Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-30 / 329. szám

1926 november 30.____________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ ______________________________3-KISEBBSÉGI ÉLET A kisebbségi vasutasok szigorú sor­sát ecsetelte a prágai parlamentben Fedor Miklós keresztényszociálista képviselő. »Az elbocsátott • tisztviselők, ezreinek exisztenciája — mondotta — tönkre van téve Szlovenszkóban. Az egyik elbo­csátott és kenyerétől megfosztott épp olyan szegény nyomorultja a magát demokratikusnak nevező államnak, mint a másik szegény elbocsátott, bármelyik csoporthoz vagy dsztályhoz is tartoz­zon. De különösen ki kell emelnem az elbocsátott vasutasok sorsát, akikkel égbekiáltó igazságtalanság történt. Hogy milyen ridegen bántak a szlovenszkói régi tisztviselőkkel, ezt megvilágítja az ezrekre menő esetekből kiragadott egy­két következő példa: Reischig Richard pozsonyi illetőségű államvasuti főrak­­tárnok 1896 óta állott a magyar állam­­vasút szolgálatában. Az államfordulat után továbbra is szolgálatban maradt, de 1919-ben állásából elbocsátották az­zal az indokolással, hogy a szlovák nyelvet nem bírja. Reischig jogát bírói utón kereste a kenyerétől megfosztó vasúti hatóságával szemben, mert az, hogy nem bírja tökéletesen az állam­nyelvet, nem lehet indok arra, hogy nyugdijától megfosszák. A bíróságok igazságos kérelmének helyt is adtak, mikor azonban követelését be is akarta hajtani, a bíróság elutasiotta kérelmé­vel azzal az indokolással, hogy mint a csehszlovák államvasut ideiglenes alakl­­mazottja, nem követelheti. nyugdijjá­­randóságát. Másik eset: Pogány Vazul a pozsonyi állami vincellériskolának az igazgatója volt. A szlovenszkói hontme­­gyei Nagykereskényben született, tehát csehszlovák állampolgár, pozsonyi ille­tőségű, ahol huszonnégy év óta állan­dóan lakik és ugyanannyi ideig az ottani vincellériskolának vezetője is. 1918. év­­augusztusában a szolgálat érdekében Nagyenyedre, Erdélybe akarták áthe­lyezni, ő azonban hivatkozva hetven éves korára és kilenc élő gyermekére, akiknek iskoláztatása végett eminens érdeke volt, hogy Pozsonyban marad­jon, az áthelyezés ellen felfolyamodás­sal élt és Pozsonyban való meghagyá­sát kívánta. A prevratig szolgálatban is maradt: az uj hatalom előbb rendelke­zési állományba helyezte, azután két évre rá, 1920. évi január elsejével fizeté­sét is beszüntette azzal, hogy mivel Nagyenyedre lett áthelyezve, vagyis ro­mán területre, sem szolgálatba vissza nem vehető, sem fizetését, illetve nyug­diját nem folyósíthatják.« * Tanulságos beszélgetés folyt le Du­­mitrescu román közoktatásügyi vezér­­igazgató és Weisz Sándor dr. magyar képviselő közt. Weisz azért kereste fel a vezérigazgatót, hogy az erdélyi ma­gyar zsidóság számára engedje meg. hogy szabadon választhassa meg nem­zetiségét. — De miért akarnak magyarok lenni a zsidók? kérdezte DumitresCU. — Mert anyanyelve és kultúrája folytán teljesen magyar. — Aki zsidó, az maradjon zsidó. — A vezérigazgató ur, tudomásom szerint nem gördít akadályokat olyan szülők kérvénye elé, kik francia, né­met, angol stb. iskolákba akarják adni gyermekeiket. — Deklarációt kérek az illető szülők­től. — De az engedély magadása simán történik? — Igen. — Akkor mi értelme van annak, hogy a magyar iskolákba kívánkozó zsidó tanulókat olyan kereken elutasitjuk. — Csak vissza akarjuk őket terelni nemzetiségük keretei közé. — Hogyan? — A zsidó beszéljen jiddisül. — Ha nem tud? — Ez ki van zárva: minden zsidó beszéli a zsidó nyelvet — Sajnálattal kell ezek után megál­lapítanom, vezérigazgató ur, hogy rosszul van Informálva az erdélyi zsi­dóság életéről. Erdélyben néhány száz­ezer olyan zsidó él, kik csak ritusuk­! ban zsidók, különben teljesen elfeledték az ősi nyelvet az évszázados asszimi­láció folytán. — Én másképpen ismerem a helyze­tet, képviselő ur. — Járt Erdélyben? — Igen. Sőt statisztikám is van a zsidóságról. — Vannak helyek, ahol a lokális vi-Londonból jelentik: A bányász­sztrájk minden jel szerint vége felé közeledik és több bányakerületben már lét­rejött a megegyezés a munka felvételére vonatkozólag. Cook, a bányászszövetség főtit­kára vasárnap több vidéki városban beszédet mondott, amelyben bejelen­tette, hogy a bányászsztrájk véget ért és közölte, hogv a munkát újra meg kell kezdeni. Beszédében Cook többek közt a kö­vetkezőket mondotta: — A harcot elveszítettük és semmi értelme annak, hogy ezt tagadjuk. Kapitulálnunk kell és Londonból jelentik: A vasárnapi angol lapok úgy látszik azonos for­rásból kapták azt a hirt, hogy az elhunyt Kraszin utóda Troc­­kij lesz a londoni szovjetkövet­ség élén. Trockijt, aki tudvalevőleg az orosz kommunistapárt belső ellenzékének egyik vezére, Zinovjevvel együtt megfosztják a pártban viselt minden tisztségétől és londoni szovjetkövetté való kinevezése annál valószínűbb, mert közismertek azok a kiváló ösz­­szeköttetések, amelyekkel Trockij angol diplomáciai és politikai körök­ben rendelkezik. Ezzel a hírrel kapcsolatban a Weacly Dispatch vasárnapi számá­ban leleplezést közöl az angol kom­munisták üzelmeiről és azt írja, hogy Párisból jelfentik: A külügyminisz­térium hivatalosan cáfolja Sauer­­weiimek a Matin szombati számába irt cikkét, amelyben azt irta, hogy a népszövetségi tanács decemberi ülé­se után Briand, Chamberlain, Strese­­mann és Mussolini közös konferen­ciára ülnek össze. A Quai d’Orsay szerint ez a konferencia csak abban az esetben volna megtartható, ha Mussolini résztvenne a népszö­vetségi tanács decemberi ülésén, ami azonban nagyon valószínűt­len. mert a mai körülmények között bizo­nyosra vehető, hogy Mussolini nem meri elhagyni Olaszország területét. Genfi jelentés szerint sir Erick Drummond, a Népszövetség főtitkára néhány napja Berlinben tartózkodik, ahol tanácskozást folytat a német kormánnyal a Népszövetség decem­beri ülésszakának néhány problémá­járól. A tárgyalások elsősorban a nép­­szövetségi tanác« ülésének el­szonyok folytán zsidó anyanyelve tény­leg a jiddis, de ez csak elszórt jelen­ség, mert a zsidóság zöme a magyar kultúrával van szorosan egybekapcso­lódva. — Bárhogyan is áll ez a kérdés, én ' azt semmi esetre sem tehltem meg, hogy elősegítsek egy újabb magyaro- 1 sitási asszimilációt. I el kell fogadnunk a feltételeket, amelyeket a bányatulajdonosok ránkeröszakolnak. — A bányatulajdonosok most olyan feltételeket diktálnak, amilye­neket akarnak és éppen ezért ezek­nek a feltételeknek semmiféle jog­érvényük nem lesz. A feltételeket látszólag elfogad­juk és az erőszak hatása alatt munkába állunk, de munkánk csak addig tart, amig az erőszak nem szűnik meg. A harcot to­vább folytatjuk a föld alatt és mihelyt összeszedjük magunkat, ismét felvesszük a küzdelmet a ter­rorral és az igazságtalansággal szemben. az angol és orosz kommunisták kiszolgált angol tiszteket tobo­roznak az orosz vörös hadsereg idegen légiója számára. A kommunisták különösen műszaki tiszteket keresnek, akiknek havi ezer­­ezérötszáz font fizetést kínálnak, fő­leg kiszolgált tüzértiszteket, gép­fegyveres oktatókat és repülőtiszte­ket. akik igazolni tudják, hogy a há­borúban kitüntették magukat és olyan műszaki tiszteket, akik gáz­­elháritó csapatoknál szolgáltak. A lap figyelmezteti a kiszolgált angol tiszteket, hogyha lépramennek a kommunisták csábításának, elvesztik brit állampolgárságukat és egykori hazájuk diplomáciai képviseletei nem fogják őket a szokásos védelemben részesíteni. nökségével és a katonai ellen­őrző bizottság helyére lépő nép­­szövetségi ellenörzöbizottsággal kapcsolatosak. Drummond főtitkár hétfőn este tér vissza Genfbe, hogy résztvehessen a pénzügyi bizottság csütörtöki ülé­sén. Mint Milánóból jelentik, a Popolo d’ltalia vasárnap számában részlete­sen foglalkozik a nagyhatalmak kül­ügyminisztereinek küszöbön álló genfi találkozásával és megállapítja, hogy Olaszországnak a német-francia közeledés ellen semmi kifogása sincs. Az olasz kormány a múltban stm kí­sérelte meg a német-francia közele­dés meghiúsítását és a jövőben is a legteljesebb lojalitással fogja kisérni ezeknek a tárgyalásoknak menetét, azonban nagyon kétséges, hogy a kibé­külés tényleg megtörténik-e. te­kintettel arra a mély szakadék­ra, amely Stresemann külügy­miniszter és a francia kormány álláspontját elválasztja. Stresemann tudvalevőleg a versaille­­si békeszerződés revízióját követeli, viszont Franciaország alig lesz haj­landó arra, hogy lemondjon a béke­­szerződés által neki jutott előnyökről. Ahhoz pedig a francia kormány sem­miesetre sem járul hozzá, hogy Né­metország a keleti határozat a leg­közelebbi jövőben ne ismerje el vég­legeseknek. A főherceg barátnője Veronállal megmérgezte magát Frigyes főherceg volt kedvese Bécsből jelentik: A hajdan előkelő bécsi társaságokban is ünnepelt volt előkelő uriasszony, Ullmann Mária hét­főn Bécsben öngyilkossági kísérletet követett el. ^ negyvenhat éves, de még mindig feltűnően szép asszony tizenöt évvel ezelőtt ismerkedett meg Frigyes főherceggel, akinek barátnője lett. Az uriasszony hamarosan elvált férjétől és Frigyes főherceg a Bécs közelében levő Badenben vadászkastélyszerü villát épít­tetett neki, majd a háború kitörése után Bécs legelőkelőbb negyedében gyö­nyörű lakást rendezett be neki. A háború után azonban nehéz' idők következtek, Frigyes főherceg Magyar­­országra költözött, a Pénz leromlott és Ullmanné tekintélyes vagyona teljesen összezsugorodott. A Frigyes főherceg­től kapott támogatás is mind kevesebb lett, majd teljesen elmaradt. A főherce­gi barátnő a% legutóbbi időben rtiáT olyan pénzzavarokkal küzdött, hogy a legcsekélyebb kiadásokra sem telt. Az asszony a nyomorúsága feletti elkese­redésében rendkívül nagy adag Vero­náit vett be, cselédsége azonban hamar észrevette az öngyilkosságot 6s még idejében kórházba szállították. Chamberlain memoranduma a német leszerelésről Franciaország mindent megtesz a leszerelés és a Ruhr-vidék kiürí­tése érdekében Londonból jelentik: A Times érdfekes részleteket közöl arról a memorandivn­­ról, amelyet Chamberlain november kö­zepén nyújtott át a párisi, római és brüsszeli kormányoknak a német le­szerelés kérdésében. A memorandum négy pontból áll, amelyek a következő­ket tartalmazzák: 1. A német hadsereg főparancsnokát a birodalmi hadügyminiszter hatásköre alá kell rendelni. 2. Rendezni kell a német újonc ozás kérdését. 3. A fegyver- és mumciókivitelt ellen­őrizni kell. 4. A Németország keleti határain fel­állított erődítményeket le kell rom­bolni. Az első két pontot illetőleg a Times szerint Németország már minden tőle telhetőt megtett, a harmadik ponttal kapcsolatban azonban Németországnak még be kell bizonyítania, hogy gyakor­latban is a lovarnői szellem irányítja minden lépését. A negyedik pontra néz­ve, amely a versaillesi békeszerződés­sel van kapcsolatban, a hágai nemzet­közi törvényszék döntését kell ki­kérni. Briand az angol külügyminiszter me­morandumát katonai szakértőknek ad­ta ki tanulmányozás céljából, akik már rövidesen beterjesztik jelentésüket, Bri­and azonban addig is közölte Chamber­­lamnal, hogy a francia külpolitika ve­zető motívuma a Németországgal való kibékülés és Franciaország mindent megtesz, hogy a leszerelés problémája és a Ruhr-vidék kiürítése a lehető legrö­videbb időn betilt végleg megoldható le­gyen. A belga és az olasz kormány minden­ben jóváhagyta az angol külügyminisz­ter memorandumát. Az angol bányamunkások a főid alatt folytatják a harcot Cook főtitkár szerint a bányászok elvesztették a harcot Trockij lesz a londoni orosz nagykövet Angol tiszteket toboroznak az orosz vörös hadsereg idegenlégiójába Az olaszok nem hisznek a német-francia megegyezésben A fruncia kü ügy minisztérium c folja Briand, Chamber­lain, Stresemann és Mussolini kö ös konferenciájának hírét

Next

/
Thumbnails
Contents