Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-30 / 28. szám
IS. 6\M BÁCSMEGYB NAPLđ _____________________________ígrr. janwáf 30. kor hallotta véletlenül valakitől, hogy egy szesznagykereskedő cég ügynöke, valami báró KoriI kitűnő üzleteket csinál a lojális vendéglősökkel csak azért, mert főnemes. Domela habozás nélkül felvette erre a báró von Reckc nevet, szörmenagykereskcdönek adta ki magát üzletfelei előtt és Domela nem esett kétségbe. Akkor folyt a legvadabb agitáció Németországban a Ruhr-megszállás ellen, gyorsan gyüjtőiveket nyomatott és házról-házra járva gyűjtött »hazafias célokra*. Hat hónapot kapott érte. Kiszabadulása után munkát vállalt Erfurtban és félesztendeig dolgozott, mint építészeti rajzoló. Főnöke nagyon meg volt vele elégedve. Ekkor bocsátották ki azt a rendeletet, amely szerint idegen állampolgárokat nem szabad külön hatósági engedély nélkül az üzemekben alkalmazni. Domela megint az uccán találta magát. Visszatért a von Reckc névhez, amit odairt pár váltóblanketta alá s ezzel az egyszerű művelettel szerzett egy kis pénzt. Rájöttek és uiabb négyhavi fogházzal büntették. Egy jótékony egyesület, amely azzal foglalkozik, hogy munkát szerez kiszabadult foglyoknak, elhelyezte egy birtokon, mint bérest. Hét márka hctibérrcl. Domela ezt keveseltc, elutazott Hamburgba és egy ottani orvostól kölcsönkért háromezer márkát. Meg is kapta. Tudniillik mint Lioven herceg mutatkozott be az orvosnak. A herceg nevére szóló útlevéllel rögtön el is utazott Argentínába, de az ottani hatóságok partraszállásakor letartóztatták, mert kommunista ügynöknek nézték. A hajón utazó német előkelőségek közbelépésére ugyan kiszabadult, de a délamerikaiaknak nem tudott imponálni a kiiencágu koronával és csak mint szolga kapott alkalmazást egy angol konzervgyárban. Három hétig birta, aztán egy német cég segítségével visszatért Hamburgba. Ami ezután következik, az már tündérmese. 6. Domela turistazsákkal a hátán, egyetlen pfennig nélkül beállít a legjobb heideíbergi hotelba és szobát kér. Báró Korff nevet használja, a spirituszügynökét és kijelenti, hogy egyelőre jó lesz egy negyedik emeleti szoba is. A hotel* portásnak gyanús a nyakig sáros fiatalember, összesúg a háziszolgával, a direktorral. Domela észreveszi ezt, lezseren megkérdi, hogy szabad-c telefonálni, aztán felhívja telefonon az ott lakó Frigyes Albert herceget: — Szervusz, megjöttem. Báró Korff, igen inkognitóban vagyok, persze. Ha megengeded, még ma este felkereslek... És így tovább. A telefonbeszélgetés után a szállodás már hajlongva királyi Fenségnek szólította és személyesen kalauzolta fel a legdrágább elsőemeleti apartmanba. Amikor Donela mosolyogva közölte vele, hogy nincs nála egy fillér se, a direktor arca szélesre húzódott: — Méltóztassék parancsolni! A városkában hamar hire terjedt, hogy egy porosz királyi herceg lakik a szállodában. Egy-kettőre jelentkeztek Donelánál a hazafias szervezetek vezetői, a monarchista kapacitások, a polgári és katonai hatóságok fejei. Mind boldog volt, ha őfenségét, — aki különben egész idő alatt egyetlenegyszer sem állította magáról, hogy ő herceg, csak annyit mondott, hogy nem báró, — kisegíthette pillanatnyi pénzzavarából. A szállodában nem soká lakott Donela. Tisztelői kézrőDkézre adták és pár hét alatt végigjárta egész Thüringiát, mint az arisztokrácia vendége. A kölni polgármester külön leutazott Oothába, hogy tiszteleghessen a porosz hercegnél (akinek még a nevét sem tudta) és felkérte, hogy látogasson el Kölnbe, ahol ünnepélyes fogadtatásban fogiák részesíteni. Donela meg is ígérte a vizitet, amely sajnos, elmaradt. mert időközben letartóztatták. A teljesen műveletlen Donela kitűnőét* alakította a princet. Amikor az egyik wcimari előkelőség, valami von Blücher túlságosan szidta előtte az elhunyt köztársasági elnököt, a szociáldemokrata Ebert-et, a fenség kegyesen megjegyezte: — Mindamellett e! kell ismerni, hogy Ebert végig meglehetősen lojális maga-Mire Bfücber nr sietett kijelenteni, hogy a fenségnek ebben mindenesetre igaza van... Egy dúsgazdag nagyiparos külön kihallgatáson óvta a fiatal herceget, mint a porosz trón várományosát a hamis barátoktól és a rossz tanácsadóktól. »Ezek sodorták romlásba — mondotta — Fenséged császári nagyatyját is.« Donela megígérte neki, hogy a monarchiát a polgári osztályra fogja felépíteni, mert az a trón igazi támasza és erre föl kölcsönkért tőle mindjárt né-Agota nővér mióta az eszét tudta, ápolónő volt Évekig ápolta az anyját, később ápolta az apját és mikor az is meghalt, elment ápolni idegeneket, mert élni kellett, egyébhez nem értett és el sem tudta gondolni, hogy egyebet is csinálhatna. Pontos volt és lelkiismeretes. Keveset beszélt könnyen ébredt Az orvos utasításait óra pontossággal teljesítette, sohasem volt türelmetlen, sohasem foglalkozott egyébbel, soha nem kért kimenőt, még csak nem is olvasott Ha semmi dolga nem volt akkor csendesen varrogatott és szelíd arcán nyoma sem látszott elégedetlenségnek, vagy elfojtott vágynak. Soha egy napot sem élt önmagának, mert ha páciense meghalt — ami Ágota nővérnek mindig nagy bánatot okozott — alig volt annyi ideje, hogy a könnyeit letörölje, már három felé is hívták és ő pihenés nélkül belépett a másik állásba, ahová a család, vagy az orvos ajánlotta és az arcán ismét ott fénylett az a csöndes mosoly, amiért minden ápoltja úgy szerette. Így élt, ilyen volt Ágota nővér és csakis mert ilyen volt, mondom cl róla ezt az esetet. Semmi különös vagy érdekes nem volna abban, hogy egy más ápolónő ilyesmit tegyen, amit Ágota nővér tett és ha nem Ágota nővérről lenné szó, akkor semmi értelme sem volna ennek a történetnek. Három hónapja ápolta már akkor Ágota nővér özvegy Orün Lipótnét, mikor ez a furcsa dolog történt vele. A nap épen úgy kezdődött mint a többi. Négy hete, mióta özvegy Qrün Lipótné fönn volt'a svábhegyi szanatóriumban, minden nap egyformán igy volt: hét órakor megmasszirozta a beteget nyolc órakor behozta neki a reggelit Azután jött az orvosi vizit, utána fölöltöztette és kiült vele az erkélyre, tizenegy óráig fölolvasott neki, akkor lekisérte a fürdőbe és az orvosi kezelésre, mert özvegy Qrün Lipótné szénsavas fürdőket használt a szive miatt és villanyozták is. Ebéd uán Ágota varrogatott, mig özvegy Qrün Lipótné aludt Uzsonna után kicsit sétáltak a szanatórium kertjében, azután Ágota nővér lefektette az asz* szonyát, beadta az orvosságokat, elvégezte a kezeléseket, vacsorát hozott és miután özvegy Qrünné sürgetésére három ízben meggyőződött róla, hogy az ajtót jól bezárta, hogy a szivhütő minden eshetőségre el van készítve és hogy az összes orvosságok raktáron vannak, maga is lefeküdt. Egyszóval ez a bizonyos nap is úgy kezdődött, mint a többi szanatóriumi nap. Az orvosok már elmentek és özvegy Qrünné azon a tizenhat kérdésen sopánkodott, amiket elfelejtetett feltenni nekik és amiért csak kevéssé kárpótolta többi huszonnyolc, amiket teljes részletességgel eléjük terjesztett. Ágota nővér ilyenkor minden energiáját az orvosok megvédésére fordította, akiket özvegy Grünné az ő közbenjárása nélkül legalább háromszor visszahívott volna. Ezután behozta a reggelit. A reggelin való bosszankodással özvegy Grünné elfelejtette az orvosokat. Itt már Ágota nővér nem voK olyan szigorú és türelmesen sétált vissza a konyhába háromszor is, hogy a teához nagyobb csészét, a tojáshoz kisebb kanalat, a kristály cukor helyett kockát hányezer mátkát Sokba került az előkelő ismeretség egy amerikai hölgynek, .miss Herrisottnak is, aki különben minden alkalommal a nyilvánosság előtt kezet csókolt a nála harminc évvel fiatalabb Donelának. 7. Mundus vult decipi, ergo dccipiatar. A latin közmondás második fele, hogy be kell csapni a világot, talán kissé, túlzás. De az biztos, hogy a világ azt akarja, hogy becsapják. d. t. vagy a barackjain helyett epret hozzon. Azután az öltözködés következett. Ez már kevesebb változatossággal járt Özvegy Qrüné minden alkalommal csak azon mérgelődött, hogy a lavoir milyen kicsi és hogy mért nincs toalettetükör. Végre elhelyezkedett a fekvöszékben, párnái és takarói közt Ez a bizonyos nap hétfő volt. Az első júniusi hétfő. És talán ez az oka az egésznek. Hétfőn ugyanis nincsenek la, pok. Ágota nővér tehát mielőtt betege mellett helyett foglalt volna, megkérdezte: — Mit olvassak? — Mi az, hát nincsenek lapok? — felelte özvegy Grün Lipótné, úgy ahogy ezt minden hétfőn meglepődve felelte, a feleletnek azzal a kérdésszerü árnyalatával, mely sajátsága volt. Ágota nővér már tudta, hogy ezt a választ kapja. Nem is bocsátkozott hát részletesebb magyarázatába annak, hogy mért nincsenek hétfőn újságok. Várt — Keressen valami könyvet — mondta kis vártatva özvegy Grünné. Ágota nővér kihozott négy-öt könyvet és a címeik fölolvasásába fogott. Abban a percben arra jött Czitzinger Helnrichné öregasszony és szanatóriumi vendég, Nyitráról. özvegy Grünnével együtt szokták várni a villanyozást az orvosi rendelő előtt Czitzinger Heinriclmé barátságosan érdeklődött betegtársa hogyiéte felől és ki rábeszélésre helyet foglalt az erkélyen. Agoto» nővér akkor bement a szobába. — Wie ist Sie? — kérdezte Czitzinger Heinrichné, utánabökve a fejével. özvegy Grünné mielőtt felelt volna gyanakodva pislantott a nyitott ajtóra. — Ágota, Ágota, szólt be. • — Ágota nővér fehér ruhája megjelent az ajtókeretben. — Ágota, maga most ráér. Van itt, mondják, valami kölcsönkönyvtár, sétáljon le és hozzon valami rendes olvasni valót. ¥ És igy történt, hogy Ágota egy ragyogó júniusi reggelen egyedül lépkedhetett végig a szanatórium parkjának napsütéses utjain. Ä kapuban volt a portás fülkéje, ott megállt. — Ugy-c kérem, merre van itt a kölcsönkönyvtár ? A portások egymásra néztek azzal a tájckozatlanságagl, amivel csak szanatóriumi portás tud nézni, a portásfülke falához egy fiatalember támaszkodott — Kovács — kérdezte tőle a portás — maga sem tudja merre van a kölcsönkönyvtár? De én tudom, válaszolt a fiatalember Erre tessék a fogaskerekű mentén. Azután egy tekintetet vetett Ágota nővérre és igy fejezte be a mondatát: — különben tessék jönni, majd megmutatom. Ágota nővér csendesen bólintott és megindult Kovács Pál okleveles soffőr mellett. Miről beszélgettek, nem fontos, mire gondoltak, az talán érdekesebb lehetett, bár ez sem bizonyos. Bizonyos csak az, hogy mikor negyedóra múlva visszajöttek, a kölcsönvett könyv a soffőr zsebéből piroslott ki. Ágota élénken nevetett és most látszott először, hogy Ágota nővér voltaképen még fiatal. A szanatórium elé érve Kovács Pál kérte, hogy ne menjen még be. sétáljanak még egy kicsit Ágota nővér a karkötő órájára nézett és özv. Grün Lipótnóra gondolt. De ugyanakkor Czitzinger Helnrichné Is eszébe jutott és a látogató gondolatán megnyugodva beleegyezett, hogy öt percig sétál és elindultak mind a ketten a Széchenyi hegy felé. Az utón, a szálloda mögött egy kis vándor cukrászt találtak. Kocsijában fagylalt volt, a kocsi tetején pedig egy nagy kerek tök, amiből sündisznó módra álltak ki a különböző pálcikára szúrt cukrozott gyümölcsök. Kovács Pál megállt és udvariasan kinálgatta Ágota nővért. — Ó, köszönöm — tiltakozott az — nem vagyok éhes, inkább egy pohár vizet szeretnék. A cukrász akkor szó nélkül kinyitotta a guruló jégszekrénynek egyik rekeszét és két karcsú, magas poharat vett elő, amiket valami zöld folyadékkal sziniiltig töltött. — Jobb, mint viz — mondta idegenszerű kiejtéssel. Ágota nővér zavartan körülnézett, aztán elfogadta Kovács Pál kezéből a kristályos zöld italt. A nap körösztül sütött a poháron és zöld csillagokban táncolt Ágota nővér fehér ruháján. — Nagyon szomjas vagyok — mondta mentegetőzve, amint fenékig ürítette a jeges italt és rögtön utána ijedten: — jaj, de erős — és a melléhez szorította a kezét. í Ágota nővér megszokta a szeszes italokat Gazdag- házaknál mindig kapott egy-egy pohár sört, vagy bort az étkezéshez. De ez a zöld méreg, amit meggondolatlanul fölhajtott, más volt, mint minden, amit eddig próbált De restelve bevallani, hogy az egész torka és melle úgy ég, mintha tüzet ivott volna és csak mosolyogva mondta: — milyen szép ez, mint smaragd. — Mint a kegyed szeme — felelte udvariasan a soffőr. És csakugyan Ágota szelid, szürke szeme különös, zöldes fényben csillogott. — Csak a kilátóig megyek — toldotta meg Ágota nővér a magának adott öt perces terminust. Kovács Pál kérdezősködött és Ágota hamarosan elmesélte egész élettörténetét. Beszélt és mesélt és nevetett és megint mesélt. Ágota nővér megszokta a kevés beszédet, de most egyszerre rengeteg mondanivalója volt Közben már rég elhagyták a kilátót és Ágota nem vette észre, vagy legalábbis egész rendjénvalónak találta, hogy Kovács Pál belekarolt és csendesen simogatta a csuklóját. Kijutottak a villák közül, nyitott mezőn haladtak. Az ut kétoldalán halványan piroslott a galagonyabokrok érnikezdő bogyója. Ágota nővér ekkor már nem beszélt A soffőr átkarolva tartotta a derekát és ő kicsit lihegett a gyors, hegynek fel sétától. Erre már egy lelket se láttak, a golf-pálya is üres és elhagyatott volt. A távolban egy furcsa villa látszott, mint agy romokban levő kastély, sötéten és titokzatosan; előtte néhány tehénke békésen legelészett Ágota úgy vélte, hogy soha ilyen szép tájat még nem látott. Pedig Ágota már Svájcban is volt egy betegével. A galagonya ágait csokorba gyűjtötték. Ágota, amint épen egy ágat akart letörni, valahogy megbotlott és elesett Ezen mindaketten nagyon nevettek. Kovács Pál leült mellé a fűbe. A galagonyabokrok egész kis pagonyt alkottak körülöttük, csend volt és jó szagok szálltak föl a földbőL A soffőr Ágota ölébe hajtotta a fejét Ágota hátradőlt és nézte a pajkos, fehér felhőket, aztán előrehajolt és Kovács Pál szemét nézte. És olyan érdekes volt minden, amit nézett, hogy Ágota nővér tökéletesen elfelejtette, hogy a golf-pályán túl is élnek emberek és hogy a nap, mely aranykendöjével melegen és csillogón betakargatta őket, már messze előre sétált azon az utón, amit számára alighanem fogyókúra céljából a Nagy Orvos naponta megtenni elrendelt. A fogaskerekű élesen fütyült és ekkor Ágota nővérnek egyszerre eszébe jutott özv. Grün Lipótné. — Jézus Mária — mondta és karkötő órájára tekintett, amit a karjával együtt kissé türelmetlenül húzott ki Kovács Pál oki. soffőr nyaka alól. — Fél kettő! Ágota nővér fölugrott, nem szólt, nem magyarázott, csak futni kezdett lefelé a hegyről. A soffőr összeszedte a hanyagul leszórt galagonyaágakat és utána loholt. Galagonya Irta: Lucia
