Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-09 / 337. szám

4. nfđfll. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ■!926. december 9. Ma tárgyalják a szekicsi rablógyilkos b’inpöré■ Szubotic•>« tartják mer a /^tárgyalást A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön kern! fouirsyalä^ra a szekicsi bor­zalmas gyilkosság bűnügye. A íötár­­gyalást Szuboticán, a (örvényszéki pa­lota főtárgyalást termében tárnák meg. A vádirat Freitag Gottfried huszonhárom éves evangélikus vallasu szolgalegény a vád­irat szerint 192b. év október 23-án este Szekicsen. Lehr János egyik szállásán megjelent a tanyaházban, ahol tudomá­sa szerint a tanyán lakó Kovács Tamás kocsis nem tartózkodott otthon hanem csak annak felesége, a huszonkétéves Verona és egy lizennégyéves kanász­­gyerek, Angyal Imre. Freitag tudta azt is. hogy nagyobb pénzösszeg van a házban és azzal a szándékkal ment a Kovácsék házába, hogy megöli Kovács Veronát és Angyal Imrét és megszerzi a pénzt. Amikor Freitag belépett a szo­bába, Kovács Verona és Angyal Imre az asztalnál iilve, lámpafénv mellett ku­koricát morzsoltak. Freitag azt mondta, hogy gazdája. Lehr János küldte őt az­zal a megbízatással, hogy hozza el neki a vadászpuskáját. A kétcsövű puska a kályha mellett a falon lógott. Freitag maga vette le a puskái a -szegről, vala­mint egy töltény táskát, amelyben hat töltény volt. Kovács Verona kérésére ismét kivette a töltényt a fegyverből, elbúcsúzott és kiment a lakásból. Negyedórát volt kint a ház előtt, majd elhatározta, hogy j visszamegy és megö'i ugv Kovács Ve­ronát, mint a fiút. Kivett egy gtly't a tölténytáskából és megtö’tötte a fegy- j ver egyik csövét. Amikor visszaindult a | házba, megállt és a második puskaesö-1 vet is megtöltötte Ezzel azután bement a házba és pedig előbb a konyhába, amely abba a szobába nyílt, ahol Ko­vács Verona és Angyal Imre tartózkod­tak. A konyhában megállt. A lépések j zajára figyelmes lett Kovács Verona, aki abban a feltevésben. b°gy a férje érke­zett haza, felállt és kinyitotta a szoba ajtaját A gyilkosság Abban a pillanatban, amikor Kovács Verona megjelent a kivilágított ajtó rá­májában, Freitag megrántotta a puska ravaszát és lőtt. A golyó nem az asz­­szonyt érte, hanem a szobában tartóz­kodó Angyal Imrét, akinek koponyáját szétroncsolta és a gyermeket azonnal megölte. Az ügyészség ezért Freitagot a bün­tető törvénykönyv 278-ik szakaszába ütköző, előre megfontolt szándékkal el­követett emberölés bűntettével vádolja. Szerelmet vagy életet! A kis fiú megölése után Kovács Vero­na hirtelen kiugrott a konyhába és me­nekülni próbált az udvar felé, Freitag azonban elérte, a földre dobta és me­rényletet akart ellene elkövetni. Az asz­­szony teljes erejéből védekezett, sike­rült ellökni Freitagot és újból menekül­ni igyekezett. Az ügyészség Freitagot ezért a tettéért erkölcs, elleni erőszak kísérletének bűntettével vádolja. Amikor az asszony sebesülten felug­rott a földről és futni kezdett. Freitag utána szaladt, a földhöz vágta, a hátá­ra térdelt és a puskatussal ütlegelni kezdte, majd kést vett ki és az asszonyt több helyen megszurta. A gyilkos mossa kezeit Freitag azt hitte, hogy az asszony A szépségverseny vége filmfelvétel lett. A Lifka-mozi színpadát műteremmé alakították át és azokról a szuboticai szépségekről, akiket a zsűri kiválasz­tott, szerdán délután filmfetvételt ké­szítettek. A filmezés osztatlan érdeklődést és izga'rna! váltott ki az összes szuboticai titkos színésznők körében. Es a hangu­lat a felvétel előtt tökéletesen holivudi volt Sürgés-forgás, a Vénuszok sikolya, az operatőr utasításai... Rémes... Volt technikai személyzet is, volt reflektor is. A téchnikai személyzet egy fiatalember, volt, aki a szépségek kabátjait ‘ tartot­ta ... szóval minden megvolt, ami egy fi'mfelvételhez szükséges, csak egy nem... de ez nem fontos. — Fényt kérek — parancsolta az ope­ratőr, egy sovány, elegáns*fiatalember. meghalt és otthagyta. A vérengzés után Freitag elment Lehr János másik tanyá­jára, megmosta véres kezet és lefeküdt aludni. Mélyen aludt, amikor a csend­őrök fölkeltették és megmondották ne­ki, hogy mi történt a másik tanyán. Úgy tett, mintha nem tudna semmit az egész dologról, de amikór megmondták neki, hogy Kovács Verona nem halt meg és azt mondotta, hogy »Gottfried követte el a tettet«, Freitag nyugodtan így szólt: — Van más Gottfried is a világon. Később azonban mégis kezdett vallani és elmondotta az eseményeket. Lesz-e helyszíni tárgyalás? A lötárgyalást Pavlovics István tör­vényszéki elnök fogja vezetni, a tanács tagjai Radonics Szretén és Sztojanovics Radovan törvényszéki bírák. A közvá­dat Csulinovics Ferdó dr. államügyész fogja képviselni, a védelmet Petrovics Márkó dr. látja el. A tárgyalást Szuboticán, a törvényszé­ken fogják megtartani, azonban nincs kizárva, bogy a tárgyalás során szük­sége merül fel helyszíni szemle megtar­tásának. Ebben az esetben a tömény­­szék pénteken esetleg kiszáll a bűntett elkövetésének helyére, a szekicsi Lelir­­tanyára. A reflektorból vakító fehérsugár szök­kent a színpadra, ahol teljes díszben, mit tagadjuk, tiz nagyon csinos, nagyon bájos, színes — villanykörte égett és a fényben álltak a film jövő csillagai. A sztárok szemmelláthatólag otthoniasan érezték magukat. Az operatőr bebújt a fekete lepedő alá, valamit mondott a hunyorgató csillagnak, mire az elkezdte fejét jobbról balra, illetve jobb válláról a balvállára és vissza többször !de-oda és idestova le és föl mozgatni, a végén mosolygott és kacsintott, aztán egy bá- J03 pukkedii és kész. Jött a másik, a harmadik, az operatőr nagyon beletne­­iegedett a sztárok dirigálásába, a sztá­rok belemelegedtek a szerepbe és azt hitték, hogy hogy — pedig csak S’zubo­­tica és semmi Madame Pompadour. — Jaj a sminkem, sminket, nagysád Szuboticai szépségek filmen Rmeri7a szdmdra filmöarcbot | tszo ta • le a srubo'icai s éps guerseny résztueuői I kérem kérek sminket, rizst, jaj egy I gombostűt, jaj a hajam, a cipőm, a ru­hám... jaj jaj... opera ur, operatő és ur várjon egy kicsit, juj, jaj... Ez és, ilyesmik hallatszottak a szín­padon. Az öltözőben művészi rendetlen­ség volt. akár egy nagy stúdióban, za­var, fejetlenség, lárma, intrikák. Ja igen, intrika, az volt jócskán a »művésznők« között, épen úgy csinál­tak, mint a nagyok. Majd összevesztek azon, hogy milyen kosztümben mennek Amerikába és milyen táncot táncolnak a Berengáriu fedélzetén, sőt az egyik kis démon kijelentette, hogy nem igaz az a hir, mintha ö kikosarazta volna azt az amerikai inggomb királyt, aki majd meg fogja kérni a kezét... ha ■ na de hölgyeim, ilyesmitől rnég korai tartani. Nagyon korai. Mert jobb ma egy szuboticai veréb, mint holnap egy amerikai túzok! (sz. e) Ismét elhalasztották a beogradi Opera budapesti vendégszerep ését Januárban nem lehet szállile ni a díszleteket Beogradból jelentik: A beogradi Opera budapesti vendégszereplésé­nek dátuma ismét eltolódott. Tech­nikai nehézségek merültek fel, ame­lyek lehetetlenné teszik, hogy a vendégjátékok már januárban meg­történjenek, mint azt eredetileg ter­vezték. A két budapesti operaelőadáshoz, mint ismeretes, a beogradi Opera a saját díszleteit adja; mert a Városi Színháznak nincsenek az előadni szándékozott darabokhoz megfelelő díszletei. Kiderült azonban, hogy a beogradi díszletek, méreteiknél fog­va, nem férnek el zárt vagonban, a nyitott szállítás pedig a téli időjárás miatt kockázatos. Minthogy az Opera technikai ve­zetősége ellenzi azt, hogy a dísz­leteket a Budapestre való szállítás­sal a romlás veszélyének tegyék ki, az igazgatóság kénytelen volt eláll­ni a januári' vendégszereplés tervé­től. A vendégjátékokat olyan későb­bi időpontra halasztották el, amikor minden veszély nélkül történhetik a nyitott vagonokban való szállítás. Egy kritikus albumából írta: Baedeker Aki él. mindenki egyformán fontos a saját szemében. A tegjelentékteienebb kispolgár épp annyit — cs oly joggal — foglalkozik magával mint egy miniszter s annyit — esetleg tölthet — mint cgv lángelme. (Vannak olyanfajta zsenik, akik egyáltalában nem törődnek a sa­ját énjükkel.) Ebből a szempontból nin­csenek »kis emberek.« S akiket, különö­sen választások idejében a szociális re­formokat igérő jelöltek igy aposztrofál­nak, azokat nem mindig nyerik meg ez­zel az epitheton ornans-szál. Egyik-má­sik az igy megnevezettek közül bizony dörmögve tiltakozik magában: — Ohó! Nem is vagyok olyan kicsi! Hjah! Valamint a saját tükre előtt min­den nő szép. ha rítt is azonképp a saját itélöszéke előtt minden ember nagy, ha még oly kicsiny. * Az még nem jelent szerénységet, ha valaki igy emlegeti magát: — Az én csekélységem. Mit szólna ez a »szerény« ur hozzá, ha valamelyik ismer se igy szólítaná meg: — Hogy’ van Csekélységed? * Tévedés: megkülönböztetni szerény és előkelő embereket. A szerénység alap­jában véve előkelő tulajdonság s én még nem láttam valóban előkelő urat, aki szerény is ne lett volna. El lehet mon­dani: mennél előkelőbb gondolkozásu va­laki, annál szerényebb. # Beethovennek maradt fönn egy ide­vágó nagyon jellemző mondása. Egy hölgy, akivel disputája volt, azt kérdezte tőle másnap, hogy haragszik-e még rá? Mire a zeneköltő felelte: — Néni tulajdonítok annyi értéket magamnak, hogy ezt tegyem. Egy másik »hírheded zenésze a vi­lágnak«, Liszt Ferenc pedig arra a kér­désre, hogy hogy’ van, ezt válaszolta egyszer: — Nagyon jól s ezt annak köszönhe­tem. hogy nem foglalkozok Liszt Fe­renccel. Az igazán előkelő szellemek az érté­kükhöz és a jelentőségükhöz képest mind szerények, nem-taksálják túl az egyéni­ségüket s csak épp annyit foglalkoznak magukkal, amennyit okvetlenül muszáj Erre a térre persze apró intelligenciács­­!-;<k nem követhetik őket — nem érté­kelhetik magukat a pici valőrjtiknél is kevesebbre s ha kérdezik tőlük, hogyan érzik magukat, nem felelhetnek igy: — Nagyon jól, mert nem foglalkozom Nagy Jánossal vagy Kovács Péterrel. Ugyanis sokat is foglalkoznak Nagy Jánossal és Kovács Péterrel. De hát: ha ők nem, akkor ki foglal­kozna velük? * Az igazán nagy férfiúnak nehéz sze­rénytelennek s a jelentéktelennek éppen oly nehéz szerénynek lenni. # A szerénytelenséget csak nagyon ki­váló és igen hatalmas tehetségű embe­reknek bocsájtják meg azzal a megóko­­lással. hogy joguk van hozzá. Szilágyi Dezsőitől például senki se vette rossz néven, hogy nem volt szerény és Ber­nard Shaw-t még sose rótták meg ko­molyan a szerénytelen nyilatkozataiért. Gondolom, se Szilágyi Dezső, se Ber­nard Shaw igazában nem is szerényte­lenek s a kijelentéseik a tehetségükhöz képest éppen nem azok. Ha Dégen Gusz­táv, a nagy szónoknak e szürke kortársa tett yolna az övéihez hasonló nyilatko­zatokat, azok szerénytelenek lettek vol­na s ha valami apró litterátor kockáz­tatna egy Bemard Shaw-i enunciációt, azt is kockáztatná, hogy szerénytelen pasasnak kiáltják ki. De ők? A ragyogó debatter és a zseniális drámairó? ök szerényebbek, amikor szerénytelenked­­nek mint mások, amikor szerénykednek, ■fc Az ember a születésénél fogva sze­rénytelen s csak a nevelés által lehet szerénnyé. Ezért van olyan kevés sze­rény ember. # A szerénynek mindig van valamije, a szerénytelennek soha sincs semmije. A szerény könnyen érzi magát gazdag­nak. a szerénytelen mindig szegénynek tartja magát. S az csak látszólagos el­lentmondás, hogy a szerény szegényebb­nek, a szerénytelen pedig gazdagabbnak akar látszani mint amilyen. * Ismertem egy úriembert, aki igy nyi­latkozott egyszer: — Hiába volt tőlem, hogy eddig oly szerény voltam. Azért nem tudtam bol­dogulni soha. Változtatok a taktikámon s ezentúl szerénytelen leszek. Ez évek előtt történt s ő még most is szerény. A taktika-változtatás nem si­került neki s ő az maradt, aki volt. A szerénytelenséghez is tehetség kell. # Így járt volna az a szerénytelen is, aki föltette volna magában, hogy ezen­túl szerény lesz. Neki se sikerült volna a jellem-metamorfózis. Mert a szerény­séghez is tehetségre van szükség. * A nyilvánosság emberének némi sze­rénytelenséget — ami sokszor nem egyéb, mint a jogos önbizalom jogos megnyilvánulása — megbocsájt a világ, de hogy a »szerény privátember« mért oly szerénytelen, azt nem érti s ezért nem is bocsájtja meg senki. * Szeretném tudni, mit ért némely de­rék ember e három szó alatt, amelyet derüre-borura használ: az én szerény­ségem? Egy bizonyos: nem a szerény­ségét érti alatta. * A szülök folyton arra oktatják a gyermekeiket, hogy legyenek szerények, de nem magyarázzák meg nekik eléggé, hogy miből áll ez a szép tulajdonság. És aztán: nem szemléltetik azt eléggé. Ök maguk nem mutatnak nekik ebben az irányban jó példát •fr A szerénytelen ember mindenkitől el­várja, hogy szerény legyen. Azt szeret­né, ha mindenki olyan volna, mint ö. * Csak a szerény ember lehet boldog, a szerénytelen soha. #■ Aki a 'saját szerénységét emlegeti, a szerénytelenségével dicsekszik. # Némely ember azt hiszi, már isten tudja minő szerény, ha nem akar mi­niszter lenni s fgy másik, tehetségben hozzája hasonló, nem mer pályázni egy kis hivatalra, mert attól fél. hogy sze­rénytelen strébernek fogják tartant. S talán ez utóbbi se szerény, mert arra a kis hivatalra sincs kellő rátermett­sége. \ # Ha a szerénytelen a karrierjében nem boldogul, akkor azt hangoztatja, hogy a sikertelenségének a túlzott szerénysége az oka.

Next

/
Thumbnails
Contents