Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-20 / 347. szám
A OLDAL » ARA l1/, DINAR Pol tarló a a jjotovom plaćonal XXVF. évfolyam Sznbotica, 1926 HÉTFŐ december 20. 347. KefjaUeik minden regfal, fiutp alia <■ hétfőn délben i tiefen: Kiadóhivatal I—SS Sterkentőeég 5—10, 8—51 FJfifizetéai ár no gyed évre 165 dia. Scerkeactóaóf. Zmaj Jovin trg 3. uáa (Miaarva-palota) KiadóhivatalI Su’aotics, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) A horvátok nélkül nem lehet kormányt alakítani - mondotta Radics István a zagrebi népgyülésen A horvát parasztpirt vezére támadta a radikálisokat és védelmébe vette a kisebbségeket — „A kormány a horvátok ellen dolgozik“ Radics bejelentette a nemzeti parasztklub megalakulását Zagrebból jelentik: A horvát parasztpárt a tartományi választásokra való tekintettel vasárnap három helyen tarlóit népgyülést Zag rebben, melyeken Radics István hosszabb beszédekben foglalkozott a kül- és belpolitikai helyzettel. Az első népgyülés az llica-uccai sörcsarnokba folyt le. A népgyülésen igen sokan vettek részt a föderalisták közül is, akik Radics megérkezésekor zajosan tüntettek a köztársaság mellett. — Éljen a köztársaság! — kiáltották, mire Radics mosolyogva replikázott: — És éllen a lózarrság! A népgyülés izgatott hangulatban folyt le. A Radics-pártiak néhány esetben pofonokkal hallgattatták el a zajohgó föderalistákat, akik mindenáron meg akarták zavarni Radics beszédét. Az Izgalom csak akkor ült el, amikor az ellenzéki csoportot sikerült kiszorítani a teremből. Radics főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott, de közben természetesén nem mulasztotta el, hogy a korniány bűneit is fel ne sorolja. — Nyugaton — mondotta Radics — könnyű politikát csinálni, mert ott nem probléma az alkotmány és az brszág biztonsága. Nálunk Jugoszláviában azonbait még mindig ott tartunk, hogy ezek mellett a kerítések mellett alig jut időnk szociális problémákkal törődni. Mikor mi elmentünk Beogradba, a legantiszoclailsább társasággál találtuk magunkat szemben, mely csak harcilármát és a kardtsörtetést ismerte. Az adókérdésben, mely tíektink hortvátoknak legégetőbb problémáink, egyáltalán nem találtunk megértésre. A ítii álláspontunk az voit, hogy erkölcstelen és alkotmányellenes évekre visszamenőleg adókat kivetni és behajtani. A magyar uralom idején ilyen adódiktatura sohasem volt. mert a magyar agráriusok soliasem mentek el addig a határig, mint Beograd. De könnyen megérthetjük a beogradiak gondolkodását, ha arra gondolunk, hogy Szerbiában mindig az volt a rendszer, hogy az uralmon levők politikai ellenfeleiken hajtották be az adukat. Mikor 1903-ban Zemunban találkoztam Vines Mihajlo akkori szerb miniszterelnökkel, csodálkozásomat fejeztem ki előtte, hogy van az, hogy Szerbia hét venttlilliós költségvetéssel dolgozik csak és ffiégis j|usz millió a deficitje. »Né, künk — mondotta Vuics — az a bajaim hogy a radikálisok, akik ma uralmon vannak, csak a liberálisoktól hajtják be až adókat.« A hrtrvát parasztpárt az adórendszer modernizálását követeli és meg akarja szüntetni a mai adórendszert, mely még a világosságot és a levegőt is adó alá vonja. Harcolunk a létminimum összegének felemeléséért mert lehetetlen állapot, hogy á leg szegényebb néprétegre súlyos terheket rakjanak. Pasicsnak volt az az álláspontja, hogy a szegény munkásnak és parasztnak kell a legtöbb adót fizetni, mert ha nem fizet adót. akkor elissza pénzét. Az adóegységesítési törvény, mely már a parlament előtt fekszik, mind ezeket a hibákat kiküszöböli és olyan adórendszert vezet be, mely egyforma mértékkel adóztatja meg horvátot, szerbet és a szlovént. nyakunkba ültek, nem bíbelődhetünk az alkotmányrevizióval, de azt végre el kell intézni, hogy Trifunovics Misa a közoktatásügyi minisztériumból ne csinálhasson pofozó-központoí. A negyedik kívánságunk az, hogy lépnek be a kormányba mindazok a pártok, melyek a nemzeti megegyezés és parlamenti mnnka hive! és azon vannak, hogy az ankétbizottság gyorsan és becsületesen végezzen a korrupciós ügyekkel. — A hadsereg létszámát is le fogjuk szállítani hatvan-hetvenezer emberrel. Nem szabad a véderőnket csökkenteni, de a véderő és az állandó hadsereg két különböző dolog. Huszonkétezer csendőr is sok nekünk. Azt sem szabad tovább tűrni, hogy a külügyminisztérium rendelkezési alapja százmillió legyen. Gondolják csak él, hogy Nincsics külügyminiszter közel félmilliárd dinárral rendelkezett, melyről nem volt köteles számot adni. (A tömegből valaki közbekiált: Ezt ön engedte meg neki!) ön analfabéta uram, szamárság amit mond — válaszolta Radics, aki ezután pár szóval befejezte beszédét Rendet teremt a belügyi államtitkár A második, gyűlésen, mely a Makszimir uccai vendéglőben folyt le, izgalmas jelenet játszódott le. A vendéglőben több újságíróval együtt megjelent Ciszlár Szlávko, a fedéralista Hrvat cimii lap rrtünkatársa is. A népgyülés megkezdése előtt, Pernar belügyi államtitkár, aki Radics kíséretéhez tartozóit, odalépett az újságíróhoz: — ön mit keres itt? — A lapom részére tudósítást akarok irni a népgyülésről. — Azonnal hagyja el a helyiséget. Az újságíró tiltakozott a kiutasítás ellen, az államtitkár azonban nem törődve a tiltakozással, galléron ragadta és kituszkolta a teremből. Az incidensnek gyorsan hire terjedt és a fasiszták a népgyülés szánhelyén — a Vllson-téri Szokol-épületben — nagyszámban jelentek meg, hogy Radics beszédét megzavarják. A népgyülésen részit akart venni dr. Bazala federalists képviselő is, aki néhány párthivétől közrefogva igyekezett bejutni a terembe. jAz ajtóban Bazala szembentalálta magát Pernar államtitkárral, aki feltartóztatta. — Nincs joga feltartóztatni engem — mondotta Bazala — ön visszaél hatalmával. Pernar és Bazala közt izgatott szóváltás kezdődött, melynek az lett a vége, hogy a belügyi államtitkár a képviselőt a szó szoros értelmében kllóditotta a teremből. Bazala az incidens után kijelentette, hogy a belügyi államtitkár viselkedését szóvá fogja tenni a parlamentben. „A kormány a horvátok ellen dolgozik“ Radics ezután a kormány eddigi munkáját birálta. — ügy, ahogy a kormány dolgozik — mondotta — legutolsó községi képviselőtestület sem működik. A minisztertanácsi ülésekről még jegyzőkönyveket sem vezetnek, holott sokszor igen fontos és nagyjelentőségű határozatokról van szó. Amikor megalakult az első Uzunovics-kormány. az éh feltételem, az, volt, hogy nem szabad százmilliókról határozni anélkül, hogy ennek írásbeli nyoma ne legyen. Uzunovics ezt meg is ígérte, de a mai napig sem tartotta be. A kormány egész nyíltan horvát érdekek ellen dolgozik. Ezt biztínyitja, hogy amikor Pucelj földművelésügyi miniszter másfél millió dinárt kiutalt a Zagreb és Sziszek közti mégrórigáit Száva-tö^tések kijavítására, a főszámvevőség a minisztertanácsi határozatot egyszerűen megsemmisítette. Beogradban, ha valamilyen kiadásról van szó, első az, hogy megnézik a térképet és ha a pénzre történetesen horvitoknak volna szükségük, nem utalják ki, arra hivatkozva, hogy minek segítsük a Radics-pártiakat. Mi egyezményt kötöttünk a szérbekkel, hogy a hon-átok egyenrangúságát biztosítsuk az államban. (Felkiáltások): De még ma sem vagyunk egyenrangúak. Ma is másodrendű polgárok vagyunk! Igen, de azért nem vagyunk egyenrangúak, mert ti hátbatámadtatok bennünket, mikor mi Beogradban dolgoztunk. Azt már elértük. hogy Zagfebban, Szubotlcán, Öubrovhikban, Szarajevóban egyformán lenghet a horvát zászló. Többet is elérhettünk vólna, ha nem hagynak cserben bennünket azok, akik az én bizalmamból jutottak mandátumhoz. De remélem, hogy ami eddig nem sikerült, azt harpärosan ki fogjuk Vívni. — Beogradban most ismét kormányt'álság van. A horvát parasztpárt négy feltételt szabott Uzünovicsnak. Az első feltétel az, 'hogy a korhiány köteles a legrövidebb időn belül végrehajtani a régi határozatokat, politikai amnesztiát adni és az adótörvényt tető alá hozni. A második feltételünk szerint a szkupstina köteles sürgősen letárgyalni mindazokat a törvényjavaslatokat, melyek már a parlament előtt fekszenek. A harmadik feltétel, hogy a kormány is„ a parlament is dolgozzon és ha kei! ünnepnapokon is tartson üléseket a szkuostina. Most. hogy az olaszok a A Raclics-párt csak Kényszerből dolgozott együtt a radikálisokkal Ezekhez bennünket csak alárendelt gazdasági érdekek fűzhetnek. És nem szabad elfelejtenünk, hogy van egy Adriánk, amelyért a világháborút is végigküzdöttük. Arról az Adriáról beszéltek: amelyről Pribicsevics Szvetozár, Tisza István kreatúrája 1913-ban a horvát száborban, Pasics utasítása alapján úgy nyilatkozott hogy Szerbiának nincs szüksége tengerre. Ez egy történelmi tény, amelyet nem lehet eltagadni. Ma már élmúlt az az idő, amikor az ember egyidőben lehetett buzgó irredenta és hü hazafi, aki mellére szorgalmasan rakosgathatja az osztrák császári kitüntetéseket ... A nemzeti megegyezés politikája elérte, hogy elismerték legfőbb nemzeti kincsünknek az Adriát Ily körülmények között azonban nem szabad tűrni, hogy hetven millió dinárt, amelyet mólók építésére irányozták el'ö, Sfctofadinovics példájára, saját céljaikra kőicsönvegyék fel. Ha megkaptuk a tenger* partot, az számunkba nem romantikát hanem súlyos kötelezettséget jelent Ob kötelezettségeket, amelyek teljesítést mellet nem szabad sem Szkutari, sert Szaloniki felé kacsintani. Radics azután áttért Jugoszlávia és Oroszország viszonyára. — Akarnak-e; tovább is ily bolond vi> szonyban maradni a szerbek Oroszországgal? — folytatta Radics beszédét. Radics egyébként a második népgyülésen az országos parasatklub megalakításáról bfeszélt, a Szokol helyiségében pedig a külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Az utóbbi gyűlésen, melynek hallgatói főleg a belvárosból kerültek ki, Radics Így kezdfe beszédét: — Testvéreim és uraim! A mostani kormánykrizis nem kezdődött egészen parlamentárisán és ugylátszik a vége aa sem lesz teljesen korrekt. Az első Uzunovics-kormány idejében megállapodtunk Uzunoviccsal, hogy a két korliciós párt nem tesz semmit egymás megkérdezése nélkül, Uzunóvics azonban ezt a megállapodást megszegte. Uzunovics elfelejti, hogy ö csak a korona megbízottja és nem maga a korona. Egybehívhatja a pártelnököket tanácskozásra, de audienciára hívni a pártvezéreket, ahhoz nincs joga. Ha Uzunovics korrektül járna el, egybthivná a pártok vezéreit és akkor együttesen a külpo’itikai kérdéseket is meg lehetne vitatni. Akkor megmondanám azt, amit annak idején a királynak is megmondtam. Megmondanám, hogy külügyi tekintetben milyen kötelezettségei voltak Pasicsnak és milyenek vannak Nincsicsnek. A mi külügyi politikánk kétfelé irányul: fezkutari és Szaloniki felé. Akkor, amikor mi Európától és nem Pasics szakállára megkaptuk Európa kaptárát, a Bácskát, Bánátot és Beranyát, amelynek majdnem fele magyar és német nemzetiségű, nem szabad Szkutarira sem Szalonikira gondolnunk. Az egész világ jő barátságban van Oroszországgal, csak ml játszunk vele haragosdlt, akik egész népünket neki köszönhetjük.