Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-05 / 333. szám
4. oldal BÁCSMEGYF3 NAPLÓ 1926. december 5, TINTA-----SS H -----Zarándok-ut (Naplójegyzet)---- Szokásom szerint siettem, nagy léptekkel vágtam át egy közön, hogy minél előbb a kávéházba érkezzem. Találkám volt valami fontos és sürgős ügyben. A mellékuccán, hol már régen nem Jártam, hirtelenül megálltam egy ház előtt. Ütött-kopott, pesti bérház volt, egymásba nyíló, mély udvarokkal. Itt lak tani először, hogy vidékről fölkerültem, húsz esztendővel ezelőtt. A kapualjára sárga rózsákat vetett a délután s megcsapott az a szag, a szegénység ifjúi szaga. Belopakodtam a második udvarra. Tudtam az ajtószámot is. Lenn a földszinten volt a szoba, ajtaja, az udvarra nyitott, ablaka is, az udvarról látszott az ablakdeszka, azon hevertek hajdan könyveim, azon tanultam, inig rám nem sötétedett, hogy ne fogyasszak sok petróleumot. Minden úgy volt. Ma is izmos, fekete macskák járkáltak, patkányokat kerestek. Ki tudja, hányadik macsanemzedék azóta? — Egyszerre hozizám1 lépett a házmester — nem az öreg, hanem egy uj, és idegesen megkérdezte, kit keresek. Istenes urat, feleltem s már elszégyeltem magam, hogy ilyen valószínűtlen nevet hazudtám. A házmester gyanakodva nézett rám s azt válaszolta, hogy itt nem lakik semmiféle Istenes ur, nem is lakott soha. Erre elsomfordáltam. Künn az uccán indulni akartam célom felé, de észrevettem, hogy lábaim nem visznek tovább. Elhatároztam, hogy hagyom a kávéházat, végre nem olyan fontos és sürgős az az ügy. Különben is lehetetlen lett volna odámennem, lehetetlen lett volna folytatnom ott, ahol elhagytam. Miután visszabotorkáltam húsz évet a múltba, előbb meg kellett keresnem magam, máskép nem érteném az egészet, akár az, aki a regény első fejezetéről mingyárt a huszadikra ugrik. Aztán talán a kávéházban sem ismernének föl. Ennélfogva sorra jártam összes lakásaimat. Innen a körútra költözködtem“ egy házba, melyben egy hentesüzlet volt. Ezt megtaláltam. Következett egy szoba az ötödik emeleten, melyről csak az az emlékem, hogy itt nagyon fájt a fogam. Utána egy másik városrészben a hatalmas diákkaszárnya. Fenn a második emeleten laktam, egy orvosnö-Kosztolányi Árpád Mikor az ember tuljut a negyvenen, odakint a temetőben szaporodnak. ismerősei és barátai s tollat is leginkább olyankor fog, amikor könnyes szemmel búcsúztatni kényszerül, amig végül őt is elbucsuztatják. Ez a funerátorok sorsa is ... A szombatba hajló éjszaka ismét egy drága életet ragadott el azok közül, akikhez a szeretet, a -tanítvány hálája és az emberi nagyrabecsülés fűzött. Meghalt Kosztolányi Árpád, a szabadkai gimnázium volt igazgatója, nekem régi tanárom, szépemlékü, lázadásos kamasz koromnak atyai mentora, fiatalságom megfékezője. Buzdító, serkentő, korholószavu vigyázója életem fordulásának. A szabadkai gimnáziumból szuboticai állami gimnázium lett s amilyen nehéz volt elképzelni a szürke épületet nélküle, hogy hajnalonként az igazgatói szobából kiszüremlő lámpafény nem azt hirdeti, hogy az .»igazgató ur« már dolgozik, most hozzá kell törődni a gondolathoz, hogy az életünk szegényebb lett, mert őt elvesztettük. Jó, hogy a matematikai egyenleteknek, a Fizikai képleteknek s a diagrammoknak nincs szivük, mert különben ök is siratnák. Hogy ne ülné meg könny a volt tanítványok szempilláját, mikor ezeknek leikével még a vendékkel, aki mindig' Bach Air-jét játszotta. Amint ácsorogtam a folyosón a fal mellé lapulva, ismét fölzendült a hegediiszó. Úgy látszik, mindig akadnak orvosnövendékek, kik délután öt órakor Bach Air-ját játszók. Kilenc lakást látogattam igy meg, Pesten és Budán, de akkor már csukogatták a kapukat. Az első és utolsó berendezett legénylakásomra már csak egy bucsutekintetet vethettem az uccáról. Éjfél feté a jól végzett munka tudatával, egyensúlyomat visszakapva ballagtam haza. De otthon észrevették, hogy fejem körül nagy távolságok pátosza lebeg. így szóltak, mosolyogva: — De titokzatos vagy. Hol jártát? Fáradtnak látszol. Sokat dolgoztál? — Igen, — mondtam mély meggyőződéssel. — Ma nagyon sokat dolgoztam ... ják a végrehajtást a város összes ingó és ingatlan vagyonára. Pénteken délután tartott ismét ülést Szenta város tanácsa, a határozatot azonban ezideig még senkivel sem közölték. Annyit mégis sikerült megtudni, hogy a város nem fizeti ki a biróilig megítélt nyugdijat, hanem perújítást kér, Bobrik Györgyöt pedig visszahelyezi állásába. Az ügyben szombaton váratlan fordulat történt. Szombaton délelőtt a város vezetősége és’ Bobriik György volt föszámvevő között tárgyalások indultak meg, amelyek eredménnyel fejeződtek be. Megállapodtak, hogy Szenta város kifizeti Bobriknak a peresített őszszeget és a jövőben pedig havonta folyósítja nyugdiját. Ennek következtében Bobrik a további eljárást beszüntette. Kosztolányi Árpád Szenta város megegyezett volt főszámvevőjével Bobrfk György végrehajtást akart vezetni a város vagyonára Szerdáról jelentik: Szenta város és Bobrik György volt szentai városi főszámvevő között már régóta , nagy harc folyik a volt föszámvevő nyugdija miatt. Bobrik Györgyöt 1922 december végén nyugdíjazta a belügyminiszter és ezzel egyidejűleg a város felszólította, hogy nyújtsa be nyugdijiránti kérvényét. Bobrik eleget is tett a felszólításnak, a város kiszélesített tanácsa azonban 1923. év elején a közgyűlésen elutasította a kérvényt azzal az indokolással, hogy Bobriknak még nincs a városnál öt évi szolgálata. Bobrik, aki megelőzően Vrsacon volt 1916 óta közigazgatási szolgálatban és 1920 óta Szentán mint főszámvevő működött, megfelebbezte a közgyűlési határozatot a vármegye közigazgatási bizottságához. A megyei közigazgatási bizottság megsemmisítette a közgyűlési határozatot és utasította Szenta várost, hogy folyósítsa Bobrik György nyugdiját. Ezt a határozatot a város felebbezte meg a belügyminiszterhez, aki azonban megerősítette a közigazgatási bizottság határozatát és kötelezte a várost a nyugdíj folyósítására. így került az ügy 1925-ben az államtanácshoz, amely szintén helyt adott Bobrik György nyuycjijiránti kérvényének. Az államtanács határozata után Bodrik felszólította Szenta város tanácsát, hogy fizesse ki a már esedékessé vált nyugdijösszeget, amikor pedig a város az államtanács határozata ellenére sem teljesítette Bobrik kérését, peres útra terelődött az ügy. 1925-ben indult meg a pör Szenta város ellen a szubotfcai törvényszéken 24.770 dinár esedékessé vált nyugdijösszeg és járulékai iránt, úgyhogy összesen 37.770 dinárt követelt Bobrik keresetében. A törvényszék a követelést meg is ítélte, mire Szenta matematikánál és a fizikánál is többet törődött. Mostanában, amikor egy súlyos betegség után egyszerre megroggyant, csendes penzióba helyezett ember lett belőle, otthonában azzal szórakozott, hogy nehéz számtani feladatokat oldott meg. A szobai feketetáblával és a krétával álmodta magát vissza a múltba, amelyben még taníthatott... Nem is tanított: nevelt. A saját három gyermekén kívül egy egész országrész több generációja volt a gyermeke, akiknek lelkét ő fogadta gondjaiba. A legjobb pedagógus volt, mert minden tanítványa úgy érezte, hogy szereti őt, törődik vele. S talán igy is volt s ezért vált élvezetessé a száraz matematika és a fizika is, ha ő adta elő. önkénytelenül mintaképül választottuk. Utánoztuk a hangját, a járását, az írásmódját. Már régen megfigyeltem: ahány ember kikerült a szuboticai gimnáziumból, az aláírásában a »d« betűt úgy írja, mint ahogyan ő irta volt. Szeretett tanítani... Volt idő, amikor a külföldi szakirodalomban is jelentősnek elismert fizikai felfedezések és mennyiségtani megállapítások révén emlegették a nevét s ő mindig le tudott szállni a tizennégy-tizenöt év%s gimnazista értelmi nívójához, hogy az algebra elemeit megértesse vele. A »száraz matematikus«, az »egyoldalú elméleti tudós« fogalmát és alakját bizonyára nem róla mintázták, város a táblához íelebbezett, a pert azonban másodfokon is elvesztette. A A csoda-láda titka tábla Ítéletében kimondta, hogy az Ítélet felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható. Ezzel egyidejűleg Bobrik ismét felszólította a várost, hogy az első .pertől függetlenül, az újabban esedékessé vált nyugdijösszeget utalja ki, mert ellenkező esetben ennek behajtására is pert indít Ezt a kérést szintén elutasította a város, mire megindult a második per is 41.022 dinár és járulékai iránt, amelyet a szuboticai törvényszék megítélt. A város az Ítélet után sem fizetett, amire Bobrik György jogi képviselője, dr. Klein Mátyás szuboticai ügyvéd végrehajtást kért Szenta város ellen. November 13-ikán történt meg a végrehajtás foganatosítása, mire Szenta város a perelt összeget letétbe helyezte. Bobrik György ezután kérte, hogy Szenta város ingatlan vagyonára rendeljék el a zárlatot. A törvényszék november 30-án helyt adott a kérésnek él zárgondnokai dr. Sóti Ádám szentai ügyvédet nevezte ki. Csütörtökön délelőtt megjelent a szentai városházán Bobrik György és jogi képviselője,, hogy, behajtsák a megítélt nyugdijat. Minthogy Cetina Zsárkő polgármester és dr. Ludaics Milos városi főügyész' hivatalos ügyben Beográdban tartózkodtak, Nikolics Gyúró tanácsnokkal közölték óhajukat. Nikolicsnyomban Tendivüli ülésre hívta össze a tanács tagjait és az ülésen úgy határoztak, hogy huszonnégy órai haladékot kérnek a felperestől. Bobrik volt főszámvévő megadta a kért haladékot, azonban kijelentette, hogy amennyiben pénteken délelőtt nem kapja meg a már 56.000 dinárra felszaporodott peresített összeget, pénteken délután foganatosit-Kilenc évi súlyos börtönre ítéltek egy dalmáciai csalót Splitböl jelentik: A spliti törvényszék kilenc évi súlyos börtönre Ítélte Pcjakovics Milorádot és öt évi súlyos börtönre ítélte cinkostársát, Szrejics Milivojt, akik agyafúrt módon csaptak be több hiszékeny embert. Pejakovics ez év tavaszán Szrejics Milivojjal együtt sorba járta a dalraát falvakat és elhitette az egyszerű falusi néppel, hogy van egy ládája, amelynek az a csodás tulajdonsága van, hogy az éjjelre beléhetyezett pénz reggelre megduplázódik. Minden faluban tömegesen jöttek a lakók és minden pénzüket beletették Pejakovics ládájába abban a reményben, hogy másnapra megkétszerezve fogják visszakapni. Másnapra természetesen csak hült helyét találták a csuda-ládának, pénzűiknek és a furfangos csalóknak is. Legutolsó ilyen csalásuk alkalmával, amikor egy jómédu gazdától ilyen módon háromszázezer dinárt toptak el, feljelentették őket a rendőrségen és a furfangos szélhámpspk kézrekerültek. Sem a kihallgatáson, sem a 'tárgyaláson nem tagadták a bűncselekményeket, azt.mondták, hogy jogosnak tálalják olyan emberektől elvenni a pénzt, akik ilyélt primitiv módon hagyják magukat becsapni. Bevallották, hogy több mint félmillió dinárt sikerült két hónap alatt összetopniok, a pénz azonban majdnem teljes összegben meg van. A bíróság semmi enyhítő körülményt nem talált és ezért Pejakovicsot kilencévi súlyos börtönre Ítélte havonként egy napi böjttel súlyosbítva, Szrejics pedig ötévi súlyos börtönbüntetést kapott havonként egynapi böjttel. mert ő minden iránt érdeklődött s azért tudott érdeklődést kelteni a gyermeki fantáziát nem túlságosan izgató témák iránt is, amelyek elmagyarázásába mindig bevitt valamit a lelke derűjéből, humorától s a — maga gazdag fantáziájából. Talán szigorú tanár volt, de mindenki érezte, hogy a gyerek-leiket, amely legjobban rezonál az igazságosságra is, az igaztalanságra is, sohasem akarta igaztalansággal megbántni s ha szavai nyomán olykor elkeseredés is ébredt a gimnazista szívben, amely egyformán hamar telik meg örömmel is, szomorúsággal egy-egy szava visszaadta a derűs jókedvet. A fia, aki nevének és szellemének verseiben emelt emléket, ezt írja róla: Akárcsak egy kormos szénégető Fekete az apám és szigorú Nem csókol meg, sohase nevet ő A homlokán titokzatos ború. Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk S ö felkel és a csillagokba turkál F.gy hosszú csövei, a temetőutnál, De sose mutat csillagot nekünk. Szigorú volt-e valóban? A megszépítő messzeség derűs, jólelkü és jókedvű tanárnak mutatja. Előttem sokáig úgy élt, mint ahogyan egy elkeseredett’ délután láttam, amikor belestem a szobájába, ahonnan talán a tanári noteszt, vagy az Írásbeli dolgozatot akartam elcsenni. Hegedült a gyerekeinek s olyan szeretet ömlött el az egész lényén, ami még az éretlen, idegen kis diákot is meghódította. Később, amikor kikerültünk az ő nevelő kezei alól, nemcsak mint tanárt és igazgatót ismerünk meg. hanem megismertük benne az embert is. Ha pontos és kötelességtudó pedagógus volt, a pontossága közmondásossá vált, mint polgáré is. Jegyezzük fel róla, hogy a háború alatt talán ő volt az egyetlen, aki az élelmezési rendeleteket pontosan betartotta s annyi deka kenyeret, húst evett, amennyit a kormányrendelet előirt. Tisztelte a felsőbbséget, amely ha tudta, hogy mit kell tanítani, tudja azt is, hogy mit szabad enni... Hatvannyolc esztendős volt. Amig taníthatott, addig egészséges volt. amikor ott kellett hagynia a katedráját, egyszerre megrokkant. Kellett neki a tanítás. Mint nyugalmazott gimnáziumi igazgató elment óradíjas tanárnak, csakhogy taníthasson, magyarázhasson, nevelhessen. Pénteken este örökre lecsukódtak szemei. Az öreg tanár, a tudós professzor meghalt. ...Kihullt a kép... a keret üres
