Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-15 / 13. szám
/ 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 15. Dráma az erdőben Az asszony a lánya segítségével meggyilkolta férjél Bécsből jelentik: A leobeni esküdtszék Pénteken kezdte meg Lindner Berta harmincnyolc éves kertésztié, tizennégy éves Brunhilda nevű leánya és Schuirer György huszonöt éves gépügynök bünpörének tárgyalását, akiket gyilkosság kísérletével, erőszakkal, rágalmazással és lopással vádol az ügyészség. Schuirer bejáratos volt Lindner János fökcrtész házába és egyidőben viszonya volt úgy az anyjával, mint annak tizennégy éves leányával. Az asszony és a fiatal leány biztatták Schuirert, hogy tegye cl láb alól a családfőt. Amikor a gépügynök vonakodott ezt megtenni, a leány vállalkozott arra. hogy tőrbe csalja apját és a legény fegyvere elé állítja, elhívta apját munkahelyéről és elvezette az erdőbe azzal az ürüggyel, hogy ott anyja vár rá. Amikor a főkertész a leányával az erdő belsejébe ért, a bokrok mögül Schuirer rálőtt Úndnerre, leánya pedig addig rugdosta az öregembert, amíg az mozogni tudott. A gyilkosok azt hivén, hogy végeztek a főkertésszel, otthagyták az erdőben, Lindner azonban később magához tért és súlyos sérüléseivel bevánszorgott u községbe, a hol jelentést tett a csendőrségen. A két nőt és Schuirert még aznap letartóztatták. A tárgyalás iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg és a tárgyalótermet a közönség zsuffolásig megtöltötte. Elsőnek Schuirer Györgyöt hallgatták ki, aki azzal védekezett, hogy az asszony és leánya befolyásolták. Tagadta azt, hogy mindketten szeretői voltak és azt állította, hogy a leánynak egy másik fiatalemberrel volt viszonya s miután az apa ezt megtudta, összeszldta és a leány ezért gyűlölte apját. Beismerte Schuirer, hogy Lindnerné megbeszélte leányával, hogy milyen módon teszik el láb alól a családfőt, o azonban nem akart vállalkozni a gyilkosság elkövetésére, mire a leány megvetéssel- azt mondotta, hogy akkor majd ő végez az öreggel, Ezzel megszégyenített engem a leány — mondotta a vádlott —- 'és' kényszerítő hatás alatt mentem el az erdőbe, ahol öngyilkosságot akartam elkövetni. Hogy azután mi történt, azt magam sem íudom pontosan. Revolver lövést hallottam, mire én is lőttem, azonban anélkül, hogy céloztam volna, a következő pillanatban Lindner János botjával rám akart támadni, mire én Önvédelemből rálőtícm. Lindnerné vallomásában előadta, hogy nem érzi magát egyedül bűnösnek, mert hárman együttesen beszélték meg a gyilkosságot. Mentegetni igyekezett leányát és azt állította, hogy az nem gyűlölt* apját. Magának a támadásnak lefolyás sára azonban nem akart emlékezni. Az asszony vallomása további során beismerte, hogy Schuirer már akkor megrontotta Brunhilda leányát, amikor az még tizenkét éves volt. A vallomásnak étinél a.részleténél az elnök zárt tárgyalást rendel el. Kiraboltak egy zagrebi utazót a Szubotica—szentai vonaton Izgalmas éjszakai harc a kocsiütközök között —A rablókat felismerte egy narancsárus Vakmerő rablótámadás történt péntekre virradó é.ijel a Szuboticáról Szcnta felé robogó személyvonaton. Polliik Ferenc, kereskedelmi utazó, aki Zagrebban a Gundulicseva ulica 23. szám alatt lakik, Szuboticán beszállt a tiz óra után induló szentái személyvonat egyik harmadosztályú fülkéjébe. Polliik egy ideig a fülkében tartózkodott, maga mellé helyezve az ülésre bőrtáskáját- Tizenegy óra után Fóliák felkelt helyéről, hogy átmenjen egy másik vagonba, ahol ismerősöket keresett. Amint a kereskedő kilépett a fülkéből és az egyik vagonból a másikba vezető átjáróra lépett, a szemben levő vasúti kocsi ajtajából egy magas, nyírott bajuszig rosszul öltözött ember ugrott elő és Pollákra vetette magát. A robogó vonat átjáróján a vaksötét éjszakában izgalmas harc következett. Az ismeretlen jobbkezével elkapta Pollák nyakát és fojtogatni kezdte, baljával ezalatt benyúlt a,halálra rémült kereskedő kabátzsebébe és kihúzta onnan pénztárcáját, amelyet átadott feje fölött a vagon ajtajában áHó 'társának, aki érre a vagon belsejébe futott. A támadó ekkor elengedte PollákaPés társa után rohant. Amint-a kereskedő életveszélyes helyzetéből megszabadult, segítségért kiáltott és a vagonokból kirohanó utasoknak az izgalomtól remegő hangon elmondta a történteket. A rablótámadás hirére nagy pánik keletkezett. Az utasok visszarohantak őrizetlenül hagyott csomagjaikhoz. Pollák pedig meghúzta a vesztéket. A vonat pár pillanat múlva a nyilt pályán nem messze Szentától megállt. Ezt a körülményt felhasználta a két bandita a menekülésre, leugrottak a vonatról és eltűntek a sötétségben. Amint a személyvonat befutott a szentai állomásra, Pollák azonnal jelentést tett a rablótámadásról a vasúti rendőrségen, ahol jegyzőkönyvet vettek fel. Pollák Ferenc a legközelebbi vonattal visszatért Szuboticára és jelentést tett Najsul Dragutinnak, a szuboticai vasúti rendőrség főnökhelyettesénck, aki azonnal detektiveket 'küldött Szentára. Ügyanis a két támadó menekülés közben az egyik vagonban fellökött egy narancsárus kisfiút, aki a szentai vasúti rendőrségen elmondotta, hogy ismeri a két támadót, mindkettő szentai muzulmán, de nevüket és lakáscímüket nem tudja. A' szuboticai vásirti rendőrség" a tőle megszokott eréllyel látott a nyomozáshoz. A nyomozás irányítását Najsul Dragutin vette kezébe és remény van rá, hogy a vakmerő vasutj banditák hamarosan kézrekerülnek. Letartóztatott szélhámos Sikkasztott és csalt egy noviszadi kereskedelmi utazó Noviszadról jelentik: Krajasevics testvérek noviszadi {»kereskedők büntető feljelentést tettek Mrkiisics Zsárkó utazó ellen, aki -a feljelentés szerint töimrendbeü sikkasztást követett el és a céget érzékenyen megkárosította. A cég, amikor a sikkasztás nyomára jöttét, felszólította Mrkusicsot, hogy közöl’e az okozott káf nagyságát és a cég hajlandó a feljelentéstől eltekinteni. Mrkusics bemondott egy Összeget, mire a cég eihocsájtotta. Mrkusics azonban -°;bocsájtása után is inkasszált mint a cég meghízottja. Erre a cég megtette ellene a feljelentést, mire Mrkusicsot őri-, zetbe vették. Mrkusics Zsárkó ellen a beogradi Risztics-féle textilgyár noviszadi teleoc is feljelentést tett, mert Mrkusics Krajasevics testvérek cég terhére 11.836 dinár értékű szövetet vásárolt, amelyet azonnal tovább adott. A pénzt saját céljára fordította. Hasonlóképpen, feljelentést tett Mrkusics ellen Jovanovics Mihajló beogradi szénkereskedő, akinek Mrkusics, mint noviszadi Városi mérnök mutatkozott be és rendelt nála egy vagon angol szenet, amelyet azután eladott és a pénzt megtartotta. Mrkusics ellen különben egyéb’ügyekben is folyik bűnügyi eljárás. Mrkusics Vilovón 1923 március 8-ikán egy fuvarlevél-másolat nyomtatványt szerzett, azt Hartmann és Connen szuboticai cég cimére feladott hat láda tojásra töltötte ki és a másolatot felmutatta á címzettnek kifizetés végett, mire a cég kifizette annak értékét, 9.500 dinárt. .Ugyanazon év április 18-ikán ugyancsak Hartmann és Connen cég cimére 14 láda tojás feladásáról hamisított fuvarlevélmásolatot, amelynek alapján újabb 23.557 dinárt vett fel. Emiatt múlt évi julius 30-ikán a noviszadi törvényszék kgzokirathamisitás -miatt két évi és- kőt'ljavi börtönre és öt, é.vj .hivatalvesztésre ité^t.e, A feíebbvitelj bíróság múlt évi ..december 29-ikén helybenhagyta az Ítéletet, amely ellen az elitéit semmiségi panaszt jelentett be, Mrkusicsot a rendőrség átadja az ügyészségnek. Katica kóbor csókjai Írfa; Bcrényi János A faluba akkor érkezet*, az a nagy legény, szekrényszerü valamivel a hátán, úgyhogy azt lehetett hinni: talán repedt edényeket operál. A kutyákat, gyerekeket meg is tévesztette, mert ép olyan lármával fogadták és kisérték, mint a drótos tótokat szokás. Az özvegy takácsnénál tisztázódott a tévedés, ahol a sovány jövevény fölbontotta csomagját. Cifra szőttes, abrosz, ágyteritö göngyölegek puffantak az érdeklődők elé, idegen ország kenderének és festékének jószagával. A hórihorgas vándor, Lőrinc, mert nem is lehetett más, mint Lőrinc vagy legföljebb Henrik, mázas majolika szemekkel kinálgatta őket, néha szippantott az orrán és akkor az orrától a szája felé olyan fájdalmas ráncok sugaraztak, hogy meg kellett sajnálni az egész embert. Nyurga volt szegény, hasonlított a kopasztott sziizkakashoz, az asszonyok nem győzték a lábait nézni. Ökölnyi két görcs a térde, a mindenek fölött kövér takácsnéból titokban már kikukucskált a kérdés; hogy milyen lehet ez a két láb térden felül. Vélhetően olyan mint alul. mert a nadrágja végig egyforma, akár a kályhacső. De mikor magukra maradtak, az illedelmes kíváncsiságát fogta gycplübc. —• Honnan hozod ezt a sok mustrát Lőrinc? Valahonnan Tirolból jösz ugye? —• Onnan — felelt a nádszál vándor és megint az orra köré szívott egy marék szomorúságot — ezt mind én magam készítettem. — Hová mégy ezután? — Nem tudom. Talán haza. Mert már mindent eladtam, csak ez a pár darab maradt meg. — Te Lőrinc —• súgta a takácsné — jön a tél, holnap talán már élődbe nyn* kalja a havat. Maradj itt nálunk és units me a. hojsy, jszüvöd ifi. az ilyent. Tavaszig eltartanálak. Lőrinc izgalmas csöndben az állat tapogatta és olyan furcsa-boldogan bólintott, mint aki nagyon bánatos hirt vesz tudomásul.-* Esténkint a másnapra való pamutot gombolyították, többnyire lámpa nélkül, mert ezt így is lehet. Lőrinc tartotta a göngyöleget, a takácsné gombolyította. A vörös fonál szinte sereegett köztük, Lőrinc kezéről mint egy szomorú szent Seb sugara ■ szaladt az asszony ölébe Ki tudja mit csinált ott, mert ha elhallgattak, az asszony fölnézni se mert és a gombolyag ahogy nőtt, úgy hitte: a szive nagyobbodik az ujjai között. — Ugye nálatok nem ilyen kövérek az asszonyok mint itt, mint én vagyok — kérdezte az özvegy, mert még mindig éken ült a kíváncsisága — vékonyak, fürgék a ti leányaitok. Lőrinc nevetett. — Mért? Talán mert én sovány vagyok? Látta volna csak az én Katicámat. — Neked volt Katicád? Lőrinc egy sóhajtással egész nyarat fűtött a szobába. Es beszélt. A takácsnénak úgy ült a térdére minden szó mint egy-egy drága fehér galamb zöld rügygyei a csőrében. — Mondd, szeretett téged Katica? — Hogy szeretett-e? Még most is szeret. Meghalt, de érzem hogy szeret. És azóta kóválygok tavasztól télig. Ö vezet. ő adja utamra a szerencsét is. Az őriz, hogy megcsókoltam Őt, A kályhában nedves fa citerázott és a hájas takácsné pilláit valami furcsa melegség kezdte reszelni. Nem bírta tovább gombolyitani a pamutot. Mért nem meséled el? — Jó, elmondom. Én náluk tanultam a mesterséget. Katica benn aludt éri fönn , a padláson. A műhelyből egy széles ajtó Imiit a JildlásrA a "girfeMiltk"köaL aioií engedtük le a kendert egy csigán. ; Sokat gondoltam Katicára és láttam, hogy az ő keze is mindig remeg, amikor együtt füzögetjük a nyilstbe a fonalat. Egyszer azt mondja, hogy eljön éjjel hozzám, csak engedjem le a kötelet. — De mért kötéllel? Mért nem került a feljárón? — Hogy zajt ne üssön. Mert igy csak a csiga nyikorgott nagyon. Kövér volt, a lelkem. De szebb is, hogy. ezt találtuk ki. Valahányszor följött, megcsókolt és akkor szépen leengedtem. — És te visszacsókoltad ugye? Hol csókoltad meg? — Az arcát... mint most téged — nyögte a hófihorgas jövevény elerőtietiedve és a takácsné két televény arcán ltidegen végigszántott az orra mint a meredt ekevas. # Kipattant itt is, ott is lassan a hihetetlen titok, hogy Lőrincet egy Katica megcsókolta és Lőrinc visszaadta a csókot. A kántorné savanykás regényeket ízlelgetett fennkölt leikével, a kántor viszont épen beteg volt. Lőrincről megsejtették, hogy az orgonán is énekesen tudja korcsoiyáztatni az ujjait. A rorátés miséket már Lőrinc süvöltő hangja vitte az ég felé. A kántor fölgyógyultával ketten tartották a kórust. Megható áiiitat volt, a kántor is melegen érezte. Lőrinc hasitó hangon fél lófejjel mindig előljárva húzta az éneket, a kántor viszont nem engedte. A két hang mégis oly görcsösen csavarodott egybe, mint a keményen font korbács, az égi angyaloknak szétválasztották a két szív viszketős zsoltárját. Még a süket pap is gyakran megrázkódott az oltár előtt. Este pedig Lőrinc mesélte a csók történetét Katicával a kántorné ábrándos merengése előtt. * De kiderült, hogy Lőrinc tudja szépen ráfesteni a betűket és a virágokat a koporSéíá^arhftd'-mindéu^^ frkláhSft iaapft munkájával járt az asztalosnál. Az asztalos felesége azonban gyáva volt, mint egy kis angyal és bár szemében ott fürdőit minden nefelejcs kéksége, kérni se merte Lőrincet, hogy Katicáról meséljen. Nem is hallja meg tőié soha, enélkül megy a halottakhoz, ahova már készülőben volt azzal az egyetlen bus örömmel, hogy az ő nevét is Lőrinc fogja a sírkereszt mellére aranyozni. De egy gazdag vacsora kövér jósága föl-varrta a legszomorubbnak Ígérkező estére ezt a csillagot. Lőrinc elmondta magától a hires nagy csók • történetét és az asszony visszafordult az élet felé. * Egy kis csetepaté következett ezután a cifra hajdú felesége miatt. Katica csókja mintha rossz helyre esett volna itt, nem olvadt boldog csönddel a vérbe, mint a hópihe. Az asszonynak mi sem árthatott már, ugylátszik, a csókot merészen piacra vihette, mint a ritka aranypénzt. — Nekem mindent elmondott — adta nyugtalanul a biztosat a takácsné, amikor megneszelt valamit — Katica igenis szerette őt és Lőrinc megcsókolta az arcát. A cifra hajdú felesége hangot se mukkant, csak a combjait kapta össze olyan szemtelen naívsággal, hogy minden rosszra lehetett gondolni. A hústalan emeletes legény viszont még aznap délután egy nagy sóhajtással vállára lendítette paksamétáját, kék szeme fényiéit, mint a hideg tiszta tavasz, elindulásakor szokása szerint húzott egyet az orrán olyan szomorúan, hogy mindenkinek szivébe szánalmát döfött vele. Hallották, hogy a szomszéd faluban a kovácsnál telepedett le. A jószágot gondozta és olykor talán Katicáról is mesélt, amíg a műhelyben víg biztatást ttäitufgbstöttiiíKDés-'a kalapács.
