Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
ei zx Jolánka eltávozott hazulról az iskolába, itatóját azonban a gyermekszobában felejtette az asztalon. Mivelhogy Jancsika és Gyurika szintén elmentek hazuluról, igy a gyermekszoba teljesen üresen maradt. Megneszelték ezt az egérkék, nekibátorodtak és a Íjaikból. előbujtak. Első dolguk volt az asztalra felrohanni, hogy az ott elszórt morzsákat eltakarítsák. Hirtelenébert jól megreggeliztek s aztán hozzá fogtak a szoba átkutatásához, ápró éles szemeikkel mindent jól körülnéztek. Egyiküknek szemébe ötlött Jolánka ottfelejtett itatója. — Nézd csak pajtás, — szólt az egyik egérfickó, — miféle játék ez? — Nem játék az koma, hanem itatós. Evvel itatják föl a tiptát, ha elcsöppentik. — Ugyan, és nem lehet ezt másra felhasználni? — Ugyan mire? Kérdé a másik. — Van egy jó ötletem! Ugorj te az egyik végére én majd a másikra állok. — Csakugyan! Nagyszerű hinta ez! _ örült a meglepődött egérfickó. A játék tetszett nekik. Zavartalanul hintáztak, egyikök le, a másik fölbillent az itatóson. Közben el is felejtették, hogy a szobában emberek is laknak és hogy rajta is Nincs otthon a macska, cincognak az egerek — Segítség, segítség! — kiáltotta Morgó uram a parton, — segítség, emberek, az én aranyos Muncurkóm a vizbe fül. A kiabálásra két fiatalember a vizbe ugrott és hamarosan kihozták Muncurkót, aki el volt ájulva. Fejére állították, mire a szájából dézsaszámra folyt ki a viz. — Mordizomadta, — szólt Morgó nemzetes ur. — sose hittem volna, hogy egy medve annyit vizen tudjon meginni! Azért mondom én, hogy ivásra csak a bor való. Muncurkó azonban csakhamar magához tért és akkor elmondta, hogy amikor az apja a fürdőigazgatóval a kabinba ment, hozzája lépett Furfangi Fülöp, a róka és csolnakázni hívta. Hitt neki és gyanútlanul követte. Nemsokára aztán a nemzetes ur a Muncurkóval együtt visszatért a városba, Mikor az egyik uccán végigmentek, egy bolt kirakatában cédulát láttak ezzel a felírással: — Itt kiváló mézes cukorka kapható. — No, ez éppen nekünk való, — szólt Morgó ur, — jó lesz a sok izgalom és ijedtség után. t Bement a boltba és vett egy kiló mézes cukrot. Aligvárták azután, hogy szállodai szobájukban legyenek és nekilássanak a mézes cukornak. Nagy megrökönyödésre azonban alig hogy felbontották a staniclit, látták ám, hogy minden cukorkán egy méhecske van. —Tyü, mordizomadta, — káromkodott Morgó ur, — ez a boltos nem kergette le a méheket a cukorról, — és ha mi most ezt a cukrot igy megesszük, akkor a méhek majd jól ös&zecsipkedik a szánkat, a torkunkat és a gyomrunkat. Morgó uram nagy haragjában ugyanis nem is vette észre, hogy azok nem igazi méhek, hanem csak a cukorkának van méhformája, mint a mézes cukornak lenni szokott. Szomorúan ültek a cukor előtt. Egyszerre azonban Muncurkó a homlokára ütött és igy szólt: — Eszembe jutott valami. Sorra agyonverem a méheket és megesszük a cukrot. Kiment a szolgához és hamarosan kalapáccsal tért vissza Sorra rávágott minden cukorkára. — Mordizomadta, — szólt az apja, — igaz. hogy a méheket agyonverted, de szétzúzod a cukorkát is. De azért nem baj, legalább nem kell a fogunknak annyit dolgozni vele. A kiló cukor aztán hamarosan elfogyott. Sebdk Liliké. Leveled egyike a legkedvesebbeknek amit eddig kaptunk. Nagyon figyelmes vagy. Szép tőled, hogy gondolsz a Habos tortára és kedves a bizalmad. Máskor is tedd meg ezt. Balogh Ferenc. Rajzaid jók. Kurländer Anti. Nem minden rejtvényed jó, de ha figyelmesebben és gondosabban Írsz. minden sikerülni fog. Venczel Vili. A Krause Ferkónak fordítsd le a meséket, majd örülni fog ő is. Volt Ilonka. Tudtam én, hogy ilyen jó kis leányról nem fog megfeledkezni a Jézuska. Te régi, jó és szorgalmas olvasónk vagy. Van azért még egy csomó ilyen lelkes hívünk. Egyszer majd leközlöm valamennyinek a nevét. Maus Dundi. Egy rejtvényed jó volt, le is adtuk. Többeknek. Az újévi jókivánatokat köszönöm gyerekek). B. bácsi Weil Antal. Némelyik jó. Szádeczky Sándor. Próbálj jobbakat csinálni. Biztosan fog sikerülni, mert a kezdet jó. A SSCSMPRVFI NAPLÍf vasárnapi InoyennulKklaf«-7 január ». 2 Morgó Mackó esetei !rt« i Kakán Hődre Tizennegyedik fejezet, melyiken Morgó nemzetes ur és Muncurkó fiirdőznek, végűt pedig agyonverik a cukorkában levő méheket. Nagy meleg nap volt és Morgó Mackó olvasta az újságban, hogy a városi emberek a forróság elől a strandfürdőre menekülnek. És mert már egészen városi lakosnak tekintette magát, azért elhatározta, hogy szintén kimegy a strandfürdőre. Azonban mivel attól tartott, hogy távollétében Muncurkó ismét valami komiszságot talál elkövetni, a bocsot is magával vitte. Útközben betértek egy üzletbe és fürdődresszeket vásároltak. A nemzetes űré fehér-kék csikós volt, a Muncurkóé pedig fehér-piros. Nagyon csinosak lehettek a fürdőruhákban, mert mikor azokban a strandon megjelentek, mindenki csak őket nézte. Először csak a napon sütkéreztek és a homokon hevertek. Mikor már aztán alaposan kiizadtak, Morgó nemzetes ur igy szólt Muncurkóhoz: — Ideje lesz már a vízbe menni! Eleinte csak a part mentén tartózkodtak a vízben, de később már lubickoltak is benne. A nemzetes ur megtette azt is többször, hogy teljesen a viz alá merült és mikor felemelkedett, akkor szerteszét prüszkölte maga körül a vizet. Egyszer aztán, amikor éppen felbukott, valami súlyos
