Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-07 / 306. szám
iy2ö. november 7 23. oldal _____________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ Prolog •ta és szuboticai Lifka-mozl megnyitóján fefolvasta Komor Mihály Bájos hölgyek, tisztelt urak! Az első szó, amelyet el kell mondani t a vászon előtt, ahonnét a múltban s a jövőben mindig csak cselekedeteet kaptunk, az első szó a köszönet sava. Köszönet Szubotica város megrtő közönségének, amelynek érdeklőése, a szép és nemes szórakozás iránti )gékonysága tette lehetővé, hogy itt, hol tizenöt év előtt szende bakfisok és isvárosi gavallérok tánciskolája volt, iá a legmodernebb művészet számára ?ült kényelmes szép és modern otthon 11. A második szó ismét a köszönet sava, amelyet a magam és a mozilá- Jgatók hatalmas tábora nevében kel! ítéznem azokhoz, akiknek törhetetlen saratereje, tizenötesztendős küzdeltes áldozatkészsége gyűjtötte össze arabonként azokat a téglákat, arpeekből ezt az épületet emelték. Lifka indorra és Ufka Sándornéra gondok, akiknek neve a mi kis szükebb vígunkban fogalommá ércesedett és jenti a filmet, a mozit és azt a szédütes fejlődést, amelyet a film játszás >p az utolsó tizenöt esztendőben proikált. Pontosan tizenöt évvel ezelőtt nyílt eg ugyanebben a helyiségben a Lifi-mozi. Ez volt Szubotica első állan) filmszínháza és azt a szédületes íejdést, amely Edison kinetoskopjától a jllywoodi filmváros káprázatos nagygáig emelkedett, csaknem valamenyáen ebben a moziban kisértük figyemmel. Kicsi diákkorom soha el nem ilványuló emléke, amikor a bácskai svárosban egy szép napon a vásárr közepén cifra, díszes ponyvából felejtették a Lifka-mozit. Reggel jöttek ; este már pazar villanyfényben, csilgóan, káprázatosán készen állott a itorpalota. Előtte hatalmas mü-orchesrt dirigált villanyerőre egy pöttömnyi iger karmester. A moziban, életem ső mozielőadásán, Polidor játszott várni primitiv vígjátékot, amelyben az syetlen szerelmes sorra követte el az bligát baklövéseket, mindenkinek kelmetlenséget okozott, üldözték és vég: szaladt utána az egész város. Nem idom, hogy szabadult ki kellemetlen üyzetébői Polidor, csak arra emlékem, hogy dobogó gyerekszivem ün:pi áhítattal megérezte a csodát, amely őttünk született és előttünk törtet ;yre elképzelhetetlen határok felé. A vándorponyvából hamarosan ebbe helyiségbe költözött a Lifka-mozi és olidort követte Max Linder, Psilander, sta Pilsen, Henny Porten és a mozi >bbi nagyságának megszámlálhatatlan ikasága és a film estérő-estére perüt tovább. A mozi elhozott Szubotira mindent, ami a világban uj, szép nagyszerű. Könyveket írtak és fognak írni a mjátszás művészi, tudományos és rsadalmi jelentőségéről, de senkisem tathatja el, hogy a mozi legnagyobb deme, hogy a nemzetközi kuKura inden nagyszerűségét ugyanolyan irmában tudja közvetíteni Párisban, unt Szuboticán és Mali-Idjoson éppgy, mint Newyorkban vagy Philadelpiában. A film pereg, hölgyeim és uraim! Ebben a pillanatban Ausztrália irdatlan őserdejét varázsolja a vászon önök elé. Lém, az orrszarvú, hogy törtet előre a vadonban és szörnyű talpával rögtön eléri a vadászt. Egy pillanat... A kép fordul, a film tovább pereg. Nagy, nagy városfalak emelkednek a vásznon. Néhány ezer évet visszafelé haladt az idő. Babilon tornyai állnak büszkén, gő•gösen. Baal templomában most mutatnak be szörnyű áldozatot az emberevő stennek. — Egy forgatás csak és előt:ünk van a modern Babilon: Newyork íatalmas uccarengetege. Az uccán auók megszámlálhatatlan tábora. Hajsza, szörnyű vad hajsza a pénzért, az irányért. A tőzsdén, az uj Baal templonában remegve, sápadtan rohannak az mberek. A papírok zuhannak és egy zerencsétlen spekuláns lassan agyáoz illeszti a revolver hideg csövét... íz uj isten, a pénz is megköveteli az mberáldozatot. Szomorú képek tűnjetek el. Vigadjunk, ime Nizza karneválja hiv és ezer gyönyört Ígér Páris, a szerelem fővárosa. A mesék csodálatos varázspálcája a film. Suhintok egyet, hipp-hopp ott legyek, ahol akarok. A sarkvidék örökös jégmezőjétől egy pillanat csak az egyenlítő forró égövéig. Tér és idő, jelen és múlt, szárazföld, tenger: nincs sehol akadály. Az eszkimók földjétől egy pergetés a jenkik birodalma, Alaska zord aranymezőit Nápoly napsugaras egétől mi sem választja el. Most Cézár hadserege vonul előttünk, hogy meghódítsa Qalliát, de amott már a harminc és feles borzalmas pusztítását mutatja be egy Pathé-hiradó. A film pereg gyorsabban és gyorsabban és egyre újabb területeket hódit meg magának a csodák szárnyán repülő technika. Jules Verne ragyogó ORVOSI fantáziája, Jókai és Wells száguldó képzelete nem tudott kitalálni olyan merész csodát, amelyet el nem ér és meg nem valósit a film. A jelen szülte és a jövő fogja teljes diadalra vinni ezt művészetet, amely a legolcsóbban és a legközvetlenebbül adja nekünk a tudást, kultúrát, szórakozást és mindezt olyan nívón és olyan eszközökkel, amelyhez hasonló semmiféle más művészeti megnyilatkozásban hozzánk, a világnak ebbe az elhagyott zugába el nem juthat. Hölgyeim és uraim! Mindez, amit én a film dicséretére itt összehalmozok, csak késlelteti önöket abban, hogy az irás legnagyobb fantáziájú mesterének munkájából készült fflmremeket élvezzék. Önök kétségtelenül jobb cserét csinálnak, ha a felolvasó halott szavai helyett a vászon élő alakjaival társalognak. Szóljon hát helyettem a film dicséretére maga a film. DOLGOK A gyermekek testedzése Amikor igy szépen, nesztelenül közeledik a hét vége, vagy hogy mi is divatozzunk: a week-end, amikor minden rendes ember szórakozáson töri a fejét, magamfajta szegény rovatvezetőnek téma után kell nézni, az orvosi rovat számára. Téma mindig akad bőven az orvostudomány kimeríthetetlen tárházából és a sok közül kiválasztom az olvasóközönség és a magam kedvenc témáját. Nos hát akad-e orvos tollára rokonszenvesebb téma, mint a gyermek, a gyermeknevelés. Előzőleg már vagy három cikkben kifejtettem erre vonatkozó nézetemet, kiöntöttem rég visszatartott keserűségemet. Csak még egy dologgal maradtam adós: a gyermekek testi nevelésével. Ha e kérdés tárgyalásánál ismétlésekbe bocsáj tkozom, úgy azt szándékosan teszem, mert célom:, hogy a fiatal anyák ne a nagynénik és nagymamák avult utasításain, hanem az orvos tanításain okuljanak. Bizony a »régi módi« tanácsok, ajánlások ma már vajmi keveset érnek! Úgy vagyunk ezzel, mint a nagymama mennyasszonyi ruhájával: legfeljebb csak padlóruhának jó. Egy alkalommal már megírtam, hogy a gyermekek tornáztatását már a csecsemőkorban kezdjük. Ez a »gimnasztika« persze csak passzív mozgatásokból áll és célja: a csecsemők izmainak, Ízületeinek, csontrendszerének erősítése. A bárom hónapos csecsemőt fektessük naponta többször a hasára, ez lesz a legjobb nyak, gerinc és karizom-torna. Maga a gimnasztika a karok és lábak egyenletes, szabadgyakorlatokhoz hasonló mozgatásából áll, amikhez enyhe masszázs, fürdők, öntözgetések, paskolások járulhatnak. A csecsemők időelőtti felültetését, karonhordozását, járását nem szabad túlságosan forszírozni, még akkor se, ha ezzel a rokonok előtt dicsekedni szeretnénk is, mert erre könnyen ráfizethetünk. Főként az idöelőtti karontartásra áll ez a megállapítás, de a gyermekre veszélyes műveletnek kell tartanunk az ostoba pesztonkák azon igyekezetét is, amikor a szülök távollétében tanitgatják a kisdedeket idő előtt ülni vagy járni, hogy ezzel >>kellemes meglepetéssel« szolgáljanak a szülőknek. Hogy a mai csecsemők és kis gyermekek mennyire rászorulnak a testedzésre, bizonyítják a statisztikák is, amelyek világosan kimutatják, hogy a nagyvárosi csecsemőknek, mintegy hetven százaléka angolkóros, a kisvárosokban pedig ötven százalékra tehető az angolkóros gyermekek száma. Már pedig fejlődési, növési rendellenességeket főként angolkóros gyerekeknél látunk. A gyermekek testedzése — legalább elméletben — az iskolai évekkel kezdődik. A rendszeres gimnasztika folytán a gyermek növése helyes mederbe terelődik, a testtartás normális lesz, a járás biztos, 'a légzőizmok megerősödnek, a szervezet megedzödik. Sajnos, a legtöbb anya abban a hitben él, hogy eleget tesz szülői kötelességének, ha az asztalnál görbén ülő gyermekére rászól: — Egyenesen ülj! Vagy ha a gyerek hétrét görnyedve áll és szigorúan meginti az anya: — Hogy állsz ott? Húzd ki magad! Ezzel aztán megnyugtatja anyai lelkiismeretét, megtette kötelességét, nincs tovább. * Fájdalom: nálunk az iskolákban se veszik komolyan a gyermekek testedzését. Ismerek tanítókat és iskolaigazgatókat, akik a tornázás esküdt ellenségei és akik valósággal kéjjel változtatják át számtanórává a tornaleckét, mihelyt erre a legkisebb alkalom is kínálkozik. Szegény gyerekek! Sóvárogva várják a tornaórát, a szabadban való mozgást, hancúrozást és helyette a tizedes törtekkel kell bajlódniok. Érdekes, hogy a tornaórák elmaradásának a jó tanulók, a stréberek, a satnya, »zöld békák« örülnek a legjobban, de annál jobban búsulnak az egészséges, pirospozsgás gyermekek, akik nem bánnák azt se, ha mindig csak tornaóra és tornajáték volna az iskolában. És ez a — természetes. Ez felel meg a gyermek igazi természetének. A tanfelügyelő urak is vajmi keveset törődnek a nebulók testedzésével, őket csak a tanulmányi előmenetel és az előirányzott munkarend programszerű betartása érdekli. Mialatt Németországban már régen be van vezetve a napontai iskolai testgyakorlat, (Svédországban éppen most száz éve, hogy bevezették) a tanítás előtt és után a levegőn végzendő szabadgyakorlatok, addig nálunk heti egy, legfeljebb két tornaóra van előírva, de az se kötelező minden iskolára, minden növendékre. Ez az egyik hiba. A másik az, hogy a szülök a sáppadt, gyengén fejlett gyermeket minden áron felmentetik a tornázás alól. Sajnálják szegényeket, féltik, hogy megerőltetik magukat a nyápic, vézna gyerekek, vagy isten ments — még majd megfáznak. Az ilyen felmentett gyerekekről a jószemü megfigyelő még az élet derekán is megállapíthatja, hogy annakidején a tornázás alól fel voltak mentve. Egész életükre nyápicok, véznák, szükmellüek maradnak. Az okos szülőknek az ilyen gyermekeket nemcsak hogy nem volna szabad felmentetniök a tornázás alól, hanem még külön tornaórákra kellene járatni őket. Ezzel szemben a testileg gyengén fejlett gyermekek inkább zene. kézimunka, francia és egyéb külön nyelvórákra járnak. A testedzés feladata ezek szerint az iskolákra hárulna, de egy kevés jóakarattal és hozzáértéssel a szülők otthon is kivehetnék a maguk részét a gyermekük testi épségére irányuló munkából. A gyermekek iskolai testedzésének vezérelveit a következőkben foglalhatjuk össze. 1. Tornázás az iskolában. Az iskolai tornázás naponta történjék, a tanulással felváltva. Mihelyt észreveszi a tanitó. hogy a növendékek fáradtak, figyelmetlenek, rövid negyedórái testgyakorlattal felfrissítheti a gyermekek szellemét. A tornázás mindig szabad levegőn történjék, kedvezőtlen idő esetén a folyosón, kivételesen a tanteremben, nyitott ablakok mellett, ha a padlót előzőleg olajjal, vagy felmosással kellőképen portalanitották. 2. A gyenge gyermekek testedzése külön csoportokban történjék az iskolaorvos időszakos utasításai és ellenőrzése mellett. Vézna, vérszegény, beteges gyermekeket sohase mentesítsünk tornázás alól, hacsak az iskolaorvos meg nem állapítja róluk, hogy különleges testi hibájuk miatt ortopéd-gyógygimnasztikára szorulnak. Német orvosok a fejletlen gyerekek edzésére a négykézlábon való járást és az ezzel összekötött egyensúlyozó gyakorlatokat ajánlják. 3. Légzési gyakorlatok. A test és izomedző gyakorlatokat mindannyiszor légzési gyakorlatokkal kell kombinálni. A légzés öntudatlan művelet. A légzési gyakorlatok tudatos művelésével a gyermeket ráneveljük a mély lélegzetek vételére. Ezt a műveletet a magunk részéről ép oly fontosnak tartjuk, mint a mindennapi imádságot. Ezeket a gyakorlatokat — amikkel a gyermeket a leghatásosabban védjük a tuberkulózis ellen — mindig friss, pormentes levegőn kell végeztetni. Legegyszerűbb formája: lábujjhegyen állva a karokat magasba lendíteni, csukott ajkak mellett Kitűnő légzőtorna a kitartó futás is és minden olyan játék, sport, amely az egymással való versenygésnek szabad teret enged. 4. A tornázás frissitőleg hasson, a gyerek ne ismerje meg a kimerülés érzetét. Igyekezzenek a pedagógusok a gyermekekkel a nekik nem tetsző tornagyakorlatokat is megkedveltetni Legyünk mindig elkészülve egy kis »izomlázra«, ami rendszerint pár nap alatt magától elmúlik és amitől néha a szülők annyira megrémülnek. Az iskolapadban való merev ülés néha jobban kifárasztja a gyermeket, mint a tornázás. Ilyenkor a felső test előre esik, a nyak és a hát meggörbül, a gyermek szórakozott, figyelmetlen lesz, később a fájdalomtól elálmosodik. A jószemü tanító mindezt észreveszi és jóakaratuan segít a bajon, de hányszor esik meg, hogy a tanító az ilyen gyerek »rossz magaviseletét« kifogásolja á6 szigorúan megbünteti. 5. A tornázások idejét mindig a főétkezések elé tegyük és sohase utána. Telt gyomorral ne végeztessünk tornagyakorlatot. Lehetőleg tartsuk vissza a gyereket a tornázás alatt és után a mértéktelen hidegvizivástól. A tanterem padlója mindig pormentes legyen és a terem hőmérséklete sohase haladja túl a 15 fok Celsiust. 6. A gyermekek öltözéke könnyű, az évszakoknak megfelelő legyen. Ne öltöztessük a gyermeket tulmelegen, mert ha megizzad, hirtelen lehűlés veszélyének van kitéve. A testet fedő ing puha legyen és a levegő számára átjárható anyagból készüljön, hogy a bőr lélegzését ne gátolja A gyenge testet ne préseljük szoros ruhákba, kerüljük a szűk kinőtt ruhákat is, amik akadályozzák a gyermeket a szabad mozgásban, fejlődésben. Végül gondoskodjunk a láb formájához illő cipőről is. A szűk cipők különösen télen sok baj okozhatnak, emiatt néha a gyermek testtartása rendellenes lesz. A rendszeres torna nem utolsó előny az se, hogy megszünteti a gyermekeinél oly gyakran észlelhető etvágytalai ságot is. Az étvágytalan gyermekre a anya valósággal rátukmálja az ételeke i — legtöbbször eredménytelenül — és a gyerek a beszéd, erőszakoskodás folytán valósággal megundorodik az ételektől. Meg azután a sok rábeszéléssel, Ígérettel a gyermekben megérlelődik a tudat, hogy ő tulajdonképen örömet okoz az evéssel — szüleinek. És aztán »csak azért se« eszik a kis kínzó: öröme tellik a szülők vergődésében. A sportoló gyermekbe nem kell az ételt bele erőszakolni, eszik magától is válogatás nélkül, mert a szervezet az elvesztett energia pótlására parancsolóan követeli a bőséges táplálkozást. Meg figyelhetjük az ilyenképen edzett gyermekeknél azt is, hogy a szervezetben ösztönszerüen fejlődik ki a vágy nyer tápanyagok élvezése iránt, ami a fejlí dő zsenge szervezetnek csak előnyére válhatik. Dr. Műnk Arthur
