Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-05 / 4. szám
4. oldal. BÍCSUB6TO nnó 1927. január 5. A telepesek megvásárolják az agrárföldeket A sajkásküzségek holdunk int 500—1000 dinárért ajánlották fel az agrár érdé kelteknek a ttszamentt földeket Noviszadról jelentik: A noviszadi agrárszövetség a sajkáskerületben levő agrárszövetkezetek kérelmére Sajkás szvetiivánon, a sajkáskerület központjában vasárnap gyűlést tartott, amelyen több mint ezer főnyi agrárérdekelt vett részt. Mint ismeretes, a telepesek egyelőre csak bérlik az agrárreíorm-minisztérium által felosztott földeket, de azok mindmáig nincsenek telekkönyvileg nevükre írva. Az agrárérdekelíek körében emiatt állandó a nyugtalanság, mert semmi biztosíték sincs arra, hogy a szá' mukra kiutalt és megművelt földek a tu lajdonukba mennek át. A noviszadi agrárszövetség, kezébe vet:e ezt az ügyet és Sajkásszvetiivánon történt zászlóbontásával uj irányt adott az agrárreform' kérdésnek. A nemzetgyűlés tudvalevőleg törvényt hozott, amely az agrárreform-miniszté rium által kiutalt földeknek az agrárérdekeltek számára való »nem kötelező« megvételéről intézkedik. A sajkásszvetiiváni gyűlésnek főcélja volt, hogy az érdekeltek döntsenek abban a kérdésben, hogy hajlandók-e a kiosztott földeket, amely az agrárreform előtt a politikai községek tulajdona vök, a fakultativ likvidációs törvény alapján a politikai községektől örök áron megvenni, mielőtt a törvényhozás azoknak értékét taxatíve megállapítaná. A gyűlésen Lausev Márkó, a csurugi agrárszövetkezet elnöke elnökölt és előadóként Glavina Mario, a noviszadi agrárszövetség igazgatója és ifjú dr. Hadzsi Koszta, a noviszadi agrárszövetség ügyésze szerepeltek. A gyűlésen kívülük még ögnyanovics Andrija tanító, a sajkásszvetiiváni szövetkezet ügyvezetője, Csirics Vlada, a gyurgyevói szövetkezet és Kaszapinovics Tódor tanító a csurogi szövetkezet ügyvezetői mondottak beszédeket. A gyűlésen beható és hosszas vita után mind a tizennégy szövetkezet egyhangulag kimondotta, hogy elfogadja f ái sjijkásközségeknck ajánlatát, mely ' szerint azok felajánlották, hogy a földek fakultativ megvételéről szóló törvény alapján hajlandók megvásárolni a földeket. A sajkásközségek hajlandók az elsőosztályu földeket holdanként 900—1000 dinárért, a másodosztályú földeket 700 800 dinárért, a harmadosztályú földeket A jómód r!a: Imre József Rongyos volt Mario és balszagu. Azonban gondja nem volt s szabad volt, mint a tenger felett szálló sirály. Nappal a halászoknál dolgozott, este pedig piszkos osztériákban énekelt. Azonban nehogy valaki azt higyje, hogy pénzért! Dehogy, Mario ingyen énekelt. Tette pedig ezt a saját gyönyörűségére. Azonban tetszett neki. hoev mások is hallgatják s a nóta végén a clúantis poharát mindig mosolyogva emelte a hallgatóság felé. Dalait a halászoktól tanulta. Érthetetlen szövegű, furcsa melódiák voltak azok. Volt bennük napsütés, tenger hú borgása, sirálysivalkodás s csendes hab ringása. Én sokszor meghallgattam Ma riót. Ha beléptem a piszkos csapszékbe és. kezemet nyújtottam neki. tiszteletteljesen felállt s büszkén hordozta meg tekintetét a sunyi társaság felett. Egy őszi reggelen jöttem Marió nyomára. Akkoriban mindig korán keltem s nyomban lementem a tengerpartra. A kis város még aludt s csak a sirályok sivalkodását, meg a hullámok moraját lehetett hallani. Rendesen jietn is találkoztam senkivel. Az említett reggelen azonban az egyik parti cölöpön egy csinosan öltözött leány üldögélt s nagy kitartással nézte a tengert. Egészen .fiatal,i riadtszemii leányka volt. Amint megálltam mellette, plótttetét szégyenlősen elfordította, pedig 500—500 dinárért az agrárérdekelteknek eladni két-három évi részletfizetésre. A gyűlés résztvevői elfogadták ezt az ajánlatot és elhatározták, hogy felszólítja a községeket és a felsőbb közigazgatási hatóságokat, továbbá a sajkáskerületi képviselőket, a politikai pártok klubjait és végül a noviszadi agrárszövetséget, hogy hassanak oda, hogy ez a megegyezés mielőbb periektuálódjék. A sajkásszvetiiváni gyűlés végül kimondotta, hogy január nyolcadikán és kilencedikén Gorni-Kovilon, Mosorinban és Csurogon hasonló gyűléseket tartanak. A Budapesti Hírlap és a Rákosi-család harca A lapvállalat beszüntette Rákosi Jenő nyugdijának folyósítását és Rákosi Gyulát kitette a laptól Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék — mint a Bácsmegyei Napló már jelentette — a Budapesti Hírlap részvénytársaság kérelmére elrendelte a társaság feloszlatását és a Budapesti Hírlap részvénytársaság kényszerfclszámolását. Ez a bir budapesti politikai és irodalmi körökben óriási feltűnést keltett, mert ez tufajdonképen nem más, mint annak a nagy harcnak utolsó felvonása, ami a Budapesti Hírlap részvénytársaság tulajdonosai, a Tisza-emlékbizottság és a Rákosi-család közt folyik. A Budapesti Hírlap a régi Magyarország egyik vezetősajtóorgánuma volt, amivé elsősorban Rákosi Jenő tette, a ki évtizedeken keresztül irányította a lapot. Néhány évvel ezelőtt a Budapesti Hírlap válságba került és ekkor Tisza István '■zetnélyes híveiből egy csoport alakult, amely a vállalat 1600 részvényéből ' annak felét, vagyis 800 részvényt magához váltott. Rákosi Jenő is eladta < kkor részvényeit a szindikátusnak, később pedig kénytelen volt távozni a Budapesti llirlaptól. Rákosi Lajos, Rákosi Jenő második fia, ak' Csehszlovákiában földbirtokos, annakidején 5!6 részvényt vásárolt és ezzel a Budapesti hírlap részvényeinek közel egyharniadút szerezte meg. Ennek alapján Rákosi Lajos tagja volt a vállalat igazgatóságának is. De nemcsak egyik főrészvényese, hanem nagyobb- lúfelczőjé is volt a Vállal,atauk, .apjíljynelí -1931—1926-ig. 1,000.798 csehkoronái adott kölcsön. Néhány héttel ezelőtt: Rákosi Lajos érdeklődni kezdett a vállalatnál követelésének visszafizetése iránt é‘i ekkor nagy meglepetéssel értesült arról, hogy neki a vállalatnál csak 11.00u.Uft magyar korona követelése áll. fenn. amit a Budapesti- Hírlap részvény!' -«:»Vg azgatósága azzal magyarázott, hogy annakidején magyar koronában Irta Rákosi javára az általa csehkoronában folyósított összegeket és igy a mai értékben három és félmilliárdot kitevő összeg tizenegy millió koronára olvadt le. Rákosi Lajos hevesen tiltakozott az ilyen eljárás ellen és követelte, hogy átnézhesse a vállalat könyveit. Ezt a kérését'az igazgatóság azonban elutasította, mire Rákosi Lajos december negyedikén közjegyző kíséretében felment a vállalathoz, hogy könyveibe betekintést nyerjen, de a vállalat együk igazgatója ezt a követelését ismét megtagadta. Rákosi ekkor rendkívüli közgyűlés összehívását kérte, de a vállalat vezetősége ezt is megtagadta és egyidejűleg kényszerfelszámolást kért a törvényszéktől. A kényszer-ielszámolási kérelmet a vállalat a pénzügyminisztérium jóváhagyásával adta be, mert a kincstár a Pénzintézeti Központ révén tizenkétmilliárd koronával érdekelve van a vállalatnál. Rákosi Lajos, amikor értesült a kényszer-felszámolási kérvényről, hevesen tiltakozott ez ellen, mert szerinte a vállalat teljesen aktiv. A törvényszék azonban mégis elrendelte a kényszerfelszámolást, bár a vállalat aktíváit két I hatalmas palota, nagy nyomda és a Budapesti Hírlap alkotlak. Az elkeseredett harc legújabb momentuma az. hogy január elsején beszüntették Rákosi Jenő huszonnégymillió koronás havi nyugdijának folyósítását a Budapesti Hírlapnál és a részvénytársaság Rákosi Jenő első fiának és a lap jelenlegi szerkesztőjének, ár. Rákosi Gyulának szerződését rögtöni hatállyal felbontotta. A részvénytársaság válságával kapcsolatban olyan hirek terjedtek el Budapesten, hogy máris alakulóban van egy uj részvénytársaság, amely a kényszerfelszámolás során át akarja venni a Bu— Kit vársz? Még jobban elfordult s nem felelt semmit. ,! — Vársz valakit? Úgy látszik, hogy a hangom néhány fokkal bizalomgerjesztőbb lehetett, mert arcát felém fordította s aztán, hogy többet nem kérdeztem, félénken megszólalt: — Mariót várom.-r- Szereted? — kérdeztem tőle pajtáskodva. Mosolygott. — Ki az a Mario? — A halászoknál dolgozik, meg énekel az osztériában. Mindenki ismeri. — Valami vagabondo. mi? — Ó! Mario nagyon jóravaló ember, csak szeret énekelni — védte sértődötten. — Hát téged szeret-e? — Szeret hát, miért ne szeretne? — vartyogta a kis béka nagy' leikinyuga- Icmma! — hiszen én is szeretem. — Miért nem mégy hozzá feleségül? — Mert nem kellek neki. Azt mondja, hogy' ő nem akar rendes ember lenni. Pedig eljöhetne hozzánk. Nekünx van házunk, ott meglakhatnánk. De nem akar. Még pénzünk is van — tette hozzá nagy elkeseredéssel. — Ha nincs munkában, éjjel mindig a tcmplomlépcsön hál. Azt mondja, hogy igy á legjobb. De én csak nem lakhatok vele a temploinlépcsön! Nem igaz? A kis fekete csitri felállt s szomorkásai} emelt* jump nagy. kerek szemelt, idom «- lifieys leánjy pedtg. — Most már nem várom tovább. Úgy látszik, megkéstek valahol a halászok. Egy 'darabig még szótlanul néztük a sirályok játékát, aztán lassan megindultunk a város felé. A tenger halkan utánunk morajlott. A leány apró lába alig érintette a bársony homokot. # Este elmentem az osztériába, ahol Mario énekelni szokott. Az osztéria kicsi volt, de piszkos. A vajban pörkölt tengeri herkentyű átható szagától émelyütő volt a levegő, amit mégis elviselhetővé tett a komisz olasz dohány füstje. Telt ház. Az asztalok körül ernyedt inu, barna halászok itták a chiantit és lesték az énekes szavát. Mario énekelt. Nem volt az egész emberen semmi különös. Azaz, hogy mégis. Életöröm volt az arcára vésve. Meg volt elégedve magával, meg a külvilággal — ahogy a lélektan tudósai mondanák. Odaültem az asztalához. A sötét emberek egy kicsit összehúzták a szemöldöküket. de amint látták, hogy bort hozatok és vig cimbora vagyok én is, hát hamar megbarátkoztak. Ittunk. Mario nem csodálkozott a jöttömön. Meg volt győződve, hogy a művészete vonzott ide. A pauzák alkalmával beszélgettünk. Nem sokat, de éppen eleget. — Van-c szeretőd, Mario? Mario nem felelt, csak elégedetten bámult bele a sürii levegőbe. — Van neki — mondja a szomszédapesti Hírlap vállalatot. Az^ újságírók az ügyre nézve kérdést Intéztek Rákosi Jenőhöz, aki az ügy érdemére vonatkozólag a nyilatkozatot megtagadta, de azt kijelentette, hogy beszüntetett havi húszmilliós járandóságáért a bíróságnál megteszi a szükséges lépéseket. Kijelentette azt is, hogy ez az összeg nem nyugdíj, liánéin főszerkesztői fizetése, amit az igazgatóság határozata értelmében neki életfogytiglan kiutaltak. Az ügynek egyébként valószínűleg politikai téren is folytatása lesz, mert az ellenzék az országgyűlésen szóváteszi, hogy a Pénzintézeti Központ, amely az állam alapítása és amelynek részvényei ötven százalék erejéig az állam birtokában vannak és amelynek nem lenne szabad magáncélokra pénzt folyósítani, ilyen könnyelműen bocsátott e-gv lapvállalat rendelkezésére nagy összegeket. Ötvenmillió dináradét fizettek be a múlt évben Szukoticán Az állami adófizetések csökkentek, a pótadó-bevételek emelkedtek A szuboticai városi adóhivatal most készítette el az 1926. évi adófizetések kimutatását. Eszerint a városi adóhivatalban befizettek a múlt évben 27,550.691 dinár 76 para állami adót és 19,942.423.67 dinár pótadót. A befizetett össze tiz százalékát végrehajtás utján szedték be, mig körülbelül ötven százalékot végrehajtásra való figyelmeztetés utján hajtottak be. Az elmúlt évekhez hasonlítva az állami adófizetések összege csökkent, mig a pótadó, behajtott pótadó nagysága emelkedett. 1925-ben 45,118.592 dinár állami és 15,925.829 dinár városi pótadót fizettek be, 1924-ben pedig, az állami adóban ,35,734.499, városi adóban pedig 12,212.024 dinár folyt be. _ _ •A, városi adóhivatal -megállapította, hogy legnehezebben 192&bah fizettek adót, mert az. előző években csak elenyészően csekély számú végrehajtást kellett vezetni és foglalás, illetve végrehajtási figyelmeztetés utján az összes befizetéseknek csak mintegy tiz százaléka folyt be. — Hát miért nem veszed el? Mario vigyorgott. — Jobb igy nekem. Meg aztán nem is tudnék én rendes ember lenni. Meg nem akarom, nem akarom! — mondta némi bosszúsággal. Nem énekeit az este többet. Bozontos fejét öklére támasztotta és — gondolkodott. Én meg voltam ez estére az eredménnyel elégedve s elköszöntem az uj ismerősöktől. Még csak pár napot töltöttem a kis tengerparti városban. Az osztériába azonban majdnem minden este elmentem s mint a kígyó beloptam Mario fejébe a polgári jólétet, meg a házasságot. Mario mindig kevesebbet énekelt és mindig többet gondolkodott. * A mult öszön, hogy újra ott jártam, az első mise után bementem az osztériába. A ragyás, vén korcsmárosné a régi ismeretség melegével szorongatta a kezemet és örömében a sirály sivalkodásához hasonló hangokat hallatott. Mariót kérdeztem, meg a kis olasz leányt. A vén anyó vigyorgott. — Képzelje csak, signore, elvette azt a leányt. Netn rongyos ám már. Rangosán él. Azért ide eljön minden este. De már nem énekel soha, hanem sokat iszik. Minden este részegen megy haza — ha ugyan nem úgy viszik — hi-hi-hi. Aztán otthon minden este elveri a feleségét. Még aznap elutaztam. „ Szegény Mario nendes ember lejJl
