Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-15 / 343. szám
4. oldal. HACSIWEGYEI NAPLÓ 1926 decemuei 15. Tisztviselők betegse élyzője alakul Szu áot'cán Január 1-ón kezdi mükSdését a za rebi Merkur fiókja A zagrebi »Merkur« horvút kereskedelmi társaság fiókot létesít Szuboticá.’i. A Merkur valójában nem más, mint a kereskedelmi alkalmazottak betegsegélyzoje, amelynek célja az, hogy az intelligens tisztviselőosztálynak betegség esetén ne kelljen a munkásbiztositónak a tömegek igényeihez alkalmazott szolgáltatásokat igénybe venni. A munkásbiztositási törvény értelmében minden alkalmazott, aki tagja a »Merkur«-nak, fel van mentve azon kötelezettség alól, hogy a munkásbiztositó pénztár tagja legyen. Rendes tag lehet minden kereskedelmileg képesített kereskedői alkalmazott, ipari, banki, biztosítási, szövetkezeti, szállítmányozási alkalmazott. szabad foglalkozásbeliek és végül bárminő ke- Teskedekni vállalat szolgálatában levő kereskedelmileg képesített egyén. A rendes' tagok havi tagsági dij fejében a következő dijakat fizetik: nőtlenek és nősök egy gyermekkel, továbbá özvegyek két gyermekkel: 20 dinárt: a nősök kettő, vagy több gyermekkel 25 dinárt és ugyanazt a tagsági dijat, amelyet a Központi pénztárnak fizettek; ezenkívül egyszer és mindenkorra tiz dfoárt beiratási dij fejében és tiz dinárt a fiók alapítási költségei fejében. A tagok kedvezményei saját részükre: ingyenes gyógykezelés, ingyen gyógyszerek és szemüvegek, másodosztályú kórházi ellátás, halál esetén a munkásbiztositási törvény megállapítása szerinti temetési költség, illetőleg temetkezési járulék, a munkásbiztositási törvény megállapítása szerinti táppénz, baleset biztosítási járulék, fogak kezelése és kihúzása. Nős tagoknak szülés esetén orvosi segély, családi pótlék a gyermekágy előtti és utáni nyolc-nyolc hétre, gyermekke'.cngye-segély. szoptatási segély. A családtagok Uedvezménjxi: mgycv nes gyógykezelés, feleség, gyermekűk, továbbá szülők, nagyszülők és unokák részére, amennyiben közösTháztartásbaji, élnek és nincs saját keresetük; harmad^ osztályú kórházi ellátás legfeljebb huszonnyolc napon keresztül, inig a feleség és gyermekek részére 56 nap; szűiés esetén gyermekágyi segély. Amennyiben a rendes tag igazolni tudja, hogy önhibáján kívül vesztette el állását és kereset hiányában tagdiját Ü* zetni nem tudja, a munkából való kilépésétől számított három hónapon belül betegség esetén az egyesület azért úgy orvosi segéllyel, mint ingyen gyógyszi rekkel ellátja és pedig ha az illető megszakítás nélkül három évig volt tagja ?z egyesületnek, három hónapon át, egytől három évi tagság után hat héten át és végül három hónaptól egy évi tagság után hat héten át. Az egyesület tagjai betegség esetén nem az ambulatiumba mennek, hanem tagsági igazolványukkal az egyesület orvosának privát rendelőjébe. A »Merkur» minden tagját az egyesületi orvos által előirt speciális orvosi kezelésben is részesülés amit a munkásbiztosító mint maximumot nyújt tagjainak, azt a »Merkur« mint minimumot adja. Az egyesület célja, hogy tagjai a tagsági dijak fejében a legjobb orvosi ellátásban részesüljenek. A Merkur szuboticai fiókja a Szuboticai Kereskedők és Gyárosok Egyesületében kezdi meg működését *és az egyesület felkéri az összes pénzintézeteket, kereskedelmi és ipari vállalatokat, biztosítási társaságokat, minden gazdasági egyesületet, valamint a magántisztviselőik egyesületét, hogy alkalmazottalkat, illetve tagjaikat írassák be a »Merkur« beteg-pénztárába. A Merkur 1927 január l-én kezdi meg működését. Jelentkezéseket a Lloyd titkári hivatala fogad el. Sztévó is vonakodik uj állását elfoglalni. .Érdekes, hogy sem Horvát Cvetkó, sem dr. Damjanovics nem tudtak előre az áthelyezésükről, mind a ketten csak a belügyminiszteri rendeletből; értesültek, hogy hivatalt cserélnek. A szuboticai főkapitányt Noviszadra nevezték ki tanácsnoknak Dr. Damjanovics Stévó noviszadi gazdasági tanácsnok lett a szuboticai főkapitány — Egyik sem aka: a elfoglalni uj állását Általános feltűnést keltett Szuboticái a belügyminisztérium rendelete, amely Iyel Horvát Cvetko szuboticái rendőr főkapitányt Noviszadra gazdasági tanácsnoknak nevezte ki. A rendelet, amelj kedden délelőtt érkezett Szuboticára Horvát Cvetko helyébe dr. Damjanoviei Stevo noviszadi városi gazdasági tanácsnokot nevezi ki szuboticái főkapitánynak. Kedden délután dr. Sztipics Károly főispán rendelete folytán Horvát Cvetko volt főkapitány átadta hivatalát dr. Momirovics Veljkó rendőrfőkapitányhelyettesnek, akit a főispán megbízott a rendőrség ideiglenes vezetésével addig, mig az uj főkapitány hivatalát cl nem foglalja. Horvát Cvetko nemrég ZagrebW vaió áthelyezését kérte, azzal az indokolással, hogy Szubotcán nem tud lakást kapni Žagrebban lakó családja részére! Az áthelyezési kérvénynek az az elintézése, hogy Noviszadra helyezik tanácsnoknak, nagyon meglepte Horvát Cvetkót, aki kijelentette a fíácsmegyei Napló munkatársa előtt, hogy Beograd ba utazik és kérni fogja Zagrebba való helyezését. Dr. Damjanovics Sztevan 1895-ben a szeréinmegyei Ugrinovcin született, főgimnáziumi tanulmányait Szremszki Kaiiovtin végezte e» 1913-ban a zagri bi jogegyetein hallgatója lett, ahol dók torátust szerzett, biróvizsgát tett és zagrebi járásbírósághoz, majd a zagrel törvényszékhez került, ahol három évi működött. 1923-ban a noviszadi járás bírósághoz került, ahol mint büntetőbb tevékenykedett ezévi február végéig, mikor is a belügyminiszter Noviszai város gazdasági tanácsnokává nevező ki. Dr. Damjanovics Sztevan, amika a noviszadi fökapitányi állás megürese dett, pályázott erre az állásra, de ; belügyminisztérium akkor Mihaldzsic: Sztanojet nevezte ki noviszadi főkapi tánnyá és dr. Damjanovics városi tana esős lett. Dr. Damjanovics Sztevan félévi tanácsnoki működése alatt tanúságot tett arról, hogy van érzéke a közigazgatási kérdések és a polgárság jogos 'kívánságai iránt, amelyekef-a lehetőségek határain -belül mindig nagy előzékenységgel teljesített - is, épen ezért Damjanovics Npviszadön naáy népszerűségnek örvend és nagy szociális érzéke és liberális gondolkodása széles körben sok hivet szerzett neki. A nemzetiségi kisebbségekkel» szemben mindig megértő, türelmes és előzékeny magatartást tanúsított az uj főkapitány. Értesülésünk szerint dr. Damjanovics Fegyelmi vizsgája of: követelnek Noviszad város poigármes ere ellen A vasárnapi bo rány miatt felt®8lfí®S7-tet.ék dr.Cseremov György iszti főorvost Noviszadról jelentik: A város közigazgatási bizottsága Lakics János polgármesterhelyettes elnökletével délelőtt fél tizenkettőkor ülést tartott, melyen fontos és feltünéstkeltő határozatokat hoztak. A közigazgatási bizottság ülésén szóbakerült az a botrány, melyet a radikális-párt emlékünnepélyén rendeztek és amely az egész városban kínos megütközést keltett. Csulum János azt indítványozta, hogy a botrány egyik rendezőjét, dr. Csererriov György városi tiszti orvost függesszék föl állásától, mert mint városi tisztviselő felelőtlen elemek élére állván, a -polgárság ellen uszított. A bizottság titkos szavazással egyhangúlag elfogadta az indítványt és utasította Lakics helyettes polgármestert, hogy a felfüggesztést szerdán reggel hajtsa végre és egyúttal indítsa meg Cseremov ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot annak kiderítésére, vájjon zajos közéleti szereplése nem történt-e hivatali működése rovására. A bizottság tagjainak az volt az ál-> láspontja, hogy Milovánovics Mitován polgármester ellen vasárnapi szereplése miatt szintén megtorló intézkedésekre van szükség, döntést azonban nem hoztak, mert a belügyminiszter rendelete értelmében alpolgármester nem elnökölhet olyan ülésen — hanem kizárólag a kerületi főispán — amelyen a polgármester ellen fegyelmi vizsgálat megindítását hozzák javaslatba, A bizottság elhatározta, hogy sürgős felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, melyben a tisztviselőtörvénybe és a .községi tör-' vénybe ütköző tizenkét rendbeli fegyelmi vétséget sorol föl, melyet Milovánovics Milován polgármester egyrészt azzal követett el, hogy résztvett abban a tömegben, melyet a rendőrség oszlatott föL liz perc Irta: Illés Erde Hatalmas, négyszögletű kőkockák borították a folyosót. A szuronyos őr kivezette az ügyetlenül s félősen ténfergő asszonyt az irodából. Az egyik ablakfülkére mutatott: — Na... itt várjon csak! Majd mindjárt áthozzák. Néhány pillanatig gondolkozott; itt maradjon-e addig? ^ De azután eszébe jutott valami. S visszament az irodába. Az asszony egyedül maradt. Vastag, kék kendőjét szorosabbra húzta a mellén. Amint állt: a hűvös kőkockák azonnal átjárták a cipője talpát. Kora délelőtt volt. kilenc óra. Kinézett az ablakon. A rácsos műhelyek felől egyhangú zaj jött. Szegecselés, fürészelés, gyalu, kalapács egymásbamosódó remegése a mozdulatlan falak között. Nem kellett sokáig várnia. A folyosó végén csikordult a zár. S egy másik szurony szürke fenyegetésében, a súlyos facipők mély kopogásával: már fel is tűnt a férfi. Az aszszony odanézett. Tudta, hogy ő az. De a furcsa, rikító fegyencruhában, a borostás áll s az elgyürt arc változásai között, pillanatokig fel sem ismerte. Azután, amikor már megszokta ezt az idtigenitő külsőséget, hirtelen elkapta a tekintetét. Megzavarodva, elíogódva, s makacs kitartással nézte a férfi esetlen, lelógó kezét. Az arcába nem mert nézni. Az őr szólalt meg először. — Mihályik, itt a testvére... Tiz percig beszélhetnek. Néhány lépéssel tovább ment. Oldalt' fordult. De azért vissza-visszanézett: félszemmel figyelte a két embert. Pillanatokig csönd volt. A férfi kezdte végre; — Szervusz, Etel. Az asszony is megmozdult, felemelte a tekintetét, halkabban, lassabban adta vissza a szót: — Szervusz. Először járt itt. Két Ízben, eddig, az anyja látogatta meg. ö másfél éve nem látta. Nem látta !.. azóta. A férfi halkitott: — Gondoltam, hogy te vagy. Az asszony mentegetőzni kezdett: — Már előbb jöttem volna ... Egyszerre több kifogást, s több okot is talált, de ehhez több szó is kellett volna. És beszélni...? Itt...? Elakadt. — Sok volt otthon a munka — rakta végül össze hosszas kereséssel a megfelelő szavakat. — Sok... sok... Es egy keveset elpirult. A sok kifogás közül: épp ez az egy nem volt igaz. Mert kevesebb, sokkal kevesebb volt otthon a munka, hogy ez a nagyevő, bajtkeverő, félelmes ember elkerült hazulról. Kerekebbre nyitotta a szemét. S félősen csak most lobbant feMekintetében valami kis érdeklődés: ni, mennyire megváltozott! Eddig csak az otthoni veszekedések, fenyegetőzések, káromkodások, föl-fölemelkedő tenyérrel súlyosított jeleneteiből ismerte. S most kíváncsian nézegette. Más, egészen más embert talált most üt. — Anya beteg volt augusztusban... Nézte, nézte. És szórakozottan cserélgették mindketten a szavakat. — Beteg volt? — A lába dagadt meg. — És hogy van? — Most már egész jól. Elhallgattak. Ólmos felhők sora koztak odafönn a magasban. Az ősz, mint egy harapós kutya, már erősen belemart a fák szakadékony, sárga lombjába. Percegve, kopogva szitált az eső. Az asszony a folyosói ablak rácsára tapadt. Azzal az előre eltökélt borzadással méricskélte: jaj, milyen vastag! De nem tudott eléggé borzadni. A Mcs nem is volt olyan tulvastag. A csendben a férfi hirtelen előrehajolt. óvatosan súgta: — Dohányt hoztál? Az asszony elkapta tekintetét a rácsról, egyszeriben libabőrösre rémült. Dohányt... Jaj, a dohányt! Már a tavasszal mondta az anyja: dohányt kell vinni! Es most mégis elfelejtette! — Dohányt... Janikám, nem hoztam ... De... A férfi szemeiben felparázslott a régi kirobbanó indulat. Az őrre pillantott. Az ökle tehetetlenül mozdult. — De... — vágott gyorsan elébe az asszony. — De pénzt... Pénzt hoztam! Itt van... — És izgatottan előkotorta a zsebkendőjét, remegve bontogatni kezdte a bebogozott csücsköt. Sehogysem ment. Erre a szájába vette: úgy tépte, harapdálta. — Vigyázz... meg ne lássák... — sziszegte a férfi. És óvatosan az asszony elé állt. A zsebkendő sarka végre felnyílt, a gyűrött, piszkos pénz egy pillanat alatt a férfi zsebébe süllyedt. Az asszony sajnálkozva pillantott utána. Miért nem választotta ketté? Az övé is ott volt. De most már nem mert szólni. Hallgatva álltak egymás mellett. Nem volt több mondanivalójuk már. Legszívesebben búcsúztak volna. De azért még erőltették a mondatokat. — És te hogy vagy? — kérdezte az asszony. — Na... — Mi újság? — Semmi. * Megint elakadtak. — A Jóska bácsi... — Az anyjuk testvére volt. A férfi világéletében utálta ezt az embert. Mindig gyalázta. De most, hogy csak mondjon valamit, megkérdezte. — A Jóska bácsi mit csinál? — Ö is jól van. Elmúlt egy hosszú perc. — Hát... —Hát... Egymásra néztek. Egyvalamire gondoltak mind a ketten. S kitalálták ezt a gondolatot. Felszabadultak. És őszintén megörültek: — Hát szervusz! — Szervusz! Kezet fogtak. Az őr közeledett. — Még két perc ... Még két percük volt, de ők már nem fordultak hátra. Élég volt.
