Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-19 / 346. szám
kizárva, nem árt, ha az ember az anyagiak felöl is tájékozódik. Mert a művészetből barátom, amint tudod, nem igen tudunk megélni! Tihamér egészen megzavarodott Ez a hűvös. Józan emoer rettentő kérdéseket intéz hozzá. Persze, mindez már egészen homályosan és mint távoli, mesebeli eshetőség már megfordult az ő agyában is, de ilyen brutális, kertelés nélküli kérdésre hogyan is lehetne felelni? — Ostobaság! hárította el a tolakodó kérdést Kérlelj ne avatkozzatok a magánügyeimbe. A fiuk jelentősen összemosolyogtak és bort töltöttek. — Igyunk! indítványozta Térey. Tihamér kétségbe volt esve. — Tulajdonképen borzasztó és felháborító, hogy minden nőt úgy kezeltek, mintha ringyó lenne. Ott élteit a kloakában, megszoktátok a modellek és kalandornök ocsmányul frivol beszélgetései* lecsúsztatok, savanyuak, irigyek vagytok és nem tűritek, hogy valaki tisztaságot és rajongást vigyen szerelmébe, bepiszkoltok mindent, ami bájos és kedves. Ez nem zsenialitás, hanem egyszerű komiszság, elaljasulása a léleknek, a nincstelen ember utálatos nihilizmusa, aki mert semmire sem vitte és semmije sincsen, minden értéket megakar semmisíteni! — Úgy van! bólintott nyugodtan Figdor, de ha Jól csalódom, kerek húsz esztendeje tartozol te is ehhez a lecsúszott bandához. Avagy talán főnyereményt nyertél, sőt netalán őnagyságának vannak milliádjai, melyek ilyen gyökeresen megváltoztatták világnézetedet? Tihamér szinte sirós hangon könyörgöttt: — Megakartok őrjiteni? Tönkre akartok tenni? Végre a barátságnak is vannak határia. a kedélyeska*dés sem lmehet a végtelenségig és akár nevetségesnek találjátok, akár nem, kérlek benneteket, hogy számoljatok érzékenységemmel és semmiféle formában sem avatkozzatok ebbe az ügybe! Lennt a teremben őrjöngött a tánc, a leányok előrefeszitett mellekkel odatapadtak a férfiakhoz, a férfiak Izzadt tenyere, vörös foltott szorított a nők karjára és nyakára. Tihamér Micit kutatta és egyszerre észrevette közvetlenül páholya alatt Mici felnézett, látszott, hogy pillantása őt keresi és mikor tekintetük összekapcsolódott, vidáman, pajkosan elmosoiyoidott és a vörös-Lofif ■ - *; - ss tons Fo^ró P:f Mici ezt a fölényt? Micsoda mulatságokon vett részt? Kik voltak a mesterei? Kokott. démon, vagy a jólét minden szeszélyes örömét kitapasztalt urileány? Csupa rejtély, megfejtésre váró talány. De most nem lehetett ezen töprengeni. Tércy már hozta is a Gundel vendéglőből a boro? üvegeket és a poharakat egy kölcsönkért kosárban, melyért kauciót hagyott A tavon három csónakot béreltek és úgy eveztek ki a vizre. Az öreg asszonynak cgyenkint kellett a virágokat a vízbe hajigálnia, a cigánygyerekek Kcrfngót látszottak, a fiuk pedig lóbálták a lampionokat és érzelmes nótákat énekeltek. Ez persze óriási feltűnést keltett, valamennyien csónakos köréjük sereglett a hídon megálltak az emberek és nézték a jókedvű társaságot Mici felemelte az egyik boros üvegét, felállt a csónakban és lelkesen szavaim: — Ezennel elrendelem, hogy Bodzay Tihamér tiszteletére a mai naptól kezdve ezt a Piroska nevű csónakot Tihamérnak hívják, tekintettel nélkül eddigi nemére és hivatására! Ezzel teljes erejével a csónak orrához vágta a borosüveget, amely ezer darabra tört és a bor végigcsorgott a széles párkányon. Dörgő éljenzés és taps követte ezeket a szavakat Mici tovább rendelkezett: — Tűzmester, eregesse fel a rakétát és tudassa a néppel, hogy a keresztelés megtörtént! Figdor engedelmesen meggyujtotta a sétapálcájára kötött rakétákat és a nézők elragadtatott kiáltásokba törtek ki. Anélkül, hogy tudták volna miről van szó, ők is harsányan kiáloztak: Éljen Bodzay Tihamér! Mindez olyan frissen, őszintén, lendületesen történt, hogy szinte elveszítette tréfás jelleget, a valóság és játék tarka, szőnyegbe szövődött Tihamér lehunyta szemét, ujjongó hangok ölelték körül, melyek őt ünnepelték, kiváncsi tömeg bámult rá, fény szökött a magasba az ő tiszteletére és egy gyönyörű asszony nagyszerű fiatalságának lángolásában bort köszöntött rá. A csónak körül piros virágok és fehér hattyúk úsztak és a barátok felgyulladva, kitüzesedve nyújtották felé kezüket Azután tovább siklott a csónakuk, Szötrsey és Térey eveztek, mintha a tanítványok vinnék hódolva a mestert és ifjú kedvesét És utánuk hosszú sorban 3 többi csónak, mint egy nagy emberuszály, nászklséret vagy hódoló tömeg...! A hídról Eljent! kiáltottak az — De fiuk, maguk megőrültek! Ugyan hagyjanak már Tihamér mellé ülni!..— ............................. — Azt ugyan nem, hangzott az egyhangú tiltakozás. Ne törödjön a féltékenységével. Ebben a társaságban törvény, hogy a szép na közös zsákmány! Tihamér vérpiros arccal csattant fel: — Kikérem magamnak! Részegek vagytok! — További szabály, szól* közbe bidegvérüen Figdor, hogy semminsem sértődüek rang, legkevésbbé az ilyen megjegyzéseken. A zene újra Játszani kezdett és Szötrsey felkérte Micit: Szabad kérnem ..? Ne» leoetett kitérni. Tihamér valósággal elsápadt Mici észrevette és mielőtt á táncolókhoz mentek volna elhaladtában megslmogafta Tihamér fejét: — Csak rád fogok gondolni és azután megint veled táncolok! Tihamér megriadt Mit Jelent ez a nagy felindulása? Csakugyan beleszeretett Midbe? Ilyen nagyon, féltékenyen, egész lényé» megrázóan? Annyira magáénak érzi már, hogy bántja a barátok kedélyeskedése? Elakar vele rohanni, magát akarja csak imádatai. haragszik a többiekre, amiért nem ismerik fel a Mid különb, az általuk ismert leányoktól eltérő úri mivoltát? — Mát komám, gratulálok a kis leányhoz! Remek teremtés, jegyezte meg Gaál. — De hol az ördögben csipted? kérdezte Figdor. — Fiuk, mondotta Tihamér egészen elhalkulva és nagyon szerényen, nagyon kérlek, ne csináljatok semmi ostobaságot £n azt hiszem, úgy érzem, hogy ez egy komolyabb eset...l — No. no, emelte fel mutatóujját Figdor, azért még nem kell mindjárt bedőlni Szereted? Tihamér újra érezte azt a vad szivdobogást, félelemmel vegyes Izgatottságot — Szeretem? mormogta mintha önmagát kérdezné meg, azt hiszem, talán . . . egészen renkivüii leány! — Kicsoda? Mi a foglalkozása? Privát? — Igen... urileány... mindegy, hogy minek hívják! — Van pénze? Tihamér megdöbbenve nézett Figdorra: — Miért kérded? — No csak úgy. Tudod, ha az ember Így belesik yalaJdbe és amint mondani szokták: nősülés nincsen Forró Pál Lonengrin kisasszony nőd tőle, neki kell eléd vinni mindazt a szint, hangulatot, felfrissülést, amelyre munkádhoz szükséged van. És látod... én egy éppen Ilyen férfit kerestem. Kértek, ne pattanj fel, ne tarsd kötelezőnek a férfiul hencegést és fölényeskedést. Én tisztában vagyok azzal, hogy te szellemileg ezerszer különb vagy, mint én, hogy te alkotó művész vagy, én pedig csak szerény megértő közönség. De az élnitudásnak semmi köze sincsen a müveidhez A boldogsághoz szükséges könnyelmű megfeledkezés külön tudomány, amelyhez sajnos, éppen a legkiválóbb elmék értenek legkevésbé. Hiszen épen Lomb„‘osóban olvastam, hogy a zseniális férfiak majdnem mind mélabusak, üldözési mániában szenvedők és keserűek. Viszont én fejembe vettem, hogy egyszer ldvételesen egy vidám és elégedett zsenit szerzek barátomul. Persze, ez nagyzási hóbort egy masamódtól, de te, aki iró vagy és szereted a meglepőt és fantasztikusát, talán ezt is megbocsájtod! Tihamér lehajtotta a fejét és majdnem könnyes szemmel mormogta: — Most én nagyon, nagyon ostobának érzem magam! Do ugyanakkor egy meleg kéz szorítását érozte: —• Kedves, Jó barátom, hát nem érzed, hogy igazán szeretlek? Tihamér szenvedélyesen, csillogó szemmel nézett rá: — De hát ki vagy? Az isten szerelmére áruld el végre! — A kedvesed, a pajtásod, a fantáziád! Mindig az. akinek képzelsz! És most gyere, táncoljunk egy kissé, nagyon jó kedvem van és tudod... ez a zegyeden módja annak, hogy egy ldcsit megöleljük egymást! A tenyérnyi parketten már egymás hátán szorongtak a táncospárok. A nők mind jól táncoltok, a férfiak majdnem mind rosszuL A világon kevés helyen van olyan sok rossz férfitoncos mint Budapesten. Talán a nehéz gazdasági viszonyok termelik ki ezt a sok könynyedség és clegánda nélküli táncost, akiken látszik, hogy szeretnének mulatni, megfeledkezni a nyomorúságukról. de életük durvasága, közönségessége rábélycgzÓdlk kecsesség nélküli otromba mozdulataikra és • tánc kecses, ritmikus mozgása helyett mindenfelé 72 66
