Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-09 / 308. szám
PoStariea u gotovom piacéna 12 OLDAL »• AB* 1?, DTBftR XXVit. évfolyam Sznbotica, 1926 KEDD november 9. 308. Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfSn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Befizetési ár negyedévre 165 dia. Szerkesztéség: Zmaj Jovin trg 3. szóm (Slinerva-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Uj parlamentárizmus Most folytak le a községi választások Angliában, a rend, fegyelem és szervezett munka hazájában, ahol még az olyan forradalmi jellegit harcot is, mint az általános sztrájk, a fair play szabályai szerint vívják meg. A konzervatív párt a kormányhatalom egész apparátusával felszerelve vette fel a küzdelmet a munkáspárttal, amely az érvényesülés feltételei közül csak öntudatos tömegekkel és a politika párbajkódexében járatos vezérekkel rendelkezik. Az eredmény az, hogy a konzervatívok ötvenhárom községi mandátumot vesztettek, mig a munkáspárt száznegyvenhat uj mandátumot szerzett. A kormány megtartotta ugyan többségét a községi autonómiákban, de a Labour Party olyan lendülettel nyomult elő, hogy lehetetlen fel nem ismerni annak históriai horderejű tüneti jelentőségét a brit politikai élet fejlődése szempontjából. Minden más országban a polgárság a legkülönbözőbb frakciókra tördelve áll szemben a szervezett munkássággal és a polgári kormányzat csak ideig-óráig fenntartható koalíciókra támaszkodva boldogul. Innen a gyakori kormányválság Franciaországban és Németországban. Mussolini ennek a problémának gordiusi csomóját a fasizmus diktatúrájával vágta ketté és sikerült elérnie, hogy Olaszországban a polgárság meg sem tud moccanni a ráhúzott feketeing kényszerzubbonyában. Az olasz fasizmusnak csak egy számbavehető ellenfele van: a gyilok, amelyet az eltitkolt keserűség és az erőszak által forradalmivá fölforrott elégedetlenség tart állandó készenlétben. A demokrácia alapján megválasztott parlamentek munkaképességét a pártok egyensúlyozására fordított energiák emésztik, Mussolini és Primo de Rivera kinevezett parlamentje pedig a diktátori biztonság körülépitésével van elfoglalva. Ilyen körülmények között a parlamentárizmus nem látszik alkalmasnak a tragikusan megsokasodott gazdasági és szociális feladatok betöltésére. Az angol községi választások kimenetele mintha annak volna szimptómáia, hogy a parlamentárizmus történetének uj fejezete van kialakulóban. A parlament csak úgy felelhet meg rendeltetésének, ha felhagy a politikai szőrszálhasogatások meddő játékaival és azoknak az erőknek képviseletévé regenerálódik, amelyek eredőiéül a gazdasági fejlődés iránya összetevődik. A töke és a munka viszonyának szabályozása, a termelés válságának elhárítása most az az életbevágó kérdés, amelynek megoldása nélkül a világ egyre mélyebben siilyed bele a nyomorúság iszapjába. A parlamentárizmus klasszikus földjén a népképviselet felismerte hivatását és ott a pártképződés szempontjából szinte kizárólag az a megfontolás dominál, hogy kinek hol van a helye: a régi társadalom és gazdasági berendezkedés konstrukcióját őrző konzervativek, vagy a jövő uj útjait egyengető munkásság táborában. A kis pártpk, amelyek a középuton akarnak elhelyezkedni, felmorzsolódnak a két derékhad összeütközésében. Így jön létre Angliában kompakt és hosszú kormányzásra képes többség, amelynek azonban az ellentétes világnézetet reprezentáló hatalmas párt célkitűzéseivel is számolnia kell. A konzervativizmusnak és szocializmusnak ez a szakadatlan kölcsönhatása az egyedüli garanciája annak, hogy az evolúció megmarad természetes medrében és nem duzzad meg hirtelen a revolució pusztító szökőárjává. Amig Macdonald kisebbségi kormány élén állott, óvatosan került minden olyan lépést, ami a többség mentalitását felháborította volna. Az angol munkásság azt az elvet vallja, hogy a szocialista program csak az ország többségének meghódítása után valósítható meg. Ezért nem keltett csalódást a munkásság körében, hogy a munkáspárti kormány szociális téren semmit sem alkotott, viszont a kispolgárság tekintélyes rétegeit vonzotta át a Labour Party oldalára" az a tapasztalat, hogy a munkáskormány perhorreszkálja a forradalmi módszereket és nem kíván kilépni az alkotmányosság kez rétéi közül. A legutóbbi országos választásokon az angol munkáspárt egy millió szavazattal gyarapodott s ez az emelkedő tendencia, mint a községi választásokból látható, az általános sztrájk után és a bányászsztrájk közepett sem szűnt meg, úgy hogy nem tekinthető kalandos kombinációnak az a várakozás, amely szerint a közeljövőben munkáspárti többsége lesz az angol parlamentnek. A töke és a munka mérkőzése fogja eldönteni Európa sorsát és az angol példa azt tanítja, hogy a fenyegető megrázkódtatások leghatékonyabb ellenszere az idők szükségletei szerint átszervezkedő parlamentárizmus, amely egyfelől a polgári társadalom együtteséhez tartozó és súlytalan jelszavakkal egymástól elválasztott pártokat, másfelől a munkásság érdekeiért küzdő tömegeket egy-egy nagy egészbe forrasztja. Az angol bányamunkások harcolni akarnak a végső diadalig Cook főtitkár cáfolja a bányászsztrájk közeli befejezéséről elterjedt híreket Londonból jelentik: Cook, a bányászszövetség főtitkára vasárnap este Liverpoolban beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a sajtó az utóbbi napokban túl optimisztikusan ítéli meg a helyzetet, holott semmi kilátás sincs arra, hogy a bányászsztrájk rövidesen befejeződjék. A lapok azt írják, hogy a bányamunkások nem bírják a harcot és beadják a derekukat, ez azonban csak a sajtó jámbor óhaja, mert a munkások harcolnak a végső diadalig. A bányamunkások hajlandók a békére, azonban diktálni nem hagynak maguknak és nem is gondolnak arra, hogy megadják magukat. Cook főtitkár hangsúlyozta, hogy a bányamunkásoknak még csak rövid ideig kell kitartani és biztos a győzelmük. Bejelentette végül, hogy az orosz bányászszakszervezet táviratilag ötszázezer újabb anyagi támogatást ígért az angol bányamunkásoknak. A sajtó aggodalmát fejezi ki. hogy a folyamatban levő tárgyalások a bányatulajdonosok makacsságán újból meghiúsulnak. Egyébként kedden kezdődik meg az alsóház őszi ülésszaka, amelynek napirendjén elsősorban a bányászsztrájk kérdése fog szerepelni. Kormányválsággal fenyeget a radikális klub ülésének összehívása Uzunovics szerint néhány nap múlva tisztázódik a helyzet — A radikálisok nem fogadják el a Radics-párt dalmáciai agrártörvénytervezetét A radikális-párt hivatalos lapjának éles támadása Beogradból jelentik: A kormány helyzete hasonló a legutóbbi kormányválság előtti helyzethez és politikai körökben olyan a hangulat, hogy nem keltene meglepetést, ha a korrtiány ismét a parlamenten kívül bukna meg. Jellemző erre nézve Uzunovics Nikola miniszterelnöknek nyilatkozata, amellyel az újságíróknak arra a kérésére válaszolt, hogy van-e nagyobb jelentőségük azoknak az ellentéteknek, amelyek a dalmát agrártörvénytervezet miatt a kormányzópártok közt támadtak. Uzunovics a következőket mondotta: — Vannak ugyan ellentétek, de jelentőségüket nem szabad túlbecsülni. Majd meghallgatjuk a radikális klub véleményét. Válság nincs, várjanak néhány napot, akkor meglátjuk, hogy mi lesz. Uzunovics nyilatkozata élénk kommentár tárgya, miután az a válsághírek burkolt megerősítésének hangzik. Ezúttal elvi jelentőségű szociális kérdésben támadt ellentét a két kormányzópárt közt és úgy látszik a Radies ellen radikális párt elégedetlenjei meg akarják ragadni az alkalmat, hogy egy ilyen természetű ügy címén borítsák fel a helyzetet, nem pedig a radikális párt belső kontroverziáinak számlájára. A radikális klub ülésének összehívása a dalmáciai agrártörvénytervezet megvitatására most már elkerülhetetlenné vált és mint Uzunovics nyilatkozatából kitűnik, a klubülés összehívását ő sem ellenzi. Ha az ülésen más politikai kérdések is szóbakeriilnek, akkor könnyen döntő események következhetnek be. Uzunovics miniszterelnök egyébként hétfőn délelőtt egy óra hosszat tartózkodott az udvarnál, ahol az udvari miniszterrel tanácskozott. Az ankétbizottság ülése Az ankétbizottság hétfőn rövid ülést tartott, amelyen befejezték a Korosec ellen benyújtott interpellációra vonatkozó akták felolvasását. Az akták közül hiányzik a petróleumbeszerzésre vonatkozó irat, amelyet még 1920-ban becsatoltak. A bizottság ezért elhatározta, hogy kihallgatja Jován Jankót és Gr gin Dusánt, akik a szerződést a kormány nevében megkötötték és aláírták. A Samouprava Radics Mussilini elleni támadásáról Radics ogulini beszéde élénk visszhangot keltett politikai körökben. A radikális párt hivatalos lapja, a Samouprava kedd reggel megjelenő számában a következőket írja Rádiósnak Mussolini elleni támadásáról: — Radics szokása szerint ezúttal sem mulasztotta el, hogy brutális hangon nyilatkozzék egy szomszédos állam miniszterelnökéről. Radics pártszempontból tekintélyes ember, de befolyása csak népgyülésekre és felköszöntőkre szorítkozik. Tuiteszi magát azokon a szempontokon, amelyek minden felelős politikust köteleznek egy szomszédos állammal szemben. Normális viszonyok között nagyjelentőségű az, amit egy kormányzópárt vezére mond, azonban Radicsot eléggé ismerik úgy nálunk, mint a külföldön, hogy szavait más mértékkel mérjék. Legutóbbi beszéde újabb bizonyítéka annak a féktelenségnek, amelyből
