Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-05 / 333. szám
1920. december S. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal Az istenek és isten'elens gek nagy művésze Irta: Révész Be a Paris, december Marie Vassilieff. Orosz asszony, húsz íve itt í! Párisban, ma talán negyvenöt éves, zömök, kistermetű, jellegzetesen orosz a széles homloka, a tompa orra, az elkeserült vonalú, gyerekes szája, a szeme zöldelőn csillan fel és felhözve elborul, őszülő asszony, de fiatalosak a gesztusai, a szomorkás mosolya hirtelenül pajzán, vitiódzó, sokfelől demonstráló valaki, mint Marie Vassilieff művészete, melynek nagy a respektusa párisi művészek körében. A művésznő már világhírű, főként Németországban, ahol a forradalmi piktura, mint vezető egyéniséggel számol vele. Alkalom kínálkozott, hogy megismerkedjem a művésznővel. Érdekes találkozás volt. Találkoztam zz ultramodern festővel, akinek egész pályautja az expresszió nyugtalan csillaga alatt történt, aki kereső utjain mindent végigpróbált, amit az ni kifejezés irányokkal, iskolákkal megkísérelt, aki minden próbát lebirt, talentumával magához alakított és ma túl az izmusok útvesztőin, éretten, primitiv biztonsággal nyújtja a művészetét. Lehiggadás, öregedés nélkül, mert amit produkál újságos, oroszosán mindig forradalmas, ismeretlenül művészi. Marie Vassilieff műterme, közvetlenül Baudelaire temetője mellett, látványosság. A figyelemnek ugyancsak dolga van itten, hogy szemügyre vegyen mindent. Már a művész személye is gazdag originalitást sejtet és körülötte az alkotásai sokrétű művészetet reprezentálnak. Expressziós mai festő, aki invenciójával elér mindenüvé, ahol a festői meglátásnak dolga lehet. Futamok a képkonstrukcióktól a butortervekig és mindig piktura, mert a bútorait is úgy tervezi, hogy festői problémákat oldjon meg velük. Diadalmas áhítattal festi a templomba való szentképeket és ugyanakkor kicsi szobrokat konstruál, hogy festői szándékokkal elődomboritsák a képet: kafrikaturák, gúnyosak, marcangoló kacagások kegyelt fogalmakról, pávatollas hires emberekről. Viharzó, szarkasztikus temperamentum ez a kicsi orosz asszony, de gyikelevenségü zöldes szemei fölött, igazság a felhő... megrenditőek a szentképei. Mindenfajta expressziónak törekvése, eredménye, formáknak kubista felbontása, szerencsés szintézisben csendül föl vallásos festményein. Raffináltság, mely bonyolultan kutatja az egyszerűséget s amikor megleli, úgy látjuk, odahajlik —- mondjuk — Qaugin primitívsége mellé... Folyamok, a forrásaik messzi-messzire egymástól, a kanyargásuk különkűlön elindított, idegenül küzködőek és találkoznak testvérségben, eredményben! Jézus születése, Jézus levétele a keresztfáról, Mária Magdolna és a többi szentek, variálva sokszoros változattal: a legbensőbb élménye ennek az uj művészetnek, mely frappál a technikájával, naiv képzeletével, mesterségbeli tudásának bravúrjával és lefokozásával, egészen az együgyű evangéliumos tisztaságig. A sátáni szabados egyéb munkák keretében úgy érezzük, az orosz lélekkel találkozunk e műteremben, melynek szárnyait, ha úgy fordul, sodorja a pogányság is, de alázatosan, lesújtottad összeborul a kazánt, ccnstochóvói Fekete Máriák előtt, az orosz lélek, amelyet évszázadok óta borzolnak a forradalmak, de ringatnak a szekták is, a megszámolatían Jézus-pitvarok, ahonnan, ha fölemelkednek az uj megváltók, szektaalapitó Tolsztoj, Dosztojevszkij lesz belőlülk ... Pszichikus tünemény, hogy az imádkozó ájtatosságból hogyan hahotázik föl az elszabadult istentelenség. Marie Vassilieff festett, festői törekvéssel megalkotott szobor-karrikaturái, valamennyien fricskázzák, bunkózzák a Tekintélyt. Úgy is. hogy kiforgatja valójukból-valójukba a személlyel kapcsolatos tekintélyeket és úgy is, hogy nem kíméli a respektus fogalmakat: Szűz, Háború, író, Mámor stb. A női formákkal is ijedelmes dolgokat tud művelni ez az orosz asszony és vannak akt-cselekedetel, amelyek vadulnak az elszántságtól, ám riasztva is megragadnak az erotikájukkal. A »Táncosnő« barokkbőség keblekkel, temperákkal és amint önmagát mindenfelől kivetve, fölágyazva megáll az emberek előtt: szimbolikusan beszél az emberekről is, akik a hetéra körül vannak. Hiresek Marie Vassilieff iró-karrikaturái is, a modellek a művésznő intimus barátai és mert annyira közelről ismeri felebarátait, nem tartja véka alatt mondanivalóit.. a kimondanivalóért pedig hajlandó elveszíteni a legjobb embereit is. Jézus-képek, Lucifer-szobrok között: a grafika s iparművészet a sokszínű területe Marie Vassilieff művészetének. A figyelmet leginkább a kubista bútortervei, a megcsinált bútorai invitálják. Szó sincs róla, a háromszögű formákkal furcsálkodó zsöllye, a keskeny pamlag, ami fölé hatalmas, hengeralafcu mennyezet emelkedik, nem nyújtanak kényelmet, amiért tulajdonképpen a butorpkat építik, de a művésznő eme geometriai formákkal kialakított butorob jekiumokat is festői Interieur törekvéssel tervezi. Eléri-e a célját? Embere válogatja, mint ahogy Vassilieff asszony meg is válogatná embereit, akik körül képeit, szobrait, bútorait föltételezné el helyezni. Békés, régi fajta haladónak, gondoljuk, nem való ez a miliő. Olyanféle embert képzelünk Marie Vassilieff szélesen lendülő, keskenyedő, hárfa-alakzata nagy-nagy tükre elé, akinek a tekintete sirálynyugtalansággal rebben, mint két nagy szem. a tükör homlokzatán ezüstszínű fémből kikalapálva és lobog rajta állandóan, a tükörmező izgult refieksze... A cseka halálpincéjétől — a kényszermunkatáborig (Szemelvények a naplómból) Irta: Grófo Imre Az örök Szilberstein — Német-orosz óra a cellában — Egy Ivanov helyett három Ivanov — Veszedelmes a Romanov név Az ablakon kinézni tilos és életveszélyes Az eddigi közlemények tartalma: Az ellenforradalmat leverik, a hatalmat a szovjet veszi át 1920 aug. 19-ikén a szerzőt letartóztatják. Letartóztatása után kihallgatásra viszik, megígérik neki hogy szabadonbocsátják, ez azonban nem következik be. Visszaszállítják a »hálálpincébe«, ahol két nap alatt száznyolc ártatlan embert végeztek ki. Augusztus 27-ikén bejött a halálpincébe az őrparancsnok s el.rendelte,, hpgy Orób .Imre és egy orosz gárdahadnagy izeüjék össz-e a' holmijaikat, .Jmér'tviszik őket a tyurmába, ‘a ; börtönbe. Fogolytársak a tyurmában. Augusztus 29-éig ültem ebben a cellában. Ekkor újra rendeztek bennünket és u] zárkákat jelöltek ki a számunkra. Ez is a rendszerhez tartozott. Senkit meg nem hagyni sokáig egy és ugyanazon a helyen. Minél gyakrabban cserélgetni és minél jobban összekeverni az embereket. így kerültem augusztus 29-ikén a ,1J. emelet hatos számú, cellába. Legnagyobb szerencsétlenségemre Szilbersteint is idehozták. Ettől az embertől — bármennyire óhajtottam is — nem tudtamszabadulni. Mindenhova követett. Még a kényszermunka táborba is. utánam jött. A hátos számú zárkában csak egy intelligens embert találtam. Egy magasabbrangu orosz hivatalnokot, akit Fidrenszkynek hívtak. Ezt a szerencsétlen embert halálra Ítélték — s csak később, befolyásos emberek közbenjárására, változtatták át a büntetését börtönre. Hogy hány évi börtönre, az nem tudta. Ezt már nem közölték Vele Miután Florenszky mellett épen hely volt — mellé telepedtem. Nagyon hamar jóbarátok lettünk. Sokat tanultam tőle oroszul, ő pedig német leckéket vett tőlem. Néha egy-egy darabka fehér kenyeret is juttatott nekem. Abból, amit hozzátartozói küldtek be a tyurmába, a »peredácsi« alkalmával. Leckeóráim csakhamar megszaporodtak. Néhány nap múlva még három intelligens embert hoztak be a cellánkba. Zseleznikov orosz tanitot, akivel már a csekán is együtt ültem, egy fiatal orosz festőművészt, Staraszono\v-ot, és egy orosz hadnagyot. Mind a három megkért, hogy velük is gyakoroljam a német nyelvet. Én ebbe belementem. Csak azt kötöttem ki, hogy ők meg orosz órákat adjanak nekem. így aztán csaknem az egész napom el volt foglalva. Legalább kevesebb időm maradt arra, hogy bizonytalan sorsom-felett tépelődjem! A második emelet hatos számú cellának is meg volt a maga egy-két igen érdekes lakója. ' Mindjárt a harmadik vagy a negyedik szomszédom egy lvanow nevű paraszt volt. Amint elbeszélte nekem, kívüle még két vagy háorm lvanow nevű paraszt volt a börtönben. Persze más és más cellában. Igen érdekes a letartóztatásuknak a körülménye. Mindannyian tévedésből, ártatlanul ülne,k. Egy lvanow nevű orosz tábornok helyett. Ezt a tábornokot mindenütt keresték a •vörösök. £gész Szibériát tüyé; tették érté; De ‘ írem .találták -mes-. Megtaláltak azonban ‘k«f:-W*y‘'három Jvájiow nevű muzsikot, akiknek a névrokonságon kivül semmi közük sem volt a tábornokhoz. Ezeket tartóztatták le helyette. Már hónapok óta ültek a krasznojarszkl börtönben. Közben a generális is megkerült. Agyon it lőtték már azóta. De a muzsikok még mindig ültek. Hogy mikor szabadultak, vagy hogy egyáltalában kiszabadultak-e, azt nem tudom. Amikor én a tyürmából a kényszermunka táborba kerültem; ők még a börtönben ültek. Hasonló tévedés miatt ült cellánkban egy másik muzsik is. öt is tévedésből .tartóztatták le, egy másik ember helyett. Egy asztalos helyett, . akit az egyik . asztalos - üzemnek a »zavedujuscsijt-a, főnöke; jelentett fel sabotazse miatt. Ez a szerencsétlen ember vasúti munkás volt. Semmi köze sem volt az asztalos üzemhez. És mégis bezárták^ Pedig a vauti is tett lépéseket az érdekében. De mindez nem használt semmit. Internálták és három évi kényszermunkára Ítélték. Együtt ültem vele. az internáló táborban is. Innen jártunk mind a ketten kényszermunkára. - • Volt a cellánknak rnég egy nevezetes lakója. Egy Romanow nevű orosz földmi vés. Egy, öreg ember, akinek az, volt a bűne, hogy egyizben az uccán hangosan szidta a szovjettel Ezt az embert valósággal üldözték a neve miatt. Már egészen nevetséges volt, hogy mit csináltak vele. Erőnek erejével az* akarlak rásütni, hogy valamelyik megszökött Romanow nagyherceg. Amig vele ültem egy cellában, ismételten megtörtént, hogy a »dezsurni csínovnik« cellánkba jött, kezében fényképet tartott, maga elé rendelte Romanowot és azt vizsgáltai, hogy nem-e azonos valamelyik körözött Romanov nagyherceggel. A mellettünk .lévő celláknak is volt egynéhány érdekes lakója. Közelebbről ncrn • igen ismertem őket Csak éppen haíjottam egyikról-má siklói beszélni. Így például közös sétáink alklamával mutattak nekem egy embert, aki a választások miatt került be a börtönbe. Az egyik szomszédos faluban volt választási elnök. Az eredmény azonban nem úgy ütött ki, mint ahogy azit a bolsevikik szerették volna. A választást megsemmisítették, az elnököt pedig bezárták. Még fiatalabb koromban olvastam egyszer Kennán György »Szibériá«-ját. Azt hittem, hogy sok dologban túloz. Ma már mis véleményen vagyok. Ma már mindent elMszek Szibériáról. Még a leghihetetlenebbnek látszó dolgokat is. Mert bizony hihetetlen viszonyok uralkodtak a szibériai börtönökben. Van-e a világnak még egy olyan része, ahol ártatlan embereket zárnak be, évekig börtönben tartják őket, anélkül, hogy egyszer is kihallgatnák, vagy legalább azt közölnék velük, hogy mi a vád ellenük. Sok, nagyon sok ilyen emberrel ültem együtt, akiknek fogalmuk sem volt, miért vannak lezárva. Ugyanígy voltam én is. Másoknak meg az Írásaik vesztek el a börtönben. Ezek a legszánalomra méltóbb emberek. Addig ülnek, amig el nem pusztulnak, avagy a véletlen folytán szabadságukat vissza nem nyerik. Mert ilyen eset is előfordulhat Például nagyobb tömeget tartóztatnak le valahol, ahol lázadás volt a környéken. A lázadók egy részét agyon lövik, a lázadók másik részét pedig börtönbe zárják. Csakhogy a börtönben minden hely el van foglalva. Zsúfolásig tele vám. Erre a fegyencek egy részét — amennyi helyre épen szükség van >— szabadlábra helyezik, ötletszerűen. Ha szerencséje van, ilyenkor olyan is szabadulhat akinek az Írásai elvesztek —< s aki máskülönben talán sohasem szabadult volna. Persze az sem ritkaság, hogy azok egyrészét akiket ma szabadon engedtek, másnap újra lefogják. így járt különben az én két társam is. Az a százados és főhadnagy, akik velem ültek a cseka pincéjében. Egy darabig együtt ültünk. Ekkor engem a tyurmába kisértek, őket pedig szabadlábra helyezték. Nem sokáig jártak szabadon. Néhány nap múlva Vörös katonák jelentek meg a lakásukon s mindkettőt újra letartóztatták. Megint a pincébe kerültek. Itt piték október 3-áig, Okóber 3-ikán átkisérték őket is a tyurmába. Itt együtt ültünk október 13-ikáig. Ekkor engem a kényszermunka táborba internáltak, ők pedig a tyurmában maradtak. Itt ültek még hat hétig. Hat hét után szabadlábra helyezték őket. Hónapokon át szabadok voltak, ekkor újra internálták őket Bekerülttek a kényszermunka táborba, ahonnan velem együtt jártak kényszermunkára. így kerültek be ők is velem együtt a hatvan fötusz közé. Itt azután együtt ültünk, mindaddig, amíg 1922 júliusban ki nem cseréltek bennünket Hihetetlen dolog az is, ami Perm városának katonai parancsnokával történt. Azzal a generálissal, akivel mindjárt az első napon egy cellában ültem — s aktról az előzőkben már ismételten megemlékeztem. Ezt a szegény embert Perm-ben tar tóztatták le a feleségével együtt. Ugyanekkor többeket letartóztattak. Ezeket mind egy piszkos »Sztoiypin-kocsi«ba *) zsúfolták össze s úgy szállították őket Krasznojerszkba. Hónapokig ültek a börtönben. Ekkor a generálist néhány társával együtt agyonlőtték, feleségét pedig kényszermunkára Ítélték. Egy napon a csekától a tábornok okmányai megérkeztek a kényszermunkatáborba. Tíz évi kényszermunkára ítélték. Akkor, amikor már előzőleg agyonlőtték. Szóról-szóra ugyanez történt egy másik fehér tiszttel is. Egyik orosz ismerősömtől hallottam, akit a fehértiszthez szorosabb baráti kötelék fűzött. Ezt a szerencsétlen embert is agyonlőtték előbb és azután, hetek múlva ítélték el kényszermunkára. Amikor már ha-, lőtt volt. *) Speciális rabszállitó kocsik, amelyek Sztoiypin orosz miniszterelnök parancsára készültek. Ezekben szállították Szibériába a forradalmárokat.
