Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-10 / 309. szám

1926 november 10* 2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ sértése, vagy burkolt alkotmány­­revízió. A parlamentnek nem szabad hazugságot szankcionálnia, nem le­het ideiglenességet meghosszabbíta­ni, legfeljebb arról lehet törvényt hozni, hogy megszüntetik az állan­dóságot. Radicsék elfelejtik, hogy mi volt az Obznana alatt. Radicsnak sikerült Franics Pozsenanin zagrebi vasutigazgatóval . folytatott perében bebizonyítania, hogy a közlekedési személyzetet agitációs célokra hasz­nálják fel. A radikálisok a közleke­dési tisztviselőknek Horvátországból Szerbiába való áthelyezésével nagy­szerb politikát folytatnak. Kobasica: Nem igy van! Bazala: Az ön szempontjából ön­nek igaza van. Bazala végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a Radics-párt a javaslat ellen fog szavazni. Az ülés ezzel végétért és az elnök a leg­közelebbi ülést szerda délelőtt tiz órára tűzte ki. Tizenegy és fél milliárd az uj költségvetés Perics Ninko dr. pénzügyminiszter elkészült az uj költségvetés összeál­lításával és azt a legközelebbi mi­nisztertanács elé terjeszti. Az aj költ­ségvetés tizenegy milliárd hétszáz­milliót tesz ki, tehát egy milliárddal kisebb, mint a múlt évi költségvetés. Az ankétbizottság ülése Az ankétbizottság keddi ülésén dr. Grgin Dusánt hallgatták ki, aki an­nak idején az amerikai áruvásárlási ’szerződést a kormány nevében alá­írta. Grgin kijelentette, hogy az árut kedvező feltételek mellett vásárolták, 'de az több mint másfél évig nedves pincében hevert, aminek az admi­nisztráció hanyagsága az oka. Megkezdték ezután Setyerov 'Szlávkó Jankovics Velizár volt köz­lekedésügyi miniszter ellen benyúj­tott interpellációjának tárgyalását. Az interpelláció a Keleti Vasutak részvényeinek megvásárlásával fog­lalkozik. A részvények külföldiek, fő­leg magyarok és osztrákok kezében [voltak, akik azokat párisi ügynökök utján nagy haszonnal adták el. Az ülésen az erre vonatkozó aktákat olvasták fel. Törvényjavaslat az ármen­­tesitö társulatok állami tá­mogatásáról Demetrovics Juraj Pribicsevics­­párti képviselő törvényjavaslatot dolgozott ki az ármentesitő társasá­gok állami támogatásáról és az ag­rárreform alá eső földek után járó ármentesitési illetékek fizetéséről. A javaslatot a sürgősségi inditvány­­nyal együtt kedden nyújtotta be a parlamentbe. A javaslat, amely öt szakaszból áll, a következő: 1. Az agrárreform által elvett föl­dek ármentesitési illetékét minden „ évben a pénzügyminisztérium fizeti -Pki az ármentesitő társaságoknak és pedig három havonként, azaz január, április, julius és október elsején, elő­­legesen. Késedelem esetén a pénz­ügyminisztérium hat százalék kése­delmi kamatot tartozik fizetni. Az agrárreform alá eső földek ármente­sitési illetékét minden évben be kell venni a költségvetés kiadási tételei közé,' mindaddig, mig a szétosztott földeket telekkönyvileg át nem Írják az uj tulajdonosok nevére. Ezenkívül a pénzügyminisztérium az agrárföl­dek árvizmentesitési dija után 1922. év május 20-ikáig visszamenőleg, az 1891. évi horvát-szlavonországi víz­ügyi törvény 122., a Vajdaság terüle­tén érvényben levő 1885. évi 23. tör­vénycikk 122. paragrafusai értelmé­ben hat százalékos késedelmi kama­tot köteles fizetni, ha ezeket a dija­kat még nem folyósította. Az ármen­tesitési illetéket az agrárfödek után évenként be kell venni a költségvetés ’bevételei közé is. Ezt a részt az ag­­rárreform-minisztérium és a pénz­ügyminisztérium közös rendelettel fogják szabályozni. 2. Az eddig ki nem fizetett ármen­­iesitési illetékeket a törvény életbe­lépése után azonnal ki kell fizetni azon megtakarított pénzből, amelyet a minisztertanács részéről kiadott rendelet alapján a tisztviselők drága­sági pótlékának csökkentésével ér­tek el. 3. A pénzügyminiszter felhatalma­zást kap arra, hogy a túlterhelt ár­mentesitési társaságoknak állami se­gélyt utaljon ki, katasztrofális árviz esetén, az 1885. évi törvénycikk ér­telmében az állami tisztviselők drá-Szuboticán az utóbbi időben, a város különböző részein ismeretlen tettesek sok betörést követtek el. A betörések sorozata az Alekszandrova-uccai Qold­­mann-bank kirakatának kifosztásával kezdődött. Minthogy ez a betörés a vá­ros főuccáján, a rendörőrszemtöl ötven méternyire sikerült, a tettesek vérsze­met kaptak és különböző helyeken foly­tatták a betöréseket. Az utolsó három hét alatt nem kevesebb mint húsz he­lyen törtek be és két helyen kísérelték meg a betörést. A rendőrség széleskörű nyomozást indított kézrekeritésükre, de eredménytelenül. A rendőrség bűnügyi osztályának vezetője, dr. Momirovics Velyko rendőrfőkapitányhelyettes két íz­ben szigorú és az egész város területére kiterjedő razziát tartott anélkül, hogy sikerült volna a betörőket kézrekeriteni, A rendőrség tovább nyomozott és biz­tosra vette, hogy a tettesek idevaló em­berek, akiknek lakásuk nyújt biztos rej­tekhelyei. A nyomozást Momirovics Velyko dr. főkapitány-helyettes személyesen ve­mastafob helyén csinos, tiszta ház, hom­lokzatán nagy betűkkel ODMOR A szomorú hírnévre vergődött Pihenő­csárda előtt egész kocsi tábor veszte­gel. Amióta egy borzalmas éjszakán vadállati kegyetlenséggel meggyilkol­ták Jelasics csárdást, éjjel-nappal han­gos a Pihenő. A vér szaga csalja oda az embereket. Akinek csak arra visz az útja, betér egy pohár borra, megnézni a véres emlékű helyet, elmondani a leg­újabb, leghitelesebb, legfantasztikusabb értesülést. Szegény Jelasics Sztankó véres tragédiáiéiból jó üzletet csinált egy vállalkozó szellemű kerényi sváb, aki pompás üzleti érzékkel sietett kibérelni a korcsmát. Néhány hosszú asztal, padok az ivó­ban. Száz országúti korcsma közül ki­lencvenkilenc ugyanilyen és mégis itt most legendák születnek, véres árnyak­ról beszélnek az utasok és kaján bor­zalommal tekintenek a konyhán túl a hálószoba felé. Ott dolgozott a Zsárkó álarcos bandája és Parcsetics Sztipán revolvere ott oltotta ki a szerencsétlen korcsmám« életét. Vallójában nem sok látni való van a Pihenő-csárdában. A hálószobából leg­nagyobb részt kihordták a régi bútoro­kat, amelyek egyedül voltak tanúi a szörnyű éjszakának. Nincs itt semmi érdekes, semmi följegyezni való, legföl­jebb, hogy még mindig látszik az ajtó előtt a meggyilkolt korcsmáros vérének nyoma. Keszler Péter, az uj korcsmá­ros semmit sem tud és nem is törölik semmivel. Az üzlet a fontos a deiék svábnak és szorgalmasan méri a bort azoknak, akik borzalmakat hallani és rémhíreket mesélni gyűlnek össze a ha­lál csárdájában. Terített asztaloknál a tanya-vidék in­telligenciája ül. Itt vannak a jól értesül­gasági pótlékának csökkentésével megtakarított összegből. 4. Felhatalmazást kap a pénzügy­­miniszter, hogy az 1927. évi költség­­vetés terhére százmillió dinár erejéig kölcsönt adjon az ármentesitő társa­ságoknak. 5. A törvény, megszavazása után, azonnal életbe lép. A parlament szerdai ülésén fog foglalkozni a sürgősségi inditvány­­nyal. zette a Kukla- és Milánkovics-detektiv­­csoportokkal. A rendőrség kedden végre megtalálta a helyes nyomot és eddig harminc személyt vett őrizetbe. Az őrizetbevettek túlnyomó része többszö­rösen büntetett előéletű. Vannak köz­tük olyanok is, akik nemrég szabadul­tak ki a börtönből. A rendőrség né­hánynak ia lakásán házkutatást tartott, amely azonban nem vezetett eredmény­re. Elfogták többek között a hires Kis- Kovács testvéreket is, akik különböző bűnügyek miatt már többször álltak a bíróság előtt. A rendőrség detektivjei valamennyiöket hétfőn éjjel és kedden délelőtt állította elő. A gyanúsítottakat a szuboticai rendőrség fogdájában he­lyezték el és ezzel a rendőrség fogdája teljesen megtelt. A gyanúsítottak kihallgatását szer­dán kezdi meg a bűnügyi rendőrség ve­zetője. A rendőrség munkáját megnehe­zíti az a körülmény, hogy a betörők se­honnan sem vittek el ingóságokat, hanem csak készpénzt loptak, aminek eredetét nehéz megállapítani. — Először Lugumerszki Véta tanyá­ján akartak betörni, tudja egész bizto­san a hosszú bajuszu tanító. Tudták, hogy disznókat adott el Lugumerszki. — Ott bújtak el a góré mögött, egyik meg az eperfa mellett figyelte meg az országúton, hogy nem jön-e valaki, — jegyzi meg valaki. Egy jómódú gazdál­kodó fontos titkokat tud, de csak Marti­novics rendőrkapitánynak akarja meg­mondani. Az egész rémes gyilkosság megele­venedik itt a Pihenő ivójában. Vannak akik itt voltak a helyszíni szemle alkal­mával. Láttak, hallottak valamit, ahol hézag van, kiegészíti a fantázia és igy a valóság a képzelettel vegyülve, még borzalmasabbra festi a szörnyű éjszakát, hiszen a tanyai nép fantáziája már ar­ról is tud, hogy éjszakánként a meg­gyilkolt csárdás lelke visszajár a csár­dába. — Fiát keresi az öreg Jelasics — mondják borzalommal a jámbor ta­nyaiak. * A Pihenő-csárdából özvegy Bunyi Sándorné tanyájára megyünk. A két Parcsetics-testvér lakott itt. Brankov Zsárkó rablóbandájának véres kezű hó­hérai, A Fernbach-szállásnál dülöutra tér az autó és néhány perc múlva már feltűnik a Bunyi-tanya. Három piszkos gyerek és egy összetört asszony sza­lad ki ,a kocsi elé. — Hol az uram? — sikoltja az asz­­szony és apjáról kérdez mind a három gyerek. Az asszony ötven évesnek lát­szik, pedig alig több harmincnál, a leg­kisebb gyerek két éves és hat eszten­dős a legnagyobb. Csak nehezen érti meg az asszony — Parcsetics Peró felesége — hogy nem hoztunk, hanem vinni akarunk híreket. — Nem tudok én semmit! Az uram kint aludt az istállóban. Jó ember Tolt az, nem járt éjjel sehová . . . Sztévó is kint aludt, én nem tudom merre voltak, de tudom, hogy nem ölt ö embert, hi-Hajsza a betörők után Harminc embert fogott el a szuboticai rendőrség Kisértetek a halálcsárdában Legendák születnek a Szíapári-uíi Pihenő-korcsmában Látogatás a Parcsetics-testvérek tanyáján Alig negyed óra alatt érkezik az autó tek és itt jegyezzük föl a legfrissebb in- Szomboríból a sztapári országúton a formációikat. Péter király csatornához. Túl a hídon pár száz lépésre, az országút legforgal­szen alig látott, de ha tette, inkább a saját gyermekeit ölte volna meg! Lassan, vontatottan beszél az asz­­szony. Eleinte alig lehet érteni szavát, aztán jobban belejön és elmondja, hogy férje majdnem vakon jött haza a hábo­rúból. Gáztámadásnál lett beteg a sze­me és azóta nem látóit jóformán sem­mit. Azért is feküdt le "mindig este ko­rán. Sehogy sem bírta el a lámpavilá­got. A fiatalabb Parcsetlcsrő! érdeklőd­tünk, ő is itt lakott a tanyán. — Hétéves korában beleesett a kútba a Sztevó — mondja az asszony — ki­húzták, de lassú, csendes .gyerek lett. Alighanem meghibbant egy kicsit. Ilyen maradt örök életében. Csendesek vol­tak mind a ketten. Nem bántottak ők senkit. — Volt-e ügyvédnél? — Voltam Szomborban, de ötszáz di­nárt kértek. Nincsen nekünk pénzünk. Betevő falatra sem maradt, mióta el­vitték az embereket. Újra sírva fakadt az asszony és ami­kor vigasztalni próbáljuk, hogy várjon türelemmel, az igazság majd kiderül, hálálkodva kisér ki az autóhoz. Fel­­szállunk, a soifőr már megindilja a mo­tort, amikor kiszalad a legnagyobbik Parcsetics-gyerek. Már indulunk és sír­va kiáltja utánunk a kisgyerek. — Bácsi! Hol az apa? * A szomszédoknál is kérdezősködünk a Parcsetics-testvérekről. Alig ismerik őket. Zárkózott emberek voltak, nem jártak sehová, nem érintkeztek senki­vel. Csak azt tudják a szomszédok ró­luk, hogy vasszorgalommal, szinte ál­lati erővel dolgozitak fáradhatatlanul és mindig a legnagyobb rendben tartották házuk táját Visszafelé ismét a Parcseticsék tanyá­ja mellett visz el az ut. Bizony nagyon meglátszik rajtat a gondozatlanság, a férfi munka hiánya. Odvas, régi akác­fa áll a tanya udvarán. A csendőrök szélthasitották a törzsét, mert azt hitték, hogy oda rejtették a pénzt a gyilkosok. Semmi sem volt benne és most a hogy a házi előtt elmegyünk, a motorberre­géstől megijesztve nagy csapat varjú száll fel ágai közül. Elhúznak a ház fö­lött. Hangosan károgják: Kár... kár... Dr. Szántó Miklós Ne lopj biciklibajnoktól Országúti kerékpárverseny egy biciklitolvaj után Izgalmas hajsza folyt le a Szuboticá­­ról szétágazó országutakon egy vakme­rő kerékpártolvaj után, aki el akarta szöktetni Szaulics Dénes szuboticai ke­rékpárversenyző értékes versenygépét. Szaulics, aki a Szuboticai Sport tag­ja, a Sand Szegedi-uti pályáján többek társaságában trenírozott. Amikor tré­ning után leszállt a gépéről, hozzálépett egy jól öltözött, szürke ruhás elegáns fiatalember, bemutatkozott, mint a no­­viszadi »Achilles« kerékpárklub tagja és elkérte Szaulich értékes versenygépét, hogy kipróbálja. Szaulich készségesen tett eleget a kérésnek, mire a fiatalem­ber felült a gépre és kikarikázott a Sze­­gedi-utra. Már eltelt egy jó félóra, ami­kor Szaulicsnak feltűnt, hogy a fiatal­ember nem jelentkezik a gépével. Gya­nút fogott és gyanúját közölte társaival is, akik erre felugrottak gépükre és cso­portosan eleredtek a város minden irányába. Az a csoport, amely a Szentai­­ut felé vette irányát, csaknem Szentáig versenyezett. Közvetlen Szenta alatt azután fel is fedezték a szökevényt, aki a fáradságtól kimerülve, alig tudta haj­tani gépét. Az üldözők hamarosan utol­érték és lerántották a gépről. — Visszaadom a gépet, csak ne bántsatok — könyörgött a fiatalember. A kerékpártolvaj egy kórházi igazol­vánnyal igazolta, hogy Beretics Ádám­­nak hívják, 23 éves noviszadi munkanél­küli lakatos és azzal védekezett, hogy ő csak ki akarta próbálni a versenygé­pet. Szaulics feljelentést tett ellene a rendőrségen.

Next

/
Thumbnails
Contents