Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
uohenprin kteasstony dakujcsoi, soha többé nem akad egy teljesen hasonlóra. Mo9t már egyáltalában nem Izgatta a holnap gondja. Szerelme könnyelművé, bizóvá tette és a slkervárás állandó lázát fátyolozta rá. Valami történni fog, gondolta százszor is, nem kell takarékoskodnom, többé sem érhet baj, belesodródtam a sorsotintéző titkos erők valamelyik kedvező forgatagába. Adámné bejött és egy levelezőlapot adott át Nizzából jött, Klári irta. Szeretettel gondolok rádl — állott rajta. És Tihamér önérzete még magasabbra dagadt íme, Klári is szereti Minden nő rajong érte. Ma akarná, csak a kezét kellene kinyújtani és seregestül szédülnének karjába! Ah, egészen bizonyos, hogy rendkívüli események előtt ált Talán az előadóestélye alatt fog kirobbanni valami szenzáció. A lapok hosszú tudósításokat fognak irni, a nők virágokat küldenek öltözőjébe, seregestől fognak érkezni a szerelmes levelek. Qondosabban öltözött uj nyakkendőket vásárolt és sárga szarvasbőr keztyüt húzott a kezére. De közben néha mégis csak belészurt egy bizonytalan érzés, midó ijedtség: Mi lesz, ha Mici elhagyja, ha nem tudja többé lekötni? Ilyenkor inég kedvesebben és rajongóbban fogadta barátnőjét, aki érezte a vülamos felrázódást melyet a férfiből kiváltott, a mindig megújuló eksztázist mely csókja nyomán felrewegett Délutáni idäL Mici a zongoránál ül és halkan játszik egy angol dalt és dudolgat hozzá. Már csak délelőtt járt az áruházba. Nyár van, délután nem érdemes az üzletet nyitva tartani. Tihamér megbüvölten hallgatja a furcsa, ekzotikus dalt, amely trópikus vidékek párductestü, vad leányait juttatja eszébe és hirtelen felkacag. — Min nevetsz, kedves? • — Nézem a kottára rajzolt néger leányt és eszembe jut, hogy milyen szűkös kosztra vannak fogva a derék néger férfiak. Nem válogathatnak szőke, vörös, barna, kék és zöldszemü leányok között, mert minden nő ietötől-talpig fekete. Ezért nem fejlődhetik a néger fodrászipar. Képzeld, egyetlen nő sem festheti a haját és már természettől fogva bubifrizurásak. Hidd el, van 1 o IX Pergett d film .. Uccák. melyeket aiosolygó házak szegélyeznek. Kí ember csupa rokonszenves sétálóval találkozik. Barátok jönnek és azt mondják Gratulálunk! A Mobban összebújnak az ismerősök és irigyen sóhajtanak: Rnnek ió, a város legszebb asszonya a kedvese! Vannak, akik kicsinyíteni próbálják: lili, valami masamód, vagy meggazdagodott metressz! De Figdor és a nagyszájú Szörtsey élénken tiltakoznak: Szcmlényvesztés van a dologban, egészen különös, rendkívüli asszony. Bár a mienk volna! Azután a kellemes izgalom egymásba kapcsolódó órái. Mikor a2 ember boldogan ébred, mert vár valamit. Minden naphoz kedves események (őzödnek, minden találkozás uj örömet ad Tihamér végigdőlt a kereveten és gondolkozott íme egy asszony, aki már számtalan .férfi mellett haladt el. sőt az egyiknek már felesége is volt fis egyik sem érezte meg, hogy a boldogságnak és gyö nyörüségnek micsoda kimeríthetetlen forrását ident« fis én is, hány nővel találkoztam már életemben, hányat csókoltam anélkül, hogy valaha is éreztem voln* ezt az üdítő frissességet, egyre megújuló örömet figészen világos tehát, hogy nem is a dolgok és az emberek a fontosak, hanem a gondolatok, az illúziók, melyeket hozzájuk tudunk fűzni. Csak éppen az a különös, hogy magunk sem tudjuk, ki az, aki megindít ja bennünk ezt a sajátságos folyamatot A szerelem külön, titokzatos, önálló élet és szervezet bennünk, amely szembehelyezkedik minden tudatos okoskodásunkkal, akaratunkkal, belátásunkkal, figyéni ízlése és ösztöne van, melyet csak igen kevés nÖ válthat ki teljes és dús szépségében. Szerelmi berendezkedésünk olyan, mint egy finom és elmés zár, melyet csak egyetlen kulcs nyit tökéletesen. Minden más kulcs csak egy két mellékajtócskát nyit ineg. de azt az ajtói amely mögött valamennyi érzékünk és érzésünk várja feltámadását, csak ez az egy kulcs nyitja Ezért helyes a közhit, amely azt mondja, hogy az ember csak egyszer szerethet igazán életében Aki elveszti ? cso*e eddig eladott jegyekről. Lássuk csak! Egy pillantást vetett a jegyzékre és arca észrevehetően elborult: — Na, soknak éppen nem mondható az elővétel Legalább ötmillióval többre számította. De talán holnap a pénztárnál... Mici sietett vigasztalni: — Persze, hiszen ismered a pestieket. Minder* az utolsó pillanatra hagynak. Tihamér úgy érezte, hogy abba a rózsás, langyos világba, amelybe beletemetkezett, valami kellemetlen, borzongtató hideg áramlott be. Mici észrevette a hangulatváltozást. Gyengéden megfogta a kezét: — Mi bánt. kedves? Tihamér hallgatott, küzködött magával. Fájt neki és restelkedett is anyagi dolgokról beszélni. Mindezekről szinte teljesen megfeledkezett az utóbbi napokban es noha Mici soha nem kért tőle semmit, hangulatának engedve sok apró kiadásba bocsájtkozott, melyek együttvéve sokszorosan meghaladták azt az összeget, melyet egyébként elköltött volna. Mici látta, hogy barátja bánkódik valamin és nem tágított: — Azon búsulsz, hogy kevés jegyet adtak el? — Kérlek, meg kell őszintén vallanom, igen, nagyon kínosan érint ez a dolog. Számítottam néhány millióra... azt hittem, hogy ebből a pénzbői elutazhatunk néhány hétre valahová!.. picinek felvillant a szeme: "'.akartál utazni velem? Igazán? No, ez drága, keuvés Ugrált és tapsölt örömében, de Tihamér fanyar mosollyal leintette: — Kérlek, azt hiszem, mindez most már tárgytalan. Nem hiszek csodákban. Ha eddig nem vették meg a jegyeknek felét sem, holnap legfeljebb még két-három millióért adnak el az esti pénztárnál. — És ha mégis csoda történne, ha elfogynának az összes jegyek, akkor csakugyan elutazunk? Tudod, csak a magad kiadását kell fedezned. Nékem ad a nagybácsim nyaralásra pénzt Ezt már régebben megforr Lohenyrin kinaaazontt Ígérte. Hány milliót tesz ki az el nem adott jegymennyiség? — Körülbelül húszat. Mondhatom, 32 olvasóim nem sietnek túlságosan az ünnepeltetésemrr! Felállt és bosszús mozdulatot tett: — Ostoba vagyok Megzavart 1 szerelem «H a bot dogság. Azt hittem, most már <u egész világnak nincsen más dolga mint az én szekeremet tóiqi .az, .Olim. puszra. ; és '.«uj ćsite* thetötn elborult. Mici hozíá.nent és két tenyere közé togta 1 férfi tejet- Oi. te szeszélyes naiigulateinber! Már megint rciiieket látsz? Hát nem vagyok melletted? Tihamér kétségbeesett mozdulatot tett' 1 — Olyan ió volna most kissé fellélekzeni, megfeledkezni mindenről es csak néked élni! Hát mindig, mindennA kei-kkótoia íz átkozott arany? Milyen ko-9« 95
