Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-14 / 342. szám

1926. december 14.

BÁCSMEGYEI NAPI.O

3. oldal

ott sem élnek sem szóval, sem írásban anyanyelvűkkel, ahol az elmúlt nyolc évben nem mertek e joghoz hozzányúlni — szeptember 1 -töl kezdve zártak be egy csomó újabb magyar iskolát — azóta lett hat évre visszamenőleg kivetve a jövedelemadó, melynek mérve és képtelen rövid határidőn belüli való behajtása kétségbeesésekbe, őrületbe és öngyilkosságokba kergeti a keresetné’.küli őslakosságot. Hol van itt tehát az erkölcsi lehetősége annak, hogy az ilyen kormánypolitikát támogassuk? Ha tán azt vetnék szemünkre, hogy a gravaminális politika jogosulatlan, hisz vannak már olyan törvények, melyek a mi kisebbségünk javára szólók, ahol tehát az opportunitás politikáját önérdekünkben is követeim kellene — arra az a válaszom, hogy: ám lássunk előbb egy pár ilyen törvényt!1«

Százmilliós kártérítést ítéltek meg Eckhardt Tibornak

Feleky Gézá ö hónapi fogházra Ítélték

KISEBBSÉGI ÉLET

A Newyork Times munkatársa nem régiben végigjárta Erdélyt és tapasztalatairól hosszabb cikkben számolt be. Az érdekes cikk többek közt ezeket tartalmazza: »Az erdélyi állapotok nem igen kedvezőek. A földmivesek főként a piaci lehetőségek hiánya miatt szenvednek és ha egy magyar iöldmivesnek jó termése van, az adókivetők gondoskodnak arról, hogy ne maradjon nagy haszon. A piac tekintetében a románok és a németek is ugyanolyan helyzetben vannak, mint a magyarok! Ha város közelében élnek, aránylag jól megy a soráük, ha nem, a horribilis szállítási költségek felemésztik a hasznot Az iskolakérdés ismertetését az erőszakos romanizálásról való megemlékezéssel kell kezdenem. A németek is keserűen panaszkodnak, pedig ezek sokkal jobb helyzetben vannak, mint a magyarok. Az iskolai kérdés sokkal rosszabb, mint Jugoszláviában. Rendszerre, koncentrikus hajsza folyik az öszszes magyar iskolák ellen. Egy magyar tanítót például irredenta-vád miatt hirtelen elbocsátottak, az iskolát ugyanekkor bezárták és a tanulókat az állami iskolába kényszeritették, ahol az oktatás román nyelven folyik; különböző ürügyek altt 64 unitárius iskolából eddig 29 iskolát zártak be. A magas adókivetés és a pénzügyi támogatás megvonása is kitűnő eszköz. Ha a Népszövetség hamar nem lép közbe, nem sokára egyetlen iskolájuk sem lesz a nemzeti kisebbségeknek. A hallgatók amúgy is szétszóródnak. Sorra buktatják őket. Mialatt Kolozsvárott voltam, 332 diákot kényszeritattek álami iskolákba. Politikailag ugyancsak rossz az erdélyi magyarok helyzete. Néhány hónapja, hogy a magyar párt egyezségre lépett a kormánnyal a választások előtt és a beígért reformok közül a bukaresti kormány úgyszólván semmit sem foganatosított.«

*

Az erdélyi magyar egyházak és a magyar párt delegátusai Bukarestbe utaztak, hogy Petrovici közoktatásügyi miniszterrel megtárgyalják a magyar iskolasérelmeket. A küldöttség tagjai dr. Makkay Sándor püspök, dr. Illés Gyula előadó, erdélyi Domahidy Elemér és Nagy Vilmos képezdei igazgató a királybágóntuli református egyházak részéről, dr. Bitay Árpád a katholikus státus, dr. Mikó Lőrinc az unitárius egyház részéről. Nikodémusz Károly főesperes és dr. Papp Ferenc pedig az evangélikus egyház részéről. A tárgyalások kimenetele elé nagy várakozással tekint Erdély magyarsága.

*

A prágai szenátus legutóbbi ülésén Grosschmidt Géza magyar szenátor hosszabb beszédben fejtette ki, hogy a magyarság miért nem követhet oppartunus politikát. »A szlovák és német polgárok kormánytámogató álláspontját még meg lehet magyarázni, tisztelettel kérdem azonban, mi jogosítana fel bennünket. elnyomott fajunk és nemzetünk képviselőit hasonló állásfoglalásra? — Küzdelmek és szenvedések árán jutott a magyarság politikai érettséghez és iskolázottsághoz. Az a'i'taltnazkodásra elég szomorú kényszerűsége volt. A török hódoltság idején az öreg Bethlen János is azt mondotta, hogy »azt cselekedtiik, a mi lehetséges volt.« Az újabb Magyarország legbölcsebb politikusa. Deák Ferenc is hangoztatta, hogy az opportunitás politikáját is tudjuk követni, ahol lehet, a hol kell és szabad. Minket tehát magatartásunkban szintén nem vezet a mindenáron való ellenzékieskedés könnyelműsége, sem a céltalan és oktalan faji gyűlölködés. De a jelenlegi kormánynak mi a programja? Ma egy éve, a nemzetgyűlés megnyitásakor, arról beszélt, hogy fötörekvése a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése lesz. Azóta hozták meg a nyeivrendeletet, mely a kisebbségek nyelvhasználati jogát á minimumra redukálta, azóta bocsájtották ki az 55/1926. számú kormányrendeletet, mely a kisebbségeknek a bíróság előtti nyelvhasználati jogát, a saint-germaini békeszerződés ellenére, in peisus, akként módosította, hogy a magyar és német kisebbségek szeptember 1-től kezdve már

Budapestről jelentik: A budapesti büntetőtörvény ;,zék röre&y-tanácsa hétfőn délelőtt tárgyalta Feleky Géza, a Világ volt felelős szerkesztőjének sajtópörét. Feleky ellen Eckhardt Tibor tett feljelentést a Világ 1926 január 8-án megjelent számában »Kény szer zubbony vagy fogházcella Eckhardtnak« cimü vezércikke miatt. Az elnök kérdésére Feleky kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, súlyos közérdek kényszeritette a cikk megírására, az ő álláspontja és a hivatalos Magyarország álláspontja is az volt, hogy a frankhamisításnál lakóijának meg azok, akik azt elkövették. Minthogy az ébredők szolidaritást vállaltak a frankhamisítókkal és igyekeztek rokonszenvesen beállítani a frankhamisítást, elsőrendű közérdek volt megírni azt, hogy Magyarországon nem rokonszenveznek a frankhamisitókkal.

Eckhardt jogi Igípviselője Feleky súlyos elitéltetését kérte, azonkívül kérte a bíróságot, hogy erkölcsi kártérítés cinjén kettőszázmillió koronát ítéljen meg Eckhardtnak, akit a cikk durva kitételei miatt súlyos erkölcsi kár ért. Feleky védője felmentést kért, a kártérítési igényre nézve pedig azzal érvelt Eckhardt kérelmének elutasítása mellett, hogy politikai működéséből kifolyólag az ellenfél részéről ért támadás miatt nem szenvedhet kárt, mert hiszen anyagi haszon sem származhatik a politikai működésből.

A bíróság rövid tanácskozás után Felekyt bűnösnek mondta ki sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazás bűntettében és ezért öt hónapi fogházra és húszmillió korona pénzbüntetésre ítélte, valamint arra kötelezte, hogy kártérítés felében százmillió koronát fizessen ki Eckhardt Tibornak. A felek 'az ftél-t ellen felebbeztek.

dúsát

abban az esetben, ha Poincaré Focit tábornagy befolyása alatt öt dezavnálná. Végre is Doumergue köztár•sasági^jplnök közvetítette a megegyezést, amely szerint Poincaré nem ellenzi a német katonai ellenőrzés megszüntetését és annak a Népszövetségre való ruházását, de ragaszkodik ahhoz, hogy a rajnai megszállás kérdése ezúttal ne kerüljön szóba Géniben.

Briand választáviratában kijelentette, hogy ezt a formulát magáévá teszi. A késő éjszakai órákban azután összeült a minisztertanács és hozzájárult a genfi jegyzőkönyvhöz.

Az Echo de Paris, amely értesüléseit közvetlenül a francia vezérkartól szerzi, elégedetlenségét fejezi ki a genfi kompromisszummal szemben. Sauerwein a Matinben azt írja, hogy a Genfben létrejött megállapodás kétségtelenül fontos, jelentőségét azonban nem szabad túlozni.

A szocialisták vezéré

elmenekült Olaszországból

A fasiszta-rendszer tovább Üldözi és iniernálja az ellenzéki politikusokat

Parisból jelentik: Vasárnap Párisba érkezett jelentés szerint Turatti, az olasz szocialístapárt vezére elmenekült Olaszországból a fasiszta rezsim üldözése elől és motorcsónakon Korzika felé vette útját, mert az élete állandóan veszedelemben forgott. Turatti a Franciaországban élő olasz emigránsoknak megírta.. hogy francia földön fog menedéket keresni.

Vasárnap délben egyébként Korzika-sziget Calot nevű városkájába motorcsónakon megérkezett nyolc olasz menekült Livornóból és ezek között volt Turatti is. A menekültek szerint az olasz kormány valamenynyiöket internálta és hétfőn szállították volna őket az egyik afrikai gyarmatra. Az olasz ellenzéki politikusokat négy napig fogházban őrizték, majd a szökésük előtti reggelen kivitték őket a kikötőbe, ahol egy raktárban helyezték el őket. A megkínzott embereknek itt sikerült őreiket kijátszaniok és ilyenmódon menekültek meg.

Izgalmas hajsza

a beogradi gyorsvonat tetején

Elfogták a legveszedelmesebb vasúti tolvajt

Beogradból jelentik: Moziképhez hasonló izgalmas hajsza játszódott le vasárnap reggel a Beograd—vinkovei-i gyorsvonat tetején. Az üldözés eredményre vezetett és a detektiveknek sikerült letartóztatni Gruics Szvetozár körözött betörőt, a vonatok legnagyobb rémét.

A gyorsvonat egyik hálófülkéje dr. Markovics Pasics temetésére kiküldött delegátusé volt. Reggel, amikor Markovics az étkezőkocsiból tért vissza fülkéjébe, rémülten látta, hogy ugyanabban a pillanatban egy szakállas alak betöri kívülről kupéjának ablakát és bemászik rajta. Dr. Markovics segítségért kezdett kiáltozni, mire a betörő valódi artista-ugrással a vagon tetején termett. A közben fellármázott utasok között egy csendőr is volt, aki többedmagával a tolvaj után vetette magát. A hajsza izgalmas volt, a vagonról vagonra szaladtak, miközben a gyorsvonat teljes sebességgel haladt tovább. Több, mint fél óráig tartott a hajsza, azonban eredménytelenül, mert a fürge betörőnek mindig sikerült kiszabadulnia üldözőinek keze közül. Mihelyt azonban a vonat Szremszki Mitrovicára érkezett, nem volt többé menekvése a betörőnek, üldözői kezébe került. A vasúti rendőrségen felismerték Gruics Szvetozárt és kihallgatása után erős fedezettel Beogradba szállították.

A német nemzet szabadságokmányát viszi magával Stresemann Géniből

A német katonai ellenőrzés megszüntetését rövidesen követni fos ja a Rajna-vidék íiiSritése is

Izgalmas táviratváltás Poincaré és Briand között a megegyezés előtt

Londonból jelentik: Angol politikai körökben általános megelégedést kelt az a tény, hogy Genfben feszült izgalomban eltek várakozás után mégis létrejött az egyezmény. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy Briand a párisi kormánnyal szemben óriási sikert ért el. hála Chamberlain közvetítésének és Stresemann magatartásának.

A Westminster Gazette szerint

Stresemann kétségkívül döntő győzelmet aratott Genfben.

Hasonló a Morning Post megállapítása is és a lap azt írja, hogy a német külügyminiszter a német nemzet szabadság-okmányát viszi Berlinbe, amely okmányban most már pontosan megállapítják a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság visszarendelésének időpontját. A lap szerint *

a katonai elienörzőbizottság visszahívását rövid időn belül követnie kell a Rajna-vidék kiürítésének is,

tekintettel arra, hogy a mai uj helyzetben a Rajna-vidék megszállása teljesen elavult intézkedés, amely egyáltalában nem szolgálja annak a kiengesztelődésnek szent ügyét, a melyet a Genfben képviselt hatalmak szem előtt tartanak.

A Daily News szerint

a Rajna-vidék megszállásának megszüntetése hatalmas lépéssel fogja előrevinni az általános leszerelés ügyét is.

A Daily Telegraph sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a felmerült nehézségek egvrészét még mindig nem küszöbölték ki. Rendkívül sajnálatos — ina — hogy még mindig nem sikerült megállapodni abban a

kérdésben, hogy vájjon a keleti erődítmények és az állítólagos német hadianyag-kivitel a német kormány mulasztásának és hibájának tekintendő-e. A lap számol azzal, hogy a még elintézetlen kérdésekben a Népszövetség márciusi ülésszakán fognak véglegesen dönteni.

A lap hangsúlyozza, hogy a márciusi időszakon fel kell vetni azt a kérdést is, hogy indokolt-e a Voss tábornagy elnöklése alatt álló Versailles! katonai bizottságnak és a nagyköveti tanácsnak további fenntartása.

Páris ma már egyáltalában nem alkalmas hely. hogy a legfontosabb európai problémákat itt tárgyalják le.

Párisban a légkör a nemzetközi kérdések elintézésére egyáltalán nem kedvező — irja a lap — és a nagykövetek tanácsa ma már korántsem az a pártatlan és abszolút tekintélyű intézmény, aminek lennie kellene.

Párisi jelentés szerint szombaton a késő éjszakai órákig nagy izgalom uralkodott a francia politikai körökben. A képviselőházi folyosóján élénk élet volt, mert az a hir terjedt el, hogy Poincaré és a Genfben tartózkodó Briand között a tüviratváltások folyamán súlyos ellentétek merültek fel. Az izgalmat még fokozta, hogy Foch marsall az esti órákban kihallgatáson jelent meg Poincarénál. Beavatottak szerint a miniszterelnök és a külügyminiszter közötti ellentétek két kérdés körül támadtak. Poincaré ellenezte, hogy a Rajna megszállás kérdését Genfben tárgyalják és hogy a szövetségközi katonai ellenőrzést feltétel nélkül megszüntessék. Erre Briand felajánlotta lemon-