Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
1926. december 25. ßACSMEGYEI NAPLÓ 79. oldal Tanulmány Irta: Révén Béla Álmodik a púpos, öreg leány. Dolgozik a gép mellett A kerekeken, váltókon csavarodnak a fonalak, perdülnek az acélorsók, a motollák elóre-hátra ugrándoznak és fut a fonál, ölti magát, sodródik a zöld, a piros, sárga fonál, bújnak a színek, föívfllannak a géphasábok, lobbannak a lüktető vállaln, siklanak a szüntelen karjain. tarkálik a huzal, nő, nyúlik, keresztül-kasul, ágbogas, a gép ezer bordájából, a bordázatnak zugó ezer rekeszéből, fonál, fonál,, végét-hosszát nem mutató fonál... ujjak elevenjéről el nem választható, dülledt szembogarakból ki nem ejthető, csak fiadzanak, rajlanak, tekerednek által a húson, koponyán, csípőn, fájó csontokon és elérik, valamennyi arrafelé ontja magát, gúzsra kapják a púpos, öreg leány szivét . . . — A szivem... Álmodik a leány, minden ujjának minden körme oldoz, cibál szaggat, habzik a fonál, görcsölődik halomba, tekereg által és által, a szív körül, a púpos leány viaskodik, az ujja fáj, a körme fáj, száz ujjának a száz körme nem győzi az oldást, bontást, ragadozást, karmok görbülnek a körmök hegyén, kezének törzséből újak és újak hasadoznak és mind valamennyi, vágó karom, két kéznek bősz terebélyén a dühöngő ágak: a guzszsal harcolnak ... Habzik, porzik a fonál, hosszát-végét elkapja a düh, sikló szüntelenségét eléri a rémület, fojtó terhét dobja a menekülés, esik, má!lik, kihagy a fonál... és földobog a szív súlyaiból szabadultait. . — Istenem... Álmodik a púpos, vén leány, a szive békülten csöndesedbe, ütemén labdázik az öröm... zugnak a gépek, zug a napsütés, az arany levegő, a fónálsZilánkfelhőből kihasad a vaksi verőfény és kévéiből elősurran a férfiú. — Érted jöttem... A hangja olyan, mint a barna este, meddő lelkek pitvarán. Álmodik az öreg csúf leány. A férfiú megáll, a szeme fölgyulladt, a szája parázs és hajítja a csóvát a rőzsére. — Szeretlek... Álmodik a csúfság, vénség, leányság, a magábazuhant életnek tengerszeme megbuzog, ,nému!t sóhajok, elvetélt szavak, szégyenek, fájdalmak irdatlan avarán megzizeg a lélek: — gyönyörűm... — Tiéd vagyok... — Mióta várlak, kívánlak, jobban, mint a bogár a nyarat, jobban, mint föld az esőt... A férfi kivilágosodlk, a két karját koszorúban fölemeli és amint mozdul, hajol az egyik karja, mező villámük körülötte, amint karol a másik karja, kék ég nyílik föléje, a virágok énekelnek, a madarak illattal iramlanak és hangzik a kavargásból: — Milyen szép vagy... Álmodik a púpos, vén leány, az öregség pernyéje lobog a lángolásban és fölcsapnak, tarajasodva a ré£en elégett titkok: — Szeress... mint Irmát a Péter a majálison... — Csókolj... mirtt Julist a Feri; a bálban... — A szájam égeti, amikor mondom, szeress ... — A szemem nem birja el a látást, ahogyan nézlek... — A szememet, a szájamat, a vállamat, a lábamat boritsd el... csókolj... Gőzölgő messziségből, csapzó csávákból fölhágott a férfiú és a roppant karja a nő felé kapott, csapott Az álom világit, mint a kéj, mely föltorlódott gátakon át nyeritve egyszer átzudul, az álom sugárzik habzóbban, mint az éber lét mert feketén sereglő napok gyuládnak az érkező pillanatban. ae eltaposott nőstény mellé kerül a fölgyüjtött hímnek és élet, álom tusába kerülnek, amilyenről a Titok se sugallTM A parázna nő megáll a forróság előtt, a férfi karja úgy mozdul, lendül, hogy megnyalábolja a levegőt és nincs velük más, csak a tapadó bőrük, megindult húsúk, frecscsenő mindenük. A vén leány birkózik, az öleléssel, siklik a válla, billenti magát erre és arra: — Most megtudja ... — A púp... Az álom ajándék, ami meglátogatja a szerelem megalázottjait és a vigasz örvényeiben hánykódik az ismerettel el nem érhető ismeretlenség... Keshedt. nyomorék test tébolyogva forog az ' üdvözlő karok szoritójában, lesben csikorduló csontjai, gerinc, ütköző vállai, karok ostromát veti, löki sik felé, völgy elé... a púp ormol. morog, cseng, jajgat: — Milyen csúnya vagyok én,.. — Engem sohasem szerettek... — Nekem nem szabad szeretni? A szűkülő álomsátorban minden elmerül. öröm, fény, ujjongó alázat a sötétlö semmiben összedől, csak a karok támadnak, törnek a csatázó test csalárd útvesztőjén át előre és előbbre: a púp felé... A szörnyű hegy felnőtt az istenhez, akit megsurolt. imádkozás és átok. A lázadó zuhant. Karok mögül felcsörömpöltek a karok: Gép... Guzsalynak. huroknak pányváit meggyurta a szégyen, a nyomorúság. Álmodik a púpos, vén leány. ORVOSI DOLGOK — Kleptomania Irta: Dr. Műnk Arthur Régen bizonyított dolog, hogy csaknem minden emberben meg van a lopásra vajó hajlam. Gondoljunk csak a hétköznapi élet apró-cseprő lopásaira: a más gyufája, ceruzája, szivarjának, fényképének, zsebkendőjének eltulajdonítására. Ezek az úgynevezett ártatlan lopások, amelyek fölött mindenki mosolyogva tér napirendre. Mindennapos dolog a villamosjegy elbllccelése, vagy ha azi utas a kalauznak segít a viteldljat — ellopni, elsikkasztani. Tulajdonkén pen az is a lopás egyik neme, ha valaki a talált pénzt, vagy értéktárgyat a magáénak tekinti, vagy ha kölcsön kap egy könyvet és »elfelejti« viszaadni. írók, művészek és zeneszerzők is lopnak. Egymástól lopnak, néha kimutatható nagy szenvedéllyel. A háborús lopásokat »rekvird!ásnak* neveztük. Láttuk, hogy a legutolsó bakától a legelső generálisig mindenki lopott, pardon: rekvirált, ha erre alkalom nyilott Azt mondják, bogy a történetírók feljegyeztek már konkrét eseteket miniszterek és más előkelőségek ' tolvajlásairól is. Ismerünk szociológusokat, akik meg egyszerűen azt valljják, hogy a magántulajdon fogalma már kimeríti — a lopás fogalmát A kis gyerekek is lopnak: ellopják egymás játékszerét, holmiját, radirgummiját. ceruzáját. A torkos gyermek nyalánkságokat lop. És vájjon — uramisten! — hány millió semmittevő ember él a földön, aki a napot lopja? Közismert dolog az is. hogy ha a szegény ember lop. úgy »bekasztüzzák«, hogy a füle hegye se látszik ki a dutyiból, ha azonban a magasabb arisztokrácia egyik tagja, vagy egy etőkeló társaságbeli hölgy vetemedik lopásra, akkor legrosszabb esetben csak szanatóriumba dugják Öméltóságát, amig a társadalmi botrány hullámai kissé elülnek. A szegény emberre azt mondják, hogy tolvaj, gazember, az előkelő bűnösre pedig, hogy idegbeteg, k’.cptomdnids. Itt aztán eljutottunk a kleptománia meghatározásához. Mi a kleptománia? Definíció helyett talán tegyünk összehasonlítást a kleptománia és a közönséges betöréses lopás között. 1. — A hivatásos tolvaj előre megfontolt szándékkal »dolgozik«, mérle gell az esélyeket, a rizikót, a kleptomániás a pillanatnyi mámor hatása alatt áll, belső impulzus hatására robban ki belőle valami leküzdhetetlen, kielégülést ösztönös vágy, láz, amelynek parancsoló szavára — lop. 2. — Az igazi tolvaj tudatosan, az értelmét nagyon is igénybevéve cselekszik. a kleptomániás a tolvajlást önkivületi, álomszerű beszámíthatatlan állapotban követi el, szellemi képessége tompult. 3, — A kleptomániásnak a szekszuálls vonatkozású, szenvedéllyel végrehajtott lopási művelőt okoz élvezetet, a professzionista tolvaj csak az ellopott tárgyban leli gyönyörűségét, a lopási aktus nagyon is kényelmetlen neki, egy cseppet se esik ínyére. 4. — A megrögzött tolvaj tisztában van azzal, hogy veszélyes, tiltott valamit hajt végre, fél a rendőrségtől, a börtöntől, ezzel szemben a kleptomániás egyén nem gondol a veszélyre, nem érezi szégyent, nem törődik magával, a társadalom törvényeivel csak mohón keresi szenvedélyének pillanatnyi kielégítését 5. — Mig a tolvaj gyönyörűségét leli az ellopott tárgyban, azt értékesíti és önzőén spekulál vele. addig a kleptomániás beteg a már ellopott tárgytól a legtöbb esetben valósággal Irtózik, látni se tudja, elrejti, nem értékeli többé. 6. — Rohammentes idejében önőnmagáról még csak el se tudja képzelni a kleptomániás. hogy lopni tudna valaha. Wagner-Jaaregg idegprofesszor szerint a kleptomániás egyént a belső ősztőn. a szenvedély hajtja a tolvajlásra, amely leírhatatlan nagy gyönyörűséget okoz neki. Steket Vilmos, a hírneves bécsi idegorvos már messzebb megy. Szerinte: a kleptománidnak minden esetében kimutatható a szekszuálls bázis, a kielégítetlen nemi élet és a lopás csak a nemi kielégülést pótló szimbo ikus művelet. Ezen megállapítást Sfekel megszámlálhatatlan lélekanalizissel igazolja. A lélekelemzők — Freud Iskolájának valamennyi hive —a kleptománia magját. csirálát a beteg gyermekkori élményei között keresik és még a legedzettebb orvos is megborzad, megdöbben, ha olvassa ezeknek a fáradtságos analíziseknek felszínre vetett rejtelmeit. A családi terheltség itt is kimutatható: idegbajos, alkoholista, epilepsziás, hiszr tériás és neuraszténiás szülők gyermekeiből kerülnek ki a kieptomániások. A gyermek rosszul alszik, sáppadt. éijelnappal gyakori félelmi érzetek gyötrik, nem mer egyedül aludni ágyában, roszszakat és soka* álmodik, kerüli az embereket, ha szólnak hozzá összerezzen, a tanulás nem érdekli, álmodozó, gyakran lehet hazugságon csipni, ha kérdőre vonják dadog, reszket, elpirul Fél a szüleitől és a tanítótól és mégis éppen őket lopja meg előszeretettel és a teltedejjTit lopás után kellemes megnyugvást okoz neki a megbocsátás. A nemileg korán érett gyermekeknél gyakran társul e baj onnániávai, máskor meg a bosszúvágy a vezé; motívum esetleg annak bebizonyítása, hogy ő már nem kis gyerek. Pénzt lop szüleitől és a lopott pénzen megvendégeli barátait, barátnőit, hogy bebizonyítsa, hogy ö már nem — kis gyermek. Steke! figyelmeztet arra, hogy a gyermekre végzetes lehet az ilyenfajta szülői dorgálás: — No te is az akasztófán fogod bevégezmi az életedet. Az ilyen és ehhez hasonló feddések után a gyermekben megérlelődik a tudat hogy Itt hiába minden igyekezet, küzdelem, végleg el van veszve az élet számára, a visszatérés útja el van vágva. És a lopási láz győzedelmesen kerekedik felül a jó érzésen. A felnőttek klcptomániájának szekszuális motiválása, úgy véljük, ma már minden vitán felül áll. Az igazi kleptomániás gyűlöli a lopott tárgyat. A lopást a kielégítési aktus követi, azt pedig a tőmotivum: az utólagosan remé t bocsdnatkérés, megbocsátás és engesztelődés. A szadista kleptomániás annál nagyobb kéjt érez, minél nagyobb fájdalmat sikerült okoznia a károsultnak. A masochiszták előre őrülnek a verésnek és dorgálásnak, amelyben majd utóbb részük lesz, végül a fetisták az ellopott tárgy szemléletében lelik legnagyobb örömüket Senki se képzelje el, e mániákus tolvajokat, felborzolt hajú őrülteknek, a mint a mentők kényszerzubbonyban viszik őket a bolondokházába. Ellenkezőleg: a kieptomániások ag> életben, a társaságban a magasabb műveltségű egyének közé tartoznak, a modoruk kellemes, simulékony, arcukról a legjobb megfigyelő se tudja leolvasni a lelki defektust A kleptomániás lehet a legjobb férj, avagy feleség, anya, a tolvajlási láz rohamszerűen főn rá: múlhatatlan szükségességét érzi a megkívánt tárgy’ eltulajdonításának, tekintet nélkül annak értékére. Hajtja, üzl valami belső, titokzatos, misztikus erő, mint ahogy tikkasztó nyári forróságban a szomjas embert hajtja a saomjuság viz után, mint ahogy a szenvedélyes kártyás embert elűzi otthonából az a bizonyos kártyaszenvedély. Mint ahogy az egészséges ember élőit örökké rejtély marad, hogy miért szurkába tele a testét a morfinista, mi az a morfiuméhség, hogy miért kóborol világgá a jómódú család egyetlen gyemeke, hogy a szolid, jóravaló embert miért fogja el egyszerre, rohamszerűen a szeszivási düh, ép úgy érthetetlennek látszik az is, hogy miért kell lopnia a dúsgazdag grófnénak az áruházban csipkét, esernyőt, vagy egy darab selyemmaradékot, amikor tellenék vagyonából egy egész áruházra való is ezekből a holmikból. A kieptomániások nagyobb kóhfíngensét a nők adják. Akad köztük zárdában nevelt, vallásos nő is, szegény polgárleány, sőt cselédleány is, de valamenynyiök gyermekkorán végighúzódik valami kimutatható szekszuális »Vörös fonál«, élmény, amire nem szivesen gonj dől, amit felejteni szeretne A tolvajlási tárgy — a szerelmi élettel összefüggő szimbólum — rendszerint valami nevetségesen kis értékű holmi, csak a kleptomániásra nézve »nagy«, jelentékeny. A megkívánt tárgy láttára szinte pnkijvtíleti, hipnotikus álomhoz hasonló ál- I iapotba jut megfeledkezik mindenről és mindenkiről, csak az óhajtott tárgyat akarja birtokába venni és ha kell, gyilkolni is tudna érte. Értéktelen tárgyak mellett néha nagyon is értékes a kiszemelt szerelmi objektum: egy brilliáns gyűrű, arany karkötő, óra, vagy drága szőrmekabát, amelyeknek eltulajdonítása sokszor a legnagyobb ügyességet, leleményességet igényeli. A kleptománia gyógyítását illetőleg a vélemények meglehetősen eltérők. Egyes ideggyógyászok a kleptomániát más idegbajok, mint hisztéria, neuraszténia részjelenséigének tartják és mint ilyent, hosszadalmas szanatóriumi elkülönítéssel és vizkurával igyekeznek gyógyítani. A lélekelemzők, pszichoanalízissel gyógyítják e bajt — amennyire az már gyógyítható — felszínre vetik a betegség szekszuális magját, kimutatják a beteg önmagával való lelki konfliktusát, rávezetik a beteget a kivezető útra. A pszichoanalizis a szabad asszociáción, képzettársításon alapuló módszer. A betegnek mindent el kell mondania magáról, még az álmait is — az orvos nem kérdez! — végül is megismeri önmagát és megtalálja a módot amellyel önmagát legyőzheti. A kleptomániás beteg fö jellemvonásai a szeretet és a gyűlölet azonban sokszor kerékkötői lesznek a gyógyulásnak: az analizált beteg az analízisek alatt szerelmes lesz az orvosába, vagy halálosan meggyülöli őt és ezzel elvágja a gyógyulás útját
