Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-19 / 346. szám

kizárva, nem árt, ha az ember az anyagiak felöl is tá­jékozódik. Mert a művészetből barátom, amint tudod, nem igen tudunk megélni! Tihamér egészen megzavarodott Ez a hűvös. Jó­zan emoer rettentő kérdéseket intéz hozzá. Persze, mindez már egészen homályosan és mint távoli, mese­beli eshetőség már megfordult az ő agyában is, de ilyen brutális, kertelés nélküli kérdésre hogyan is lehetne felelni? — Ostobaság! hárította el a tolakodó kérdést Kérlelj ne avatkozzatok a magánügyeimbe. A fiuk jelentősen összemosolyogtak és bort töl­töttek. — Igyunk! indítványozta Térey. Tihamér kétségbe volt esve. — Tulajdonképen borzasztó és felháborító, hogy minden nőt úgy kezeltek, mintha ringyó lenne. Ott él­teit a kloakában, megszoktátok a modellek és kalan­­dornök ocsmányul frivol beszélgetései* lecsúsztatok, savanyuak, irigyek vagytok és nem tűritek, hogy va­laki tisztaságot és rajongást vigyen szerelmébe, be­­piszkoltok mindent, ami bájos és kedves. Ez nem zse­nialitás, hanem egyszerű komiszság, elaljasulása a lé­leknek, a nincstelen ember utálatos nihilizmusa, aki mert semmire sem vitte és semmije sincsen, minden értéket megakar semmisíteni! — Úgy van! bólintott nyugodtan Figdor, de ha Jól csalódom, kerek húsz esztendeje tartozol te is ehhez a lecsúszott bandához. Avagy talán főnyereményt nyertél, sőt netalán őnagyságának vannak milliádjai, melyek ilyen gyökeresen megváltoztatták világnéze­tedet? Tihamér szinte sirós hangon könyörgöttt: — Megakartok őrjiteni? Tönkre akartok tenni? Végre a barátságnak is vannak határia. a kedélyeska*­­dés sem lmehet a végtelenségig és akár nevetségesnek találjátok, akár nem, kérlek benneteket, hogy számol­jatok érzékenységemmel és semmiféle formában sem avatkozzatok ebbe az ügybe! Lennt a teremben őrjöngött a tánc, a leányok elő­­refeszitett mellekkel odatapadtak a férfiakhoz, a férfiak Izzadt tenyere, vörös foltott szorított a nők karjára és nyakára. Tihamér Micit kutatta és egyszerre észrevette közvetlenül páholya alatt Mici felnézett, látszott, hogy pillantása őt keresi és mikor tekintetük összekapcsoló­dott, vidáman, pajkosan elmosoiyoidott és a vörös-Lofif ■ - *; - ss tons Fo^ró P:f Mici ezt a fölényt? Micsoda mulatságokon vett részt? Kik voltak a mesterei? Kokott. démon, vagy a jólét minden szeszélyes örömét kitapasztalt urileány? Csupa rejtély, megfejtésre váró talány. De most nem lehetett ezen töprengeni. Tércy már hozta is a Gundel vendég­lőből a boro? üvegeket és a poharakat egy kölcsönkért kosárban, melyért kauciót hagyott A tavon három csónakot béreltek és úgy eveztek ki a vizre. Az öreg asszonynak cgyenkint kellett a vi­rágokat a vízbe hajigálnia, a cigánygyerekek Kcrfngót látszottak, a fiuk pedig lóbálták a lampionokat és ér­zelmes nótákat énekeltek. Ez persze óriási feltűnést kel­tett, valamennyien csónakos köréjük sereglett a hídon megálltak az emberek és nézték a jókedvű társaságot Mici felemelte az egyik boros üvegét, felállt a csónak­ban és lelkesen szavaim: — Ezennel elrendelem, hogy Bodzay Tihamér tisz­teletére a mai naptól kezdve ezt a Piroska nevű csóna­kot Tihamérnak hívják, tekintettel nélkül eddigi nemére és hivatására! Ezzel teljes erejével a csónak orrához vágta a bo­rosüveget, amely ezer darabra tört és a bor végigcsor­­gott a széles párkányon. Dörgő éljenzés és taps követte ezeket a szavakat Mici tovább rendelkezett: — Tűzmester, eregesse fel a rakétát és tudassa a néppel, hogy a keresztelés megtörtént! Figdor engedelmesen meggyujtotta a sétapálcájára kötött rakétákat és a nézők elragadtatott kiáltásokba törtek ki. Anélkül, hogy tudták volna miről van szó, ők is harsányan kiáloztak: Éljen Bodzay Tihamér! Mindez olyan frissen, őszintén, lendületesen tör­tént, hogy szinte elveszítette tréfás jelleget, a valóság és játék tarka, szőnyegbe szövődött Tihamér lehunyta szemét, ujjongó hangok ölelték körül, melyek őt ün­nepelték, kiváncsi tömeg bámult rá, fény szökött a ma­gasba az ő tiszteletére és egy gyönyörű asszony nagy­szerű fiatalságának lángolásában bort köszöntött rá. A csónak körül piros virágok és fehér hattyúk úsztak és a barátok felgyulladva, kitüzesedve nyújtották felé kezüket Azután tovább siklott a csónakuk, Szötrsey és Térey eveztek, mintha a tanítványok vinnék hódolva a mestert és ifjú kedvesét És utánuk hosszú sorban 3 többi csónak, mint egy nagy emberuszály, nászklséret vagy hódoló tömeg...! A hídról Eljent! kiáltottak az — De fiuk, maguk megőrültek! Ugyan hagyjanak már Tihamér mellé ülni!..— ............................. — Azt ugyan nem, hangzott az egyhangú tiltako­zás. Ne törödjön a féltékenységével. Ebben a társa­ságban törvény, hogy a szép na közös zsákmány! Tihamér vérpiros arccal csattant fel: — Kikérem magamnak! Részegek vagytok! — További szabály, szól* közbe bidegvérüen Fig­dor, hogy semminsem sértődüek rang, legkevésbbé az ilyen megjegyzéseken. A zene újra Játszani kezdett és Szötrsey felkérte Micit: Szabad kérnem ..? Ne» leoetett kitérni. Tiha­mér valósággal elsápadt Mici észrevette és mielőtt á táncolókhoz mentek volna elhaladtában megslmogafta Tihamér fejét: — Csak rád fogok gondolni és azután megint ve­led táncolok! Tihamér megriadt Mit Jelent ez a nagy felindulá­sa? Csakugyan beleszeretett Midbe? Ilyen nagyon, féltékenyen, egész lényé» megrázóan? Annyira ma­gáénak érzi már, hogy bántja a barátok kedélyeske­dése? Elakar vele rohanni, magát akarja csak imádat­ai. haragszik a többiekre, amiért nem ismerik fel a Mid különb, az általuk ismert leányoktól eltérő úri mi­voltát? — Mát komám, gratulálok a kis leányhoz! Remek teremtés, jegyezte meg Gaál. — De hol az ördögben csipted? kérdezte Figdor. — Fiuk, mondotta Tihamér egészen elhalkulva és nagyon szerényen, nagyon kérlek, ne csináljatok sem­mi ostobaságot £n azt hiszem, úgy érzem, hogy ez egy komolyabb eset...l — No. no, emelte fel mutatóujját Figdor, azért még nem kell mindjárt bedőlni Szereted? Tihamér újra érezte azt a vad szivdobogást, féle­lemmel vegyes Izgatottságot — Szeretem? mormogta mintha önmagát kérdez­né meg, azt hiszem, talán . . . egészen renkivüii leány! — Kicsoda? Mi a foglalkozása? Privát? — Igen... urileány... mindegy, hogy minek hívják! — Van pénze? Tihamér megdöbbenve nézett Figdorra: — Miért kérded? — No csak úgy. Tudod, ha az ember Így belesik yalaJdbe és amint mondani szokták: nősülés nincsen Forró Pál Lonengrin kisasszony nőd tőle, neki kell eléd vinni mindazt a szint, hangula­tot, felfrissülést, amelyre munkádhoz szükséged van. És látod... én egy éppen Ilyen férfit kerestem. Kértek, ne pattanj fel, ne tarsd kötelezőnek a férfiul hencegést és fölényeskedést. Én tisztában vagyok azzal, hogy te szellemileg ezerszer különb vagy, mint én, hogy te al­kotó művész vagy, én pedig csak szerény megértő kö­zönség. De az élnitudásnak semmi köze sincsen a mü­veidhez A boldogsághoz szükséges könnyelmű megfe­­ledkezés külön tudomány, amelyhez sajnos, éppen a leg­kiválóbb elmék értenek legkevésbé. Hiszen épen Lomb­­„‘osóban olvastam, hogy a zseniális férfiak majdnem mind mélabusak, üldözési mániában szenvedők és ke­serűek. Viszont én fejembe vettem, hogy egyszer ldvé­­telesen egy vidám és elégedett zsenit szerzek baráto­mul. Persze, ez nagyzási hóbort egy masamódtól, de te, aki iró vagy és szereted a meglepőt és fantasztiku­sát, talán ezt is megbocsájtod! Tihamér lehajtotta a fejét és majdnem könnyes szemmel mormogta: — Most én nagyon, nagyon ostobának érzem ma­gam! Do ugyanakkor egy meleg kéz szorítását érozte: —• Kedves, Jó barátom, hát nem érzed, hogy iga­zán szeretlek? Tihamér szenvedélyesen, csillogó szemmel né­zett rá: — De hát ki vagy? Az isten szerelmére áruld el végre! — A kedvesed, a pajtásod, a fantáziád! Mindig az. akinek képzelsz! És most gyere, táncoljunk egy kissé, nagyon jó kedvem van és tudod... ez a zegyeden módja annak, hogy egy ldcsit megöleljük egymást! A tenyérnyi parketten már egymás hátán szorong­tak a táncospárok. A nők mind jól táncoltok, a férfiak majdnem mind rosszuL A világon kevés helyen van olyan sok rossz férfitoncos mint Budapesten. Talán a nehéz gazdasági viszonyok termelik ki ezt a sok köny­­nyedség és clegánda nélküli táncost, akiken látszik, hogy szeretnének mulatni, megfeledkezni a nyomorú­ságukról. de életük durvasága, közönségessége rábé­­lycgzÓdlk kecsesség nélküli otromba mozdulataikra és • tánc kecses, ritmikus mozgása helyett mindenfelé 72 66

Next

/
Thumbnails
Contents