Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-23 / 322. szám

4. öleiül. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926. november 23. Tanú lett a vádlottból Négy és félév előtti verekedés szereplői a bíróság el~>tl A szuboticai törvényszéken hétfőn ér­dekes bűnügyet tárgyalt Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök büntető-tanácsa. Kocsis László és Lasztik Ferenc szu­­hboticai lakosok voltak a vádlottak, előbbi súlyos testisértés bűntettével, utóbbi pedig ezen bűntettben való fel­hajtással. A vád szerint Kocsis László 1922. év április 30-án este bottal megütötte Far­kas Lukácsot, aki az ütés következtében elvésztette egyik szemét. Az esetnél Kocsis társaságában volt a másodrendű vádlott Laszák Ferenc, aki midőn a kérdéses estén meglátta az uccán Far­kas Lukácsot, rákiáltott: »Állj meg Lu­kács«, mire Farkas megállóit és ekkor kapta a végzetes csapást a fejére. A hétfői tárgyaláson a vádat Csuli­­novics Ferdo dr államügyész képvisel­te, a védelmet Székely Zoltán dr. ügy­véd látta el. A bíróság először Kocsis László tam­­burást hallgatta ki. Bűnösnek érzi ma­gát, amennyiben bottal megütötte Far­kas Lukácsot, de ezt önvédelemből tette, mert úgy vette észre, hogy Farkasnak bicska van a kezében azzal meg akarja öt támadni. A kérdéses estén találko­zott K'-kily László bajnáti korcsmjában Farkassal, akivel a korcsmában heves szóvitába elegyedett. Farkas a társai­val előbb távozott a korcsmából, azután a vádlott ment ki a helyiségből, Laszák Ferenc társaságában. Neki bot volt a ke­zében, Faszáknak pedig egy sörösüveg. Amikor kiértek az uccára, megtötént az összecsapás. Ezután Laszák Ferenc másodrendű vádlottat hallgatta ki a bíróság. Annyi­ban érzi magát bűnösnek, hogy Kocsis Lászlóval együtt volt. Amikór a verekedés estéjén ő és Ko­csis, eltávoztak Szárics Mijó korcsmá­jából, a sarkon találkoztak Farkassal, aki többedmagáVal várt rájuk. Nyilván­való volt, hogy támadásra készülnek, ő odaszólt: »Lukács, hagyj békében ben­nünket.« Már ekkor látta, hogy Farkas kezében bicska van. ö Kocsissal tovább haladt. Farkas azonban utánuk., ment s akkor ütötte meg Kocsis. A két vádlott után Farkas Lukács sér­tetett hallgatta ki a bíróság. Elmondja a korcsmái összeszólalkozást, amit Ko­csis kezdett, majd kijelenti, hogy ö nem támadta meg Kocsisékat, kés sem volt a kezében. Körülbelül ötven-hatvan lépést haladhattak, amikor a koromsö­tét éjszakában egyszerre hallotta, amint valaki hátulról clkiáltja: »Lukács!« és utána rögtön lecsaptak rá. Az ütés után elöntötte fejét a vér, nem látott sem­mit a szemein, nekitámaszkodott egy fának, majd a saját lábán közeli laká­sára vánszorgott, otthon összeesett és mentők vitték a kórházba, ahol meg­operálták, kivették balszemét és üveg­szemet tettek a helyére. Annyit tud, hogy közelről csaptak a fejére és nem dobás­ból érte az ütés, de hogy mivel ütötték meg, azt nem tudja. A sértett kihallgatása után Csulino­­vies Ferdó dr. államügyész elejtette a vádat a másodrendű vádlott, Laszák ellen és indítványozza, hogy Laszákot hall­gassa ki a bíróság tanúként. Pavlovics István elnök erre kihirdette, hogy a bíróság — miután az ügyész a másodrendű vádlott ellen elejtette a vá­dat — megszünteti ellene az eljárást és Blacrkváról jelentik: A bánáti apostoli adminisztrátor és a katholikus hívők közt kitört kultúrharc — mint a Bács­­megyei Napló már jelentette — Bela­­erkván is érezteti hatását. Rodics Rafael érsek ugyanis megfosztotta tagságától dr. Schab Mátyást, a belacrkvai katho­likus hitközség elnökét, azzal az indo­kolással, hogy Schab tagja a szabad­­kőmives páholynak. Az apostoli admi­nisztrátor végzését azonban dr. Schab Mátyás nem vette tudomásul, hanem be­adványt intézett a belügyminisztérium­hoz, amelyben védelmet kért a bela­crkvai katholikus htközség részére a belügyminisztertől és hangsúlyozta, hogy az érsek intézkedése az alkot­mány rendelkezéseibe ütközik. A harcnak most újabb fejleményei vannak. A belacrkvai katholikus hit­község legutóbbi ülésén ugyanis Kindl Ödön plébános' Szólásra emelkedett és kijelentette, hogy dr. Schab Mátyás az érsek határozata folytán nein$ vehet részt az egyháitanács ülésén és ezért, ha Schabot az ülésről ki nem zárják, úgy kénytelen lesz ö a jelenlevő ka­tholikus papokkal együtt elhagyni a gyű­lést. Kindl plébános felszólalására dr. Schab Mátyás hitközségi elnök azonnal válaszolt és kijelentette, hogy Rodics érsek végzését, amellyel megfosztotta egyháztanácsi tagságától nem veszi tu­domásul és ez ellen felebbezést * intézett úgy a belügyi-, mint a vallásügyi mi­nyomban megkezdte tanúként! kihall­gatását. Laszá mint tanú is ugyanazt mondja, amit vádlotti minőségében mondott. Borovicsényi Vince tanú jelen volt az esetnél és kijelenti, hogy nem látott üvegdarabokat a földön a verekedés színhelyén. Azt hallotta, amikor Laszák elkiáltotta: »Állj meg Lukács!« Ezt kö­vette mindjárt az ütés.’ Szávics Mijó vallomása után a bíróság rövid utón be­szerezte a szuboticai közkórházból a szemészeti osztály főorvosának látleletét. A látlelet szerint a sérülés üvegtől ered. A bíróság ezután Székely Zoltán dr. védő indítványára, amelyben több uj tanú kihallgatását kérte, a tárgyalást elna­polta és folytatását e hó 29-ikére, hét­főre tűzte ki. niszteriumhoz, egyúttal pedig határo­zati javaslatot terjeszt a hitközségi ülés elé is azzal az indítvánnyal, hogy azt a szolgálati ut betartásával terjesszék fel az apostoli adminisztraturának, vala­mint küldjék meg a belügy- és vallásügyi minisztereknek is. így tehát Rodics ér­sek végzése nem emelkedett jogerőre és azt annál kevésbé lehet végrehajtani, mert ö nem kinevezett, hanem a hitközség által megválasztott egyháztanácsi tag. A hitközségi tanács dr. Schab Mátyás kijelentéseit tudomásul vette, mire Kindl plébános, valamint Ehrling káp­lán elhagyták a hitközség ülését. A katholikus papoknak az ülésről való kivonulása után a hitközség több határo­zatot fogadott el. Az egyik határozatban a hitközség hangsúlyozza, hogy nem veszi tudomásul az apostoli adminisz­trátornak a hitközség elnökére vonat­kozó végzését és ezt a következőkkel indokolja: A belacrkvai katholikus hitközség nem teszi magáévá a£'-~érsek által a hit­községbe oktrojált uj alapszabályokat, hanem ragaszkodik a régi alapszabályok­hoz. Az apostoli adminisztrátor intéz­kedése ellen a belacrkvai hitközség a leghatározottabban tiltakozik és hang­súlyozza, hogy mindaddig a régi alap­szabályok alapján fog állni, amig felsőbb helyről nem eszközölnek változtatásokat ezeken az alapszabályokon. Dr. Schab Mátyás hitközségi elnök­nek az egyháztanácsi tagságtól való megfosztását sem veszi a hitközség tu­domásul és ez ellen a belügy- és vallás, ügyi minisztériumnál tiltakozik. A határozat második pontjában a bela­crkvai hitközség szembeszáll az apostoli adminisztrátornak a hitközség vagyon­kezelésére való rendelkezéseivel. A ha­tározat hangsúlyozza, hogy a plébánia, templom és az ehhez tartozó földek a belacrkvai római katholikus hitközség magántulajdonai és ezeknek gazdasági vezetése kizárólag a tulajdonos joga. Ehhez a magántulajdon alapján — mond­ja a határozat — amely országunkban, ahol még nem ismerik el a kommuniz­must, a törvények alapja, jogunk van és erről semmiesetre sem mondunk le. A határozat további részeiben rész­letesen foglalkozik a belacrkvai hitközség gazdasági ügyeinek kezelésével és Kindl plébános terhére bizonyos szabálytalan­ságokat állapit meg a hitközség pénztá­rának kezelésében, Valamint a főköny­vek vezetésében. , A határozatot a belacrkvai hitközség megküldte úgy a bánáti apostoli admi­nisztraturának, mint a belügyminiszté­riumnak és a vallásügyi minisztérium­nak is. A Somogyi-Bacsó-film titokzatos elkobzása A ka'onai ügyészség nyomozást rendelt el annak megállapítására, hogy miért kobozták el a filmet Budapestről jelentik: A legutóbbi he­tekben gyakran volt szó, úgy a sajtó­ban, mint politikai körökben a Somogyi Béla és Bacsó Béla temetéséről készüli filmről, amelyet a Konkordia filmválla­lat, tulajdonosai, Turcsányi Olivér és fivére készítettek. A filmvállalat tulaj­donosai — mint már jelentettük — kár­térítési port indítottak Temesvár, László és Svoboda János főhadnagyok,; valamint a kincstár ellen azért, mert at két főhadnagy felsőbb utasításra hivat-1 kozva elkobozta a filmet és ezért Túr-* csányiék az elmaradt haszon és erkölcsi kártérítés címén indították meg a pört,: Az ügyről tudomást Szerzett a katonai ügyészség is, amely nyomozást rendeli el, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a valóságnak a Konkordia filmvállalat ál­lításai és hogy kiderítse, kinek a meg­bízásából kobozták el a filmeket és hogy az elkobzás mögött tulajdonképpen mi­lyen érdekek állnak. Az ügyben a vizsgálatot Földes Rezső hadbíró-ezredes, a Somogyi—Bacsó-ügy vizsgálatának irányitója vezeti, r '' 1 A katolikus egyháztanács harca a püspökség és a plébános ellen A belacrkvai egyháztanács nem hajtja végre • a püspök rendeletéit Rossz metódus Irta: Berényi Janó: A tanár ur a kilincsre tette kezét, nagy lélekzetet vett és végérvényesen megfogadta, hogy higgadt lesz. Az ajtó széles viharral csapódott be mögötte. Ez a szokatlan zaj kicsit belefájdult a tanár haragos kedvébe. A tanár ur arca hal­ványabb volt a szokottnál, azaz relative inkább sötétebb, mert jóformán zöldnek látszott. Matt, zöldes-sárgába hajló, egy pici zsirfénnyel, akár a féléretten eltett birsalma. Most át akart szólni a tanár ur a má­­.sik szobába. Nyugodt alaptónust kere­sett, de minden elővigyázatosság melett is csúnyán végigreszelt hangján az iz­galom, amikor bekiáltott az asszonyhoz. A másik szobából nevetés surrant föl, frissen, mint egy virággal belepett rózsa­­vessző. — Azonnal, tanár ur, csak leporolom a zongorát. — De .Hedvig — kiállhatatlankodott a tanár ur — ez mégse tréfa. — No nézd, a türelmetlen! Az asszony ruhája susogni kezdett. A vérpezsdítő, kemény zizegésből kis kop­­panások hullottak a padlóra. Valamit dudorászott is. A küszöbön ösztönös ijedtség ékelődött egyszerre a mellébe és amikor belépett, már olyan volt, mint a rácshoz csapódott kis madár. A tanár ur is lecsúszott a jólkonstruált szónoklatról. Szemüvegéről lefagytak a villámok, küszködött, de csak az utolsó mondat jutott eszébe az eltervezett szól­­ni-valókbóL — Hedvig, nekünk el kell válnunk. Ezt is nagy kockázatossággal merte megállapítani. Az asszony keze a blúza kivágásához ugrott, mintha abba akart volna kapasz­kodni. — Igen, Hedvig — folytatta bánatos egyszerűséggel a tanár ur — látja, Hed­vig, bekövetkezett. Minek is jött maga hozzám? Én negyven éves vagypk, ma­ga huszonhárom esztendős szilaj gye­rek. Én mondtam magának ezt sokszor, de maga mindig biztatott. Elkeseredetten bökte ki magából a méltatlankodást. — És mindez ki miatt? Egy Kassai miatt. Ki ez •a Kassai? Az a gazdatiszt vagy micsoda, akivel... Persze azt hit­tétek, hogy én ezt nem tudom meg. — De Alfréd — mentegetőzött az asz­­szony — igazán semmi se történt. Majd­nem semmi. — Semmi? Jegyezd meg, éppen eleget tudok. El fogunk válni. És ez egy utá­latos Kassai miatt. Kassai. Az asztalt is verdeste már a tanár ur. Illendően, a retorika elnéző szabályai­nak szemmeltartása mellett. Az asszony majdhogy nem sirt ijedtében. — Persze, azt hiszed. Biztos a Ieg­­csunyább dolgot gondolod most rólam. A tanár ur letette a szemüvegét és ün­nepélyes szigorúságot rántott az arcára. — Hedvig, te ismersz. Különben erre figyelmeztettelek is. Ha történik valami: teljes őszinteség. — őszinte vagyok, de ne légy olyan szigorú. — Föltétien őszinteség. Tőled akarok tudni mindent. Éa a diákoknak is «lnézek egyszer akármit. Ez a módszerem. De bevallani, mindent bevallani. Hedvig, té­ged megcsókolt az a Kassai. — De Alfréd, én igazán nem is akar­tam. — Mindegy. Azt mondd, hogy hány­szor. Mellesleg vedd tudomásul, hogy ez a Kassai egy tapintatlan ember. — Hogy hányszor: Istenem, alig há­romszor. — De nagyot nyeltél. A negyediket biztos lenyelted. Ez a te Kassáid egy irtózatos alak. Hol, mikor, hogy történt mégis. — Nézd ez igazán... De azért elmon­dom Először, amikor Gyetvaiéktől jöt­tünk és te elmaradtál az igazgatóval. Az­után a színházban. Harmadszor itten, te borért mentél a pincébe. És negyedszer megint itt, éppen tegnap, de te hívtad ide. — No és mit beszélt az a hires? — Hogy elvesz feleségül, hagyjalak el. Meg hogy jó állást kapott az urada­lomban. — Undok ember ez a Kassai. És te hi­szel neki. Mit csináltatok tegnap? Az asszony lehajtotta a fejét, szem­lesütve súgta: — Semmit. — Semmit? De a kezedet megfogta. — Meg. — A karodat is? — Igen. Egy kicsit. A blúz alatt. — Förtelmes ez a Kassai. No és? — Sugdosott. — Sugdosott? A betyár. Mit sugdo­sott? — Hcgv találkozzunk holnap. De én nem mentem volna el. És sok ostobasár got mesélt. — Na ládd. Ez a Kassai egy lehetetlen ostoba ember. Bókolt is ugy-e? Az asszony sóhajtott. — Bókolt. Sokat bökött. — Megdicsérte persze a vállad. Bizo­nyára ölelkeztetek is. Birkózott veled és neked jól esett, hogy vergődhettél a karjaiban. — És egyszer fölborzolta a hajamat — tette hozzá teljesség kedvéért áhitato­­san az asszony. És még azt mondta, hogy a hajam sokkal szebb igy. — Borzasztó ember ez a szerencsét­len Kassai. Még az Ízlése is különös. És te ennyit engedtél. Az asszony nem szólt, üres csodálko­zás tátongott a szemében. A tanár ur megbékülten húzta magához. — De eztán nem teszed. — Én most se akartam. Csakhogy... A száját harapdálta. Arcát a tanár he­gyes válla fölé hajtotta. Félpillanatra. Aztán elhúzódott. — Tudom. Az az undok Kassai. No de ne félj. Te drága őszinte gyerek vagy, picit rosszalkodtál te is, de elfelej­tem. — Elválunk — mondta az asszony és az álla hideglelősen reszketett. — Aber! Hova gondolsz. Tréfáltam. — Minek kérdezett, most én... — Te? Ugyan! Te csak édes kis csacsi vagy, ha nem tudtad eddig. — De én akarom. Elválunk. Én nem bírom... Kiment a szobából. A tanár ur nézett és nem értette a dolgot.

Next

/
Thumbnails
Contents