Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-09 / 308. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 november 9. a kivonult katonaság megakadályozta a fasisztákat. nem tud kigyógyulni. Ilyen jelenségek a megegyezés politikája szempontjából mindig kellemetlenek, azonban a szomszédokkal való viszonyunkra Radies kirohanása semmi jelentőséggel nem bírhat Mindenesetre el kell ítélni Radios példátlan támadását Mussolini ellen, amit az ország egyetlenegy komoly politikai tényezője sem helyeselhet. Diplomáciai körökből szerzett értesülés szerint a Samouprava Radicsellenes cikke azért íródott, mert Bodrero olasz követ már eljárt a külügyminisztériumnál és felvilágositást kért Radics ogulini beszédéről. A cikk éles hangja ellensúlyozni akarja Radics beszédének kínos külpolitikai hatását. Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter Zagrebban Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyminiszter szombaton inkognitóban Beogradban tartózkodott. Gratz, aki a magyar követség vendége volt, a beogradi politikai helyzetet tanulmányozta. Látogatását összefüggésbe hozzák azokkal a tárgyalásokkal, amelyek a döntőbírósági szerződésre és egyéb kérdésekre vonatkozólag megindultak Jugoszlávia és Magyarország között. Markovics Lázár dr. volt igazságügyminiszter szombat este vacsorát adott Gratz Gusztáv dr. tiszteletére. A vacsorán megjelentek Nincsics Momcsilo dr. külügyminiszter és Háry András beogradi magyar követ is. Gratz Gusztáv dr. vasárnap este visszautazott Budapestre. A szlovén néppárt interpellációja a görzi események miatt A szlovén néppárt hétfőn ülést tartott, melyen elhatározták, hogy interpellációt nyújtanak be Nincsics külügyminiszterhez a görzi' események miatt. November 4-ikén éjjel ugyanis kétszáz fasiszta behatolt a görzi szlovén iskola-otthonba, ott mindent összezúztak, majd a bútorokat kivitték az uccára, benzinnel lelocsolták és felgyújtották." Ugyanígy jártak el a szlovén kereskedők otthonával és a ljubljanai hitelbank görzi fiókjánál Ts;: Bitésnik'dr. görzi szlovén ügyvéd irodájába is betörtek a fasiszták és az összes iratokat kiszórták az uccán. Be akartak hatolni az Édinost épületébe is, de ebben Valószínű, hogy a szlovén néppárt interpellációjával már a parlament keddi ülésén foglalkozni fognak. Korosec nem esküszik meg újra az alkotmányra Ljubljanai jelentés szerint Korosec kormánybalépéséről a Slovenec hétfői száma vezércikket közöl. A vezércikk helyesli Korosecnak azt az álláspontját, hogy a szlovén néppártnak nincs szüksége arra, hogy a kormánybalépés alkalmával ismételten kijelentse, hogy elismeri a vidovdáni alkotmányt,. mert mint kép-Athénből jelentik: A vasárnapi országos választások végleges eredménye még mindig nem ismeretes, azonban annyi már bizonyos, hogy a köztársasági párt a választáson nagy többséget szerzett A választások teljesen nyugodtan folytak le és Kondilisz «miniszterelnök maga is felkeresett Athénben minden választóhelyiséget, hogy ellenőrizze a választások menetét. Az athéni helyőrség egész nap készenlétben volt, azonban beavatkozásra seholsem került sor. Kondilisz miniszterelnök kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a köztársasági párt többsége már biztosítva van. A szavazatoknak mintegy hatvan százalékát a köztársaságiak kapták, sőt Athénben a szavazatok hetven százaléka jutott a köztársasági pártra. Athénben tizenhárom mandátum közül az egyesült szabadelvő párt nyolc mandátumot szerzett. Szalonikjiben, Dramaban, Serresben és Kaprászban szintén a köztársasági párt kapott többséget. Macedóniából, Thráciából, Kréta szigetéről és a többi szigetekről még nem érkeztek be a választások végleges eredményéről szóló jelentések. Ezeken a helyeken is a republikánusok vezetnek. Mihakopolis volt miviselők és miniszterek már letették az esküt. Ha most újból esküt tesznek, ezzel elismerik, hogy első esküjük érvénytelen. Kosutics cáfolja a kizárásáról szóló hireket Kosutics József, Radics volt kabinetfőnöke nászutjáról visszatért. Kosutics kijelentette, hogy nincs tudomása arról, hogy a horvát parásztpártból kizárják, mert megszegte a Nikics elleni bojkottot. Ez annál valószínűtlenebb — mondotta Kosutics — mert Nikics nemcsak hogy komája nem volt az esküvőjén, de nem is volt tudomása arról, hogy házasodik. niszterelnök kijelentette, hogy számítása szerint a képviselőház 282 mandátuma közül valószinüleg 180 jut a köztársasági párt részére és igy a republikánus párt a rojalistákkal szemben fényes győzelmet aratott A köztársasági párt különösen Macedóniában és Thráciában aratott nagy győzelmet. A rojalisták vereségére jellemző, hogy még a párt vezére, Metaxis tábornok sem tudott mandátumot szerezni. Patras kerületben, amely szükebb hazája az 1922-ben kivégzett Gunaris hadügyminiszternek, a köztársasági párt tizenhárom mandátum közül hatot hódított el. Ezrével voltak önjelöltek is, akiket mindenféle ismeretlen kis pártok állitottak, ezek azonban alig kaptak néhány szavazatot és régi politikai pártoktól semmit sem tudtak elhódítani. Kondilisz miniszterelnök az újságírók előtt nyilatkozott a jövő terveiről és közölte, hogy nincs kizárva a koalíciós kormány lehetősége valamennyi köztársasági párt részvételével. Az uj kormány elsőr feladata lesz a külföld bizalmát megerősíteni Görögország iránt. Az uj kormányban Kondilisz a külügyi tárcát Venizelosnak szánja. Győztek a gorög köztársaságiak A görög parlament 282 mandátuma közül 180 mandátum a köztársasági párté Az ellenforradalom bűnei Peidl Gyula szegedi beszámolóján a tömeg tüntetett az uj rendő főkapitány ellen Szegedről jelentik: Peidl Gyula szociáldemokrata képviselő vasárnap Szegeden beszámolót tartott, amelyre hatalmas tömeg gyűlt össze. Peidl többek közötti az ellenforradalom bűneiről is beszélt. Kijelentette, hogy az ellenforradalom hetvenezer embert juttatott börtönbe, néhány tucatot bírói ítélet alapján kivégeztek, több százat pedig bírói ítélet nélkül gyilkoltak meg. Amikor Peidl ezeket elmondta, a gyűlésen jelenlevő Buóc Béla dr. rendőrfőtanácsos, a Szegedről elhelyezett Bottka Sándor rendőrfőkapitány utóda, közbevágot,. és figyelmeztette a képviselőt, hogy ezekről ne beszéljen. Buóc rendőrfőkapitány szavai nem várt hatást váltottak ki a gyűlés résztvevői között. A tömeg az áthelyezett Bottkát kezdte éltetni és azt kiabálta dr. Buóc felé, hogy amiről Peidl beszélt, az már mindenki előtt köztudomású. Mentőakció a hniiabörze áldozatai érdekében A „Bácska" temetkezési egyesület fe’veszi a „Vojvodina“, tagjait és a befizetett összegeket beszámítja A belügyminisztérium — mint ismeretes — felfüggesztette az Első Vojvodinai Temetkezési Egyesület további működését. A vezetőség felebbezetl ugyan az államtanácshoz, de annak elintézése előreláthatólag sokáig fog hazódni. A »Bácska« temetkezési egyesület vezetősége ezért elhatározta, hogy az Első Vojvodinai Temetkezési Egyesület minden tagját felveszi tagjai sorába és az eddig befizetett összegekei is beszámítja. Az Első Vojvodina! Temetkezési Egyesület tagjai a Bácskának ez ajánlata ügyében értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy belépnek a »Bácská«-ba. Az értekezleten a tagok nagy számban vettek Teszt és széleskö« rü akciót indítottak abban az irányban, hogy az egyesület több! tagjait is megnyerjék. Esprit de corps Irta: Laczkó Géza — Meg fogsz egészen rohadni! — feleltem nyersen barátomnak, Santa- Lupa grófnak, aki rámnézett, elmosolyodott — s mosolya azt válaszolta: több, mint bizonyos — aztán a született ur fölényes kiváhcsiságával kérdezte: — Miért? Én már dühös voltam, kihozott sodromból nyugalma, fensőbbsége, amellyel tiszta irigységből fakadó nyerseségeimet, baráti sértegetéseimet fogadta. Mert irigy voltam rá. Családjára, amelynek neve Európa minden nagy történelmi változásában szerepelt; eleganciájára, amelyet az enyémmel teljesen egyforma szerény jövedelméből állított elő; tehetségére, amely a Szaákh András álnévvel jegyzett novelláiban úgy csillogott, mint egy régi családi ékszer. — Miért? — marakodott elő belőlem a vissza-kérdés. — Azért, mert te ezzel a névvel élére állhatnál a nagy szociális, sőt szocialista mozgalomnak. Novelláid, cikkeid tengelye, végső következtetése mindig a mai rendet felforgatni akaró s azt hiszem, tudó lázadás. Miért nem mégy közéjük? Képviselő lehetnél, a pártfrakció vezére. Egykor tán miniszterelnök is. Féllábbal a Zöld Vadász proletárgyülésein, féllábbal a budai főúri palotákban vagy. Estétől hajnalig cikket írsz a társadalmi nyomorúságról s a tollat letéve kimégy a lóversenyre, hazajössz, írsz egy véres propaganda nyomor-novellát, ntána hajnalig táncoltatsz báró- és gtófkisasszonyokat. RÍ fogsz egészen rohadni, fiam! — Na és aztán? Rohadt már elég Santa-Lupa csatamezőn vagy börtönben. S ahol én forgok, táncos szalonok parkettje, szerkesztőségi szoba ugyancsak csatamező és börtön. Bátran elrohadhatok rajtuk, nem szégyen. Aztán nézd, kedves, éppen te szoktad emlegetni, hogy valami apai ágon rokonod volt az a Domokos komáromi gabonakereskedő, akinek életét Tímár Mihály sorsává színesítve Az aranyemberben megírta Jókai s azóta kettős, sőt hármas nőhistóriákban vergődő férfi nem ritkaság, hanem inkább szabály családotokban. Nos, a Santa-Lupáknak is megvan a végzetük: az esprit de corps, a testületi szellem. Én, kedves, igaz, hogy lelkem minden erejével vonzódom a szocialista, sőt forradalmár tanokhoz, de, megengedj, a »népszag«-ot, a proletár életformákat, modort nem tudom elviselni. S igazán jól csak történelmi neveket viselőknek társaságában érzem magamat. Döntő pillanatokban pedig úgy fogok cselekedni, mint Anselme gróf, egy ősöm, aki a nagy francia forradalom idején Párisban élt. Rövidre fogva elmondom a történetét, de egy feltétel alatt... — És pedig? — Hogy egyszersmindenkorra beszünteted közeli rothadásomra vonatkozó lekötelező jóslásaidat. Nem feleltem, mert hangja csengéséből kiéreztem, hogy átlátott rajiam s alacsonyrendü irigykedésemen. — Anselme gróf az udvarhoz tartozott — folytatta, feleletet sem várya, közvetlenül Santa-Lupa gróf —* ahol furcsa kedvtelése volt elkövetkezendő szörnyűségekkel ijesztgetni a dámákat és az udvaroncokat, akiknek nem győzte eléggé magasztalni a tiers état-t s a szabadságot. De... ez igy volt. A naplója megvan, megmutathatom. Nappal a jakobinus klubban vitatkozott, este arisztokrata szalonokban csillogott. S ezt a kettős életet ugyanazzal a meggyőződéssel élte, mint én most a magamét. Két fejpárnája volt: Voltaire és Montesquieu, koccintani azonban jobb szeretett ci-devant-okkal, mint citoyen-ekkel. Na, kérlek, mint te valószinüleg jobban tudod nálam, egy adott időpontban elkövetkezett az arisztokraták összefogdosása, a guillotine felállítása. Anselme kezdett egyedül maradni. Ma ez a szalon néptelenedett el, holnap annak a hírességeit vitték vérpadra. Végül is elkövetkezett egy este, amikor nem volt hova mennie, minden ismerős háznál azt a választ kapta a portástól, szomszédtól, őrszemtől vagy egyéb honfitól, hogy az uraságok külföldre menekültek, elhurcolták a Coriciergeriebe vagy agyonverték őket. Anselme — mint maga írja — megpróbált leülni citoyen-korcsmákban, a friss véres szabadság savanyu boros poharai mellé, de szörnyű unalom kergette el nyomban e helyekről. Kapta hát magát, hazament, átöltözött, kocsiba ült s elhajtatott a Conciergerie elé, ahol beizent a portással az ott raboskodó Cambremer hercegnőhöz azzal, hogy mai fogadóestélyén való megjelenhetésért esedezik. A portás őrültnek nézte s úgy gondolkozott: eggyel több ci-devant jó fogás. Ettől kezdve ő volt odabenn a társaság lelke. De a társaság itt is fogyott napról-napra. öt nem bántották, mert a citoyenek ismerték forradalmár elveit. Nos, Anselme; egy szép napon megállapította, hogy az az első vonalbeli főnemesség, a melyhez ő is tartozott, már csak egy kordéra való lelket számlál a Conciergerieben; a többiek uj nemesek, parvenük, akik felmásztak hétsziivafájuk legmagasabb ágára, hogy onnan ugorjának a halálba a valódi hercegek után. Anselme még köszönő viszonyban sem igen állt ezekkel... Kora reggel volt A kordé előállt, utolsó főnemesi barátai és barátnői elhelyezkedtek benne. Anselme ott állt a kordé mellett és nézte őket. Már éppen indulni akartak. Ápolt kezek nyúltak le feléje búcsúzni csókra, kézfogásra... Anseíme nem nyújtotta a magáét, hanem hirtelen meghajolt, odalépett aztán a kocsishoz: — Menjen odébb barátom, itt még elférek maga mellett! — s felült ő is a kordéra... A hóhér — ő maradt utoljára — nem akarta lefejezni, ismerte még a jakobinus klubból. — Inkább ezekkel halok, mint magukkal élek! — felelte Anselme. — De mi készti, hogy meghaljon? — kérdezte a pribék. — L’esprit de corps, monsieur! —. mondotta Anselme de Santa-Lupa gróf s a guillotine alá hajtotta fejét, — Hát én is igy fogok tenni — fejezte be barátom — ha a szükség úgy hozza magával. — Addig is azonban úgy élek, ahogy nekem és nem ahogy a barátaimnak tetszik. Na, szervusz, Géza ... Ezt^ különben megírhatod, tanulsz is belőle és keressz is vele. Adieu!
