Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-19 / 17. szám

I 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19Ž7. január 19. Vásárcsarnok épül Noviszádon A pénteki közgyűlés dönt a beérkezett ajánlatokról Noviszadról jelentik: A városi közgyű­lés pénteken ülést tart. melyen foglalkoz­ni fognak a létesítendő vásárcsarnok kérdésével, melynek építésére két cég adott egymástól igen kevéssé eltérő ajánlatot. A vásárcsarnok a Kraij Petar-ucca mögött az uj Kraljica Mária-ut és a séta­tér közti területen fog felépülni. Hossza hetvenkét méter, mélysége hatvan mé­terre van tervezve és az impozáns épü­let középén hatalmas csarnok létesül, a hol a földszinten a zagrebi ajánlattevő cég szerint hatvannégy földszintes bolt, nyolc elárusítóhely helyiség, ahrminckét mészárszék és negyvennyolc zöldséges és gyümölcseiárusitóhcly lesz. A csarnok emeleti helyiségeiben további tizenhat bolt és százötvenkét elárusítóhely kan kényelmes elhelyezést. Az egyik ajánlat szerint, ha a vásárcsarnok húsz éves amortizációra létesül, akkor a csarnok­ban hatvan boltot, nyolc halelárusitó­­belyiséget, harminc mészárszéket és het­venkét egyéb elárusitőhelyiséget lehetne a földszinten, busz boltot és százharminc elárusitóhelyiséget az emeleten létesíteni. Az első alternatíva szerint a zagrebi cég nagy vásárcsarnok. Vízvezetékkel, köz- továbbá ügyeletes rendőri kirendeltség ponti fűtéssel, csatornázással, villamos működne, világítással, meleg és hidegvíz vezeték- A vásárcsarnok épitését, ha a pénteki kel volna ellátva és ott külön vásárcsar- közgyűlés azt elhatározza és az ajánla­­ncki állatorvos, ügyeletes városi orvos, tok sorsáról dönt, tavasszal megkezdik. Anglia békit Churchill látogatásának célja Rómából jelentik: A király hátion magdnkihallgatdson fogadta Chur­chill angol kincstári kancellárt. Mint Londonból jelentik, a Daily Telegraph Churchill római látogatásával kapcsolatban azt írja, hogy ennek ugyanaz a célja, mint ami az athéni úté volt, tudniillik, hogy a Uagybritannia és a déleuró­pai nemzetek közötti barátságot megerősítse. Az is kívánatos volna. Írja a lap, hogy egyrészt Anglia és Olaszország, másrészt Anglia és Görögország között a kapcsolatok megszilár­dulása révén a Róma és Athén közötti örvendetes közeledés még szorosabbra fűződjék és a korábbi félreértéseket és félté­kenykedést megszüntesse. A Daily Telegraph cikke diplomá­ciai körökben nagy feltűnést kelt, mert abból úgy látják, hogy Anglia és Olaszország a vezetése alatt álló déleurópai blokkba Görögországot is bele akarja kényszeríteni és Churchill római tanácskozásai ezzel a kérdéssel vannak összefüg- 1 gésben. Ingyen a világ körül Hatvan napi „ingyenes“ utazást ígér a legújabb hólapda-csalás már a Vörös szelvényekért is meg­kapta a cég az egy dollárt darabon­ként, akkor az első vásárló, aki a fehér szelvényeket elhelyezte, a cég Ígérete szerint elindulhat, hatvan­napos világkörüli útjára. Ez a kom­plikált- eljárás azt jelenti, hogy ösz­­szesen 361 szelvényt kell elhelyezni és ha már mind a 361 szelvénytulaj­donos beküldte a maga dollárjait, három-három szelvényért, akkor az első beváltó megszerezte a jogot az ingyenes utazásra. Ha a cég Ígéretét teljesíti, akkor egy ember kap 66 fontot, vagyis mintegy 350 dollárt és a jegyeket. Ha azonban a 361 ember közül csak egy nem küldi be a szelvényekért járó két dollárt, akkor a beérkezett összes pénz a »Prét a Partir« cége marad ingyen. Hát ez csakugyan egészen reális alap, mint azt a kör­levél is mondja. A hatóságoknak figyelmeztetni kell a közönséget, hogy ne üljenek fel a hangzatos Ígéreteknek, mert a tapasztalat megmutatta, hogy a hó­­lapda vállalatok alapja szélhámosság és a becsapott külföldiek sohasem kapják vissza Révaiból pénzüket. Megalakul a jugoszláv városok szövetsége hajlandó a vásárcsarnokot a tervek sze­rint teljesen felépítve a városnak már üzemképesen átadni, azt a város tizenöt, Sietve busz év alatt amortizálná, tizenöt * res amortizáció esetén a város évente rétmillió dinárt fizetne a cégnek, mig áhísz éves amortizáció esetén kétmillió- Ségyszázezer dinárt. A Stabil épitő részvénytársaság, a másik ajánlattevő a földszinten kilcnc­­száztizenpégy négyzetmétert, az emele­ten hétszázbuszonöt négyzetmétert, kül­ső, uccai bolthelyiségek céljaira hétszáz­­nyolcvannyolc négyzetmétert, irodák ré­szére harminchárom négyzetmétert és a vendéglő részére hatván négyzetmé­tert építene by. A Stabil ajánlata szerint tizenöt éves amortizáció esetén a város kétmilliókétszázezer dinár:, busz éves amortizáció esetén 2,CM7,b28 dinárt fi­zetne. ' ' : Á csaréok a legmodernebbül lenne be­rendezve és mindenképen • azonos szín­vonalon volna, mint a legújabb külföldi Világok, harca Hla: Tharp Antn' Reggel, tiz perccel fćlkilenč előtt. Végigsietett az előszobán, elrohant az ajtó előtt, ahol »Abonyi főkönyvelő« állt egy kis táblán, maga készítette a minap, amikor egv ismerőse félórá;g hiába kereste. A fogashoz ment, ' már majdnem letette a kabátját, hogy fel­vegye az irodai strapazubbonyt, ami­kor egyszerre a mozdulat közepén meg­állt és visszabujt a szép világosszürke, majdnem nj, alig egyéves kabátba. Aíé­­gls csak egészen máskép fog vele be­szélni az igazgató, ha az uj kabát van rajta. Az Íróasztalnál megállt egy pillanat­ra és körülnézett. Dolgozni. Könyveket vett elő és nyitott ki, papírlapokon ösz­­sZeadott meg kivont, elökotorta a fiók aljából az aranvmérleget is és lázasan dolgozott. Hátha korán jön be az igaz­gató, hadd lássa... Ma be fog menni hozzá. Ma erélyes lesz. megmondja neki. Dolgozni nem élvezet, dolgozni — munka, dolgozunk, hogy aztán este élhessünk, élhessük a mi salát életünket. Hullák vagyunk es­tére. fújunk és lihegünk, fáj a hátunk, a torkunk és különös nyomások moco­rognak a fejünkben — nem akarunk már semmit —. legfeljebb talán egy olyan bőrfotelbe ülni, mint igazgató ur szokott, ha ugyan bejön az irodába. A kisasszony jött be. Jbnapot, írón­ké, hogy aludt? Szép idő van. Jól kez­dődik a nap. ugy-e? Kérem, ott van­nak a belégek, tessék bekünyvelni, az­tán majd a nyersmérleget kell legépel­ni. hátha kéri az igazgató. Igen. Nem akarunk semmit, ö, Abonyi ur, nem akar semmit. Ha a fia nem vol­na... És a felesége... Erre a foga­lomra —- a felesége '— a torkában kez­dett lüktetni a szive. Pedig nem félt Jucitól, nem élt papucs alatt, mindent ö határozott meg odahaza — vagy leg-Bccskerekről jelentik: A hólapda­­üzletet ismét be akarják csempészni Jugoszláviába. A legújabb hólapda­­svindli nem motorcsónakot, nem aranyórát és nem Ford-kocsit igér, hanem hatvan napos ingyenes uta­zást Európában és Amerikában. Az utóbbi napokban rendkívül sok becskereki iparos, kereskedő és­­tisztviselő — mindenki, akinek Hmét megtudták a hólapdázók --- felTii­­vást kapott Révaiból, a Prét a Partir cégtől, amelynek a felhívás szerint három irodája van Esztórszág fővá­rosában. A körirat hangsúlyozza, hogy nem nagyhangú Ígérgetésről ,va« s-zó, hanem komoly, reális vál­lalkozásról. Mindenki elutazhaT hat­van napra, vasúton vagy hatón első osztályon, kap elsőrendű ellátást, il­letve ehelyett Európában naponta egy angol fontot és tiz shillinget, Amerikában pedig két font tiz shil­linget. Mindezt ingyen minden ellen­alább is együtt döntöttek mindenről. Nem iélt.... de a felesége nagyon im­ponált neki... igen: Importált, ez a he­lves szó. olvan nagyszerű, határozott, eréives asszony a Juci. más fából fa­ragták. mint öt. nem olyan szerény, tudja liogv mit akar. vagy legalább is akar valamit Olyan tiagyszerü lenne, valaha akarni valamit, igen. Juci —r hogy is mondják ezt — majdnem egy hazardör: minden vagy semmi, szokta mondani, meg hogy élni és boldognak lenni — az egy! — és közben össze­kulcsolta a két kezét rövid bajtincsei Blatt és lassan felemelte a tekintetét a plafon felé vagy valahova a plafon fö­lé... Boldogság: mi áz? Talán, ha az igazgató Inizditón rámosolyog? Nem, nem az ... Más.. • Boldognak lenni — nem őneki, neki, Abonvi urnák mindegy — az asszonynak. Élni. élni — Jucinak joga van hozzá, neki igényei vannak az élettel szemben, ő nem rohadhat el füstös, dohos irodaszobákban, mint a férie. ő másra született, egészen másra, szebb, magasabb, vadabbuí lüktető élet­re — istenem, mi mindent élvezhetett volna, ha nem hozzá megy feleségül, hanem eladja magát, elvéteti magát mássak akinek sok pénze van — mind­erről csak ő teliét, az álmos fráter, a higvelejii optimista, ö a gyávaságával, a nemtörődömségével, az alávalóságá­­val. mit követett el — te jó isten, hi­szen ő tulajdonképpen egy lelket hor­doz a vállán, amelyik azt kérdezi tőle: mit tettél velem? Nyomorékká tettél, hagytál elsorvadni, pusztulni kis udvari szobákban, mert nem volt erélyed, ki­tartásod. tnerszed! És ő már nem fiatal ember, a gyomra is fáj, a szive is olyan gyanúsan kalapál néha — aztán —- az­tán — elviszi magával az asszonynak szomorú, égő. szenvedő tekintetét, any­­nyi néma szemrehányással, hogy azt tiz évezred purgatóriumn sem moshatja, sem égetheti le róla soha.. De nem. nem, nem erről van szó... Éppen most jött az igazgató... Jó reg­szolgáltatás nélkül, ha teljesiti az előirt feltételeket. A feltételek pedig »nagyon köny­­nyen teljesíthetők«. Nem kell egye­bet tenni, mint megvásárolni a »Prét a Partir« cégtől egy füzetet, amely 3 fehér szinü szelvényből áll és ára szelvényenként egy dollár, összesen csak három dollár, azután ezeket a szelvényeket tovább adni ismerősök­nek az eredeti áron, vagyis darabon­ként egy dollárért. Azután csak vár­ni kell, amig megjönnek a jegyek és a pénz. Mindez pedig megjön akkor, amint a három eladott szelvények tulajdo­nosai beküldenek még két-két dol­lárt. amiért kapnak három zöld szel­vényt és azt eladják dollárjával há­rom ismerősüknek, akik szintén be­váltják két-két dollárjával és kap­nak három-három sárga szelvényt, elhelyezik őket, a vevők beváltják kékre és a kékek vevői vörösre Ha gélt kívánók! Kérem Irénke, a nagy szaidakoníór, köszönöm és a regisztert! Ádám Sándor Fiai. Debrecen mennyi­vel is tartozik? Csak vigyázni kell. hogyan kezdi az ember. A múltkor is az volt a baj, hogy azt mondta, igazgató ur, négyszem kö­zött szeretnék finnel beszélni és az Igaz­gató rögtön rávágta, persze az az adó­ügy és rögtön elővette az aktákat és már nem lehetett közbevágni, amikor ilyen fontos dolgokról beszél az emoer négyszemközt. És aztán az asszony, aki tudta, hogy ma van a nagy nap, otthon azzal fogadta, hogy mi újság, mit le­hetett volna mondani, azt mondta, hogy rendben van, de csak következő elsejé­től. És az. sajnos, most már holnap­után lesz. mit iog mondani, mit fog mondani... De persze, addig mindén rendben lesz, most leteszi a cigarettát és bemegy... ’ Kár. hogy éppen kijön a direktor. Nem lehet. Most visszamegy, rajta, ha­mar utána. Igazgató ur kérem, egy kis magánügyben... csak néhány pillanat­ra... Az Igazgató papirt vesz elő. leül, barátságosan kérdezi, mennvi előleget és már Írja is a számot, hátulról előre. Vonás, pont, három nulla, még egy pont, még egy nulla, aztán várakozóan felnéz és mosolyog. De kérem — nyög­ve — direktor ur. nem előleget kérek, izé... inkább egy kis fizetésemelést... tudniillik, kezdett tovább hadarni, de nem lehetett, megfagyott a torkán a szó. borzasztó volt... az .igazgató ar­ca olyan tett, mint hegyes-dombos vi­dék, völgyek, meredekek kcresztül-ka­­sul szaggatva, vad homályok borongtak és a buckák közül vérfagyasztó ordí­tással Vágtattak elő uj meg uj tatár­hordák. tomahawkjukat vészjóslóan csó­válták kutyafejük felett — a nagy sö­tétségben egyre jobban kalapált Valami —- belül.. i Leépítés, hangzott a sötétségen át, fo­kozott teljesítmények, csökkentett igé­nyek. általános gazdasági helyzet, kri-Szuboticát is meghívták az előkészítő konferenciára Zagrebból jelentik: Heinzl zagrebi polgármester kezdeményezésére ja­nuár 30-án Jugoszlávia tiz legna­gyobb városa konferenciát tart Za­­grebban. A konferencia, melyen résztvesz Novíszad és Szubotica város is, meg­beszéli Heinzl polgármesternek azt a tervét, melyet a jugoszláv városok országos szövetségének megalakítá­sára dolgozott ki. A szövetség elő­készítése után a konferencia inegál­­lapitja a jugoszláv városok országos kongresszusának időpontját, melyet valószínűleg március közepére tűz­nek ki. A kongresszuson megalakít­ják a jugoszláv városok országos szövetségét. . _____ zis. a torkunkon a kés, mindnyájunk élete mindnyájunk kezébe váh. letéve, én is nélkülözök., mondta az igazgató, amikor Abonyi ur arcába fajtái egyip­tomija füstjét, én is töröm magam, ktiz­­ködök; tette hozzá vontatottan és jól hátradőlt a hullámzó klubfotélben. Kis köztársaság vágyunk, együtt dolgozunk, együtt keresünk, nemde? — Igenis, igazgató ur. — Tudom, hogy ön is tagja akar len­ni ennek a köztársaságnak. Ön is kíván velünk együtt dolgozni, nemde? — Igenis, igazgató ur. — No. lássa, Abonyi ur, csak kitar­tás. ne felejtse el, én tudom, hogy ma­ga milyen kitűnő munkaerő. — Köszönöm szépen, direktor ur. Abonyi ur estig nem ért rá. hogy a történteken gondolkodjék. Valami foj­togatta a torkát. Hazamenet folytatta a vitát az igazgatóval — magában. Mindnyájunknak egyenlő jogunk van az élethez, a nagyszerüböz. az óriásihoz, nemcsak a kivételeknek, a szerencsé­seknek. mondta neki, nem lehet csak robotolni, élni is kell, újat látni, újat érezni, felujionganl és kitárulni, a fele­ségemnek is kell uj ruha. a fiamnak is kell műveltség, nekem is kell nyaralás, pihenés, újjászületés! Persze ezt kellett volna az igazgatónak mondani. Ezt biz­tosan megértette volna, hiszen ő is csak ember, nem is rossz ember, talán kicsit komor, kicsinyes, dehát csoda ez a mai viszonyok között? Ezt megér­tette volna, az más, móndta volna, ked­ves Abonvi. lássa, miért nem mondta ezt mindjárt, kívánságának eleget te­szünk. rendben van. kedvesem, mondta volna, ilyen nagyszerű munkaerőtől nem is szabad sajnálni a zabot, mondta volna, meg... Ebben a pillanatban közvetlenül a füle mellett tülkölt rémeset az autó — már harmadszor. Abonyi ur fejvesztet­ten ugrott félte, de a rossz oldalra... Késő volt., A forgalom megakadt.

Next

/
Thumbnails
Contents