Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
18. oldal. CÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. januái 9. datlanokból s a gyanútlan laikusokból, iiogy lóvá tettem ot, hogy az ily eljárás nem mutat valami szép karakterre s hogy ö bizony »ilyen emberrel« nem áh többé szóba. S mikor egy jóakaróm j— mert ilyen is akadt! — azzal próbáit védelmezni, hogy amit ó kürtői lóiam, az nem egyezik meg a jellememmel hogy itt valamely végzetes félreértés foroghat fenn, hogy én nem vrgyrk az az ember, aki stb„ mérgesen fakadt ki: — Lehetséges, hogy nem akart belőlem bolondot űzni. de ez esetben nagy szélhámos, aki szakértőnek adja ki magát, s valósággal nem ért többet a könyvekhez, min. hajdú a harangontéshez. Milyen boldog volnék, édes barátom ha csak ennyit értenék hozzájuk, vagy ha általános volna a hit, hogy fogaim rr sincs róluk. Akkor nem hoznának hozzám könyveket fölbecslés végett s nem szereznék magamnak mind ntalan tgyegy uj tb ellenséget. Sajnos, a magunkfajta könyvesembernek véleményezés végett a legtöbb zör hitvány dolgokat »mutatnak be«. (Nagy ritkaság, hogy ritkasággal állítsanak be hozzánk.) Már most akár az objektiv igazságot mondja el róluk a szak rtö, akár kimélő hazugságba bu kolja az Ítéletét, mindenképpen rosszul jár. Mind a két esetben meeharagusznak rá s őt okolják, amért a kérdéses könyv nem a legnagyobb raritás s nem ér legalább annyit mint a Rév'i-Lexikon húsz kötete. így én, szegény »‘•zakértö« a legnagyobb bajban vagvok. Ahány régi nyomtatvány kerül e'ő a oad'ásról vagy a rúnáéból (rendesen '"bből a két kulturzugból bukkannak elő a bibliofillá kin■ . f csel), egy-egy gyölölséget, egy-egy el lenséget jelentenek annak, akihez őket bizalommal viszik. Az az angol piktor, akit a levelem elején említettem, épen úgy gyűjtőire az ellenségeket, mint én a régi nyomtatvá nyokat és irt is egy ig^n elmés hony vet az ellenségszerzés kellemes művésze lé öl. ö ennvk a művészetnek épp oly mestere volt, mint a festesz tnek és grafikának, de v. nnak c;: berek — ezek közé számítom magam t =s — akiknek nem az z a biciójuk, hogv az ellenségeiket de inkább az. hogy ba rátáik számát szaporítsák, — és persze a könyveikét is. Ü a múl a licent pic tor'bus alapján rem sak a piktu áb volt úgynevezett a úrinál», h nem polgári s a ki bükiben is. hogy kitün j’n a kollé':'i közti ellenség k g ill tölt, s ebben a passziói; b n, mim a kortársai állították, hihetetlen magas rckor dot ért el. De a te szegény birá*od, amint tudod, igen békü'ébeny természe tű ember rki barátokat óhajt gvüiteni, amikor újabb beszerzésekkel iparkodik megtölteni a szekrényeit. S neken épo oly kellemetlen, ha ellenségekre teszek szert mint James Abbott Mac Vei! WhisPernek lehetett, ha gyűjteményén a gyarapítására ellenségeket akart föl hajtani s helyettük — óh szomorú ág — barátokat talált. Ké-lek alássan. hirdesd a legteljesebb nyilvánosság e’őtt. hogy a konyvszakér tés terén valóságos artitehefég va gyök s hogy bolond, aki ilyes kérdések ben hozzám fordul. Mon^d el mindenki nek, hogy könyvekhez annyit se értek mint a könyvkereskedők. Akkor majd talán bél ét hagynak. Pasics háza Intimitások Pisics é'etérÖ! és haláláról den könyvnek meg kell lenni s ami nincs meg, az rendkívüli raritás lehet. — Nem ritkaság, — világosítottam föl. — Pedig oly régi, — vitatkozott a káté tulajdonosa. — Tagadha.atlanul nem uj, — hagytam rá, — ami ugyancsak meglátszik rajta. De hát nem minden régi könyv egyszersmind ritka. * — U-u-ugy? — mondta ő vontatottan. — És mennyire becsüli? Kénytelen voltam őszintén felelni: — Semmire. Nincs egyáltalában értéke. — Nincs értéke? Ilyen régi könyvnek! — kiáltotta sértődötten. Magyaráztam neki: a könyvnek, hogy értékes legyen, nemcsak réginek, de érdekesnek, ritkának, szép nyomásúnak és jókarban levőnek is kell lenni Szomorún és szigorú arccal hallgatta, nem felelt semmit, a mezőgazdasági kátét visszasüllyesztette a zsebébe és hűvösen köszönve távozott. A fölvilágositásaimat, úgy látszik, személyes sértésnek tekintette, mert pár nap múlva, amikor találkoztunk, elfordította a fejét, s még hűvösen se emelte meg a kalapját. Rossz néven vette, hogy a hitvány óegkaságot nem becsültem föl néhány millióra. Ellenségemmé lett, s hallom, azt hireszteli rólam, hogy a világ legönzőbb és legkapzsibb embere vagyok. Szerinte azért jelentettem ki értéktelennek a »becses és ritka« könyvet, mert reméltem, hogy Így potom pénzért, vagy pláne ajándékba fogom azt tőle megkapni. De ebből nem lesz semmi! Mért ha ő nem iš könyvszakértő, annyira még se ostoba, hogy fölüljön egy ilyen nagyon is átlátszó paraszti trükknek.---- Tanultam ebből az esetből — mentül több a könyvünk, annál szívesebben tanulunk — s amikor rövid idő múlva hasonló járatban látogatott meg egy másik úriember, az ellenkező módszert alkalmaz.amr Majd meglátod minő«, eredménnyel. .I«" 1 " í) is értéktelen' skarlétát hózott, olyan könyvet, amelyet legfeljebb kilószámra vesznek meg az antikváriusok. De hát ilyen a jó közönség! Ha a könyv régi és megvenni szeretné, akkor aprópénzért szeretné megkapni, — hiszen ócska és nem ér semmit! Ellenben, ha eladni kívánja, milliókat követel érte. mert hiszen régi s igy unikum vagy legalább is nagy raritás! A múltkori példán 'okulva, kérdésére azt fele'tem, hogy a könyv valószínűleg ritkaság, mert én (aminthogy igaz is) még sose láttam, s úgy gondolom, hogy ha valaki szereti az ilyeneket, szívesen megveszi. (Jogi könyv volt latin nyelven, olyan szerzőtől, akinek a neve semmiféle lekszikonban nem rordul elő). — Vájjon mennyit erhet? — kérdezte a vendégem. — Azt pontosan bajos megállapítani. Az ily könyveknek u. n. kedvtelési értékük van, pretiurn affectionis-nak. Az egyik vevő tulfizeti őket, a másiknak még oly olcsón se kcl’enek. — Még:s, mi lehet az értéke? — faggatott tovább. — Lehet-e kérni érte egy milliót? . — Lehet, — feleltem. (S magamban gondoltam: hogyne lehetne? Kérni tiz milliót is lehet. És áldoitam a Pascal által annyira kárhoztatott reservatio mentalis-i, amely megengedte. hogy valótlant mondjak anélkül, hogy hazudjak). Köszönettel s meleg kézszoritással távozott tőlem. Fájda’om, ez a módszer se bizonyult célszerűnek. A diáknyelvi! nyomtatvány tulajdonosával néhány nap múlva öszszekerültem egy társaságban, s a derék férfiú tüntetőleg fordult el tőlem s igy adta tudtomra, hogy nem akarja folytaiul a velem való és rám nézve oly megtisztelő ismeretséget. Mint közös barátainktól azóta hallottam, fűnek-fán: k ajánlotta megvételre a könyvet amely persze senkinek se kellett, végigjárta a múzeum- és erzsébetköruti összes antikváriumokat, s mindenütt azt a feleimet kapta, hegy legjebb ha a tüzbe d bj'. A jó ember most azt hireszttii, hogy szívtelen, maliciózus szörnyeteg vagyok. aki bolondot üz a mitsemsejtő tu-Pasics Nikola értette a módját annak hogy külső élete körülményeivel a nagy nyilvánosság ne foglalkozzék. Bensőséges családi életet élt, nyilvános helyen még fiatalkorában sem igen mutatkozott Magánéletéről még a beogradiak sem tudtak semmit sem. Pedig Beogradban nincsenek titkok. A demokratikus nevelésű szerb nép megszokta, hogy minden ügyét-baját a nagy nyilvánosság előtt intézze el. Pasics kivétel volt, 6 volt a legnagyobb hallgató ebben az országban és ebben a hallgatásában volt talán politikai sikereinek egyik legnagyobb titka is. Pasics elhalálozása az érdeklődés középpontjába állította azt a házat, ahol Pasics élt és dolgozott. Életében nagyon kevesen fordultak meg Pasics házában, nem szerette a nagy vendégeskedést, ő sem járt sehová. Ha csak tehette, kerülte az embereket. A Pozorisna-uccában lakott Pasics. Háza nem messze van attól a háztól, ahol Franchet D'Esper tábornok első Ízben találkozott a magyar békedelegáció vezetőjével, Károlyi Mihállyal. Pasics lakása előtt még ma is meg-megállnak az emberek és a ház előtt elhaladó beogradi asszonyok ájtatosan vetik a ke- « resztet. A ház Beograd egyike legszebb ar- i chitekturáju épülete. Pasics egész politi-; kai pályafutása összefüggésben áll ezzel; a házhellyel. Amikor zürichi tanulmá-: nyait befejezte és visszatért .Beogradba, már akkor ií a mostani háza helyén lakóit. Ezen a helyen lakott abban az időben is, amikor megválasztották Beograd város polgármesterévé és ebből a házból indult átvenni első Ízben a miniszterelnöki teendőket is. Ezekben az időkben még nöt’en volt és állandóan vele lakott legjobb barátja, akit mostanában sokat emlegetnek: Sztanojevics Aca. Ebbe a házba hozta Pasics Triesztből 1891-ben a feleségét is. Pasics háza a háború utáni időben kapta a mostani alakját. A ház most már történelmi emlék, sőt vannak olyan tervek is, hogy Pasics Nikola házát múzeummá alakítják át. Sok kép, fotográfia, kézirat, könyv, bútor és egyéb holmi szetnléihetően tudná megörökíteni Pasics emlékét. A Bácsmegyel Napló munkatársának alkalma volt Pasics lakását a halálozás napján megtekinteni.. A házba az uccáró! márványlépcsők vezetnek. A lépcsőkről kis terraSzra ér az ember, amelyről balra kis francia kert Vart, jobb kéz felől pedig feliérrácsos üvegajtó az ebédlőbe vezet. Ide nyílik Pasics dolgozószobája Az első pillanatra az Íróasztal rendetlenségén láthaió, hogy Pasics még az Utolsó pillanatokban is dolgozott. Az Íróasztalon belördeit korrektúrák fekiisznek, a tintatar.óban toll van bemártva. Pasics élete utolsó napján még kikorrigálta könyvének egyes fejezeteit. A könyv a világháború felelősségének a kérdésével foglalkozik. A korrigálást most Trifkovics Márkó figyelme fogja e'végezni és a könyv a napokban már elhagyja a sajtót. A könyv kétségtelenül nagy érdeklődésre tarthat számot, mert a háborús felelősség kérdésében Pasicsot döntő szó illeti meg. A tollat, amellyel a könyvet korrigálta, a család eltette emlékbe. Pasics Nikola dolgozószobája különben XVI. Lajos stílusában készült. A szobában sok a könyv, legtöbb Möliere, különféle kiadásókban. A mennyezetről gyönyörű üvegcsillár lóg le. az Íróasztalon ped!g ezüstkaru gyertyatartókból áradt a világosság. A szoba falát képek díszítik. Uralkodók, diplomaták, politikusok emlékei. A középső falon Viktor Emanuel olasz király aláirásos arcképe lóg. Az arckép még abból az időből származik, amikor 1916-ban a szerb hadsereg befejezte az albán visszavonulást. Az olasz király képe mellett Mussolini fényképe van, amelyet a fascista diktátor Pasics Darának ajándékozott 1925-ben, amikor az olasz-jugoszláv barátsági szerződést megkötötték. A másik falon kérőiben Ferdinand román király köszönő sorai vannak, amelyet 1922-ben kapott az elhunyt miniszterelnök. Sok családi kép lóg itt még, azonkívül egy arannyal kirakott albán jatagán, amelyet Pasics egy albán delegációtól kapott ajándékba. Az íróasztal a halál pillanatában is tele vo’t különiéle feljegyzésekkel. Pasics az utolsó időben is él id II óráig dolgozott. Az íróasztal felső emelvényén gépírásos jegyzet feküdt, Ferenc Eerdinánd trónörökös merénylője, Gavrilo Princip elleni por főtárgvalásának cin’l betűs jegyzőkönyve, amelve Pasicsnak a v!lágliáboru felelősségéről szóló könyvéhez volt szüksége. Jobbkéz felöl Pasics Ra! da 18—20 esztendős arcképe moso’ygott az apára, baka pedig piciny álló arany I óra amely pontosan 8 óra 15 percet mutat. azt a pillanatot, amikor Pa ics Nikola eltávozot: az örök hazába. Pasié. i Rada állította meg az órát és ez az őr? j most már örökre 8 óra 45 percet fog í mutatni. Az Íróasztal mel'e. i kis könyváilváj nyon Pasics kedven, olvasmányai állnak. Kip.mg, Mattcrlinek. iolztoj munj kai és a legfrissebb jugoszláv folyóira i tok várták az olvasót. Pasicsnak nagy I könyvtára volt, amely a világháború : előtt elveszett. Igv elveszett az a Tolsztoj sorozat is. amelyet a nagy orosz i.ó I Pasicsnak sajátkezűig dedikált. A dolgozószobából kis ajtó vezej a I hálószobába. A szobában csak ágy, éjjelszekrény és egy kis szekrény á'lott A falakon művészi kivieelü szén' ikonok ; sorakoztak, köztük a Pasics-család háziszentje. a szent Sp.rióion. A kis szekrényben vannak Pasics kitüntetései Majdnem minden európai államtól volt kitüntetése, csak a német kitüntetések hiányoztak. A Gyönyörű briliánsokkal díszített orosz fehér Sasrendje, a Sveti Alekszandar csi'Iag. a Vladimir kereszt és egy türkizekkel kirakott Sveti Nikola ikon, amelyet az orosz cár leánytestvérétoí kapott Pasics, ezek a sok kitüntetés közö.t a legszebb emlékek. Pasics nagyon takarékos ember volt és jól gazdálkodott. Szerbia iparának és különösen bányáinak a feltárása közül igen nagy érdemei voltak. A bányák feltárásában maga is aktív résztvett, ezért nagy vagyon maradt utána, 450— 500 millió dinárra becsülik hátrahagyott vagyonának értékét. A végrendeletet még nem bontották fel, de ezt a hatalmas vagyont kétségtelenül két leánya és a fia fogják örökölni. Pasics életének apró mozzanatait most fogják összeállítani, de ő is gondoskodott arról, hogy az életének és politikai tevékenységének írott emléke maradjon. Megírta és befejezte a memodrialt, amelyet nemsokára sajtó alá fognak rendezni. G. D. Idegen faluban Ezek a piros, sárga kćkhomloku házak s a csurranó ártézikut köriil miféle tarka népség. Elnyújtott óli-k. sikoltozás, lányok, gyermekek. barna korsók. Megoámulom a szikár barna kőszentet a keresztucca sarkán e zord Józsefet vagy Flóriánt. Van e vájjon még elég ezüstje a holonak megvonni hűvös, okos homloka köré a glóriát? Beljebb. A szeszélyesen futó föucca rozzant makadámján. Az ég szennyesen szürke, mint egv pálvau var üvegteteje. A fel. ők őrséget váltanak és bátortalan elfúló kontúrokban csillagosodni készül. Falu alkonyaikor. Rácsengetek a füszerboltra. Bánatosan mosolygó házacska. Úrnője öreg kisasszony a pult mögött. Kiszolgál. A szi.arka fakult barna doboztól keverődzik elő és keszkenőbe nyúl a visszajáró apróért. Ki tudja mit őrzött e mentaszinü ó dobozban, jegvkendőt tán vagy kacér szat ingot ifjan és tetszésre vágyón. A l.angia f.nom ezüst fonál, melyből tán oltártakaró hime készült. Légszesz borzonzó lángját villantja fel, hogy rágvuit' ássák. Ocakinn este van. a főuccán te'ihold arcú lányok, emberek hazafelé menőben mezőről, erdőről, mhdannyiuk homlokán a hé’ esség grafikonja. Köszönnek, tisztességet tudón. »Békességet« ritkaszép köszöntő áldás. »Békességet« azt mond iák. mert van itt ebből tetézve. A hangok szelíd iv'u'gndt vízfolyása elömlik itt a levegőben, int femnlom tornyára, urikaszirióra. kunyhó nádjára s szomszéd szájára nein kevésbé. Jut mindenhová. A korzón varkóc«os kisasszonyok, szorosan összefogóivá. oárosan vá^y négyesével. FI1 apóm rémelv szavukat e falusi kisasszonykáknak, kik 1
