Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-07 / 335. szám

4. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926. december 7.

Négy embert olt meg

egy szerelmes csendőrkáplár

Kiirtotta menyasszonya családját

Szkopljéból jelentik: A várost óriási izgalomban tartja az a négyszeres gyilkosság, amelyet egy szkopljei csendőrkáplár, Sztankovics Blagoje vasárnapra virradó éjjel elkövetett. Sztankovics Blagoje szombaton éjjel borzalmas kegyetlenséggel meggyilkolta Todorovics Milos szkopljei kocsmárost, annak leányát, a tizennégyéves Todorovics. Cvétát, Sztankovics Boriszt és menyasszonyát, Nikolics Dénát.

A fiatal csendörkáplár néhány hónappal ezelőtt ismerkedett meg a feltűnő szépségű Nikolics Dénával és a fiatalok között csakhamar heves szerelem fejlődött ki, az eljegyzést is megtartották, a mikor beleavatkozott az ügybe a leány nagybátyja, Todorovics Milos, aki Sztankovics Borisszái együtt ellenezte a házasságot és mindenáron le akarták beszélni a leányt, hogy feleségül menjen a csendőrhöz.

Szombaton este Sztankovics Blagoje együtt találta menyasszonyát nagybátyjával és Sztankovics Borisszái. Ez anynyira elkeserítette a csendőrkáplárt, hogy besietett a kaszárnyába, magához ; vette szolgálati fegyverét és revolverét és Todorovics Milos házába ment. Itt Sztankovics kérdőre vonta Todorovicsot, hogy mit beszélt a menyasszonyával, de Todorovics egy szót sem felelt. Erre Sztankovics vállához kapta fegyverét és ! két lépésről homlokon lőtte Todorovicsot, aki szó nélkül.összeesett és nyomban meghalt. Ebben a pillanatban lépett be a szobába Todorovics leánya, a ti-'; zennégyéves Cveta, aki mikor meglátta atyja szétroncsolt fejét, sikoltva ki akart rohanni, de Sztankovics eléje ugrott, !eteperte a leányt és bajonettjével tizennyolc borzalmas szúrást ejtett a leányon, akit azután annyira összevagdalt, hogy szinte nem lehetett felismerni. Sztankovics a borzalmas vérengzés után a két halottra zárta az ajtót, véres kését zsebébe tette és Sztankovics Borisz lakására ment. Sztankovics Boriszt, ' aki szintén udvarolt a leánynak, álntábM támadta meg a gyilkos' és'egyétten puskalövéssel, amely a szerencsétlen fiatalember homlokán iuródott be, megölte. Sztankovics, akit a gyiikolási düh teljesen elfogott, menyasszonya lakására sietett. Amint betoppant a leány szobájába, azonnal rátámadt és azzal gyanúsította, hogy hűtlen lett hozzá. A leány, amint megpillantotta vőlegénye feldúlt arcát és véres kezeit, sirva fakadt. Sztankovics mellé ugrott és ugyanazzal a rohamkéssel, amellyel Todorovics Cvetát meggyilkolta, tizenöt borzalmas szúrást ejtett menyasszonyán, aki nyomban meghal.

A borzalmas mészárlás után Sztankovics visszament a kaszárnyába. Megmosakodott és lefeküdt. Később újból felkelt, pálinkát hozatott, felköltötte csendőrtársait, elmesélte nekik a gyilkosságokat. Társai nem hitték, csak akkor döbbentek meg, amikor a rendőrség megjelent a kaszárnyában és letartóztatta Sztankovicsot, aki bevallotta a gyilkosságokat, arra a kérdésre pedig, hogy mi indította a borzalmas gyilkosságok elkövetésére — nem akar felelni.

Szkopljéban az áldozatok iránt óriási részvét nyilvánul meg.

Óriási hóvihar Magyarországon

A nagy hóvihar miatt Budapest el van vágva az ország többi részétől és a külföldtől

Budapestről jelentik: A Dunántúlon vasárnap a nyugatról jövő szélvész hatalmas hóvihart hozott magával. Olyan nagymértékben indult meg a havazás, hogy a lerakodott magas hó és az óriási erejű szélvihar mindenütt elszakította a táviró- és telefonvezetékeket és kidöntötte a távirópóznákat, úgy hogy csaknem az egész Dunántúllal megszakadt a telefon- és táviróforgalom.

De nemcsak a Dunántúlról, hanem nyugat felé a külföldről is teljesen el van zárva Budapest, mert a Budapestet Béccsel összekötő tizennégy közvetlen telefonvonal körülbelül 80 kilométer hosszúságban csaknem teljesen tönkrement és hétfőn délben megszűnt a Berlinnel való telefonösszeköttetés is. Nincs telefonösszeköttetés Prága, Pozsony, Érsekújvár

és Mährisch-Ostrau felé sem és bár a megrongált vonalakon mindenütt nagy munkásosztagok kezdték meg a javítási munkálatokat, az összeköttetés legjobb esetben csak kedden lesz összeállítható.

Hétfőn délután a hóvihar Budapest kikerülésével átterjedt a Tisznátulra is és már a Hortobágy fölött dühöng, úgy hogy Debrecen felé sincs Budapestnek telefonösszeköttetése. A külföldi, hírek igy csak rádió utján érkeznek Budapestre, de ez a hirszolgálatás is természetesen sok kívánnivalót hagy hátra.

Bukaresti jelentés szerint Bukarestben és környékén is nagy hóvihar dühöng és a táviró- és telefonvonalak ezen a területen is erősen megrongálódtak. A vihar Bukarestben is károkat okozott.

Romániában tagadják a román-magyar perszonálunió tervét

Mitilineu külügyminiszter és több politikus nyilatkozata egy budapesti újságírónak

Budapestről jelentik: A román-ma’gyar perszonálunió kérdése az utóbbi időben tudvalevőleg élénken foglalkoztatja a magyar politikai köröket és szobakénét a magyar nemzetgyűlésen Is, Nagy Vince interpellációján kívül a világsajtót is foglalkoztatta az a kombináció, hogy Habsburg Albrecht főherceg feleségül venné Henna román királyi hercegnőt és a két ország igy kerülne bizonyos közösségbe. Az EsMapok Bukarestbe kiküldött tudósítója, Pásztor Árpád most beszélgetést . folytatott a perszonálunió kérdéséről több román politikussal és nagyobb cikkben számol be lapjainak az illetékes román tényezők nyilatkozatairól.

A tudósítás szerint Mitilineu külügyminiszter mosolyogva a következőket mondotta az újságírónak:

— Perszonálunió? Albrecht főherceg és lleana hercegnő házassága? írja meg, hogy semmit sem hallottam róla. Ne azt Írja, hogy megcáfoltam, mert akkor hallani is kellettvolna az ügyről, én. egyáltalán nem hallottam róla semmit. Mulatságos hirek ’■ezek és egyenértékűek dzökkul a pletykákkal, hogy Ferdinand király meghalt, már be is balzsamozták, de nem merik megmondani, mert különben a királynő nem térhetne vissza. Perszonálunióról itt senki sem beszél.

Goga Octávián belügyminiszter a következőket mondotta:

— Magyar teóriának tartom a perszo-náluniót. Nálunk szóba sem kerülhet.

Dúca volt külügyminiszter a következő két mondattal válaszolt:

— Perszonálunió Magyarországgal? Szó sincs és szó sem lehet róla.

Gyáva

Irta • Nagy Lctjoi

Károly barátomat még soha nem láttam haragudni. Bosszankodni igen, de nem haragudni. Most is, hogy együtt utaztunk a villamoson hazafelé, bosszús volt valami miatt, ami órákkal előbb történt vele. El is beszélte az esetet.

Az történt, hogy a kávéházban, az ő rendes délutáni társaságában, pikkoló mellett vitatkoztak s vita közben H. M. azt mondta neki: »Ugyan, kérem, ne beszéljen ilyen hülyeségeket!«

Én magam is, ahogy ezt hallottam, fölborzolódtam. Mondtam is néhányszor, hogy »hallatlan, hallatlan« — még pedig igazi csodálkozásomban, nem pedig, ahogy szokták, kárörömmel. Itt kell megmondanom, hogy Károly barátom intelligens ember, tehetséges, sőt zseniális. Bármit mondott is abban a pikkolómenti vitában, az semmiesetre sem lehetett »hülyeség«. Mondjuk, hogy tévedett, hogy valamiről szólván, elvetette a sulykot. Mondjuk. De hát akkor sem inthette le őt II. M. igy! Ki az a H. M.? — ugrott eip bennem is a kérdés, éppen azért, mert nagyon is ismertein 11. M -er. Éh, most is állom. H. M. illetlen volt. több ennél: szemtelen.

— No és aztán te? — tettem föl a kérdést.

De semmi jót nem vártam, mert hiszen a barátom elhallgatott, szünetet tartott s nekem őt kérdeznem kellett.

— Barátom, én csak bámultam.

Szép! Csak bámult. Most meg rám

nézett és az ajkába harapott. Érezte, hogy igy nem hagyhatja abba az elbeszélést. Hát folytatta is:

— Aztán alaposan megmondtam neki a magamét.

Magamét — gyanús szó. Alaposan— ez is.

— ... Mondom, műveletlen emberekhez illő hang ez? Azt a kutyajáiát, mégis csak hallatlan! Vagy talán ilyen túlságosan jó viszonyban volnánk? És jó viszonyunk jele akar lenni ez az idétlenség? Mégis csak hallatlan! Mert, mondom, elvégre a kettőnk közti különbséget is mérlegelni kellene s ha igaz a diákkorunkból ismert közmondás: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek — kettőnk közül a Jupiter csak én lehetek. Hát, egy ilyen nyavalyás fráter megengedheti magának azt a vakmerőséget, hogy velem igy beszéljen? Erdőben vagyunk?

Baj van. Sok mindenért. Például azért, mert ezt ingerülten hadarta a barátom és még ennél is többet, nem is tudnám szó szerint elmondani, de

sűrürt mondogatta megint az üres szót, hogy: hallatlan — aztán hogy mégis csak szemtelenség, vakmerőség, sőt azt is kiáltotta: maga csirkefogó ! Amikor pedig elhallgatott, még akkor sem könnyebbült meg, hanem ajkát összeszoritotta, dúlt arccal bámult maga elé.

Láttam, hogy most már nem mondja ki, amit gondol, de viszont nem elég neki s a fantáziája lobog tovább. Elképzeltem, hogy a valóságban hogyan vonaglott szegénynek az arca, hogyan nem jutott szóhoz, el is pirult, azután valamit dadogott. Ejnye, minden összeggel fogadnám, hogy dadogott s végső megoldásképpen tréfás sínekre csúsztatta a konfliktust; talán nevettek is a jelenlevők, ő maga is, talán H. M. mulatott a legjobban. Így képzeltem el s bizonyos, hogy ő csak most élt át más lehetőségeket: merev arccal, igen nyugodt, de szigorú hangon feddte meg a neveletlent; majd éktelen haragra gyulva felugrott s megsemmisítő szavakat kiáltott, ordított; majd megint: egyszerűen, lassan fölállt, halkan csak azt kérdezte; »hogyan mondta?« — s úgy vágta pofon H. M.-ct, hogy annak csak úgy szikrázott tőle a baloldali szeme.

Ugyan, ugyan, pipogya barátom! Ha csak egyszer is szemébe .vágta

Végül Manin dr., a nemzeti parasztpárt vezére a következő szavakkal fogadta az újságíró kérdését:

— Nyilatkozzam én a perszonálunióról Magyarországgal? Ugyan minek?

Az egyöntetű cáfolatok dacára Budapesten egyre erősebben tartja magát politikai körökben az a hir, hogy a Bethlen-kormány komolyan törekszik a romám-magyar perszonálunió létrehozására.

Négy és félmillió dinár

adóhátralékot fizetett be Szuboiica

Még eresebb tempót követelnek a pénzű -yí főhatóságé :

Öt hónap alatt letelik az a határidő, amelyet a pénzügyminisztérium a vajdasági és szerémségi adóhátralékok teljes ■ behajtására szabott meg. Az adóbehajtások ellenőrzésére és az egész pénzügyigazgatás rendezésére a minisztérium a Vajdaság nagyobb felébe miniszteri biztost rendelt ki Bogojevics Iván pénzügyi inspektor személyében, aki fnár végigvizsgálta a bácskai és baranyai pénzügyigazgatóságokat és jelenleg a Szerémségben működik.

Bácskában és Baranyában igy teljes gőzzel folyik a hátralékos jövedelmi, vagyon, hadinyereség és egyéb állami adók behajtása. November hónapban a következő összegek folytak.-be:

A szombori járásból a kerületi pénzügyigazgatósághoz körülbelül 20 millió 750 ezer dinár, a topolai járásból- 7 millió 180 ezer dinár, az apadni járásból 810 ezer dinár, az odzsaci járásból kétmillió folyt be. A dárdai járás egymillió 300 ezer dinárt, a kulai járás 2 millió.60 ezer, a szentai járás 6 millió 19 ezer, Szubotica 4 millió 570 ezer dinárt szolgáltatott be.

Mint értesülünk, a szuboticai eredménnyel szemben még igy is elégedetlenséget hangoztatnak illetékes helyen, a befolyt összeget aránylag kevésnek tartják. Bogojevics inspektor, miniszteri biztos a bácskai vizsgálatok után legutóbb a dárdai járási és a vukovári kerületi pénzügyigazgatóságnál jelent meg, hogy az adminisztrációt és. az adóhátralékok állását megvizsgálja és mindenijtLgj legszigorúbban elrendelte a hátralékok záros határdön belül való behajtását. A Szérémségben hat járási pénzügyigazgatóság van hátra, amelyeknél még nem járt a miniszteri biztos, ezek elintézése után ismét várható néhány utólagos ellenőrző, vizsgálat a bácskai pénzügyigazgatóságoknál. Minthogy az áprilisi határidő közeledik, valószínű, hogy a teljhatalmú miniszteri biztos sok helyen most már az eddigieknél is jóval szigorúbb rendszabályokat fog alkalmazni az adóhátralékok kíméletlen behajtása végett. .

volna valakinek, különösen nála hatalmasabbnak, az igazságot.; ha csak egyszer is akár meg is ütött volna valakit, valaki rettentően komiszát! De nem, ő soha ilyent nem tett, ő most sem torolta meg H. M. sértését, ő a lépcsőházi elmésség sanyarú vigaszát rágcsálta most is, ott mellettem a villamoson. ■

Tehát, szerintem, szégyenében hazudott nekem. Ha csakugyan kemény lett volna, akkor nem bosszúsan, vonagló képpel és sziszegve, hanem nevetve beszélte volna el, hogy milyen póruljárt vele a szerencsétlen H. M.

Mindezek persze föltevések. Viszont igaz, hogy másnap holtbizonyossá erősödtek. Most mi történt? Másnap délben, amikor hazamentem ebédelni, a feleségem azzal az újsággal fogadott, hogy szép kis botrány történt a telepen. »A maga Károly barátja tegnap este borzalmas családi jelenetet rendezett, megverte a feleségét.« Valami csekélységen összevesztek — némi részleteket is lehetett már tudni — megpofozta az asszonyt, a haját tépte, meg is rúgta szegény; orditó »sztentori« hangját az ötödik házban is hallották: a gyenge, vérszegény asszonyka jajveszékelve menekült a lakásból s a szomszédoknál keresett éjszakára menedéket.