Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-19 / 346. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926 december l9. Három ország között lebeg a Beogradból kiutasított magyar álgrófnő Sem Magyarország, sem Románia nem fogadja be „gróf" Sterin Emíliát Beogradból jelentik: A beogradi, budapesti és bukaresti rendőrséget már hosszabb ideje foglalkoztatják Szerin Emilia állítólagos grófnő ügyei. A hírhedt kafandornőt a beogradi rendőrség botrányos élete miatt kiutasította Beogradból és előbb Magyarországra, tnajd. Romániába vitték, de egyik ország sem ismeri el a rnaga állampolgárának. Szerin Emília «grófnő« két évvel ezelőtt jött Romániából Jugoszláviába Beogradban telepedett le, ahol fényűző életet éh és hamarosan tagja lett a legelőkelőbb társaságoknak. Fényes lakást rendezett be magának és naponta estélyeket rendezett, amelyek a legsikerültebb mulatságai voltak Beograd előkelő társadalmának. A hiszékeny beoradiak készpénznek vették a gyönyörű fiatal vgrófnő« meséit, amelyek szerint egyik legrégibb magyar grófi családból származik és ősei még a 15. században Olaszországban nyerték nemességüket. Azt állította, hogy éppen azért, mert ilyen régi nemesi családból származik, nem tudta nyugodtan nézni a magyarországi állapotokat és ezért elhatározta, hogy a demokratikus érzelmű szerb nép vendégbarátságát veszi igénybe. Eleinte nem tudták, honnan szerzi a »grófnő« a fényűző élethez szükséges pénzt, de később kiderült, hogy több előkelő beogradi pénzkapacitás finanszírozza a fiatal »grófnő« pazarló életmódját. A beogradi rendőrség mindaddig nem törődött a grófnéval, amíg tudomására nem jutott, hogy a grófnő estélyei bachnnáliákká és orgiákká fejlődnek. Az estélyeken szívesen látott vendégek voltak a beogradi pénzarisztokrácia igen fiatal tagjai is és így a rendőrség nem találta kívánatosnak a »grófnő« beogradi tartózkodását. Először titokban érdeklődött a budapesti rendőrségtől a grófnő felől. A beogradi rendőrség legnagyobb megdöbbenésére az a válasz érkezett Budapestről, hogy Szerin nevű grófi család sohasem volt Magyarországon ellenben Szerin Emilia egy debreceni polgári családból származik és nemrégen ment feleségül egy aradi kereskedőhöz. Több előkelő és befolyásos beogradi ember intervenciójára a rendőrség nem indított Sžerin Emilia ellen eljárást, hanem azonnal áttoloncolta Magyarországba. Mivel az álgrófnő román alattvalónak vallotta magát, a budapesti rendőrség Romániába toloncolta, Románia azonban nem akarja befogadni és így a szép kalandornő most a legnagyobb bizonytalanságban várja, hogy melyik ország bírósága előtt kell felelnie szélhámosságaiért. A cimtáblák Egy facér pincér a sztaribecseji kátrányozó Sztaribecséröl jelentik: A sztaribecsei rendőrség szerdán őrizetbe vette Zsipics Márkó noviszadi 22 éves állásnélküli pincért, akiről megállapították, hogy rendszeresen bemázolta a magyar címfeliratokat. Zsigics nemrégiben a sztaribecsei Bristol-szállóban volt alkalmazva, amióta azonban kondíciójából kilépett, kizárólag a cégtáblamázolásnak szentelte idejét. A notórius mázoló pár hét előtt a Börcsök-féfe vendéglő cimtábláját mázolta be, majd egy hét előtt a sztaribecsei polgári segélyzőszövetkezet, azután egy tejcsarnok, a főuccai Weigner vendéglő Schretter Jenő vendéglőjének és a Magyar Népkörnek feliratait kátrányozta be és keden éjszaka bemázolta a Börcsökféle vendéglő uj cégtábláját is. A cégtáblarombolás a sztaribecsei szerbek között is nagy visszatetszést keltett és azt hiszik, hogy Zsigics azért dolgozott most olyan intenziven, mert — valamelyik párt érdekében — kompromittálni akarta a magyarok előtt a radikális-párttal kötött megegyezést. A rendőrség Zsigicset, mint alkalmatlan idegent, illetőségi helyére Boszniába toloncolta. Bűntársai kézrekeritésére folyik a nyomozás. Gyenge a karácsonyi vásár A karácsonyi ajándékokból csak az olcsó cukorkával és csillogó papirossal feldíszített karácsonyfa maradt — Minden drága és minden bolt — üres Pár nap múlva itt a karácsony. Valamikor ez volt a kereskedők aranyhete. Ma? Panaszok és üres üzletek. Az emberek megállnak a kirakatok előtt, bámészkodnak, gyönyörködnek és tovább mennek egy hosszú sóhajjal: — Majd talán jövőre... Mindenki csalódott: a kereskedő és a vásárló is. A kereskedő nagy forgalomról, a vásárló olcsóságról ábrándozott. De egyikük ábrándja sem valósult meg. A városszéli vegyeskereskedéstől a főtéri előkelő kézmüáruüzletig mindenki a rossz üzletmeneteiről és — természetesen — a nagy adókról panaszkodik. A játékkereskedő éppen egy kis vasutat indít útnak a pultra fektetett síneken. A vonat nyugodtan halad, nem kell iélnie a kisiklástól, mert a pályát nem áztatta fel a sok es. Nagyszemü szőke fiúcska nézi a rohanó mozdonyt és a személykocsikat. Mellette a papája gyön5rörködik a furfangos masinában. Kis idő múlva megszólal a papa: — Igazán szép játék, de drága. Inkább egy tábla ólomkatonát veszek. — S Így kerül a békés vasút helyett háborús katonajáték a gyerekszoba asztalára. A játék ma luxus. A gyerek is luxus. A karácsony pedig, amelynek különösen a gyermekek örömteljes ünnepének kellene lenni, ma már szintén luxus. Nemsokára a karácsonyt is meg fogják luxusadóztatni. Hogy ez nem tartozik a lehetetlenségek közé, bizonyítja, hogy egy rendes középnagyságú és középminöségü baba háromszáz dinár. A legolcsóbb, amit ilyen alkalomkor venni lehet, 100—150 dinár. A társasjátékok, az igénytelen ólomkatonák szintén drágák s a kereskedő mégsem keres rajta, ha eladja. Aranyvalutában kell megtizetni a vámot a kereskedőknek, akiknek nagy része a vámo'áshoz szükséges pénzt tizenhat százalékos kamatra veszi lel a bankban. Szemle a könyvpiacon A felnőttek között általában a könyv a legalkalmasabb és legkedveltebb karácsonyi ajándék. Legalább eddig az volt. Ma már könyveket sem vásárolnak. A könyvkereskedések kirakatai roskadoznak a legújabb kiadású könyvek alatt. Négy nagy könyvkereskedés van Szuboticán és elképzelhető, hogy milyen versengés folyik az üzletek között, amelyek alig ötven lépésnyi távolságra vannak egymástól. Ennek ellenére azonban az árak tulmagasak, francia, angol vagy orosz regényforditás rendes kötésben száz dinár. A magyar és szerb könyvek viszont még drágábbak. Mindezeken felül a karácsonyi könyvpiac újdonságai még nem érkeztek meg Szuboticára. Kosztolányi Dezső uj regénye. az Édes Anna, amely már Magyarországon kapható, ide még nem jött meg. A selyem és a szövet Szuboticán a legfényesebb üzletek a rövidáru szakmában vannak. Valamenynyinek a kirakata telve van szebbnélszebb áruval. Paris újdonságai ízléses elrendezésben láthatók a megvilágított ablakok mögött. A polcok is telve vannak. Áru mindenütt sok van, vevő azonban csak három-négy üzletben, pedig az árak a múlt évhez képest 30—40 százalékkal olcsóbbak, de a nyomorúság, a szegénység ugyanennyivel emelkedett. Harisnya, cukorka A karácsonyi vásárban aránylag még a harisnyákban van a legnagyobb forgalom. Mégis még a rövidárusnak is van oka panaszra. A kereskedő, akit felkerestem, igy szólt: — Karácsonyi vásár? Jó vicc... Ugy-e három urat lát benn az üzletben. Megnyugtatom, egyik sem vevő, mind a három utazó és árut akar eladni. Elárulok egy üzleti titkot: tavaly rettenetes karácsonyhetünk volt, alig vettünk be valamit. Idén azonban megelégednénk, ha a tavalyi lózungnak csak a harminc százalékát megkeresném. A szaloncukorka azokra a drága időkre emlékeztet bennünket, amikor még édesanyáink gondos keze díszítette számunkra a karácsonyfát. Cukorka ma is fogy. Talán még több, mint a mi időnkben. A ma gyermekeinek már csak ezt az egy áldozatot tudják meghozni a szülők. Színes papirba csomagolt kocka, olcsó csillogó disz, néhány fényszóró és jóllakik — a szem. A felnőtteknél is igy van. Nézegetjük a szebbnél-szebb kirakatokat, a drágább árukon hizlaljuk szemeinket és haza megyünk abban a reményben, hogy »hátha jövőre olcsóbb lesz... (s. }•) Biztonsá r Irta : Herényi János Az asszonyt az artisták öltözője előtt találták meg. Elájult. Talán a sötétség ijesztett rá a folyosón vagy valami megmozduló színes álarc a falon. De lehet, hogy a saját belső nyugtalansága, egy szivébe iuródó kulcsnyikorgás, amit pedig egyre porladóbb, e gyre gyengiiltebb izgalommal várt is. A terem felől a társaság egyik fiatal alkalmazottja polkázott fütyürészve kifelé, az bukkant rá a bejáró mellett. Kissé elpirult, amikor magához tért és megpillantotta a köréje sorakozó kiváncsi arcokat. Első bágyadt kérdése is az volt, hogy telefonáltak-e valahova. A másik pillanatban már mosolygott és arra kérte őket, hogy ne is értesítsenek senkit arról, hogy itt van. — Angelclához jöttem — mondta és melegen pillantott a fiatal, szőke artistanőre. — Egy-két órán belül teljesen rendben leszek és távozom. Engedjék meg, hogy addig itt maradjak! A társaság csodálkozás nélkül távozott. Csak a fiatal fehér nőcske maradt vele a szobában. Az asszony magára húzta a rávetett színes takarót. Szeme szögletéből a szőke artistanő csendes mozdulatait, sima lépéseit figyelte. Szelid, szinte gyerekesen lányos arcúnak találta ezt az ügyes teremtést, akt vakmerő mutatványaival pár nap óta lázban tartotta az egész várost. — Nem is való a cifra falak közé — állapította meg, amint elfordult tőle. —• Talán a közönségre is alig hatna, ha így lépne föl, csöndes, aranyos szőkeségében és nem dévai, tüzes feketére máaotau Pár percig tűnődött. Fölhajtotta az elébehelyezett csöpp pohárka erősitő italt. Habozott, de amikor egyszerre siklott egymásra a tekintetük, megszólalt. — Angela, én a férjéhez jöttem, de most mégis magához szólok. Ne kérdezze ki vagyok. Neki egész mást akartam mondani, de azért jó, hogy igy történt. Jó, hogy közelről is láthattam magát, festék, paróka nélkül és megtudhattam kettejük közt az igazságot. A fehér arc kérdőleg nézett az ajtó felé. — Ne, a világért se hivja őt — csapott rá gondolatára az asszony. — Mondom, jó hogy igy történt. Az előbbi szándékom volt a rossz és a téves. Most már tudom, hogy magával kell beszélnem. Jólesett neki, hogy ez a számára eddig idegen nő olyan egyformán nyugodt és szeméből sem rohannak neki a falánk kérdései: Később csodálkozott is ezen, de az első percben csak ezt az előtte álló csöndes képet világították meg az érzései. — Valakire emlékeztet a férje — mesélte tovább az asszony és kissé fölemelkedett. — Teljesen ugyanaz ö a szavakban, arcban, szemekben különösen, még a mozdulataiban is. Szinte a képtelenségig az, pedig valójában az a képtelenség, hogy ő legyen. Az első estétől itt rejtőzködtem a bejáró mögött néha két óra hosszat is. Zavart hozzá a muH, az emlékek ezre, amit egyetlen mozdulata, egy szemrebbenése kavart föl bennem eleven tengerré megint. Ma mertem csak a folyosóra lépni, de nem is bírtam volna magammal tovább. így botlottam a maga szivébe és szemébe és magának könyörgők, mert maga meg inkább hasonlít valakihez. Egy pillanatra lezárta a szemét. Aztán mosolyogva folytatta: — Hozzám hasonlít, az én nyolc év előtti arcomhoz. Jobban hasonlít mint én most, pedig idegen tőlem. Épen ezért nyújtom maga felé a kezem. Nem őt találtam meg, hanem magamat. A mély kék szemek most már tágranyiltan, gyerekes csodálattal figyeltek rá. — Csak azt mondom, legyen óvatos, Vigyázzon rá. Legyen mindig a háta mögött vagy mellette. De ezt úgy sem teheti ugye? Mást ajánlok: ha van ereje, fusson tőle, hagyjá itt, rontson el mindent addig, amig maga ronthat és amig a maga győzelme a rombolás. Angela, én kétségbe fogok esni magáért, ha erre gondolok. Magának szöknie kell, akárhova, de menekülni, menekülni... A szőke fejecske csendesen, de minden szomorúság nélkül nemet intett. — De értsen meg — könyörgött az asszony — én tudom, én érzem, én már átestem ezen és ez vérez még most is. Én látom ki Ö. Minden mozdulatából kiszámítom, hogy mi lesz ez a mozdulat egy vagy két év múlva. Bevallom, kéjelegve néztem a leglélekzetállitóbb együttes mutaványukat. Tudja, azt, a mikor maga a deszkafal elé állt kitárt kezekkel és ő késeket dobált maga felé néhány lépésről. A kések hajszálnyi pontossággal a maga teste mellett csapódtak le. Mikor ellépett onnan, az ötven fényes kés kereszt formába sorakozva állt a deszkaíalon mind egyforma messze egymástól, egyforma egyenességgel. Mondom kéjelegtem ebben és szinte imádkoztam érte, hogy egy kés a szivében álljon meg, de most borzadok tőle és borzadni fogok mindig. Akkor csak őt láttam, de most magát is ismerem. Angela vigyázzon, a sors késeket dobál felénk és minden kés lehet: akár igazi fényes gyilok, akár szó, akár tett: egyszer a szívben áll meg valamelyik. De olyan könnyű is az egész játék ezekkel az élesre fent késekkel is. A sápadt arc most már lángpiros lett és mosolygott. — Nem tévedhet, ő rám néz. Az asszony majdnem sirt. — De kérem, Angela, nagyon kérem: higyje, hogy én tudom és érzem ezt És jöhet egy pillanat, hogy ő gyűlölni fogja magát, csak egy fél másodpercre látja gyűlöletesnek magát, ahogy ott áll előtte ránéző szelid szemekkel. Egy kis kérdés surran az idegzetébe: miért néz, miért oly szelid? És ez a félpillanat elég. Lehet, hogy ő is sirni fog utána titokban, de a kés már rosszul röpült. — Nem gyűlölhet, én is a szemébe nézek — mondta a kicsi nő. — De hibázhat. Valaki másra gondol és... — Ő nem hibáz soha. És nem gondol másra — suttogta Angela. — Elfelejt egy régi csókot és újra, igérkezőre gondol. — De ő nem felejt el... Az asszony ránézett. — Akkor én tévednék^ — mormogta maga elé. — Nem. ez lehetetlen. Angela, gondoljon egy véletlenre, egy kicsi véletlenre. Valami az őt nézi lángolóan a padok közt, mint én néztem. Egyszer ide pillant, egy gyenge mozdulat és a kés fényesen suhan a másik szívbe. — Ő nem néz másra, ő rám néz és akkor erős — vallotta gyerekes-csökönyösen, de halkan a leányos fehér nő. Ahogy mondta, végtelen derűs nyugalom és hit égett az arcán s világoskék szeme minden szót megállító, csöndes tükröt simított az asszony csodálkozása elé.
