Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-23 / 21. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 23. A gyáros szerencséje Zoffmann Sándor vrsaci sörgyárost jogerősen felmentették a vesztegetés vádja alól Belacrkváról jelenük: Érdekes ügyben iíélkezett a belacrkvai törvényszék. Zoffmann Sándor tekintélyes vrsaci sörgyárost vádolták hatósági közeg megvesztegetésének bűntettével, a legutóbbi tárgyaláson azonban a törvényszék felmentette a vád alól s miután az ügyész is megnyugodott az ítéletben, jogerőre emelkedett. Még 1922-ben történt, hogy Zoffmann Sándor vrsaci sörgyáros lakásán megjelent Durosevics lakásbizottsági tisztviselő és házában lakást akart rckvirálni. Zoffmann ekkor 100 dinárt adott át a tisztviselőnek és kérte, hogy nála ne rekvlráljon. Durosevics a 100 dinárt azonnal letétbe helyezte és jelentést tett az esetről az illetékes hatóságnál. A feljelentés alapján az ügyészség vádat emelt Zollmann Sándor ellen vesztegetés miatt. Az első tárgyaláson néhány héttel ezelőtt Zoffmann Sándor védő nélkül jelent meg és vallomásában beismerte, hogy Durosevicsnek tényleg 100 dinárt adott át. Durosevics pedig eskü alatt vallotta, hogy Zoffmann a pénzt neki azért adta át, hogy ne rekviráljon nála. akkor, árra nem emlékszik. Nemsokára azonban lemondott, az elnöki teendőket nem látta el, hogy Jovanovics Szvetolik müködött-e mint elnök, azt nem tudja. Ezek után a bíróság megállapította, hogy az erre vonatkozó iratokat sem a lakásbizottságtól, sem a vrsaci városi tanácstól nem lehetett beszerezni, mert ezek azt jelentették, hogy fel nem találhatók. S így megkapta az ítéletet, mely szerint Zofim^nii Sándor vrsaci sörgyárost és bornagytormelöt felmenti a vád és következményei alól, mert megállapítást nyert, hogy Durosevics nem köztisztviselői minőségben járt el. Az esküt saját vallomása szerint Jovanovics Szvetolik kezébe tette le, aki azonban nem volt a lakáshivatal elnöke. Az ügyész az ítélet ellen nem felebbe zett és így az azonnal jogerőre emel kedett. Álarcos rablók megtámadtak és kifosztottak egy noviszádi kereskedőt Másodszor rabolták ki a PA scher-féle csemegekereskedés tulajdonosát — A rendőrség letartóztatta a múlt hónapban elkövetett trafik-rab.ás egyik tettesét A biróság ezután vizsgálat tárgyává tette, hogy a feljelentő közhivatalnok-e vagy nem s az elnök azt a kérdést tette fel, hogy tett-e esküt, mint bizottsági tag, vagy nem? Durosevics eskü alatt vallotta, hogy az esküt az akkori lakáshivatali elnök, Jovanovics Szvetolik, Vrsac jelenlegi polgármesterének kezébe tette le. A biróság azonban megállapította, hogy a lakástörvény értelmében a lakáshivatal elnökének bírónak kellett lennie s a kérdés tisztázása végett a bizonyítás kiegészítését rendelte el és {amiképpen megidézték Jovanovics Szvetolik vrsaci polgármestert és Steimetz Lajos járásbírót, volt lakásbizottsági elnököt. . Most foglalkozott másodszor a bíróság ezzel a bűnüggyel, Jovanovics Szvetolik polgármester azonban betegsége miatt nem jelenhetett meg a tárgyaláson. Steimetz Lajos járásbiró tanúvallomásában előadta, hogy a kérdéses időben ö volt kinevezett elnöke a lakásbizottságnak, összehívta a lakásbiróság valamennyi tagját és együttesen vette ki tőlük az esküt. Hogy a feljelentő ott volt-e Noviszadról jelentik: Egy hónap óta a harmadik vakmerő rablás tartja Noviszad közönségét izgalomban. A rablótámadás péntek este történt és különös, hogy a támadást ugyanazon személy ellen követték el, akit inár egy hónappal ezelőtt is megraboltak. Égy hónappal ezelőtt Blitz Józseíné, a Futaki-uccai Pilischer-féle csemegekereskedés tulajdonosa, este nyolc órakor férjével hazament Szveti-Jovana-ucca 6. számú házban levő lakására. Amikor a házaspár a Szveti-Jovana-térre ért, egy ismeretlen ember kitépte Blitzné kezéből annak kézitáskáját, amelyben az aznapi üzleti bevételen kívül ékszerek, üzleti kulcsok és egyéb értéktárgyak voltak. Blitz József segítségért kiáltott, dé a tettes azalatt megszökött és máig sem sikerül kinyomozni. Az elrablott táskát, néhány nappal utóbb egy kertben találták meg üresen. Pénteken Blitz József egyedül volt lakásán, felesége az üzletben volt. Kocsi Zsófi szolgáló a konyhában tartózkodott A kapu zárva volt. Blitz József, aki idősebb ember, délután hat órakor az udvarban levő mellékhelyiségbe akart menni, de alig nyitota ki az ajtót, két álarcos ember ugrott ki onnan és egyjkiik vastag íadpronggal fejbevágta, de Blitz nem vesztette el lélekjelenlétét, totkonragadta támadóját, mire a másik egy tompa tárggyal több ütést mért fejére. Blitz József ájultan esett össze, arcát elöntötte a vér. A dulakodás zajára a szol gálóleány kirohant az udvarra és han gosan segítségért kiabált. Azalatt a két álarcos ember rátérdelt áldozatuk mellére és kivették a pénztárcáját, elrabolták a benne levő 'háromszáz dinárt, a tárcát az udvarban eldobták és rejtélyes módon kimenekültek a házból. A tárca titkos rekeszében kétezerháromszáz dinár volt, de ezt a rablók nem találták meg. A rablók eddig ki nem deritett módon jutottak a házba, mert a kapu zútva volt. Vilovác Milán ügyeletes rendőrfogalmazó, nyomban megindította a vizsgálatot, mely ezideig nem vezetett nyomra. Nem sokkál azután, hogy a rablótáma dásról jelentést tettek a rendőrségnek, a noviszádi rendőrség hosszas nyomozás után kézrekerrtette egy másik rablótámadás tetteseit. Január tizedikén üzletzárás után két fiatal ember megleste özvegy Agrima Pjirszida noviszádi trafikosnét, egy idősébb uriasszonyt, aki a Szvetoszavszkaucca 14. számit házban lakik. Az egyik támadó kendőt dugott az asszony szájába és a földre teperte, majd pedig huszonkétezer dinárt tartalmazó táskáját kitépte a kezéből és elmenekült. A mág sík fiatal ember csak nézte a rablást és társával együtt lutásnaE'eredt. Az egyik a Vladike Maxiin, a másik Szvetoszavszka-uccán át menekült el. Rakics Radenkó föfcapitáriyhelyettes nyomban arra gyanakodott, hogy a rablást bolgár menekültek követték el. Nyomban de tek ti veket küldött a bolgár emigránsok barakjába és megállapittatta, hogy valamennyien odahaza vannak-e? A titkos rendőrök azzal a jelentéssel jöttek vissza, hogy mindenki a hazakban van, de elmulasztották megállapítani, vájjon az utóbbi napokban nem-e költözött valamelyik máshova. Ha ezután kutattak volna, úgy egy pár órán belül már kézrekerithették volna a tettest, akit mint a később kiderült, helyes nyomon kerestek. Hosszú nyomozás után pénteken sikerült az egyik tettest elfogni és egyúttal megállapították azt Is, hogy a rablást Dimitrov Vasziljev bolgár állítólagos emigráns követte el, aki azonban eltűnt a városból. A rendőrségnek ugyanis feltűnt, hogy a vasúti hídnál levő bódéban okmánybélyegek vannak a kirakatban, noha eddig a trafik tulajdonosa, Pudovszki Konstantin orosz emigráns, nem foglalkozott okmánybélyegek árusításaival, Megkérdezték, hol szerezte az okmánybélyegeket, mire elmondotta, hogy egy Kikolics Györgye nevű szerémségi munkástól vette. Előállították Nikolicsot, aki elmondotta, hogy az okmánybélyegeket Zecsevics Dusán jelovai (boszniai) elömunkás adta át neki eladás végett. Zecsevicsről kiderült, hogy az utóbbi napokban a Dalmácia-vcndéglőben többször mulatott, szórta a pénzt és százdinárosokkal fizetett a tamburásoknak. Előállították és valLatóra fogták, mire előadta, hogy Dimitrov Vaszilyewel ketten rabolták ki Agrima Perszidát A rablás után más irányba menekült és csak másnap találkozott Dimitrovval, aki kétezer dinár készpénzt és többszáz dinár értékű okmánybélyeget adott részesedés fejében. Hogy a táskában mennyi volt, azt Dimitrov nem mondta meg neki. A kétezer dinárt elmulatta és amikor már nem volt pénze, eladta a bélyegeket, de ncrn merte személyesen megtenni és azért vette igénybe Nikolicsot A rendőrség azt is megtudta, hogy Dimitrov Vaszílyev, akiről cmigránstársai azt állítják, hogy nem is emigráns, csak annak adja ki nugát, megszólította egyik bolgár földijét Nikolov Márkét, hogy ő is vegyen részt a rablásban, de Nikolov az ajánlatot visszautasította. Másnap Nikolov a la,pókból értesült a rablásról. Amikor Dimitrovval találkozott, megmondta1 neki, hogy a rablást ő követte el. Dimitrov erre ötezer dinár hallgatási dijat adott neki. A pénzt Nikolov szeretőjénél a padláson rejtette- el és a rendőrség ott meg is találta. Valamennyiöket őrizetbe vették és elrendelték Dimitrov körözését. Azt hiszik, vagy Szuboticán, vagy Nisben bujdosik, mert mindkét helyen barátai vannak, akikkel állandóan levelezett. A ragadós nyavalya Irta Parias Ar ial Még meg se melegedett a városunkban, már is megvette a Csetnekiék .házát a báró, pedig ez nem valami olcsó vétel volt az akkori időben: harmincötezer forint. Lehet, hogy olcsóbban is megkapta volna, ha történetesen netn báró, de Csetneki bácsiban is élt egy adag tisztelet a történelmi,nevek viselői iránt és nem is merte volna olcsóbban löajánlani egy Kabay bárónak. A báró csak annyit mondott az öregnek, amikor až árát meghallotta: — Lehet, hogy egy kicsit kitartotta uraságod az árából, de én nem szoktam alkudni. Nekem megtetszett ez a porta, ha maga a ház nem is és nekem semmi sem drága, ami egyszer tetszik. Még ma írok a fiskálisomnak Pestre. Majd lejön fizetni és a nevemre íratja. Mindössze azt kikötöm, hogy ami a hátamban vau, az maradjon benne, amig a bútoraim megérkeznek. Csetneki bácsi kitakarodott a lakásból, mintha sohasem lett volna az övé. • A Számítása szerint legalább tízezer forintot nyert ezen a szerencsés üzletem. Kihurcolkodott a tanyára, ahová az egész város irigysége kisérte. — Fene szerencsés ember ez a kutya Csetneki! Alaposan becsapta a méltóságos urat. Sajnálták a bárót, aki a szállodából uj kvártélyba hurcoltatta a bagázsiáját és meghagyta a szállodásnak, hogy most tnár mindennap a lakására küldesse a kosztokat, a borokat, mert megvette a Csetneki-házat, de a személyzetet csak későbben hozatja le; a fiskálisnak pedig, mihelyt leérkezik, mutassa be a számlát, mert ő nem bajlódik ilyesmiknek a kifizetésével, jó napot! A Kaszinóban általános volt a vélemény, hogy báró Kabay alkalmasint azért telepedett közénk, hogy a legközelebbi képviselőválasztáson a mi kerületünkben lépjen föl. Hiszen jól van, erről lehet beszélni, de hát miért nem jön közénk? Ámbár azt is meg lehet érteni, hogy egy gőgös arisztokrata nem szívesen paroiázik minden fajta néppel és a mi körünkben, sajnos, akadnak még mindenfajta népek. Elég Szamárság volt, hogy annak idején nem válogatták meg jobban a tagokat. Igaz, nem tudhattuk, hogy valamikor még a Csetneki-házat egy Kaby báró veszi meg. De még csak a polgármesternek sem mutatkozott be. Egyáltalában nem vizitelt senkinél, nem szólt senkihez és azt sem tudhattuk róla, hogy pápista-e vagy kálvinista? Hosszú sétákat tett az uccákon egy kukk nélkül. No azt megtette, hogy a köszönéseket elfogadta. Mindnyájunkat bántott ez a história. Persze, a hibát megtaláltuk egymásban. A báró már hallhatta, hogy nem érdemes a kaszinónkba jönni, mert ott ezek mindig kártyáznak, azok folyton isznak, emezek politizálnak, amazok veszekednek. Nagy parasztok vagyunk valamenynyien. Ez meglátszik a viselkedésünkön is. Tessék megnézni* hogyan öltözködik a báró és hallotta-e valaha valaki káromkodni? No, igen. a báró ur mindig elegáns volt Aztán sokat sétál is. Mi egyáltalában nem voltunk elegánsak és nem is sétálgattunk. Minke? Akinek dolga van, az siet. Akinek nincs dolga az ül otthon vagy a Kaszinóban. A báró urnák a ruhái egészen elütöttek a mienktől. A divatlapokban láttunk mi ilyesmit eleget, de ki az ördögnek jut eszébe, hogy olyan nadrágot csináltasson, amelyik olyan bö. hogy akár négy lábat is belehúzhatna egyszerre egyik-egyik szárába. Aztán a bárónak sohasem hiányzott a kezéből az a vastagszáru. fényesre politúrozott sétapálca, aminek a fogantyúja ezüstből csinált kutyafejet ábrázolt. A báró marokra fogta a kutyafejet. séta közben minden lépésnél rátámaszkodott, aztán egy kicsit biccentett. Már hogy miért biccentett? Vagy azért, mert a lába fájt, vagy azért, mert báró volt és nem akart úgy menni, mint a többi közönséges 'halandók. Aki egyszer báró, annak a lába is báró. Akkoriban nyílt meg nálunk a Kovács és Stern-divatkercskcdés. Olyan pesti valami volt ez, amiben urak és hölgyek egyaránt vásárolhatták a divatcikkeiket kalaptól a cipőig. A báró ide mindennap bekukkantott Máshová, mondóm, nem is ment. Kovács és Sternék ezzel aztán nagyra voltak. Eldicsekedtek vele fünek-fának. Egyszer a polgármester ur a Kaszinóban panaszkodott, hogy rosszul lépett le a kocsiról: meggyökkent a lába. Egy kicsit bicegett is. Másnap inár bottal ment a városházára. Bottal, de milyen bottal! Szakasztott olyannal, amilyen a báróé volt és aminöt Kovács és Sternéknél megkapott. Ha valaki messziről látta, hogy a hivatalába biceg, megesküdött volna rá, hogy ott a báró sántikál. Harmadnapra a főjegyzőt is hasonló baleset érte. A tanyán helyszíni szemlén voltak és hogy-hogynem a kocsijuk fölfordult és ficamodást szenvedett. Szerencsére Kovács és Sternéknél kaptak olyan botot, amilyennel már a polgármester brillírozott és ahelyett, hogy otthon feküdvén a ficamodást hideg borogatással gyógyították volna: az uccán sántikáltak a kutyafejes bottal. Azt mondták, orvosi rendeletre csinálják. Egy hét múlva az egész városi tanács bicegett. Sőt többet mondok: nem volt már a Kaszinónak olvan tagja, aki a maga lábán becsületesen tudott volna járni bot nélkül Valóságos járvány, ragadós nyavalya lett nálunk a sántikálás. Most megint többet mondok: a városi főorvos is megkapta. Azt sem szabad elfelejteni, hogy beüttök, .itt az Ideje, hogy végre szakítsunk a mi kisvárosi, feszes viseletűnkkel, meg a csizmával és a Kovács és Stern-cég Útmutatása alapján hirtelen átformálódjunk divatfigurákká. A cégtől némelyik öltönyhöz még használati utasítást is kaptunk. Hazudnék, ha nem vallanáin be. bogy a báró még így sem vett észre bennünket. pedig a Kaszinóban egy idő óta még a duhajkodás is átfinomodott és még a legfékezhctetlenebb tag is suttogó hangon jelentette ki: — Kérlek alássan, te nagy marha vagy, instállak... Mondom, a Kaszinóban úgy ültünk, mintha folyton várnánk valakit, példán! a bárót, aki közénk toppan: — Szervusztok, kérlek alássan!... A báró még mindig nem jött. ellenben megérkezett a felesége, akivel kettesben sétáltak. A bárónénak is volt egy vékonyka sétapálcikája. Aztán micsoda elegáncia. do micsoda! Azok a kalapok, azok a kosztümök! És mintha a méltóságos asszony is bicegett volna egy kicsit. Az asszonyok megrohanták a Kovács és Sternék boltját, ahol alig győzték a kiszolgálást. Mondanom sem kell, hogy a mi aszszonyaink már valóságosan sántítottak. Ámde sem a báró ur személyzete, sem a fiskálisa, nem akart megérkezni. Csetneki bácsi már türelmetlenkedett. A báróék még türelmetlenebbek lehettek, mert egyszerre úgy eltűntek, mint a kámfor. Nem fizettek azok senkinek egy krajcárt sem. A főkapitány eldobta a kutyafejes botot és kijelentette, hogy kurrentáltatja ezt a szélhámos népséget. Kovács és Sternék körömszakadtig hangoztatták. hogy minek az ilyesmiből lármát csapni? Nem is csaptunk. Jobb az ilyesmivel hallgatni. A lábunk is hirtelen meggyógyult, csak Csetneki bácsi káromkodott, pedig igazán nem volt rá oka. mert ő a Kovács és Sternék segítsége nélkül ismeretséget kötött a báróval.
