Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-28 / 327. szám

1926 november 28.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

A szem esztétikája

Irta: dr. Vécsey Jenő

A vonzalom felkeltésénél, a szerelmi élet, a sexuális küzdelem terén, akkor, amidőn a hódítás külső jelenségeiről van csupán szó, a mozdulatok kecsessége és a ruházkodás erotikus karaktere mellett, a tekintet, a szemen varázsa voit mindig az a legfőbb tényező, az a leghatalmasabb fegyver, amikkel a nők a hódítás porondjára léptek. Más külső előnyeikkel kapcsolatban mindig az volt a legfőbb törekvésük, hogy a tekintetükből és szemeikből előtűnő varázs, pillanatokra fellobbanó tűz, minél elragadóbbá tegye őket. Hogy szemeikből a szívnek, a léleknek oly nemes, oly fenkölt tulajdonságait lehessen kiolvasni, amik a valóságban, a legtöbbször — soha nem is voltak meg bennük.

Ha valahol, úgy itt hódolnak a nők legtöbbször annak az általánosan ismert

közmondásnak: hogy a világ azt akarja, hogy megcsalják, tehát csaljuk meg

Számtalan esetben, ahol az Alkotó megtagadta tőlük azokat a természeti előnyöket, amelyekkel céljukat elérhetnék, a szépítés művészetének nem egy raffinált formájához folyamodtak, hogy mégis eredményt érjenek el.

Tekintsünk csak egy kissé ennek a művészetnek a kulisszái mögé és nézzük, hogy milyen módon igyekeznek a nők a szemeiket, amiket a lélek tükrének mondanak, minél fényesebbé, minél ragyogóbbá, minél vakítóbbá tenni.

A szemeknek, a tekintet hatásának és varázsának nagyobb fokozása céljából úgy a Kelet, mint a Nyugat nőinél leginkább az a módszer van elterjedve, hogy az alsó szemhéjaknak sötét aláfestése által a szem a valóságnál sokkal nagyobbnak tűnjék fel. Maga a szemgolyó ennél a műveletnél érintetlen marad. Ez aláfestés által tekintetük mélyebb, lelkesebb, epedőbb kifejezést nyer. •

Sokkal intenzivebb hatást tudnak azonban elérni akkor, na nemcsak a szemhéjat, hanem magát a szemgolyót is bevonják e művelet körébe. Ezt pedig az által érik el, hogy a pupillát — a szembogarat — atropin becseoegtctése által kitágítják. Az atropin, a belladonna kivonata, méreg, amelynek az a tulajdonsága van, hogy a szem szivárványhártyájának az izmait megbénítja, a mi által az elveszíti összehuzódó képességét, külső behatásokra — aminő a fény, a világosság — nem szűkül meg, a szem feketéje állandóan nagyon tág marad, ami által a tekintet valami mélységes, ábrándos, epedő kifejezést nyer.' Hiú, tetszeni vágyó, hódításra induló nők gyakran használják ez okból az atropint, amely a szembogarat gyakran napokon keresztül a rendesnek kétszeresére tágítja és ami által az egész arckifejezés érdekesebbé, vonzóbbá vilik.

A hódításnak ez a módszere azonban nagyon ártalmas. A szivárványhártya mesterséges kitágítása által nemcsak látásbeli zavarok léphetnek fel, hanem a szivárványhártya izmainak kisebbnagyobb fokú állandó hüdése és egyeb megbetegedése is.

Nem ritkán látjuk, hogy a máskülönben gyönyörű szemek varázsát és hatását nagy mértékben lerontja a szemhéjszélek pirossága, ami által az u. n. »veres szemek« támadnak, ami a szem szépségét nagyon lerontja. Az ilyen »veres szemek« a szem kötőhártyájának a hurutjára mutatnak. A kötőhártya a szemhéj belső szélétől ráhuzódik a szemgolyóra is, egészen a szaTuhártyáig, vagyis addig, ahol már a szivárványhártya és a szembogár van. Az ilyen »veres szemekhez« a hurut foka szerint kisebb-nagyobb mértékben fényiszony és fájdalmak is járulhatnak. Meghűlés vagy füstös, poros levegőben hosszabb ideig való tartózkodás gyakran idéznek elő könnyű hurutot, ilyen »veres szemeket«, de a káros behatás megszűntével, avagy tiszta, állott vízzel, vagy boroldattal való borogatásra rendesen meg is szűnik. De ha valakinek állandóan vörösek a szemhéjai, ez

arra mutat, hogy krónikus szemgyulhdása van, amely orvosi kezelésre szorul.

Kozmetikai, de egyúttal hygienikas módszer is a szemek és a tekintet felfrissítésére az u. n. szemftirdő. Ezt naponta többször, főleg akkor célszerű alkalmazni, ha a szemek hosszas munkálkodás — olvasás, kézimunka, rajzolás stb. — folytán kifáradtak, vagy meg vannak erőltetve. Az eljárás igen egyszerű: tiszta hideg v'. kell mártani s közben a szemhéjat egymásután többször kell nyitni és csukni.

Egy másik mód a szemek gimnasztikája. Itt a fejet mozdulatlanul kell tartani és a szemet jobbra és balra, felfelé, lefelé és körbe kell mozgatni. Mindezeket a mozgatásokat eleinte csak kétszerháromszor, később tiszer-tizenötször kell végezni és pedig naponta egy-két Ízben. Túlzástól, megerőltetéstől óvakodni kell.

Ha a kor, a gondok, vagy kimerítő betegségek után a szem körül a bőr pettyhüdt, ráncos lesz, úgy ez a szemnek is bágyadt, fáradt kinézést kölcsönöz. Megfelelő módon eszközölt massage-al ezt meg lehet szüntetni, de sem a szemhéjat, sem pedig a szemgolyót magát masszírozni nem szabad, mert ezáltal a baj csak rosszabbodnék.

Esztétikai szempontból a legnagyobb mértékben kifogás alá esik az u. n. szúrós szem, szúrós tekintet. Ennek oka abban rejlik, hogy a pupilla, a szembogár erősen megszükül, néha annyira, hogy nem nagyobb, mint egy gombostű feje. A szem ilyen elváltozása vagy idegbetegeknél fordul elő, vagy pedig olyanoknál, akik szemüket munkálkodással túlságosan megerőltetik. Akinek ilyen szúró tekintete van, az jól teszi, ha a munkáját gyakrabban félbeszakítja, lehetőleg sokat tartózkodik a szabadban.

A szem esztétikájával szoros kapcsolatban áll a szemüveg viselése is. A középkorban a szemüveget hordozó emberek még feltűnést keltern*, — de azóta hatszáz év múlt el és a civilizált emberiség hozzászokott a szemüveg hordozásához. A szemüveg viselőjüknek a komolyság és tudományosság jellegét is kölcsönözte és némi tekintélyt is adott.

A szemüveg történeteneK méltatásánál a kutatók Pliniusra szoktak hivatkozni, aki Neró császárról azt jegyezte fel, hogy a színházi viadalokat smaragdon át szemlélte. A szemüveget Salvino d’ Armato degli Armati találta fel 1285 és 1290 között, de a szemüveg legrégibb formáját a kínaiaknál találjuk meg, akik azt még előbb fedezték iel, mint az európaiak. Hatalmas kerek üvegeket hordoztak, amelyeknél a szemüveg szárán a fül mögött sulyok lógtak és igy tartották meg az orron az üveget. Később az egyes üveg haszná- ] lata lett leginkább elterjedve, amelyet még ma is szoktak öreg emberek olvasás céljából használni.

A XVHI-ik században az első francia császárság idejében jött divatba az u. n. monokli, amely a dandyknak volt karakterisztikus viseleté. Szokássá vált, hogy az ilyen monoklit, amely nem volt más, mint közönséges csiszolt üveg. széptevés közben egy pálcika végén ide s tova himbálják és miután praktikus célja nem volt és csupán dísztárgy volt, foglalatuk, brilliánsokkal kirakott aranyból és elefántcsontból készültek. A praktikus célokat szolgáló szemüveggel ez időben nagyon mostohán bántak. Maszsziv, szörnyűséges maradt a szemüveg egész a XIX.-ik század utolsó harmadáig, amikor kecsesebb és gyakorlatiasabb formákat kezdtek neki adni. Finomabb üvegek és kecsesebb foglalat kezdtek előtérbe lépni. «

A szemek és a hajzat színe esztétikai nézőpontból nagyon szoros kapcsolatban állanak egymással. A természet ebben a tekintetben nem igen akart kedvezni a nők aóditó hajlamainak, mivel a szemek színét rendszerint összhangban alkotta meg a hajzat színével. De ez nem igen hozta őket zavarba; a »corrigez la nature« jeligéje alapján segítettek rajta! Vagy talán nem sokkai szebb, sokkal elragadóbb, sokkal bámulatraméltóbb az, ha bogárfekete szemeket aranyszínű hajkorona emel ki? Vagy ha a nefelejts kék szemeket a hollófekete hajkoszoru ellentéte teszi még olvadékonyabbá, vonzóbbá? A szemek és a hajzat között fenálló élénk kontrast esztétikai szempontból kétségen kívül igen nagy hatást képes kiváltani a »gyön-23* oldät ,

................... ■ "U

A

Se nenftiä«. főleg akkor, ha el leheli velük hitetni — ami nem ritka esetben sikerül is — hogy maga a természet különös játéka hozta létre ezeket' a merész ellentéteket, de ha nem is» úgy magára a fantáziára, amely mindig a legelső hírnöke egy mélyebb, vonzalom kezdetének, kétségen kívül nagyon ingerlő, nagyon izgató hatással vannak.

ORVOSI DOLGOK ——

írja: dr. Munk Arthur

Vérrokonok házassága

Ez a kérdés — egy a sok közül, — közelebbről érdekli a közönséget , mint magukat az orvosokat. Éppen ez az egyik oka annak, hogy e rendkívül fontos kérdés tárgyalásával oly ritkán találkozunk orvosi szaklapokban, a másik pedig az, hogy ez a probléma még ma is tisztázatlan, ködös, megoldatlan, amelyhez a nagynevű kutatók is csak elvétve és csak keztyüs kézzel nyúlnak. Pedig hogy mennyire fontos és aktuális a kérdés, azt a legújabb statisztikák is bizonyítják, a melyekben a vérrokonok házasságkötéseinek számát évről-évre növekedőnek találjuk, úgy, hogy ma már az összes házaságkötéseknek mintegy két percentjét teszik ki.

Mi már megszoktuk, hogy a házasságok javarészét nem az égben hanem az ügyvédi, közjegyzői és házasságközvetitő irodákban kötik és a házasulandó felek az orvos tanácsát csak a legritkább esetben kérik ki. Mondjuk igy: csak az abszolút egészséges emberek mernek orvos elé járulni a nősülés előtt. Nálunk akkor nősütaek a nemi betegek, a szív, tüdő. cukor és idegbajosok, sőt az elmebajosok is, a mikor éppen eszükbe jut, kedvük tartja. Hol van itt ingyenes kioktatás és vizsgáló laboratórium a házasulandók részére? Ne vegyük tehát zokon azt se. ha a vérrokonok is csak a házasságkötésük után kérik ki a közelálló orvosok véleményét.

Lundberg, hires svéd biológus nemrég közölt kimutatása bizonyítja, hogy milyen veszedelmes az utókorra a vérrokonok házasságkötése előtti orvosi vizsgálat elmulasztása. Lundberg professzor szerint a vérrokonok házasságából született gyermekeknek csak egyharmad része egészséges, kétharmada pedig részben tökéletlen, hibás, részben életképtelen és öt éven beiül elpusztul.

E nem kívánatos házasságkötéseknél a leggyakoribb az' első unokatesrtvérek, cousine—cousinnal való házassága, de előfordul, hogv nagybácsi az unokahtigát veszi el fe’eségül. vagy a nagynéni, a testvérének a fivérével kell egybe. A vérrokonok összeházasodásánál különösen az unokatestvérek vérkeveredése jár az utódokra szomorú következményekkel: különböző idegbajokkal, gyengeelméjűséggel, süketnémasággal.

A Darvinizmus 'tanította először, hogy a »beltenyészet a nemzedékek folyamán m’nd értéktelenebb és satnyább egyéneket termel.« Ezen tapasztalati megismerés szolgált kutforrásul azon törvényeknek is, a melyek egész Európában tiltják a vérrokonok házasságát. Indiában s Kínában a vallás tiltja az ugyanazon törzsből származók házasságát, ezzel szemben ismerünk népfajokat, ahol meg a vallás írja elő, hogy a férfiak csakis ugyanazon törzsből, illetve családból nősülhetnek. mert csak igy őrizhetik meg a »vér tisztaságát.« Ezen utóbbi házasságkötéseknél a degeneráció világosan kimutatható, de ugyanez

észlelhető ;:z arisztokrata, főhercegi és egyes uralkodó családoknál is„ akik csakis egymásköiött házasodhatnak. Példa az osztrák Habsburg család évszázados degenerálódása, amely csak a vesztett világháborúval szakadt még.

A vérrokonok közötti házasságok káros voltának biológiai alapokai még eddig nincsenek teljesen kitisztázva és a kutatók is inkább csak tapasztalati tényekre hivatkozhatnak. Néha azonban a szabály alól is van kivétel: előfordul, hogy unokatestvérek házasságából teljesen egészséges gyermekek származnak, sőt e gyermekek ■ olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkezni, amelyek a szülőkből is hiányoznak.

Megállapítást nyert újabban, hogy csakis azon esetekben rejt veszélyt magában až utódokra a vérrokonok házassága, ha akár az egyik, akár a másik házasulandó fél örökölhető bajok (idegbetegség, cukorbaj, rák, vérzékenység, érzékszervi hibák) csiráit hordja magában. Megtörténhet az is, hogy ezt az örökléses bajt nem sikerül kimutatni a szülőkön és a házasságból egészséges gyermekek származnak, azonban a degeneráltság ilyen esetekben ezen gyermekek további utódain fog hatványozott mértékben mutatkozni,

A gyermekek a szemek szinét a szülőktől öröklik. Megesik azonban hogy barnaszemü házaspár utódai kékszemüek lesznek. Ezt a nem is olyan ritka tünetet a tudósok azzal magyarázzák meg, hogy a szülők egyikének »rejtett«, recessiv hajlamossága volt a kék szemre, amely hajlamosságot az utód örökölt. No már most: ahogy a kék szemre való hajlamosságot örökölhetik a gyermekek, ép úgy örökölheti a gyermek a szülök láthatatlan lelki, érzékszervi, vagy testi defektusait is. Ha merő véletlenségbö! mindkét szülőben vannak ilyen örökölhető, rejtett testi és lelki tulajdonságok — ez a homocygotitas — ilyenkor az utódoknál a legsúlyosabb formájú rendellenességek jöhetnek felszínre. Kézenfekvő dolog ezekután ‘hogy vérrokon-házastársaknál éppen a rokonság folytán ezek a kóros örökléses defektusok igen gyakran együtt járnak és éppen ezért olyan gyakori a tökéletlen, dégenerált, beteg utódok nemzése. Azt mondanunk se kell, hogy a közös jó tulajdonságok öröklése Is lehetséges, szerencsés véletlenek összetalálkozásánál, ezt az esetet azonban a legnagyobb ritkaságok közé sorozhatjuk.

Talentumos, teljesen egészséges vérrokonok házasságából tökéletesen egészséges, normális szellemi képességekkel megáldott gyermekek származhatnak. Előfordul, hogy az orvosi vizsgálat egészségesnek találja a vérrokonokat, a házasságkötést megengedhetőnek tartja és a gyermekeknél degeneráltság észlelhető. De egészséges utód mellett sincs a jövő nemzedéke biztosítva, mert elég gyakori eset az. hogy csak a harmadik generáció fog tökéletlen szellemi képességű gyermeket, esetleg süketnémát nemzeni. A vérrokonok házassága tehát * mint látjuk: valóságos hazárd játék, lutri, amelyből azonban a játé-