Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-09 / 7. szám

1927. január 9. teste a ioiylai Irta : dr. Prodanov'cs Zslvko (Részlet a kitűnő szerzőnek »íz ratne torbice« c. sajtó alatt lévő regényéből. Ez a könyv a szer­zőnek, aki mint katonaorvos vé­­gizküzd’ötte a háborút érdekes és találó megfigyeléseit adja az osz­trák-magyar hadseregben ural­kodó állapotokról a Potiorek-of­­fenziva idején). Nagyon hidegre fordult az idő, ezért mindenki örült, aki valami tűzhely köré húzódhatott. A legnépszrübb hely a konyha volt. Ott éjjel-nappal égett a tűz. Nem is csoda, hogy ott gyakran a leg­komolyabb ügyekben is döntöttek. Rendszerint étkezés és forró tea után. Igen. a teát lassanként mindenki meg­szerette. Különösen, ha egy kicsit több rum volt benne. Két-három pohár gőzöl­gő tea sokszor valóságos csodát müveit Talán azért is voltak a szakácsok rendszerint annyira közkedvelt egyének. Mindenki igyekezett kedvükbe járni. Csak ki kellett szalaitani a szájukon a szót. hogy fa vagy víz kellene, rögtön akadt valaki, aki kiszolgálta őket. De nemcsak a katonák tisztelik a ma­guk szakácsait. A tisztek is igyekeztek jóba lenni azzal a tiszttel, aki a kony­hát vezette. Ha csak egy szikrányi ügyesség volt benne, észrevétlenül or­ruknál fogva vezethette őket és minden fontosabb döntésnél a föszó az övé le­hetett. Nagyjában igy volt ez minden ezred­nél. Békében talán nem olyan mérték­ben. mint a háborúban, de már akkor is nagy befolyása volt a menázsmájer­­nek. A háború úgy a katonát, mint a tisz­tet kiragadta szeretettéi köréből, nem csoda hát, hogy akkor érzik magukat a legjobban, ha társaságban vannak, ami leginkább étkezés ideién lehetsé­ges. Csak ilyenkor felejtheti el elhagya­­tottságát és a veszélyeket, amelyek minden lépését kisérik. A konyhában és a konyha körül tehát sok zaklatott szív lelt vigaszra. Helye­sebben, ide nem is mert senki sem rossz­kedvűen jönni; Itt csaknem mindig szív­ből kacagtak az emberek. A mi konyhánkon sem ment máskép: Különösen mióta én {vállaltam a vezeté­sét. Igaz. hogy nem mindig vihettem keresztül, amit akartam, alapjában azon­ban megfelelt hivatásának a konyhám. Csak épen. hogy tegnapig minden sok­kal könnyebben ment. A zászlóaljbéli urakat sokkal gyorsabban lehetett kielé­gíteni. De most valami másról van szó, az ezredtörzs urairól. Velük sokkal ne­hezebb bánni. Ezek olyan emberek, akik mindig a hatalmukra hivatkoznak ós hogy megtanultak parancsolni! — More, Józó, hogy fogjuk ellátni a | magas vendégeket. — kérdeztem reggel! mindjárt a főszakácsomat. — Ha szükséges, doktor ur, felakaszt­juk őket szomjasan a viz fölé. — 'Szóval teljesen megbízol magad­ban és a tudományodban? —- Dabogme. A sarokban, a tűzhely mellett pulykát koppasztott Siják Mile. Már amikor Józóval beszéltem, azalatt is folyton iz­­gett-mozgott. Biztosan mondani akart valamit, de restelte magát előttem. Vé­gül mégis csak rászánta magát. — Nem kell félni egy csöppet sem. Ha véletlenül kifogásolnának valamit az | én pulykámban, megmondja nekik, hogy a pulyka akár az asszony, mind egy­forma. — És te azt hiszed, hogy ez a válasz ki fogja őket elégíteni? — Akárcsak mi, puiykavelővel. — Na, akkor hamar kivágnak bennün­ket a konyhából. — Mindjárt mégse, mert akkor el­kapná a tűz az ételt. — Ez még nem volna nagy baj. — Igen ám, de akkor az agyat is el­kaphatja a tűz. Az pedig veszélyes do­log, ha az agyat elkapja a tűz. — Ez igaz. Csakhogy ma az agyakat tűz nélkül is elkapja a tűz. — Akkor forró lábasba kell tenni őket egy kis hideg vízzel, akárcsak ezt az agy vei öt. — Jó hogy eszedbe jut. Hogy is áll az a mai ebéd? Tényleg kitűnő lesz-e? — Igen. kitűnő. Mindent összefogunk keverni, mint bolond a szavát. A végén az egész egy nagy habarék lesz. így fa­lán nem veszik majd észre benne a puiy­­kavelőt. — Hát igaz volna, hogy a pulykave­­löt mindenből ki lehet érezni, hogy min­dennél erősebb? bAcsmegyei napló 2% ma. — Nincs kizárva. Ezután bementünk az ebédlőbe. Meg akartam nézni, hogy terítették meg az asztalt és hogy el fogunk-e mindnyájan férni. Huszonhármán voltunk. Valóságos lakodalom. Még szerencse, hogy a paljevinai kas­tély ilyen nagy. hogy kedvünkre ter­jeszkedhettünk benne. Mintha csak ügyes női kezek terítet­tek volna, minden Ízlésesen, rendben volt a maga helyén. Még öt őszirózsa­­csokor is díszelgett az asztalon. — Mindez Siják Mile müve — jegyzi meg Józó, a főszakács. — Igen. én oltam az a hires. Azért szedtem szagos rózsákat, hogy ne érez­zék az odaégett ételek szagát. — Hát odaégett az étel? — Ha a tűz nyers nem volna, bizony odaégett volna. Elvégre még ráérünk. Ki tudja, valakinek tán mégis odaég a végén. Visszamentünk a konyhába A széles tűzhelyen öt különböző lábasban lőtt az étel. Két szakács szüntelenül keverge­­tett nagy főzökanalakkal. — Mindenféle szag csiklandozta or­runkat és torkunkat. Még akinek nincs is tudj’ Isten milyen étvágya, annak is össze kell hogy folyjon a nyál a szálá­ba ennyi pompás szagra. De ez még nem is minden, A pecse­nye és a tészta bent sült a sütőben Az illatukat, igaz, érezni lehetett de hogy szemre milyenek, azt elképzelni is nehéz Az ajtó melletti polcon vagy húsz üveg óbor és három üveg konyak áll. Egyszóval fényes ebédre készültünk. — Ami nem igazság az nem igazság kotyog már megint Siják Mile. — Mit mondasz? — Hogy a háborúban nem szabad az igazságról beszélni. — Azért is került háborúra a sor. mert nem tudtak megegyezni abban, hogy mi az igazság. — így van valahogy. Torkon ragadnak és még neked kell kiabálnod, hogy az igazad égig ér. — Az ég se lehet igazabb, hisz kerek — Azt csak az emberek képzelik igy- Valójában az ég nem is létezik. — Szóval láthatatlan. Talán azért is nem látja, hogy ml megy végbe a föl­dön. „ Ebben a pillanatban az egyik lábasból sürü gőz tör ki. Egy szempillantás alatt az 'egész konyha sürü ködbe borul, hogy nem is látjuk egymást.' De végül is «I- oszlik a köd. — Józó csak nem égett el valami? ^ — Dehogynem, a ia — tréíál Siják Mile Még be sem fejezhette, amikor a konyha küszöbén megjelenik az őrnagy Személyesen akart meggyőződni róla, hogy milyen lesz az eslő közös ebéd. Ügy látszik attól félt. hogy nem fogjuk tudni kielégíteni az ezredes urat és a gárdáját. Ez pedig végzetes lehet a zászlóaljra. Épen ezért az őrnagy, miután mindent Jó! megnézett, bevitt magával a szom­széd szobába. Négyszemközt akart ve­lem beszélni. Minden lehetőt meg kell tennünk, hogy a törzsbeli urak meg legyenek elégedve Ha legközelebb csónakokon át kell kelni a Száván nagv veszélyt kerülhetnénk el mert az ezredtörzzsel végig tartalék­ban maradhatnánk. — Hát ilyen nagy befolyása van a jó konyhának a parancsnokságra? — Hihetetlenül falánk az egész világ. — Hogy helyezzem el az urakat az asztalnál? — Igen, igen, erre vigyázz nagyon. Nézd, hogy én az ezredsegédtiszt mellé kerüljek. — Nem az ezredes mellé? — Fontosabb, hogy az segédtiszttel jegyünk jóba. Minden szál az 5 kezébe fut összc­—- S a többieket? — Ahogy jónak iátöd. Csak vigyázz, hogy az aktivok meg ne sértódjenek. — Tudom, őket mind,az asztalfö kö­ré fogom ültetni. — Nagyon jó lesz. Legyen arra is gondod, hogy a szakácsok gyorsan vé­gezzék a kiszolgálást és ne bámészkod­janak. mint borjú az u] kapura. — Akkor a Siják Milet nem szabad be­engedni. — Ha látod, hogy a társaság jókedvű, hadd jöjjön be ő is. Az se baj. ha meg­szólal, hadd mulassanak rajta egy kicsit — Körülbelül már értem, hogy képzeli őrnagy ur az ebédet. Én azt hiszem, minden sikerülni fog. — Akkor egy csapásra elérnénk, hogy mi kerüljünk a harmadik zászlóalj he­lyére. — Csak később meg ne bosszulja ma­gát ez. — A hadseregben az az erősebb, aki* vei a kommandó van. Tovább nem beszélgethettünk, mert a konyhából olyan zaj hallatszott hogy már nyugtalanok lettünk. Nem tudom, min vesztek össze a szakácsok. Majd­nem verekedésre került a sor. Hogy ki­nek volt igaza, azt nem lehetett megál­lapítani. A legnagyobb lármát Siják Mi­le csinálta. — Mit téped a szádat itt. haszontalan — kezdi a szidást őrnagy ur Vitász. —- A főzőkanál a szemem közé vágott. — Hogy? Csak úgy mogától? — Nem, Józó főszakács ur kezétől. — És vájjon miért? — Mert kóstoltam az ebédet.-— Igaza volt. — Most meg már a fözőkanálnak is igaza van. lessék, ahelyett, hogy vele kóstolnák az ételt, a szakácsok az én homlokommal kóstoltatták meg a főző­kanalat. Ha olvan nagy hősök és pont U2 én homlokomra pályáznak, vártak volna estig és tneg láttuk volna, ki a le­gény a gáton. Sose fogom nekik tnegfcé­csátani. hogy igy megszégyenítették a homlokomat — Hiszen valóságos szarvad nőtt! — Tessék, még csak ez hiányzott Az őrnagy ezután távozott Az ezre­des elé kellett sietnie. Én a konyhában maradtam. — Nem értem, mit veszekedtek, mikor jól megy a sorotok. Az emmzerek csak a bajban értenek együtt. — Ne komlszkodl Siják. — Doktor ur! Józó lószakácsnak a fe­jébe szállt a dicsőség ö akarja a mi ve* lónkét megsózni. Ivedig nem is érzi, hogy mi a sós. Tetszik tudni, csak az édeset szereti. Ezért is kever rendesen porcuk­rot a sóhoz Ha meg figyelmeztetjük, kész a veszedelem. Mindnyájunkat el akar verni Bár ő a hibás és nekünk va* igazunk, mindenáron le akarja törni 4 derekunkat Hiába lapatydsz. Mégis megmarai fősZakáosnak. Akkor. — parancsára! (Ford. (r. /., Mennyit keres ön, kedves művész és művésznő? Az amerikai filmsztárok hivatalos fizetési listája A világ filmpublikumának nagy részét hallatlanul érdekli az a kérdés, hngv mennyi lizetést kapnak az amerikai film­sztárok? Olyat is hallottunk már, hogy egy naiv filniralongó azt kérdezte, »Igaz-e, hogy Chaplin hetenként száz­ezer dollár fizetést kap?« Tény, hogy a filmsztárok ma a leg­többet keresik, amit ember munkával egyáltalában kereshet. Nincs olyan bank­­igazgató, akinek a iizetése annyi volna, mint például HAROLD LLOYDÉ. aki hetenként nyolcezerháromszáz dol­lár fisfizetést kap — hat napi munkáért — ami inai négyszázötvenezer dinárnak felel meg Ez az adat teljesen hivatalos, mert Harold Lloyd az amerikai filmszínészek szövetségének augusztusi kimutatásában ielent meg. Ugyanez a kimutatás fel­sorolja valamennyi ismert amerikai film­sztár gázsiját. Meglepő számokat talá lünk ebben a iistában. Világhírű nevek sokkal kisebb összeggel szerepelnek, mint olyanok, akiket nálunk — és Euró­pában általánosan kevésbbé ismernek. Ennek oka főképpen az, hogy a filmszí­nészek igen hosszú szerződéseket kötnek akkor, amikor még messze vannak a vl­­lághirtól. Később azután kénytelenek ol­csó pénzért dolgozni — mert az ame­rikai menager ragaszkodik a szerződés feltételeihez, addig, amíg ez módjában áll. Ha lejárt a» szerződés és a színész közben beérkezett a sztárok közé, szíve­sen megadják neki a régi gázsi tízszere­sét is. RUDOLPH VALENT1NONAR is heti őtven dollár volt az első fizetése, ennyit kapott egy évig. A második év­ben már ötszáz, a negyedikben kétezer­ötszáz, az ötödikben négyezer dollárt kapott hetenként. Ennél magasabbra nem vitte a gázsilistán. Harold Lloyd és Chaplin után Igy alakul a lista: Douglas Fairbanks heti ötezer dollár. Gloria Swanson, Mary Pickford, Nor­ma Talmadge és Tom Mix heti négyezer dollár. Thomas Meighan kétezerötszáz dollár, Marion Davis kétezeregyszáz, Lilian Gish ezerkilencszáz, Coieen More ezer­­hétszáz dollár. Buster Keaton heti kilencszáz dollár. Ugyanennyit kapnak Pola Negri, Co­­rinne Griffith, Betty Compson és Buck Jones. A HETI HATSZÁZHARMINC DOLLÁ­ROS csoportba tartoznak: Constance Tal­madge, Wallace Beery, Englen O’Brien, Lewis Stone, Raymond Griflfth és Mae Murray. Egyike a legnépszerűbb filmsztároknak Adolph Menjou — ő játszotta Molnár Ferenc Hattyújának főszerepét js — aránylag meglepően keveset, heti ötszáz dollárt keres. Ugyanennyi a gázsija Re­­nald Dennynek, Bert Lytellnek, Anita Stewartnak és Viola Dauanak. Ugyan­csak ebben a csoportban szerepel Bar­bara La Marr, Owen Moore, Antonio Moreno és Nita Naldi. Ronald Colman mindössze heti há­romszázötven dollár fizetést kap. Ugyan­ebben a szomorú sorsban osztozik vele Noah Beery, Norma Shaeser, Leatrlce Joy. Red la Rocque. Alice Terry és Ma­rie Prevost. A KETSZAZDOLLAROS HETI »EHBEREK« között szerepel Charles Murray, Belle Bennett, Louise Dresser, Ricardo Cor­tez, Claire Windsor és Laura La Plante. Clara Bow. George O’Brien és Mar­garet Livingstone heti százhatvan dol­lárt keresnek. Szinte hihetetlen, hogy a lista egyet­len amerikai magyar filmszinésznője, Bánky Vilma lehetetlenül kis gázsival, heti százöt dollárral szerepel Bretty Bronsonnal együtt. Bánky Vilma első szerződését valóban igen kis gázsira irta alá, de azóta kizáróan vezető szerepe­ket játszik — nem valószinü, hogy még most is ilyen kis gázsija volna. Greta Garbo és Dolores Costello a sereghajtók, heti nyolcvanöt, illetve hat­vanöt dollárral. Ezek a gázsik az ezerkilencszázhu­­szonhat augusztusi adatokat tüntetik fel és csak az amerikai fizetéseket veszik, tekintetbe. Európában sokkal többet ke­resnek a francia és német gyáraknál vendégszereplő sztárok. Ezeket a ven­dégszerepléseket ugyanis maga az ame­rikai gyár fizeti, amikor európai rende­zőkkel dolgoztat: Európában eddig Glo­ria Swanson kapta a legnagyobb ho­noráriumot, akinek a Madame Sans Gé­né felvételei alatt naponta kétezer dol­lár volt a gázsija. Százötven nap alatt háromszázezer dollárt vett fel ezért a szerepért Gloria Swanson. A nyugtákat bekeretezve őrzi lakásán Leona Perret, a film rendezője, aki ezt a pénzt termé­szetesen' nem a saját, hanem a Para­­moonth zsebéből fizette ki. Ennek elle­nében a Madame Sans Géné volt az utóbbi évek egyetlen Gloria Swanson­­filmje, amely Amerikában megbukott. ELHÍZÁS ellen ax egyedüli bittől »er ■ „VILFAN-TE A‘* é# „VIL.FAN • P1LULÁK“ amelvek használatival 4 hónap «Ult 9 hité* vesztettem. Ezen kássit fénye et tevábbre ie használom de «sokat mindenkinek a legmelegebben ajánlhatom. A kitűnő hati»*rt a Viltan «yágysseráis Iske­­ratórlum nak Zagreb, nie« JM, asóee eeeatel el interesemet tejesem ki Smiilklas Gerti magiuíki Zagreb Prllas 45, 1»«

Next

/
Thumbnails
Contents