Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-17 / 345. szám
16 OLDAL » ÁRA I1/, DINAR PcitariaslffoMffiBavUiMai XXVr. évfolyam SzuboíücT, 19? 6 PÉNTEK fi 345. szám (Sepjeler-lk minden reszel, ünnep nUn «3 hétfőn détkw 11 Ic fói* Kiadóhivatal 8—5S Szerlcentüséj 5—13, 8—5J i.'oTtzetési ár -.tíévre j6ö ! ». Szerkesztőséi;: Zciai Jovin trj 3. szám (Minerva-paleta) Kiadóhivatal: Suboiica, Zmaj ’ovo trg 3. (Minerva paleta) Uj európai kurzus Az olasz-albán barátsági szerződés fényénél egyszerre megvilágosodott egész Európában a külpolitika. Uj kurzusa kezdődik a külpolitikának. Az európai közvélemény érdeklődése a külpolitika felé fordul; ami szenzáció, leleplezés magára vonja a közfigyelmet, az mind a külpolitika terén zajlik le. Az olaszalbán_ kérdés a jugoszláv-francia problémát vetette újra fel. ez viszont az olasz-német komplexumra irányította a figyelmet, ami pedig a német-francia-angol hatalmi csoport kialakulásának kérdésével van összefüggésben. Ez az összefüggés a Saar-vidék kiürítésének szükségét hangsúlyozza, ami pedig a lengyelkorridor felgöngyölítése nélkül aligha oldható meg véglegesen. Ámde ez a feladat már Franciaország hatalmi állását érintené, ami viszont úgyis támadási felület már Olaszország számára a Korzikával s francia Riviérával szemben támasztott igények miatt. Ennek az igénynek nyugtalanító hatását viszont a tuniszi kérdés fokozza, mert azt már aligha tagadhatja az olasz diplomácia sem. hogy a triooljszi háború csak előjátéka volt a tuniszi összecsapásnak. Gyarmati háború fenyeget Olaszország és Frandaország között: az olasz imperializmus fenyegetéseit komolyan kell igy mérlegelni az Adria érdekszféráján is — most már helyben, vagyunk az olasz-albán kiindulásnáí — nem szabad szem elöl téveszteni, hogy Adria keleti partjainak birtoka nélkül az Adria feletti uralomról nem lehet beszélni sem. Albánia pedig — ezt talán tudja már Lloyd George is — a keleti parton fekszik. Az európai államok külpolitikai problémáit a saját farkába harapó kígyó képével lehetne illusztrálni. Ebből a rövid seregszemle-vázlatból is kiderül, hogy minden kérdés, minden feladat, minden probléma a gyökerével összefüggésben van egymással. Egy problémát magában véve nem is lehet megoldani: vagy egyet sem, vagy mindent. Mert nem az egyes államok megoldandó feladatai, elérendő céljai ezek. hanem egész Európáé. Vagy meg tudja oldani az egész kérdés-komplexust, vagy a megoldatlan, feladatok lavinája újra cl fog sodorni mindent, amit emberi kéz. emberi gondolat, vagy a történelmi fejlődés teremtett meg. Azok, akik az európai politika irányításának élén állnak, tisztán látják a mai politika Világtörténelmi méreteit. Briand. aki saját kormányát kényszeríti megadásra, Chamberlain, aki saját pártjában csak a türelem támogatását találja, a politika Nobeldijasai általában pontosan látják s világosan érzik, hogy a háború és béke, az élet és halál partjai között sodorják Európát az idők hullámai. Nincs szó külön olasz és külön német, vágy francia aspirációról, csak a békemünek, csak Locarnónak vannak aspirációi s csak az a politikus, aki ezeknek az aspirációknak kielégítésére áldozza életét, murtkáját s ami politikusnál mindennél több: népszerűségét. A történelmi helyzet minden kérdést az európai béke egyeilen síkjára vetít, Az anatóliai kérdés ide sarkallik, a tuniszi kérdés ezzel van összekötve s a belgiumi gyarmatok sorsa ezzel a kérdéssel van gyökeres öszszefüggésben. Két törekvés dominálja ma az európai külpolitikát: az egyik Olaszországnak egyszerre négy irányban terjeszkedni akaró politikája, Keletre Albánia, délre Tunisz, nyugatra Korzika, északra Riviéra és a Brenner-hágó mutatja ennek az expanzív politikának irányát s a másik Németország felemelkedése. Németország mosl megkapta Genfben uj szabadságlevelét, uj magna chartaiál s Németországot mindennek lehet inkább tartani, mint szerénynek s eddigi eredményeivel megelégedettnek. S az angol és immár az érdektelenné vált olasz támogatás hatalmas két motorja röpíti ezt a törekvést előre. A Saar-vidék megszállása s a lengyel-korridor a németek álmában már úgyis csak keserű emlékei a múlttá váló jövőnek A szabadság ielé. de: a hódítások ellen — talán pontatlan szavakkal igy lehetne kifejezni a tömegkivánság nemzetközi és nemzetekfeletti kívánságát. Uj hatalmi csoportok feladatkörét rajzolta ki a várakozás s a várakozással egyetakaró történelmi szükségszerűség. Talán egy uj korszak felé haladunk, melyben nem a vallási harcok, nem a nemzetiségi törekvések s nem a szociális nyugtalanságok fogják kifejezni a kor lelkét, a korszak történelmi ideálját, hanem a — béke. Még nem oldódott meg a válság A koncentráció nehézségei — Pribicsevics a magyarokkal és a németekkel kötött paktum miatt nem akar együttműködni a radikálisokkal — A demokraták az államhatalom egyrészéi a maguk számára követelik — Radicséknak nincsenek súlyos feltételeik Csökkent az optimizmus Uzunovics mandátuma iránt Beogradból jelentik: A válság megoldása a 4csütörtöki napon nem jutott előbbi, ámbár általános volt a várakozás, hogy estére már meg is alakul az uj kormány. A kibontakozási tárgyalások fennakadása sok szóbeszédre adott alkalmat politikai körökben és meg lehet állapítani, hogy már kevesebb optimizmussal ítélik meg Uzunovics koncentrációs tárgyalásait, mint az előző napon. A csütörtöki események egyébként semmiféle kombinációra nem nyújtottak támpontot. Sem Uzunovics, sem a pártvezérek részéröl nem hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek e tekintetben számba jöhetnének. Az egyetlen pozitívum Pribicsevics Szvetozárnak az a határozott visszautasítása, a mellyel Uzunovicsnak arra a felszólítására ielelt. hogv pártja vegyen részt a koncentrációs kormányban. Ez a visszautasítás Pribicsevics részéről senkit sem lep meg, inkább az lett volna a meglepő, ha Pribicsevics a felszólításnak eleget tett volna. A magyarság szempontjából Pribicsevics nyilatkozatának az az érdekessége, hogv a visszautasítás indokolásául a radikálisoknak a magvar párttal kötött paktumára is hivatkozik, mint amely lehetetlenné teczi számára. hogv a radikálisokkal együtt működjék.' A helyzet súlypontja a radikálisok és a demokraták magatartásán van, mert Radicsék az előjelek szerint nem lógnak olyan feltételeket szabni. amelyeket a többi párt ne teljesíthetne. Máskép áll a dolog a demokratákkal, akiknek kívánságai előreláthatólag igen messzemenöek lesznek és különösen a hatalomban való részesedés tekintetében fognak nehézségeket okozni. Ami a demokraták programbeli követeléseit illeti, ezekre nem lesz nehéz megegyezni. Sokkal súlyosabb probléma az. hogy a radikálisoknak ie kellene mondani az államhatalomnak arról a részéről, amelyet a demokraták a maguk számára követelnek. Uzunovics a csütörtöki nap folyamán többször tanácskozott a radikális párt centrumához tartozó politikusokká! a radikális párt által előterjesztendő feltételekről. Azt még nem lehet biztosan tudni, hogy mik ezek a feltételek, de hir szerint a radikális párt mindenesetre ragaszkodik ahhoz, hogy u nagy számbeli erejének megfelelő rész maradjon meg kezében az államhutalomból. Uzunovics tárgyalása Spahóval, Nikiccsel és Vukicsevics Veljával Uzunovics deszignált miniszterelnök csütörtökön délelőtt folytatta a pártvezérekkel szerdán megkezdett tanácskozásait. Délelőtt elsősorban dr. Mehmed Spahót fogadta, aki távozása alkalmával a kővetkezőket mondotta az újságíróknak: — Az uj kormány megalakításához elvi hozzájárulásomat rnár megadtam. A részletekről később fogunk tárgyalni. A födolgot egyébként már Davidovics megmondta. Spaho távozása után Uzunovics és a kormány tagjai Pasics temetésére mentek. Az újságírók megkérdezték Uzunovicsot. van-e kilátás arra, hogy a kormányalakítási tárgyalásokat csütörtökön befejezheti. — Erről még semmit sem mondhatok, mig a végét nem látom — felelte Uzunovics. A temetés után Uzunovics először Nikics Nikolát, a disszidens horvát parasztpárt vezetőjét fogadta, aki a tanácskozás után a következőket mondta az újságíróknak: — Uzunovicsnak ugyanazt mondtam. amit őfelségének. Olyan munkukormánynák vagyok a hive, amely becsületesen és lojálisán folytatja a megegyezés politikáját. Nikics után Vukicsevics Velja, a Jovanovics-párt vezetője látogatta meg Uzunovicsot. Vukicsevics a tanácskozásról a következőképp nyilatkozott az újságíróknak: — Eddig még mindenki kicsit hazudott önöknek. En nem akarok hazudni. Uzunovics és én régi jóbarátok vagyunk és a helyzetet vitattuk meg. Uzunovics a délelőtt folyamán a radikálispárti miniszterekkel, különösen Srskics Milánnal, Makszimovus Bózsóval, Jovanovics Vászával és Nincsics Momcsiloval konferált hosszasan. A deszignált miniszterelnök félkettőkor távozott hivatalából és ez alkalommal a következőket mondotta az újságíróknak: — Befeleztem a tanácskozásokat a pártvezérekkel. Délután folytatjuk a munkát. Hogyan fognak a dolgok végződni, azt majd meglátjuk. Lehet, hogy először elvbarátaimmal fogok tanácskozni és ha már kidolgoztunk valamelyes véleményt, akkor kezdem meg a pártvezérekkel a részletek megbeszélését. Uzunovics beszámolt Őfelségének a kormányalakítási tárgyalásokról Uzunovics délután három óra ötven perckor az udvarhoz ment. ahonnan öt órakor tért vissza. Az újságíróknak elmondta, hogy beszámolt őfelségének az eddigi tárgyalásokról. Az újságírók erre megkérdezték, hogy várható-e még a mai napra a tárgyalások további folytatása. A deszignált miniszterelnök kitérő választ adott és azt mondta az újságíróknak. hogy várjanak, később majd értesíteni fogja őket a fejleményekről. Hét óra után Uzunovics Srskics Milán utján megüzente az ' újságíróknak, hogy felesleges várakoznak. mu már nem lesz fontosabb esemény. Időközben felkereste Uzunovicsot és kifejtette előtte, hogy miért nem vesz részt pártja egy koncentrációs kormányban. Pribicsevics választásokat sürget Az újságírók előtt Pribicsevics hoszabb nyilatkozatot tett annak magyarázatára, hogy a független demokrata párt mért nem fogadta el elvben sem Uzunovicsnak kormányba való meghívását, Pribicsevics a következőkét mondotta:
