Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-26 / 24. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 26. a lakásban van hathónapos gyermekük, akit látni akart. Közben kérlelte a feleségét, hogy békiiljön ki vele és amikor az kérését megtagadta, izgalmában öntudatlanul nyúlt a revolverhez. Az asszony a nyakán és a vállán sebesült meg. Sérülései súlyosak, de nem életveszélyesek. Gerstl Alfrédet a rendőrség letartóztatta. A Garibaldi-család meg van sértve Az olasz ezredes elitélése miatt mind a három Garibaldi-fivér lemondod a francia becsületrendről Véres családi dráma Budapesten Egy épitési vállalkozó revolverből kétszer rálőtt válófélben levő feleségére Budapestről jelentik: Véres családi dráma játszódott le keddén délután két órakor a Rökk Szilárd-ucca hatos számú ház egyik lakásában. Gál Aladár igazgatónál látogatóban tartózkodott sógornője, Gerstlné Alfrédné. Néhány perccel az asszony érkezése után feljött a lakásba az asszony válófélben levő ura, Gertsl Alfréd építészi vállalkozó és felszólította a feleségét, hogy jöjjön le vele haladéktalanul az uccára, mert sürgős és fontos ügyben akar vele beszélni. Az asszony vonakodott eleget tenni férje kívánságának, mire a férfi revolvert rántott elő. A megrémült asszony a fürdőszobába zárkózott, férje azonban felrántótta , annak ajtaját és kétszer rálőtt az asszonyra, aki véresen és eszméletlenül rogyott össze. Gerstl futva menekülni akart, azonban a házbeliek lefogták és adták az időközben előhívott rendőröknek. Gerstlné három évyel ezelőtt húszéves korában ment férjhez az épitési vállalkozóhoz, aki akkor huszonhatéves volt. -A házasság szerelmi házasság volt, amelyet a leány szülei elleneztek, mire a fiatalok megszöktek és titokban esküdtek meg. Hamarosan nézeteltérések támadtak a házastársak között és örökös lett a perpatvar, úgyhogy az asszony otthagyta a férjét, visszatért a szüleihez és megindította a válópört. A férj többször felkereste az asszonyt és rá akarta bírni, hogy térjen vissza hozzá, az utóbbi időben azonban már be sem engedték az asszony szüleinek a lakására. Ezért a férfi az uccán leste meg gyakran az aszszonyt és többször olyan kínos jeleneteket rögtönzött a nyilvánosság előtt, hogy az asszonynak rendőri segítséget kellett igénybe venni. Az asszony ezért állandóan kerülte férjét, mert félt a vie való találkozástól és már régebben rossz sejtelmei voltak. Kedden délben Gerstlné nővérével sétát tett a városban és amikor visszatért nővére lakására csakhamar megjelent férje és ekkor pillanatok alatt lejátszódott a véres dráma. A rendőrök előtt Gerstl teljesen megtört, kijelentette azonban, hogy nem azzal a szándékkal ment fel Sógora lakására, hogy megölje a feleségét, hanem azért, mert tudta, hogy Parisból jelnetik: Ricciotto Garibaldi ezredesnek legkésőbb szerdán reggel el kell hagynia Franciaország területét, ha nem akarja kitenni magát annak, hogy kitoloncolják az országból- A Matin munkatársa beszélgetést folytatott Garibaldival, aki kijelentette, hogy az ellene hozott ítélet mélyen megrendítette Franciaország iránt érzett érzelmeit és a külföldön be fogja bizonyítani ártatlanságát. Sértve érzi magát az egész Garibaldi-család is.és mind a három Garibaldi-fivér értesítette Doumergue köztársasági elnököt, hogy a francia becsületrendről lemondanak. ben az esküdtek mind a három hozzájuk intézett kérdésre egyhangúlag kimondták a vétkest. Az esküdtek bűnösnek ítélték Justh Ivánt, először Bethlen István gróf miniszterelnök tettleges megsértésében, másodszor a Népszövetséghez tartozó kormány képviselőjének megsértésében, aki hivatalos megbízatásának teljesítése végett tartózkodott Genfben, végül harmadszor idegen kormány tagjának sérelmére elkövetett cselekedet miatt. Még mielőtt az esküdtek szavaztak volna, az elnök felhívta a figyelmüket arra, hogy ha a vádlott által okozott jogsérelem talán csekélynek is tűnik fel előttük nem szabad szem elől téveszteni, hogy a jogsérelemnek óriási erkölcsi jelentősége van. A vtrdikt kihirdetése után az állam-Garibaldi védője kijelentette a Matin munkatársának, hogy ebben az ügyben még nagy meglepetések lesznek. A védő szerint azok az őszszegek, amiket Garibaldi a fasiszta olasz rendőrségtől kapott, nagyrészt a francia törvény ellenére, i\ mely tiltja a tőke külföldrevitelét, a törvény kijátszásával ismét Olaszországba kerültek és ott ismét politikai célokat fognak szolgálni. Kijelentette a védő, hogy az összeg kicsempészésében franciarészrölmajdnem hivatalosan is támogatást nyújtottak. Garibaldi ezredes egyébként I Franciaországból Amerikába megy. ügyész három havi fogház, ezer frank pénzbüntetés kiszabását és a vádlottnak Svájc területéről életfogytig tartó kiutasítását kérte. A tanácsban helyet foglaló három biró a tárgyalóteremben azonnal nyilvánosan kezdett tanácskozni. Az egyik biró: Soldati amellett érvelt, hogy jóllehet az esküdtek vétkesnek találták a vádlottat, Justh Ivánt mégis fel kell menteni, mert a szövetségi büntetőtörvénykönyvnek az ügyész által hivatkozott szakaszai, amelyek a vád alapjául szolgálnak, nem alkalmazhatók erre.az esetre. A két másik szavazóbiró ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a hivatkozott szakaszok alkalmazhatósága tekintetében lehetnek ugyan kétségek, de a vádlottat mégis el kell iélni, mert a Népszövetség uj intézmény és annak védőméről a szövetségi büntetőtörvénykönyvben még nincs rendelkezés és nem lehet addig várni, amig a svájci szövetségi törvényhozás megfelelő büntetőszakaszt iktat a törvénykönyvbe. A büntetőtanács végül megállapodott az Ítéletben, amely szerint Justh Ivánt huszonnégy napi fogházra és ötszáz frank pénzbüntetésre ítélik, a szabadságvesztést azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek veszi és ezenkívül tíz évre kitiltja Justh Ivánt egész Svájc területéről. Feloldott milliós pénzbírság A szombori textil-csempészet epilógusa Szomborból jelentik: A szombori Vámhivatal —- mint ismeretes — a múlt év folyamán nagyobbszabásu csempészést leplezett le és a megindul, nyomozás során Mezei Izsó vámspeditőrt, a csempésztársaság vezetőjét le is tartóztatták. A vámhivatal megállapította, hogy Mezeiék nagymennyiségű textilárut csempésztek be az országba. A csempészett áru többnyire Weisz Gábor noviszadi textil-nagykereskedő címére érkezett, aki azután tovább adta más vajdasági kereskedőknek. Többek közt vásároltak az áruból: Löwi Béla és Goldstein Benő szentai, valamint Müller Nándor pozsegai nagykereskedők, akik ellen a vámhivatal meg is indította az eljárást. A kereskedők azzal védekeztek, hogy jóhiszeműen vásároltak árut Weisz Gábortól, nem tudták, hogy az csempészett holmi és igy nem vonhatók felelősségre. A vámhivatal azonbán nem fogadta el a kereskedők védekezését, hanem mindhármukat, fejenként kétmillióhatszázezer dinár pénzbírságra ítélte. A megbüntetett kereskedők az Ítéletet megfelebbezték a pénzügyminiszterhez, aki most döntött ebben az ügyben. Kedden délelőtt érkezett le a szombori vámhivatalhoz, a pénzügyminiszternek 45.310/1926. szám alatt kelt döntése, a mely szerint a pénzügyminiszter Löwi Béla, Goldstein Benő és Müller Nándor kereskedőket a birság megfizetése alól felmenti, miután nem lehet rájuk bizonyítani, hogy tudomásuk volt a csempészetről. A pénzügyminiszter ítélete jogerős. Huszonnégy napifogházraitélték Bethlen merénylőjét A svájci esküdtszék verdiktje bűnösnek mondotta ki Justh Ivánt Géniből jelentik: Justh Iván bünpöré-A hét fejű sár kán'] h ta : Palás hy Marcell Majomfogónak. Pfuj! Mindenkép el akarta venni az étvágyát ettől a szörnyű, fagyos kotyvaléktól. hülye vagyok és hogy ne meséket lopjak, hanem valami komolyabb dolgot. De nem tudok úgysem lopni, hát dolgozni, dolgozni, dolgozni . . . hét nyakadra, te hivságos és gyönge asszonyi állat?« »— Menj a Belvárosba! — felelte a sárkány.« Apika be sem ment a szobába, mert már nagyan későre járt, amikor a kormányfőtanácsosék gyerek-zsurján végzett és Eliznek nagyon könnyű az álma. A kisfiát szerette volna ugyan megcsókolni, de félt, hogy Eliz felébred és Eliz az utóbbi időkben nagyon ideges lett, főként amióta nem tudta neki kéz alatt megvenni azt az opposurn-gallért... Hogy ne csapjon zajt, a cipőjét is lehúzta és óvatosan settenkedett a konyhában. Gyufát keresett, hogy á resőn megmelegitse a majoránnás krumplifőzeléket — de nem talált gyufát. Közben nekiment a spórherdnek, a szenes-ládának, a konyhaszekrénynek s az asztalnak kétszer is. Hallatlan, hogy mennyi szöglet van egy ilyen konyhában és az életben is általában! Megkóstolta a csirizzé fagyott ételt. Nem, ezt még ö sem bírta megenni! Az édesanyja főz'tje jutott az eszébe, mint ahogyan régi, tavaszi csókok izét érezzük, ha már a novemberben járunk és azok a csókok nem térnek többé viszsza. Es mint a lázadást még csak tervező matróz, még gondolatnak is halkan állapította meg, hogy Eliz nem mintaképe az igazi gazdasszonynak És csak ne volna olyan ideges legalább. És a gyermekhez is! Éhes volt azonban szörnyen, mert a fötanácsoséknál csak teát kapott és némi kekszet s ezért rá-rásanditott a hideg főzelékre. — A háborúban a kaszárnyában majomfogónak hívtuk ezt a kotyvalékot! Végül a munkát is segítségül hívta. — Majomfogó! Lássuk csak! Ebből valami mesét lehetne Írni. Újszerűt. A családoknál és a jótékony-egyleteknél, ahol mesemondóestéket szokott rendezni apró csodagyermekek felléptével, úgy is kifogásolják, hogy a meséi kissé már túlságosan kopottak. Aztán visszaterelődött gondolata újra a főzelékhez: — Azért mégis jó volna megmelegiteni. ... Ehhez azonban gyufát kellene hozni a szobából! Hogyne! Hogy Eliz fölébredjen? ... Még ha valami kedves ötlettel tudna beállítani... Ámbár Eliz nem túlságosan fogékony az ilyesmi iránt. Úgy, ahogy volt: szalonkabátban odaült a konyhaasztal mellé. Papirost tett maga elé. Elhatározta, hogy nem eszik, dolgozni fog. Holnap pedig előleget kér a dobozgyárban, ahol könyvel és bemegy a Branstaetterhez, hogy rendeljen végre versikéket az elszakíthatatlan képeskönyvvekbe, aminőket ki szokott adni. Versike? Hátha írna egyet és elszavalná Eliznek, hogy megkacagtassa. Ilyesmit: Opposum ... Npn possum . . . Csip, csirip, csip Tarka csíz Ne haragudj Szép Eliz! — Badarság! Azt mondaná megint, mint annyiszor, hogy tehetségtelen, vén Folytatni kezdte a vasárnapra készülő mesét, ahol félbehagyta: »__Én vagyok a nagyerejü Bikkmakkfalvi Mátyás huszár és a kárbunkulusért jötem, amit a hetvenhetedik szobában a hetvenhetedik sifonér hetvenhetedik fiókjában őrzői. Add elő, vagy menten levágom mind a hét fejedet . . .« Apika kezében megállt a töltőtoll. — És most megint az jöjjön, hogy a rabságban tartott királyleány biztassa a nagyerejü huszárt: ölné meg a hétfejü sárkányt? És a nagy vérontás következzék? — Hiszen ez már csakugyan a gyerekek könyökén nő ki. És ekkor olyan ötlete támadt, aminőt csak az igazi ihlet percei, vagy a nagyon súlyos anyagi helyzet szokott sugallani. — Miért ne lehetne ez a sárkány asszony? Már folytatta is a mesét: »... — Pardon, grácia szegény hét fejemnek — felelte a sárkány. — Ne vedd el ifjú életemet nagyerejü, daliás Bikkmakkfalvi Mátyás huszár. Hiszen én csak gyönge nő vagyok.« »— Szerencséd, hogy pardon-gráciát kértél. Add elő a kárbunkulust, húgom.« »—• Nem tehetem — felelte a sárkány, — El vagyok átkozva! Megbabonázott az egyszemű óriás-király. Csak úgy adhatom ki a kárbunkulust, ha hét kalapot veszel mind a hét fejemre és hét opposumboát mind a hét nyakamra.« »Nagyerejü Bikkmakkfalvi Mátyás huszár igen nagyon elszomorodék:« »— Hol vegyek én neked hét kalapot a te hét fejedre és hét opposum-boát a te »— Igen, igen. mennék, hogyne mennék! Csakhogy hat vaspeták a zsoldom egy napra. Azt is hol kapjuk, hol nem kapjuk — felelte nagyerejü Bikkmakkfalvi Mátyás huszár és még jobban elszomorodék . . .« Apika örömittasan kapta föl most a papirost és berohant vele a hálószobába, már az ebédlőben kezdve az ébresztést: — Eliz. Elizkém, drága! Egy nagyszerű mesét Írtam. Hallgasd csak! Majd beleírok egy belvárosi szűcs-céget és meglesz az opposum-gallér ... A hálószobában halott-csend. Csak a kis ágyacskában mozdult meg a kis fia. Apika felcsavarta a villanyt Az asszony ágya üres. A piros paplanon egy fehér papírlap. Csak ennyi rajta: Elég volt a nyomorúságból. Elmentem Eliz. • Apika oly hangosan, oly állatin hördült föl, hogy a kisfia riadtan ütötte fel a fejét az ágyacska zöldkockás hálója mögött: v — Te vagy az, api?... Jé, hogy megijedtem! Azt hittem, a mumus. — Ne félj, kicsim! Én itt vagyok, kicsim! Én mindig itt maradok, kicsim! — Akkor mesélj api, mert mamuka elment. De szépet mesélj, api! Apika pedig odatérdelt az ágyacska mellé s a kis fia összecsókolt két kis meleg kezét rákapcsolva bozontos ősz fejére, valahonnan a fájdalma legmélyéről felsíró hangon kezdte mondani a nagy, a véres, az igaz mesét: — Volt egyszer egy asszony ...
