Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-01 / 330. szám

1926 december 1 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal. December 9-ikén áll biróság elé a gyilkos szekicsi béreslegény Elkészült az ügyészség vádirata Freilag Gottfried ellen A szuboticai államügyészség elkészí­tette a vádiratot Freitag Gottfried sze­­•kicsi béreslegény bűnügyében. Freitag ez év október 23-án, Szekiesen meg­gyilkolta Angyal Imre tizennégyéves kanászgyereket, ugyanekkor gyilkossá­gi kísérletet követett el Kovács Tamás kocsis fiatal, huszonkétéves telesége el­len, aki ellen erkölcstelen merénylet el­követését is megkísérelte. Freitag Lehr János szekicsi földbir­tokos egyik tanyáján szolgált, mint bé­res. Lehr Jánosnak két tanyája van nem messze egymástól Szekiesen. Az egyik tanyán, ahol a gazda is lakik, szolgált Freitag, mint béreslegény. Ez év október 23-án este Freitag átment Lehr másik tanyájára, ahol Kovács Ta­más kocsis a feleségével és a kis An­gyal Imre kanászgyerek laktak. Ami­kor Freitag a tanyán megjelent, Kovács Tamás Mali-Idjoson volt és csak a fe­lesége és a kis kanászgyerek voltak otthon. Freitag azzal állított be a ta­nyára, hogy gazdája vadászfegyveréért jött. Kovácsáé átadta a kért fegyvert a béresnek, aki pár percig barátságo­san elbeszélgetett a csinos fiatal asz­­szonnyal. Ezután távozott, de csakha­mar ismét visszatért. Kovácsáé és An­gyal Imre a szobában lámpafény mel­lett kukoricát morzsoltak az asztalnál. Freitag, mihelyt belépett a szobába, a vadászfegyverre! célba vette a megle­pett asszonyt, a töltény azonban az asszony mellett ülő Angyal Imrét érte és szétroncsolta fejét. A kis kanászgye­rek holtan fordult le a székről, a petro­leum lámpa pedig a légnyomástól azon­nal kialudt. A sötétben Kovácsáé a gyilkos béres mellett kisurrant a szobá­ból és menekülni akart. A béres ész­revette, megragadta és erőszakot akart ellene elkövetni. Az asszonynak azon­ban sikerült kiszabadítani. magát és igyekezett kifutni A gyilkos erre rálőtt az asszonyra, de miután látta, hogy a lövés nem halálos, vad sietséggel ösz­­szeszurkálta. Az asszony, súlyos sérü­lései dacára életben maradt és az ő val­lomása alapján tudódott ki, hogy a vé­rengzést Freitag követte el. Az ügyészség vádirata Freitag Gott­fried ellen gyilkosság bűntettének, to­vábbá gyilkossági kísérlet és erkölcs elleni erőszak bűntettének vádját emeli. Miután Freitag nem élt kifogással a vádirat ellen, az jogerőre emelkedett és a főtárgyalás kitűzése lehetővé vált. Mint értesülünk, Pavlovics István tör­vényszéki elnök, aki a főtárgyalást ve­zetni fogja, ebben a szenzációs bűnügy­ben a főtárgyalást decembtr hó 9-re, csütörtökre tűzte ki. Bonyodalmak egy áthelyezés körül Bogojevics miniszteri biztos meg van elégedve a szentai adófőnok működésével A szentai radikális párt egy cso­portja és Miloszavljevics Milán, a szentai pénzügyigazgatósági kiren­deltség főnöke között ellentétek me­rültek fel, mert a párt néhány tagja azt a hirt lanszirozta, hogy Milo­szavljevics Milánt elhelyezik Szen­­táról. Bogojevics Iván pénzügymi­niszteri inspektor, aki a vajdasági pénzügyi hatóságok működését vizs­gálja fölül, ebben az ügyben a kö­vetkező nyilatkozat közlésére kért fel bennünket: — A Bácsmegyei Naplóban olvasr tam, hogy Miloszavljevics Milán szentai járási pénzügyigazgatót el akarják helyezni Szentáról. Azonnal odautaztam, mert azt hittem, hogy Miloszavljevics esetleg valami tör­vényellenes cselekedetet követett el. Szentán meggyőződtem arról, hogy az adófőnök működése teljesen tör­vényen alapszik úgy az adókivetést, mint a behajtást illetően és kizárt­nak tartom, hogy ezért bármilyen üldöztetésben lenne része. Kijelent­hetem, hogy Miloszavljevics Milán működéséért minden tekintetben csak a legteljesebb elismerésemet fejezhetem ki. Az olasz-francia határon minden csendes . . . A francia kamara külügyi vitája Párisból jelentik: A kamara hét­főn éjjel és kedden délelőtt folytatta a külügyminisztérium költségvetési vitáját. Az éjszakai ülésen Cachin kommunista képviselő nagy beszé­det mondott. Támadta a Népszövet­séget, amelynek tehetetlensége fő­okát az Egyesült-Államok passzív magatartásában látja. — A Népszövetség — mondotta — nem tudta' megakadályozni az afri­kai háborúkat, nem tudta megaka­dályozni a kinai háborút. Európában nem a világbéke szelleme uralkodik. A legutóbb megalakult nemzetközi acél-tröszt sem a világbékét szol­gálja. Mussolini szintén nem törődik a Népszövetséggel. Maid a kinai eseményekre tért át. — Briand — hangsúlyozta Cachin képviselő — nemrégen úgy nyilat­kozott, hogy Franciaország nem avatkozik bele a kinai háborúba. Ez­zel szemben a külügyi előadó most kijelentette, hogy Franciaország résztvesz abban a büntetö-expedicióban, amelyet Anglia szervez Kina ellen. Kina a szabadságért harcol és Franciaország a szabadságharc letörésére nem nyújthat segéd­kezet az angol zsarnoknak. Fontaine szocialista képviselő fel­szólalalásában a Rajna-vidék kiürí­tésének és a leszerelés kérdésével foglalkozott. Kijelentette, hogy ám­bár a Rajna-vidéket a német lesze­relés útin lehet csak kiüríteni, de ezt a leszerelést az általános leszerelésnek kell követnie. Berthot radikális képviselő beszé­dét azzal kezdte, hogy örömmel üdvözli a francia-német kibékülési politikát. Majd áttért a francia-olasz vi­szony ismertetésére. Megállapította, hogy az olasz-francia határon tör­ténő események miatt nincs ok a nyugtalanságra. Véleménye szerint az olasz gyarmat-politika Tunisz körül forog. Tunisz a kiindulási pontja annak a törekvésnek, amely Franciaország északafrikai gyarma­tait fenyegeti. Végül még Milhaud képviselő szó­lalt fel és a francia-német viszony­ról beszélt. Felvilágosítást kért Briandtól Thoiry felől. Az éjszakai ülés ezzel véget ért és a vitát kedden délelőtt folytatták. UTAZZON CSAKIS RENAULT AUTÓT AXIN HÍREK Óvónő (Minden' lidércnyomásnál rettenetesebb emlékem az, mikor négy éves korom­ban először cepeltek el az óvodába, ebbe a gyermekkaszárnyába és ott megismer­tem gyémántkiadásban az emberi társa­dalmat, mely úgy látszik ab ovo — ab kisdedóvó — rémülettel töltött el. Most bűvös mesehangulat fog el az óvodában. Az asztal olyan alacsony, mintha Hófe­hérke s a hét törpe ebédelne rajta. A szék ülőkéje a padlótól húsz centiméter­re lehet. Hetven kislány, kisfiú cérna­hangon köszönt: :Isten hozta, kezét csó­kolom.« Emmi éninek, a veszető néninek barna haja van, barna szeme, melyben szeretet ragyog. Tizenhat éve ó. Ója a kisdedek testét, hogy el ne essenek s a kisdedek lelkét, hogy szellemük szárnya meg ne tépázódjék.) — Melyik a legkisebb? — Bözsike, két és fél éves. — És a legnagyobb? — Ferkó, hat és fél esztendős. Még gyenge volt az első elemibe, ide adták egy fél évre próbaidőre. (Tapsol.) Gye­rekek, most menjetek az udvarra a da­­duska nénikkel, szépen párba. Jancsika, az orrodat. Ezek kérem a napköziek. A szüleik munkások, kereskedők, katona­tisztek, jobb tisztviselők, a társadalom minden osztályából. — Flogy folyik le egy nap? — Reggel először is imádkozunk. — Mi az ima? — Ez. (Valami megindító gyermek­hangon.) »Segíts engem jó Istenem, Szü­léimét tartsd meg nekem, Oltalmazd meg óvodánkat.« Aztán következik három perces torna, de az is játék, mert mi mindig játszunk. Egy kerek erdőben va­gyunk. Utánozzuk a fákat. Előbb úgy ál­lunk, mint az almafa, karjainkat lógat­juk, majd fenyőkké válunk, kissé, kinyuj­­tózunk, később nyárfák, fölkapaszko­dunk az égig, mozgatjuk ujjainkat, szél fújja a leveleket. Egy órai beszélgetés következik, utána agyagból mintázzuk meg azokat a tárgyakat, melyekről be­szélgettünk. Délben ingyen ebéd. Ma rántottleves lesz, tarhonya. Hetente egy­szer hús is. — Szeretik a gyermekek? — Nem igen. Mindegyiket erőszakolni kell, hogy egye meg, tetszik tudni, hogy kissé megerősödjenek. — Persze, persze. (Bemegyünk az elő­adóterembe, mely türulököl a tisztaság­tól. Csöpp padocskák, viaszkosvászon­­nal borítva, a falon egy tábla, mely tér­demig ér, rajta vörös krétával ákombá­­komok. Képek: kutya és cica. A kutya és Cica ezeknek a kis ősembereknek a tabu állatja.) — Hát ez itt az ovoda. A ommunisták játékiskolának keresztelték át, de ma megint ovoda. ' (Gyanakodva.) Csak­ugyan ennyire érdekli a mesterségünk? Pedig lenézik. — Kicsodák? — A tanítónők. (Fojtott keserűséggel, mintha valami gőgös királynőkről be­szélne.) Igen. Minket »pelenka jogá­szokénak neveznek. De most minden tö­rekvésünk az, hogy egyenjogositsuk magunkat a tanitónőkkel. — Milyen furcsa. Az óvónőt lenézi a tanítónő, a tanítónőt a tanárnő, a tanár­nőt az igazgatónő és igy tovább, min­dig körbe-körbe. Holott az önök munká­ja talán a legnehezebb paedagógia, a paedagógiának egy művészi dadaista ága. — Én nem is szégy«!em. Ha sok ve­­szédség van vele, annyiörömet kapok érte cserébe, annyi szeretetet. Amikor kezünk közé kerülnek a kisdedek, leg­­többjeselypes, besezélni se tud, hallása semmi, úgyszólván mindnyájan némák és süketek. De aztán beszélek velük, he­gedülök nekik és megoldódik a nyelvük, kinyílik a fülük. Boriskát kétszer taní­tottam meg beszélni. Először három éves korában. Tavaly Hollandiába vit­ték, egy évre, ott tökéletesen megtanult hollandul és egészen elfelejtett magya­rul. Most megint újra kellett kezdeni. Itt semmivel sincs megelégedve. Azt mond­ja, hogy ott minden szebb és jobb volt, annyi ruhát kapott. Ó a kicsinyek na­gyon kedvesek. Minden napnak meg van a maga eseménye. Ma azzal jöttek az óvodába, hogy künn »füstös a világ.« Meg kellett magyaráznom, hogy azt a füstöt ködnek hívják. Mindent elkotyog­nak ezek kérem, ami otthon történik, hogy a papa megint bántotta a mamát stb. stb. Irénke, akinek szakácsné az édesanyja, tegnap elujságolta, hogy a nagyságának meghalt a papája. Úgy ér­tesül az ember a világ folyásáról, mint egy eleven újságból. — Vannak vad, fékezhetetlen anarkis­­ták? — Legtöbbje hamar beletörődik a ‘fe­gyelembe, de bizony egyeseket szoktat­ni kell, néha toporzékolnak, nem akar­nak a rendhez szokni. — Mit tesz ekkor velük? — Ideállitom őket a sarokba. — Szóval ez a sarok afféle kis Zala­egerszeg. — De erre alig van szükség. Maga ez a pöttön társadalom gondoskodik ar­ról, hogy rendbontás ne forduljon elő, pirongatják az ellenszegülőket, hogy »nem szégyeled magad, igy megbántod szegény jó nénikét.« Arra elcsitulnak. — Ki a legnagyobb tekintély? — A Mikulás, mert süvegje van, pa­lástja, a Mikulás bácsi. (Mint a nagyok­nak Rabindranath Tagore!) A puttonyá­ban cukor van, de virgács is. Minden panaszt hozzáterjesztünk föl. — És ki a legnagyobb költő? — Pósa bácsi. Az ő versikéit egy-ket­tő megtanulják. Hogy szeretik *ma is a cirmoscicáról szólót. Csak a vers, min­dig a vers. (Lám mégis csak ez az em­beriség anyanyelve.) A próza nem megy a fejükbe. (Miután megebédeltek, az ebédlő mel­letti nagyteremben szőnyegeket teríte­nek nekik s mind a hetven gyermek le­­heveredik, aludni fog háromig. Egymás mellett fekszik Irénke és Aranka, a két elválhatatlan barátnő. Velük beszélgetek. Irénkének papája pénzeslevélhordó volt a Felvidéken s egy téli estén a nagy, sö­tét erdőben megölte valaki, akár a me­sében. Márton Aranka két és fél eszten­dős. Kérdezem tőle, hogy mi az a fran­cia. Nem tudja. Kérdezem tőle, hogy mi az a magyar. Azt se tudja. Az óvónő, magyarázza neki, hogy ő magyar kis­lány, de 6 ezt se tudja, mint ahogy a tu­lipán se tudja magáról, hogy ö virág. De mindaketten tudják, hogy mi az a repü­lőgép, szívesen föl is szállnának az én repülőgépemen, csak arra kérnek, hogy vigyem föl velük az anyuskájukat is, Fölteszem a kérdést, hogy ettek-e már rádiót. Erre elkacagják magukat, fölvi­lágosítanak, hogy a rádiót a fülhöz kell tartani. A vezető néni lábujjhegyen jár­kál elszenderedö táborában. Meghatottan szemléli kisdedjeit. Emmi néni hajadon. Nem volt sohasem gyermeke. Az Isten azonban jó: adott neki egyszerre het­venet.) Kosztolányi Dezső * A Bácsmegyei Napló legközelebbi szá. ma a szerdai ünnep miatt pénteken reg­gel jelenik meg. — Az egyesülés ünnepe. A szerbek, I horvátok és szlovének egyesülésének nyolcadik évfordulóját nemzetiségi és vallási különbség nélkül megünnepli az egész ország. Szerdán, december 1-én hivatalos állami ünnep lesz, amikor az egész országban teljes munkaszünet kö­telező. Minden városban és községben, valamennyi felekezet templomában ün­nepi istentisztelet lesz és a házakat fel­lobogózzák. A december elsei ünnepet őszinte örömmel üli meg az ország la­kossága. Azi állam, amely nyolc év előtt alakult, ez alatt a rövid idő alatt eljutott a konszolidációnak olyan fogára, amely mindenkivel szemben garantálja a sze­mély és vagyonbiztonságot és egyre kö­zelebb hozza a lelkeket a teljes megér­tés és megbéküiés felé. A jugoszláviai magyarság az államalkotó többséggel együtt ünnepli meg az egész Vajdaság­ban az állam egyesülésének ünnepét. Szuboticán a rendőrség úgy intézkedett, hogy piac csak reggel 9 óráig lesz és ugyancsak reggel kilenc óráig tarthatók nyitva az élelmiszerüzletek és borbély­­műhelyek.

Next

/
Thumbnails
Contents