Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-16 / 14. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEl NAPLÓ 1927. január 16. A meglopott tolvaj Egy vádlott, aki ismeretlen tolvajtól lopott el egy zsák bőrt A szuboticai törvényszéken szombaton Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa érdekes bűnügyet tárgyalt. A biinpernek két vádlottja volt. Maluscsek József, aki lopás bűntettével volt vádolva és az orgazdaság bűntettével vádolt Szalai György. A vád szerint Maluscsek József 1925 decemberében a Szuboticáról Szentára haladó vonat egyik teherkocsijából, amely szabályszerűen ólomzárral volt ellátva, egy zsák bőrt a vonat melletti kukoricásba kidobott és ezt a lopott bőrt a másodrendű vádlott utján értékesítette. A szombati főtárgyaláson a közvádat dr. Csulinovics Ferdo államflgyész képviselte, a védelmet Csányi Tibor dr. ügyvéd látta el. A bíróság először Maluscsek József vádlottat hallgatta ki, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek az ellene emelt vádban. Annyit elismer, hogy a kérdéses napon a kukoricaföldön járt, elálmosodott és amikor hajnalban felébredt, a kukorica közt egy zsák bőrt talált, amelyet a városba hozott. Mikor a csomagot felbontotta látta, hogy ötvenkét darab papucsnak és bocskornak való bőr van benne. A bőrt átadta Szalai Györgynek értékesítés céljából, de nem mondta meg neki. hogy honnan vette. Az elnök figyelmeztette a vádlottat, hogy a rendőrség előtt beismerte, hogy a bőrt lopta. A vádlott kijelenti, hogy a rendőrség előtt valóban beismerte, hogy lopta a bőrt, oly módon, hogy kidobta a vasúti kocsiból a kukoricaföldre, azonban ezt csak azért tette, mert félt, hogy a rendőrök megverik. Most azonban, úgy mondja, ahogy történt és pedig, hogy a bőrt a kukoricaföldön találta. . • A másodrendű vádlott Szalai György, aki lopásért már három évet ült, kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert nem tudta, hogy hogyan került a bőr Maluscsekhez. A bőrt ő adta el. A vádlottak után Kopi'ovics rendőrt liallgatták ki, aki elmondta, hogy amidőn tudomására jutott a lopás, felkereste Maluscseket lakásán és ott mindjárt vallatni is kezdte. Maluscsek már ekkor is beismerte, hogy a szentai vonatból a téglagyár mellett kidobott egy zsák bőrt. Ezután a hatodik köri laktanyára kisérte, ahol kihallgatták. A tanú kijelentette, hogy sem ő, sem más egy ujjal sem nyúlt a vádlotthoz. Sztantics Antal rendőr tanú kihallgatása következett ezután, ö is jelen volt Maluscsek kihallgatásánál, aki Szalai György jelenlétében ismerte be, hogy a bőrt a vonatból lopta. A rendőrségi kihallgatásnál Maluscsek és Szalai közt — mint a tanú mondja — heves összetűzés fejlődött ki, amelynek során Maluscsek szemenköpte Szálait. Az elnök kérdést intéz a vádlottakhoz, hogy miért vesztek össze akkor a rendőrségen, mire Szalai kijelenti, hogy azért vesztek össze, mert azzal vádolta Maluscseket, hogy a bőrt lopta. Ezután még Rothauser Gyula bőr-' kereskedőt hallgatta ki a bíróság szakértőként. Véleménye szerint a lopott bőr értéke háromezerkétszáz dinár. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert és a perbeszédek után a bíróság meghozta az ítéletet, mely szerint mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki és pedig Maluscseket lopás bűntettében, Szalai Györgyöt, pedig orgazdaságért és ezért Maluscsek Józsefet egy évi és hat havi börtönre, Szálait pedig egy évi börtönre. A bíróság az indokolásban kimondotta, hogy nem látta bizonyítottnak azt, hogy Maluscsek a bőrt lopta, de az kétségtelen, hogy a bőr lopás utján került a kukoricaföldre és hogy Maluscsek azt onnan eltulajdonította. Az ismeretlen tettes a zsák bőrt azért rejtette el a kukoricaföldön és borította be kukoricaszárakkal, hogy ezt onnan alkalmas időben elviszi. A vádlott tehát tolvaltól lopott. Az elítéltek íelebbeztek, mert nem érzik magukat bűnösöknek. • • Ötszáz vasúti szabadjegyet ad ki a közlekedésügyi miniszter Hetvenöt százalékos vasúti jogykedvezményt kapnak az újságírók Beogradból jelentik: Miroszavljevics Szvetiszláv tábornok, közlekedésügyi miniszter szombaton fogadta az újságírókat és nyilatkozott előttük a kedvezményes vasúti jegyek ügyéről. A miniszter elmondta, hogy a legutóbbi pénzügyi törvény 125. szakasza értelméken a közlekedésügyi minisztert bízták meg a kedvezményes vasúti jegyekre vonatkozó szabályzat kidolgozásával. A pénzügyi törvénynek erre a szakaszára azért volt szükség, mert a közvélemény tiltakozott a vasúti jegykedvezmények elharapózása ellen, ami az államra is nagy anyagi kárral járt. 1925-ben 2600, 1926-ban 2260 állandó vasúti szabadjegyet adtak ki, ezenkívül több mint 60.000 személyzeti, rezsi és egyéb kedvezményts jegyet. Jovanovtes Vásza volt közlekedési miniszter erre nézve szabályzatot dolgozott ki, amelyet a kormány gazdasági és pénzügyi bizottsága elé terjesztett, közben azonban lemondott. Jgy^Qyics „ Vászával egyetértésben ’ Miroszavljevics ' közlekedésügyi miniszter bizonyos módosításokat végzett a. szabályzaton, ,atnely most a kŐifetkeZő vasúti jégykedvezményekről intézkedik: Változatlanul megmaradnak lv azok a vasúti jegykedvezmények, amelyeket a közlekedésügyi személyzetről, a rokkantakról, az állami számvevőszékről, a munkások védelméről, a csendőrökről szóló törvények és a parlamenti házszabályok Írnak elő. 2. Olyan kedvezmények, amelyek feltétlenül szükségesek' (hadügy-, belügy-, pénzügyminisztérium, vasutasok iskolába járó gyermekei. Ezenkívül minden miniszter kabinetje egy-egy vasúti szabadjegyet kap.) 3. Kedvezmény viszonossági alapon a bel- és külföldi közlekedési vállalatok számára. 4. Állami alkalmazottak, tartalékos tisztek és bizonyos föltételek mellett vándorszintársulatok 50%-os jegykedvezményt kapnak. 5. Hivatásos újságírók és minden napilap sezrkesztősége egy-egy állandó jegyet kapnak, amely 75%-os vasúti jegykedvezményre jogosít. 6. Megmaradnak azok a kedvezmények, melyeket a közlekedésügyi, tarifa ir elő. . .. . Bizonyos esetekre vonatkozólag a minisztertanács megszüntette a miniszter diszkrecionális jogát. Amikor különösebb kedvezmény szüksége merül fel, az illető miniszter a miniszterelnökhöz fordul, aki azután elrendeli, hogy a közlekedésügyi miniszter a kedvezményt adja meg. — Ezzel az uj szabályzattal — mondotta a miniszter — az állandó vasúti szabadlegyek száma 550-re csökken és a kormány legalább száz millió dinárt takarít meg. Határozott a minisztertanács a folyamhajózási törvény és szabályrendelet módosítása ügyében is. A törvény 19. szakasza tanácsadó bizottság alakítását Írja elő a közlekedés javítására és a tarifára vonatkozó fontosabb kérdések letárgyalására. A zagrebi kereskedelmi és iparkamara kérte, hogy ezt a tanácsadó bizottságot bővítsék ki a zagrebi, noviszadi, becskereki, oszijeki és szarajevói kamara megbizottaival. A miniszter és előterjesztése alapján a minisztertanács ezt a kérést teljesítette. A bizottság háromhavonként egyszer ül össze. Végül kijelentette Miroszavljevics közlekedésügyi miniszter, hogy minél intimebb viszonyba akar kerülni a sajtóval és ezért a resszortjára vonatkozó fontosabb ügyeket személyesen, fogja közölni az újságírókkal. Készenlétben... A sznbotlcal egészségügyi hatóságok megtették az óvintézkedéseket a náthaláz ellen A náthaláz, amely a többnyire túlzó hirek szerint fél Európát rettegésben tartja, a szuboticai egészségügyi hatóságokat is arra készteti, hogy minden szükséges óvintézkedést megtegyenek arra az esetre, ha a járvány ide is elérkezik. A városi tiszti főorvosi hivatal megtette az előkészületeket arra az esetre, ha s járvány Szuboticára is bevonulna. Dr. Pavkovics Milutin városi tiszti főorvos szombaton délelőtt felkereste Gyorgyevics Dragoszláv polgármestert, akit kért, intézkedjen, hogy a járványkórház, amelyben a Szuboticán letelepedett bolgár emigránsokat helyezték el, minél előbb a főorvosi hivatal rendelkezésére álljon. Gyorgyevics polgármester megígérte, hogy intézkedni fog és Így a bolgár emigránsokat már a napokban kitelepítik a járványkórházból. Értesülésünk szerint a városi főorvosi hivatal kötelezővé teszi mindert gyanús megbetegedés bejelentését és az esetleges betegeket kezelés végett a járványkórházba szállítják ld. A járványkórházat ebből a célból megfelelően átalakítják és berendezik. A levéltitok Irta: Bujdosó Péter Megállapíthatjuk, hogy úgy az alperes, mint a felperes meglehetősen izgatott kedélyállapotban szálltak föl a városi gőzvasutra az »Arany Bárány« fogadó előtti megállónál. Izbéki Sándor alperesnek meg volt a magas oka, hogy kijöjjön a rendes kerékvágásból. Kupec ember lévén, a lóvásárból jött, ahol nem tudott egy valamirevaló gebét venni. Legalább is egy olyan jószágot, amin a napiköltségét megkereste volna, ha többet nem is. Pókos lábú, pulykalépésii, kehes és vak dögöket hajtottak be a gazdák és úgy kitartották az árából ezeket a négylábú virsliket, hogy még csak szólni sem lehetett hozzá. Hát mit keressen ilyesmiken a szegény kupec-ember? Legföljebb csak ráfizet. Igazán megbolondult ez az egész világ: senki sem tudja, hogy mit kérjen, ha egyszer van valamije. Legjobb volna, ha az egész vásárt szétverné a zápor. Izbéki Sándor mérgiben nagyokat csapott az ostornyéllel a csizmája szárán és egy tanyai emberbe bele is kötött, aki pedig nem kötözködni, hanem lovait eladni jött a vásárra. — Hát aztán ezek is eladók volnának? — Ha már egyszer vásáron vannak, csak eladók tán vagy mi a szösz! — Hm... Aztán mért nem viszi kend ezeket a Jószágokat valami pesti kiállításba.? Első dijat nyerhetne kend velük, mert ilyen vén dögöket maguk a kegyelmes miniszter urak se láttak. — Nem muszáj megvenni. ipeafsen, »alt moadotn* ha$t jó volna ha kend ezeket elvinné Pestre futtatni. Fogadjunk, hogy ezektől mindenki elfutna. A végin mégis csak megkérdezte, hogy mire tartja? Akkor aztán hallott Izbéki akkora summát, hogy mérgiben még a kalapját is földhöz vágta: — Azt mondom én kendnek, hogy vigye haza a gebéit, mert ezek úgy se tudnák kendet hazavinni. A sajátnevelésü jószágoknak ez a mérhetetlen lebecsülése méregbe hozta a gazdát is, aki már a lőcsöt fogdosta, hegy majd azzal mond ellent Izbékinek, de egy kupectársa elcibálta Izbékit a gazda mellől: — Hadd itt komám, mert még majd ingyen is odaadják, aztán az is a tiéd lesz. Szó sincs róla, mérgesek voltakba kupccek, mert nem tudtak olcsón vásárolni és mérgükben nagyokat ittak a vásárállási kocsmában. Izbéki Sándorban tehát nem csupán egy kis méreg, de bizonyos mennyiségű ital is volt, amikor a gőzvasutra fölkapaszkodott. A kalauzzal tréfált, egy menyecskét megőlelgetett. A kalapját félrecsapta, már a szeméből kinevetett a jókedv és a szivarja füstjét olyan hányavetien fujkálta jobbra-balra, mintha az övé lenne ez a gőzvasut, a bennülők meg a vendégei volnának. Különben is Izbéki Sándort úgy ismeri mindenki, hogy józan állapotban csöndes magaviseletű valaki, de ha italos, kötekedő. Ez az alperes és ez az ő lelkiállapota a főlszállásnák A felperes Bokros István nr, a városi adóhivatal Ismert nevű tisztviselőié. (Azért ismert a neve, mert az adőintöket és az árverési hirdetményeket 5 .aiokt» aláinü^ - ~ Bokros ur a pénzügyigazgatóságnál volt hivatalos ügyben és onnan beszaladt a postára, ahol egy jeligés levelet vett át, amiből nagyon kellemetlen dolgokat olvasott ki a gőzvasuton. Többek között azt is, hogy jó lesz az ostrommal fölhagyni, mert majd a férjem beszél a polgármester úrral Nem csoda, ha Bokros ur úgy érezte magát, mintha nem is a gőzvasuton; hanem a pokolban volna. Nem érti. 'Egy tisztességes nő hogyan ragadhatja magát ilyen meggondolatlanságra? Még egyszer előveszi a levelet és olvassa. Izbéki mellette ül. Nézi az urat, nézi a levelet Annyira nézi, hogy hamiskás tekintete szinte oda tapad a sorok közé. . Bokros észreveszi. Megdöbben. Zsebrevágja a levelet és végignézi a mosolygó pofáju embert: — No hallja?! Izbéki vállat von. — Nem hallok én semmit. Az emberek oda sandítanak. Bokros ur érzi, hogy neki most ki kell mutatni url fölényét ezzel a tolakodó paraszttal szemben. — Amit maga csinált, az szemtelenség! Érti? — kiáltott rá nyers, hivatalos hangon. Izbéki még a tréfacsinálás álláspontjára helyezkedik. Fölpattan, lekapja a kalapját és mélyen meghajol: — Igenis, értettem, nagyságos uram! A gőzvasuton nevetnek. Bokros urat sérti a helyzet és tovább méltatlankodik. — Dlsznóság valakinek a levelébe belenézegetni. Ilyen neveletlenség csak olyan paraszttól telik ki, mint maga; Maja én megtanittatom. Izbéki Sándort elfutja a méreg, de meg a dölyí is. cet? Kicsike legény maga ahhoz uram! — Fogja be a száját! Tudom én, kinek hivják, paraszt! — Maga tán ur? Ha ur, akkor kutyát szúr. A gőzvasut vásári publikuma megint nagyot nevet Bokros ur fölugrik. — Szemtelen! Leszállittatom és átadom a rendőrnek — és Bokros ur le is ugrik a legközelebbi megállónáL Rendőr nincs. A gőzvasut jókedvűen tovább szalad. Izbéki Sándor már el is felejtette az egész haszontalanságot, amikor egyszer a biró elé citálják: becsületet sértett botrányosan viselkedett Ej, a kutyatáját itt fizetni vagy ülni kell, mert Bokros ur bepörölte. — Igaz-e, hogy ekkor meg ekkor a gőzvasuton ült. — Ültem én azon, tekintetes uram, többször is. — Ismeri Bokros urat, ugy-e? — Úgy vélekszem rá. — Elismeri-e, hogy a gőzvasuton ültében a Bokros ur levelébe belehajolt, úgy olvasgatta. — Nem tagadom. — Tudja, hogy levéltitok? — Nem tudtam. — Az nem mentesiti. Elismeri-e, hog> panaszost is sértegette. — Csak visszaadtam, amit nekem mondott. Minden a jegyzőkönyvbe kerül. — No, Írja alá Izbéki. Izbéki szégyenlősen lehajtja a fejét és úgy vallja be: — Nem tudok Írást, tekintetes aram. A jegyzőkönyvvezető elneveti magát, a biró a panaszosra mered, aki zavarában a kalapjára ül és csönd. Izbéki Sándor nem tudja, hogy mi a, J5SS isM § RSíáffijfcJeJöstsmmJui»
