Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

4. oícíaí.

BÁCSMEüYEI NAPLÓ

TOZÖ. *55.

A horvát drámaírók

előretörése a világszinpadokou

A külfö di színházak érdaklddnak a jugoszláv irodalom iránt

Ahogy a legutóbbi években a magyar színpadi termékek hódították meg a külföldet, ugyanúgy startolnak most a horvát drámaírók. A külföldi színházak érdeklődése a jugoszláviai irodalom felé hajlik, amelynek néhány reprezentánsa utón van, hogy neve nemzetközi márkává váljon. Nincs a világnak olyan színpada, ahol Molnár Ferenc színmüveit ne játszanák. Lengyel Menyhért és Biró Lajos is beérkeztek azok közé a szerzők közé, akiknek darabjaiért a külföld versenyez. Vajda László, sőt Drégely Gábor is nagy külföldi sikereket könyvelhetnek el. Ugylátszik azonban, hogy ma már ki vannak sajtolva a mavü kísérleti színpadon.

Sokat ígérő színmüveket irt és ezeknek a daraboknak komoly irodalmi értékük is van, egy Miciszláv Klesa nevű horvát költő, aki sokáig tartózkodott Budapesten és Pelöli Sándor és Ady Endre költeményeit fordította le horvátra. Három színdarabja van készen: a Golgotha, Míchelangeló és a Das Dorf cimüek. amelyek iránt több színpad érdeklődik.

A Bdcsmegyei Napló tudósítója beszélgetést folytatott Marton Györggyel, aki a következőket mondta:

— A külföld nagy várakozással tekint a horvát drámaírók megnyilatkozása elé. Sok erő és indulat, érdekes emberek, érdekes problémák kerülnek föl• színre ezekben a drámákban Extrém figurák és miután az úgynevezett müveit Nyugat előszeretettel hajlik az exotikumok felé, rzi én szerény véleményem szerint ezek a darabok be fogr iák járni a világszjnpadokat ás pedig dicsőséggel. Most még nem merem állítani, hogy ez a siker olyan méretű lesz, mint amilyen sikert a magyar szerzők, Molnár vagy Lengyei arattak, de a jelek nagyon biztatók és bizonyos, hogy a horvát drámaírók divatba jönnek.

Örömmel regisztráljuk a jugoszláviai horvát irodalom diadalát. Egyúttal azonban nem lehet eltitkolni a fájdalmunkat, hogy Jugoszláviának nincs magyar szirfhálk, ahol ezeket a darabokat magyar fordiiásban előadhatnák, hogy Jugoszlávia magyar nyelvű lakossága Is élvezhetné a maga nyelvén a horvát drámaírók müveit.

A vajdasági kivándorlás központjában

Ezrével, családostul mennek a vajdasági magyarok és németek Délamer lkába - Uj-Gák óvó Argentínában

gyár tehetségek, a világ mindig újat akar, uj izeket, uj színeket, uj izgalmakat, uj formákat így terelődött a figyelem a horvát drámaírókra.

Egy bécsi színházi ügynökség agilis és müértő magyar vezetőjének, Marton Györgynek az érdeme, hogy a horvát drámairodalom értékesebb produktumait kiásta és kihozza a Nyugatra. A jövő hónapban már Bécs egyik legelőkelőbb kisszinházában, az Akademie Théater* ben, ahol a Burg-szinház színészei játszanak, kerül bemutatásra az egyik horvát szerző darabja. öegovlcs Miián, akit színházi múltja Bécshez köt, nyitja meg a horvát szerzők külföldi offenziváját. Darabjainak cime Abenteuer um den Tor (Kaland a kapu előtt) és egy tüdővészes haldokló leánynak a halál előtti utolsó huszonnégy órájának izgalmas és drámai életét örökíti meg. A főszerepet Hdrtin asszony játssza. A halál is szerepel a színpadon és pedig Treszler alakításában. A darab felette bizarr és nagy sikert jósolnak neki. Ugyanez a szerző Bécsen kívül Amerikában is bemutatkozik, • természetesen egy másik darabjával Az Amerikában szinre kerülő darabjának elme: »Gottesmensch.« Egy. haramiavezér körül forog a darab; aki nőt rabol. Stefan Kulunsich-nak, a zagrebi Nemzeti.-szinház titkárának Skorpió cimü drámáját Berlinben fogadták el előadásra.

Mezerich színmüvét, a Kostnische Joungleure cimüt Becsben fogják előadni és pedig a Bühne der Jungen ne-A Szombor—regöczei vonalon alig egy jó félóra s Gákovón vagyunk a vajdasági kh'dndorlds központjában. A nagy munkanélküliség, az elviselhetetlen adók és a gazdasági életet már évek óta jellemző dekonjuktura más községek népét is arra kényszeríti, hogy a/. Újvilágban próbáljon szerencsét, de sehol annyi kivándorló nincs, mint éppen Oákován Pedig Gákovó nem népes község, egyike a legkisebb bácskai falvaknak. alig több. mint 3000 lakosa van. Ugyanolyan csendes és békés, mint a többi bácskai magyar vagy német község, de vagy két év óta egy különös nevezetességre tett szert: Gdkovó szállítja a legtöbb munkaerőt az amerikai kávéültetvényekre— •

A vonatról leszállva még négy-öt percnyi gyalog utunk van, amíg a község gyönyörűen fásitott főuccájára érünk. (Szubotlca, Noviszad vagy Szombor vezetői eljöhetnének ide városszépészetet tanulni.) A hosszú iőueoa mindkét oldalán csinos házak, amelyekről szinte Sugárzik a tisztaság.

Az első kivándorló, akit meglátogatok, Nuszpl Ádám. Felesége és kétéves kis lánykája van. Tagbaszakadt erős férfi, még csak 36 éves Egészen különös dolgokat mond el.

— Huszonhat hold földem volt s ehez hatvan holdat béreltem a szombori határban. Dolgoztam feleségemmel együtt hajnaltól-napestig s mi az eredmény? Három év óta, amióta magam gazdálkodom, minden évben két hold örökölt földemet kellett eladnom, hogy ki tudjam fizetni uz adót. Nem akarom bevárni. mig az utolsó hold főidet is eladom. Inkább eladok mindent s megyek Argentínába. Az útlevelem már megvan, szerdán indulunk mindannyian. Eladtam már mindent, kifizettem az adót és az adósságomat. maradt körülbelül 100.000 dinárom. Ezért veszek kint 180 acre (120 kát. hold földet s biztos vagyok benne, hogy szorgalmas munkánkkal visszük valamire, biztosan nem kell minden évben a földből eladni, hogy adót tudjak fizetni.

Kevésbé módos parasztgazdához állítok be, az asztalon ott hever az amerikai útlevél, mindannyiuk reménysége, éppen az egész család azt tanulmányozza. Pár hold földje van csak; amiből az útlevél fis a hajójegyek megszerzfise után alig maradt valami Kérdésemre monoton hangon válaszol.

— Kapok én kint földet az államtól. 25 évi törlesztésre az összes élő ős holt felszereléssel. Dolozunk és lassankint mienk lesz a föld.

A perzsa sahnak igaza volt

Irta : Radó Imre 1

Virág Mária egy hete nem eszik, nem alszik, láz gvötri: vária Tímár Istvánt, a naev hegedűst. Hu«z> évvel ezelőtt hallotta először Budapesten, ezentúl elment ut'ána Bécsbe. Párisba, Milanóba. Mindig az első sorban ült és le nem vette a művészről szemét az utolsó ráadásig. Három évvel ezelőtt, amikor huszonötödször hangversenyezett a művész Bécsben. egv estélven megismerkedett vele. Tímár kedves volt hozzá. őszinte beszéddel mondta, hogv életének legszebb estéit vele. a kedves ismeretlennel, töltötte el. akit mindig a pódium előtti sorban pillantott meg.

Ezentúl mindig leküidte Máriának a hangversenvdiobogórói mindfáradtabb rriósoivu üdvözletét

És most eljön Szombatvárra hegedülni; Mária nem gondolt arra. bog.V az évek elrobogtak és Tímár István életében elkövetkeztek a vicinális állomások, mert a nagv metropolisokabn már iweggyérültek előtte a széksorok. Mária csak a szent véletlenre gondolt, melvt elhozta a művészt Szombatvárra.

2.

Igen ám. de bai van. Diesel, a kisérő útlevele nem volt rendben és igv nem engedték át a határon. Hiába könyörög a rendező-bizottság. Tímár rendíthetetlen. nem tartja meg a hangversenyt Diesel nélkül. Diesel húsz éve kiséri és még Párisban sem nélkülözheti, hogy nélkülözhetné Szombatváron?

Mária a korzón meghallja a fájdalmas hirt. hogy Tímár. Diesel hlián. nem tartja meg a hangversenyt. Mária szive xedüliön. Diesel! ki pótolhatná őt?« saleott. de méltánvlóan érezte: »istenem! lehetetlen, hogv Diesel nélkül he- Gondolatban Diesel diszkrét kíséretére gondolt és szivében átjátszotta Beetho»/ew, hegedűversenye és g &1830Í ®fUO£

minden számának zongora kíséretét... Máriában tüzet gvuitott ez a iáték. égő arccal rohant haza és otthon ezt a levelet irta és küldte el Tímárnak:

»Drága Müsvész! Ha Diesel urat holnap este pótolhatnám, nem hiába éltem, üdvözli az a hölgy, aki a hangversenyein mindig az első sorban ül és egvszer már beszélt is önnel«.

3.

Mária estélvi ruhába öltözött Azt a ruhát vette fel. melvet Tihár utolsó koncertién viselt Várta a művészt. A zongorához ült és próbálta Beethoven hegedűversenye kíséretét. A zongoránál is ült az »első sorban« is ült és könnyes szemekkel nézett a magasba, a felhők közti pódiumra és vonta le magához Timárt. aki ui életet muzsikál . . . Üdvözöltem hallgatott el kadenciánál . . . Ekkor Tímár csendben belépett. Máriának nem volt ereie a vendég fogadására. könnv buggvant ki a szeméből és nevetett, boldog volt. hogv itt áll előtte Timár. aki után bejárta a világot, reménytelen, céltalan szerelmet hordozva szivében. Mi mindennek kellett történni, hoev ez megtörténhessék, a világgot ki kellett fordítani a sarkából. Szombatvár elé országhatárt kellett vonni... és dehogy is gondolt arra. hogv húsz évnek is el kellett múlni, hogv végre Tímár elfáradtan leüljön egyik foteljére , . .

— Nagyon köszönöm' a levelet Örülök. hogv itt vagyok magánál— Maid megpróbáljuk, hogv tudunk-c együtt látszani— De ez nem fontos. Az a jó. hogv látom magát. oBldog véletlenem., hogv maga itt él. Mi ketten olv sok áhitatos estét töltöttünk már együtt. Hiszen: egvütt is élhettünk volna sok estét- de több lev-Mária susogva szólt:

— Én mindig magával voltam.

Timár megfogta Mária kezét:

— Sokat zongorázik?

— Napon® nyolc órát Ne féljen. Egész életem az volt hogy a hangversenyeire iártam és a mega műsorát zongoráztam.

— Elhoztam a hegedűm, megpróbáljuk .. .

Timár hegedült és Mária, húsz év minden hűségét kitöltve, kísérte. A művész. iátéka viszfénvét élvezve, muzsikált . . . Egyszerre abbahagyta. Mária ijedten nézett fel.

— Hibáztam?

— Nem. Tökéletes. Ha behunyom a szemein, azt kell hinnem, hogy Diesel kísér . . .

— Megcsókolta Máriát és remegve mondta:

— Miért kísért engem egész életemen át Diesel?

— Más senki sem kisérte?

— Többen, de mindig csak egv pár lépést.

Mária harcba indult:

— Koncert után. elutazik, ugv-c?

— Megajándékozzuk magunknak néhány szép nappal . . .

Timár elment de vacsora után uira eliött Máriához. Végig próbálták a holnapi műsort. Muzsikálás után igv szólt Timár.

— Egv hétig itt maradok.

— Egv hétig? . . .

— Ó! ea sok. ez minden. Három napnál tovább soha sem maradok egv helyen.

— Furcsa— — szólt tűnődve Mária — a nagv élrnénv rezienációiával kezdődik. Maga azt mondia az eleién, amivel más férfi végezni szokta: leleplezi magát-Timár felvette a hegedűiét. Stimmelt— aztán óvatosan a tokba helyezte...

4.

Koncert után nagv bankett volt Mária étiéikor felkelt aa asztaltól Timár vrd hideg éiszakán gvalog kisérte haza. Karonfogva mentek és eev szót sem szóltak egymáshoz. A kaou előtt búcsúzéban Tímár csak ennvit mondott:

— Csodálatosan meleg stlmmelés. Valóban boldog vagyok.

Megkockáztatom a kérdést:

— Es nem Is akar visszajönni, hogy lássa mi lett az évek alatt Gákovóvai, rokonaival, ismerőseivel?

Bágyadtan mosolyog s csendesen felel:

— Uram. van már Argentínában Uj- Qákovó. Nyolc ismerősöm van kinn, mindegyiknek egymás mellett a farmja, csupa gákovóiak. Nem idegenbe megyek már én oda, mini régi ismerős és rokon, akikkel valamikor együtt iegénykedtünk.

Búcsúzom, ők tovább tanulmányozzák az útlevelet, az utolsó kapcsot, ami az egész családot még az óvilághöz köti s amely egyben a hid is, a »Remények Szigeté«-re.

Szegény, földnélküli kivándorlóhoz térek be. aki kis h»zát adta e!, hogv megszerezze a két hajójegyet a maga és felesége részére. Dologhoz szokott munkás ember, de most már hónapok óta nem dolgozik.

— Akarnék dolgozni uram, do hoi? A nyáron még csak volt valamicske munka az aratásnál, azóta semmi. Elmentem Szuboticára és Szomborba, hogy valami gyárban kapjak munkát, mindenütt elutasítottak. A felelet munkakérő szavamra mindenütt az volt, hogy most inkább elbocsájtják a régi napszámosokat is, nem hogy újakat vegyenek fel .Hónapok óta abból élünk hogy a feleségem elszegődött Szomborba cselédnek. Azóta hetenként egyszer, ha látom, flát ez nem élet uram, megpróbálom Amerikában, dolgozni akarok, ott úgy mondják, hogy szorgalmas embernek van munka. Dolgozom majd. ami éppen jön, én is, a feleségem is.

Az utolsó szavakon már érzik, hogy inkább sirni szeretne, mint beszélni.

Egy iparoshoz térek be. Segéd nélkül dolgozó u. n. »kis kócos«.

— Én is szerdán indulok. így van ez kérem, ha rosszut megy a parasztnak, akkor nekem sincs munkám, nem vesz akkor senki csizmát, de még a régit se javíttatja ki. Megyek hát én is oda, ahová a többiek.

Vagy húsz kivándorló családdal beszélek. de egyiküktől sem hallom azt, hogy majd visszajövök. Ezek végképen elvesztek az óvilágra.

... Már sötétedik, mikor a vicinálissal visszamegyek Szomborba. Az állomáson rengeteg tömeg. Érdeklődöm, bezdárd kivándorlók, vagy száz csulád, férfiak, nők és gyermekek vegyesen. Az esti vonattal indulnak tovább, hogy folytassák Útjukat Braziljába. Megható és elszomorító kép. A valamikor dús Vajdaság állandó vérzésének mintegy keresztmetszeti képe...

Másnap délelőtt a megyén van dolgom

Kezet csókolt és elindult hotelje felé. Útközben halkan ismételgette maga elé;

— Igazam van . . . Csak stimmelni Sohasem muzsikálni.

5.

Tímár hét napig maradt Szombatváron. Mindig együtt volt Máriával Nagy autó-utakat tettek meg. Falun, parasztkocsmákban rántottát ebédeltek, üveges sört ittak hozzá. Korán szürkülő tóíi délutánon, hazriiövet meleg takaró alatt fogták egymás kezét Este. hainalba nvuló este. Máriánál kettesben vacsoráztak, kevés pezsgőt ittak és utána Beethovent muzsikáltak. De Beethoven sem volt kerítő. Annviban igen. hogv a hatodik nap. hajnali búcsúzáékor szájon csókolták meg egymást.

6.

És lön a hetedik nap.

Hat nap múlt el hat éjszaka halt meg emlék nélkül

Tímár este kilenckor frakkban iött búcsúzaik

— Ugv-e ma nem muzsikálunk? — kérdezte Mária, de a hangjából kihangzott hogy ma muzsikálásról szó sem lehet

— A Frühhugs-szonátát... csak ezt az egvet... kérem... — csengett Tímár és kezébe vette a hegedűt és vibrált á húrokon.

— Nem. Ma nem muzsikálunk! — szólt energikusan Mária és gyűlölettel nézte a zongorát a hegedűt, a férfit. Szivében égett a szégyen... Tímárhoz lépett elvette tőle a hegedűt- megfogta a kezét, és kivezette a csufszobrból

Meleg bordó szobába léptek. Az egyik szögletben kis asztalkán mesebeli csemegék. hütővederben italok álltak lesben.

Mária töltött. Koccintottak! Timár mosolyogva szólt:

— Hallia a poharakat?.- Nemes csen-Eev kenálkát vett a kezébe és a poharakat csöngejve raelodiákat_cSalt elő.