Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-11 / 339. szám
Poitariaa n gotoYom platan* iCTiV 12 OLDAL »* ARA 1V2 DINAR BACSMEOYEI NAPLÓ XXVIí. évfolyam Szubotica, 1926 SZOMBAT december 11. 339. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után él hétfSn délbe* ... , . , Telefon: Kiadóhivatal 8—58 SzerkeutSség 5-10, 8—51 1 í6T“et»s5 ár negyedévre 16-> dia. □■■■■■■■ni Szerkeutóiég: Zmaj Jovin trg 3, izém (Minerra-palota) Kiadóhivatalt Sabotiea, Zmaj Jovin try 3. (Minerva palota) Mint a villám, futott végig az országon a liir: meghalt Pasics! A patriarchák korában érte utói az elmúlás kényszere Jugoszlávia alapítóját, a szerb politika történetének legnagyobb egyéniségét és mégis a gyász, amit halála rásötétit a népre, olyan döbbenetes, mintha az enyészet fiatal és nagy jövőre lobbanó életet oltott volna ki. Ha aggastyán dől sírba, a hátramaradottak fájdalmát az a megnyugvás enyhíti, hogy az elhunytnak az ember számára kínálkozó életlehetőségek teljessége jutott osztályrészéül. Pasics azonban más mérték alá esik. Az ő élete, heroikus küzdelme, csodálatosan termékeny bölcsesége és az utolsó pillanatig harcos aktivitása annyira hozzátartozott ennek az ifjú államnak szervezeti funkcióihoz, akarata, tág horizontú koncepciója és a tömegekre gyakorolt legendás varázsa annyira eleven és virulóan friss közéleti hatóerő volt, hogy elvesztésének bizonyossága szinte a természetellenes időelőttiség tragikumával sújt le a közvéleményre. Néhány órával a halála előtt egyórás audiencián fejtette ki véleményét őfelségének a helyzetről és a politikai köröknek alkalmuk volt meggyőződni róla, hogy az ország legnagyobb guvernementális pártja, amelynek megteremtője és vezére volt, az ő jóváhagyása nélkül semmit sem tehet. Nem akart újból a kormány élére kerülni, ahová annyiszor állította a történelmi szükségszerűség. Most már csak tanácsaival szándékozott az ügyek menetét szabályozni és az udvarhoz legutóbb beterjesztett memorandumával, a melyben Nincsics rövidesen bekövetkezett lemondásának okait tárta fel, újból bebizonyította, hogy az ő tanácsai, ha nincs is hatalmon, célbatalálnak. A legintenzivebb munkából költözött át hirtelen a halhatatlanságba és mindenki, akit valamelyes érdeklődés kapcsol a politikai események alakulásához, döntő jelentőséget tulajdonit annak, hogy Pasics nincs többé. Alig volt államférfin a világtörténelemben, aki végső Ichelletéig ennyire fölébe tudott volna kerekedni a késő öregség végzetszerü passzivitásának. Élete története valóságos hösköltcinény, tele romantikus viszontagságokkal és lélekzetelállitóan izgalmas fordulatokkal. Már mint műegyetemi hallgató kezdett közüeyekkel foglalkozni és az ifjúság forradalmi rajongásával vetette magát a szocializmus karjaiba. Korán kóstolt bele az emigráció keserű kenyerébe. Mérnöki diplomával tért vissza Zürichből hazájába és műszaki állást vállalt, de a technikai pályától csakhamar eltérítették a népe sorsán virrasztó gondok. Lázas energiával agitált, szervezett, megalapította a radikális pártot s első nagy és diadalmas ütközetét a szerb vasútépítés körüli korrupció ellen vivta meg. A zajecsári lázadás miatt ismét menekülnie kellett és a rögtönitélő bíróság in contumaciam halálra Ítélte. Második emigrációjában szívósan folytatta harcát Milán király ellen, akinek végül is le kellett mondania. Harmincöt évvel ezelőtt nyilt meg Pasics miniszterelnökségeinek fantasztikusan hosszú sorozata, amelyet börtön és újabb emigráció szakított meg. Pasics zsenialitása Karagyorgyevics Petár trónraléptével iveit föl világtörténelmi magaslatokra. Az ő nevéhez fűződik Szerbia területi gyarapodása a Balkán-háború idején. A világháború apokaliptikus szenvedései között ő állt őrt hontalanná vált népe fölött és emberfeletti kitartásával, megtéveszthetetlen előrelátásával ő növesztette meg a kis Szerbiát a hatalmas Jugoszláviává, Izig-vérig államférfin volt. olyan ritka népvezéri erényekkel megáldva, amelyek a história nagyjait mondák glóriájával övezik. Hitt. amikor körülötte mindenki zsákmányul esett a csüggedésnek, hűvösen mérlegelt, amikor mások a kétségbeesés kísértéseivel vívódtak és a killdetettség töretlen egyenesvonaluságával kalauzolta népét a hazátlanság kínos pusztaságán át az uj államalakulás Kánaánjába. Elutasította magától a mithikus erőfeszítésekkel és nagyszerű munkával kiérdemelt pihenés jutalmát akkor is, amikor a háborús eredmények konzerválásának és továbbépítésének konstruktiv korszaka virradt fel. Pedig már olyan korban volt, amikor az ember, visszavonulva a fórumtól, az öregség szelid örömei között készül a nagy útra. De Pasics nem volt a magáé, hanem a hazájáé és amíg vert a pulzusa, nem tudta magát távoltartani hazája ügyeitől. Ha szükség volt rá, előállott, ha úgy kivánta a közérdek, félrehuzódott — a pártjába, ahol hivatali tisztség nélkül is abszolút tekintélye szabott irányt a politikának. Művésze volt a hallgatásnak, ciklopsza a cselekvésnek. Nyolcvan év súlyos terhével a vállán, ő hozta tető alá az alkotmányt, ő teremtette meg a szerbhorvát megegyezést és nemrég ö hivta fel a figyelmet külpolitikánk olasz orientációjának veszedelmére, még mielőtt az olasz-albán • szerződés titka a nyilvánoságra robbant, Mint minden nagy harcosnak, neki is voltak nem kis számmal ellenfelei, akik sokszor nekiszilajodott elkeseredéssel támadták. De nincs az országban senki, aki vasjellemét, puritán becsületességét és államférfim kiválóságának messzevilágitó ra>fyo gását a legizzóbb küzdelem közben is kétségbevonta volna A külföld úgy emlékezik meg róla, min a Balkán Bismarckjáról. Az epigrammát hegyező szellemesség ezt mondja: ember, aki korszak volt. Egész Európa kegyelete szélesíti ki a megilletődött gyászt, amellyel a jugoszláv nemzet legnagyobb fiának koporsóját körülállja. Huszonötpercnyi agónia után halt meg Pasics Pasics Nikola csütörtökön este hét órakor családja körében vacsorához ült. Alis fejezte he a vacsorát, agyvérömlése támadt, úgyhogy azonnal ágyba kelleti fektetni. Hozzátartozói nyomban orvosért telefonáltak. Az orvosok megállapították hogy Pasics állapota nagyon súlyos. Az orvosi beavatkozással sikerült e érni hogy hajnali négy óráig állapota jelentékenyen javult. Az orvosok kijelent .tíék. hogy ha újabb roham nem következik be, akkor meg lehet menteni az éleinek. Reggel nyolc óra tizenöt perckor azonban újabb agyvér;ése támadt és Pasics huszonöt percnyi agonizá'ás után nyolc óra negyven perckor klszenvedett Az utolsó órák Csütörtök délután Pasics. Trifkovics Márké kíséretében kihallgatáson jelent meg őfelségénél. A kihallgatás után hazament Pozoristc-ulicai lakására és nyugodtan elolvasta az esti lapokat. Nyolc óra tájban felkereste Jankovics Dragutin udvari miniszter és Kojics Dragutln volt miniszter, akikkel barátságosan elbeszélgetett. Pasics feltűnően jókedvű volt. Kilenc órakor felesége és Draga leánya társaságában megvacsorázott, feltűnően keveset evett és lází ól panaszkodott A vacsora végeztével felemelkedett székéből azzal, hogy a másik szobába megy, de ebben a pillanatban elájult. A család azonnal titkárát, Szokolovicsot hivatta és Szuboticski Jovan külügyminiszteri titkárt, a család bizalmasát. Ezek orvosért küldtek, először Vrbickl dr., majd dr. Kosattovics és dr. Gyuricska jelentek meg Pasics házánál. Az orvosok jobboldali agyszélhüdést konstatáltak s nyomban értesítették fiát, Pasics Radát, aki feleségével együtt csakhamar megjelent atyjánál. Az orvosok felemelték Pasicsót, ágyba tették és tizenegy órakor eret vágtak rajta. Féltizenkettőkor a volt miniszterelnök sokkal jobban érezte magát és az orvosok bíztak benne, hogy meg lelhet menteni. Ekkor értesítették Trilkovics Márkó házelnököt és Zsilkovics Ljubát, akik szintén megjelentek Pasicsnál és a volt miniszterelnök még néhány szót váltott velük. Félkettökor az orvosok úgy látták, hogy Pasics túl van a veszélyen, el is távoztak tőle, csak az inspekciós orvos, dr. Vrbicki maradt a beteg ágya mellett. Réggel hat óráig Pasics nyugodtan aludt. Reggel hat órakor Pasics egyszerre felhördült, haldlveriték lepte el. Nyomban elhivatták dr. Cohen udvari orvost, azonban az agónia már beállott és a volt miniszterelnök nyolc óra tizenhét perckor, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, kiszenvedett. Pasics állapotáról még az éj folyamán értesítették a királyt, aki Jankovics Dragutin udvari miniszter utján az éjszaka többször érdeklődött volt miniszterelnöke állapota iránt. Az első részvétlátogatók Reggel félkilenckor, elterjedt a hir Beogradban. A szkupstina épületébe, a hol ekkor még nagyon kevesen tartózkodtak, egy ismeretlen öregasszony jött be, egyenesen az újságírói szobába, a hol sírva kiáltotta: — Meghalt Pasics! Az újságírók nyomban átmentek a radikális parlamenti klubba, hol együtt találták Andrics Vláda államtitkárt, akit megkértek, hogy hivja fel telefonon Pasics lakását és tudja meg, mi történt. Néhány pillanat múlva Andrics halotthalványan jelentette, hogy a hir tényleg igaz, a katasztrófa bekövetkezett. Kevéssel kilenc óra után Janjícs Voja Kojics Dragutin, majd később Pribicsevics Szvetozár jelent meg a halottas háznál, ahol Pasics özvegye fogadta a sűrűn egymásután következő részvétlátogatókat. Pasics özvegye csak tegnap kapott hirt arról, hogy bátyja Triesztben hirtelen meghalt és az egymásután rája szakadó két csapás sem törte meg a bámulatos energiáját. Pasics halálhíre a lapok plakátjai és röpcédulái utján nyomban elterjedt a fővárosban. Az állami épületekre felvonták a gyászlobogót A déli órákban már majdnem minden magánházra is ki volt tűzve a fekete zászló. Beograd a gyászoló város képét mutatja. A kormány tagjai egymásután megjelentek a gyászházban, hogy a családnak részvétüket fejezzék ki. Uzunovics Nikola miniszterelnök kilenc óra után az udvarhoz ment és rendkívüli audiencián jelent meg őfelségénél, akit értesített Pasics haláláról. Davidovics Ljubát féltiz órakor fogadta a király. Távozása alkalmával kijelentette az újságírók előtt, hogy audienciája nem volt politikai jellegű. Trifkovics Márkó syászbeszéde a radikális klubban A halálhír tudomásulvétele után nyomban összeült a radikális klub, ahol Trifkovics Márkó a következő kegyeletes szavakkal emlékezett meg Pasicsról: — Hallották a siomoru hirt, hogy nagy vezérünk, Pasics Nikola meghalt. Mindannyian tudják, hogy Pasics nem volt úri származású és hogy csakis a maga erejével, munkájával és becsületességével tartotta fenn magát Pasics több szenvedésen ment keresztül életében, mint akárki más közülünk. Azon-PASICS NIKOLA 1844—1926
