Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-19 / 318. szám

BACSWEGYEI NAPLÓ XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 PÉNTEK november 19. ____________318. szám Megjelenik minden reggel« ünnep ntán és hétfőn délben „ t Szerkesztőség: Znaaj Jovin trg 3» szám (Minerva-palota) Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkeiztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 165 dia. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) 12 OLDAL » ÄRA I1/, DINAR ■'«a»*» a gotovom plaćenal A sötét lovas Nem közönséges érdeklődéssel — sít venia verbo — élvezettel olvas­tam Pribicsevics mester vasárnapi beszédét. A magyarok pedig ne szá­mítsanak arra — mondotta az el­múlt év nyarán Pribicsevics — hogy 'itt annyi joguk lehet, mint amennyi Magyarországon volt a szerbeknek. Ezt mondotta cáfolat nélkül az elmúlt év nyarán. Most pedig azon háboro­dik fel, az állam legnagyobb szé­gyenének azt tartja, amit a magyar nemzetgyűlésen — szerinte: joggal — mondott az egyik képviselő: Ma­gyarországon több joguk volt a szer­ibeknek, mint amennyi Jugoszláviá­ban van a magyar kisebbségeknek. . Melyik az igaz szava, melyik az igaz arca ennek a kétségtelenül ki­­yételes képességű és kivételesen koncepciós politikusnak, akit hívei a jugoszláv Mussolini címmel tüntet­nek és — szégyenitenek meg, de aki :a demokráciát követeli s a demokrá­cia üldözöttjeivel tartja a lelki ro­konságot. Melyik igaz szava, melyik őszinte cselekedete ennek az örökö­sen rejtett szándékú és rejtett fegy­verzetű politikusnak, ennek az euró­pai balkáninak, aki a következetes­ség olyan szuggesztiv látszatával ’beszél és cselekszik egymással hom­lokegyenest ellentétes gondolatok szolgálatában. Mi azt hisszük: ő a fkérlelhetetlenség, a féktelen nacio­nalizmus reá esküszik, különítmé­nyek őt vallották vezéréül, ahány cégtáblát leszaggattak, ahány kopo­nyát bevertek, annyiszor hivatkozott ’rá a borgőzös lelkesedés. Szláv Mussolini és — szerb demokrácia, 'bezárt iskolakapuk és — állampol­­,gári egyenlőség, feloszlatott kultur­­egyesületek és — a kultúrához való ■jog szabadsága: hogyan lehet ki­egyenlíteni ilyen végzetes, ilyen fe­neketlen szakadékokat program és cselekedet között? Névvegyelemző türelem, iskolából kikorbácsoló vegyenlőség, kisebbséget eltipró de­mokrácia, elnyomó szabadság, az anyanyelv jogát elismerő cégtábla­rombolás, a kulturbundot feloszlató kulturszabadság — ki fogja megraj­zolni az ellentétek zegzugos vonalai­ból, az ellentmondások foltjaiból és jszineiből Pribicsevics igazi arcát. Pribicsevics most egyenlőséget ;követel. Attól tártunk, ez az egyen­lőség hasonlit a »milliomosok szo­cializmusáénak egyenlőségéhez: eb­ben az országban mindenkinek egy­forma joga van szerbül beszélni, mindenkit egyformán megillet az a jog, hogy a biróságok előtt, a köz­­igazgatási hatóságoknál s az iskolá­ban egyformán használhassa szerb anyanyelvét, mindenki tökéletesen egyformán ápolhatja a szerb kultú­rát, mindenkinek korlátozhatatlan egyforma joga van ahhoz, hogy a független demokraták listájára sza­vazzon. Nincs olyan követelés, amit nem lehet az egyenlőség előjelével kifejezni. Az is egyenlőség, ha min­denkivel szemben egyformán hat a nyers erőszak. Mint ahogy Shaw fogalmazta: a polgári jogrend egy­formán tiltja a milliomosnak és csa­vargónak, hogy a hid alatt aludjon s egyformán tiltja gazdagnak és sze­génynek az élelmiszer-lopást. Attól tartunk a keserves előzmé­nyek után: Pribicsevics egyenlősége is egyformán parancsol és egyfor­mán tilalmaz az állampolgári jogok teljességével rendelkezőnek s az ál­lampolgári jogok koldus-magyarjai­nak. Mielőtt egyenlőséget követel, előbb tegyen is egyenlővé. Mi volt eddig Pribicsevics egyenlősége? Egyenlő nyelvűvé tette az iskolát, egyenlő kultúrájúvá akarta tenni az ország népét, egyenlő szelleművé igyekezett formálni a közéletet, egyenlő erő csapott le mindenre és mindenkire, aki cselekvő nacionalis­ta programjának megvalósítására nem vállalkozott. Ez az egyenlőség valóban a milliomosok szocialista kátéjának egyenlősége. Az olaszországi szláv üldözések idején lehet-e még jugoszláv Musso­liniként üdvözölni szláv politikust? A szláv kisebbségek zaklatott élete, a vérző sebek és bezárt börtönajtók nem tiltakoznak-e az ellen, hogy az üldözött szlávok testvéreinek szabad földjén kultuszt csináljanak Mussoli­ni nevének és politikai módszerének? Pribicsevics a szláv Mussolini he­lyett a demokrácia számkivetett ve­zéreivel tart most f#it közösséget; a szláv kisebbségek szenvedése árán — kinek érdeke, szeszélye, vagy bo­torsága, hogy ártatlanok fizessenek életük nyugalmával? — jut-e el a magyar kisebbség Pribicsevics egyenlőséget követelő nemzetiségi politikájához? Mikor segíti megol­dani Pribicsevics életének és politi­kájának rejtvényét: Mussolini akar-e lenni, vagy demokráciát akar? Mert a Mussolini-féle pribicsevicsi áemo­­kráciából elegünk volt — még mi­niszter korában. (Prekomurjei) Télen megtartják a tartományi választásokat A minisztertanácsa választásokat január 23-ikára tűzte ki — A Radics-párt hozzájárult a halálbün­tetés fentartásához A központi igazgatásról szóló törvény újításai Beogradból jelentik: A kormány csütörtök délelőtt, a parlamenti ülést megelőzően, ülést tartott a parla­ment miniszteri szobájában. A mi­nisztertanácsi ülésen igen fontos kér­désekkel foglalkoztak. Először a ha­lálbüntetés problémája került sző­nyegre az uj büntetőtörvénykönyv bizottsági tárgyalásával kapcsolat­ban. A radikális pártban, de különö­sen a Radics-pártban erős áramlat mutatkozott a halálbüntetés ellen. Miután azonban Radicsék a tárgya­lások során engedékenységet tanú­sítottak és hozzájárultak a halálbün­tetés fentartásához. a miniszterta­nács arra az álláspontra helyezke­dett, hogy nem változtat az eredeti javaslaton, amely a halálbüntetést fentartja. A dobrovoljác-kérdést vitatta meg ezután a minisztertanács az uj dob­­rovoljáctörvény bizottsági tárgyalá­sa alkalmából. Az a vitás kérdés me­rült fel, hogy a rokkant dobrovoljá­­cok a nekik kiosztott földön kivid igényt tarthatnak-e rokkant illetmé­nyekre. Az a kérdés is gzóbakeriilt, hogy a nem földművelő dobrovoljá­­cok kapjanak-e földet, vagy pedig pénzbeli kártalanítást. Döntést egyik kérdésben sem hoztak, hanem meg­bízták az agrárreformügyi-, hadügyi- és pénzügyminisztert, hogy dolgoz­zanak ki erre nézve együttesen ja­vaslatot. A belügyminiszter javaslatára ki­mondta a minisztertanács, hogy a tartományi választásokat az egész országban 1927 január 23-ikán tartják meg. Ez a .határozat végleges. Az agrárreform-tervekkel kapcso­latban foglalkozott a minisztertanács a katholikus, pravoszláv és egyéb egyházi birtokok agrárcélokra való igénybevételének kérdésével is. A vallásügyi miniszter azon az állás­ponton van, hogy véget kell vetni az egyházi bir­tokok további kisajátításának, mig az agrárreformügyi miniszter az agrártörvény folytatólagos végrehaj-I tásáro.T ragaszkodik. Döntés még ' nem történt. A minisztertanácsi ülés után fJzu­­novics miniszterelnök rövid beszél­getést folytatott az újságírókkal, akiket megelőzött azzal a kérdéssel, hogy mi újság? Amikor az újságírók megemlítették, hogy tudomásuk van a minisztertanácsi ülés lefolyásáról és szóbahozták a tartományi válasz­tásokat, a miniszterelnök igy szólt: — Ez rendkívül fontos határozata a kormánynak. Ebből is látható, hogy a helyzet mennyire stabilizálódott. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz a radikális klub ülése, Uzunovics ezt válaszolta: — Meg lesz az is, csakhogy ének­lés nélkül. A miniszterelnök ezzel a radikális párt kedd éjszakai kibékülési vacso­rájára célzott, amelyen a képviselők vidáman énekeltek. — Egyébként — folytatta a mi­niszterelnök — Radics sem gondolta komolyan, amit az éneklésről mon­dott, hiszen ők is szoktak énekelni, még pedig tambura mellett. Szrszkics miniszter expozéja a központi igazgatás átszer­vezéséről A törvényhozó bizottság csütör­tök délután négy órakor ülést tar­tott, amelyen megkezdték a központi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést teljesen kitöl­tötte Srskics Milán törvényegysége­­sitő miniszter expozéja. Srskics miniszter hangsúlyozta, hogy az állami kiadások terén mindenfelől követelik a leg­messzebbmenő takarékoskodást és ezért is szükség van a köz­ponti igazgatást szabályozó uj törvényre. A most elkészült törvény lesz az ál­lami igazgatás tengelye. Csak a tör­vény meghozatala után kerülhet sor az állami alkalmazottak igazi redu­kálására, mert mielőtt ez a redukció megtörténik, véglegesen rendezni kell az állami hatóságok hatáskörét. A törvény újracsoportosítja a hatás­köröket, a munkafelosztás technikai célszerűsége szempontjából. Eddig tizenhét miniszteri reszort volt, ezentúl a miniszterelnöksé­gen kivül csak tizenegy reszort lesz. Megszűnik a vallásügyi-, posta- és táviróügyi, erdő- ésbányaügyi, agrár­reformügyi és törvényegységesitő minisztérium, mig a szociálpolitikai és közegészségügyi minisztériumo­kat — mondotta Srskics — a szo­ciális segítség és közegészségügyi tárcában egyesitjük. A minisztériu­mok egyesítésénél a munkakörök ha­sonlóságát tartottuk szem előtt. Az igazságügyi minisztériumba olvad bele a vallásügyi- és törvényegysé­gesitő minisztérium, a közlekedés­­ügyibe a posta- és táviróügyi mi­nisztérium, a földmivelésügyibe az erdő- és agrárügy, a kereskedelmibe a bányaügy. Hosszasan indokolta a miniszter, hogy a vallásügyet miért az igaz­ságügyibe és nem a közoktatásügyi­be olvasztják és rámutat arra, hogy Olaszországban és Franciaországban is a vallásügyek az igazságügymi­nisztérium és nem a közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ami a postaügyet illeti, az éppolyan közlekedésügyi intézmény, mint a vasút, vagy a hajózás és ezért logi­kus, hogy a posta- és táviró-ügyeket a közlekedésügyi minisztérium veszi át. Az az aggodalom, hogy ezzel a közlekedésügyi minisztérium túl lesz terhelve, nem alapos, mert hiszen a közlekedésügyi ügyeket a miniszté­rium nem közvetlenül, hanem a tar­tományi igazgatóságok utján intézi. A legradikálisabb változás az erdö- és bányaügyek szétválasztása. Vilá­gos azonban, hogy az erdőügy a földművelés, mig a bányaügy az ipari termelés körébe vág és igy in­dokolt a reszortnak ez a kettéosztá­sa. A szociális segítség és közegész­ségügy reszortjánál marad meg az általános állami statisztika, emellett

Next

/
Thumbnails
Contents