenség áldozata lett: egy mozgó vonatra akart felugrani, azonban a lépcsőn megcsúszott, a kerekek alá ke­rült, amelyek lemetszették lábait és kór­­liázba szállítása közben meghalt. Strass­burg egyik szenátorjelöltje a választás; teremben szivszélhüdés következtében halt meg, a harmadik szenátor jelölt náthalázban halt meg, közvetlenül a vá­lasztás eredményének kihirdetése után A választás eredménye sem a jobb sem a baloldalt nem érte váratlanul Annyi bizonyos, hogy a nemzeti blokk többsége a szená­tusban továbbra is biztosítva van, sőt a Matin leszögezi, hogy á választá­sok Poincaré helyzetét minden tekintet­ben megerősítik. A Volonter, Caillaux lapja ezzel szem­ben arról értesült, hogy Poincare lemondási szándékkal fog­lalkozik. A baloldali lapok egyöntetűen megelége­déssé fogadják a választások eredmé­nyét, azt azonban nem titkolják, hogy a választás a baloldalnak nem hozott dőn­­iö győzelmet,

Next

/
Thumbnails
Contents