Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-17 / 316. szám

12 QIUAL if Ara i% dinar Poštarina a gotovom plaćcna BÁCSMEBYEI NAPLÓ XXVIL^vfolyara^^^^^^Szubotica^926 SZERDAnovembei^7^^^^^^^^^^^316^zam Megjelenik minden reggel, ünnep után éa hétfőn délben _ Szerkesztőiig: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerra-palota Telefon: Kiadóhivatal 8-S8 Sierkesatőség 5—10, 8—51 LSÖfizetési ár negyedévre 165 dia. Kiadóhivatal: Snbotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota Páneurópa — Ázsiában Ne nézzük le, csak azért, mert messziről jönnek, az ázsiai hireket. Ázsia ötvenmillió négyzet kilométer­nyi területe áll szemben Európa öt­millió négyzet kilométerével, Ázsia egy milliárd lakója Európa három­száz millió lakosával. Nem ijesztőek ezek a számok? Nem félelmetes-e az a perspektíva, ami itt halott számok eleven értelmétől tágul fel? Ne nézzük le az ázsiai eseménye­két. Nincsenek már távolságok a vi­lágtájak között. Az önző érdek lát­hatatlan elektronok eszterláncával drótozza össze a bolygó szétszéledt kontinenseit s mázolhatják a karto­gráfusok különböző szintiekre az or­szágok geográfiai arcképeit, a vér mindenütt vörös, az arany mindenütt sárga s az étvágy mindenütt kapzsi: van-e ennél irgalmatlanabb és meg­­rendithetetlenebb nemzetköziség? Tevfik Rusdi török külügyminisz­ter megérkezett Odesszába találko­zóra — Csicserinnel. Külügyminiszte­rek nem azért szoktak találkozni, hogy megmutassák magukat egymás egyenruhájában s hogy a két ország iidvére emeljék gondosan leirt rög­tönzéseik eldadogása közben kézbe­vett poharaikat. Á külügyminiszterek akkor szoktak utazni, ha országuk­nak van szükségük — levegőválto­zásra. Áz európai sajtó nem ok nél­kül figyeli ezt a találkozást s nem ok nélkül idegeskedik az az állam­­csoport, mely eddig tagjai között tér­képen — petróleumkutak, gyapotme­zők és platinabányák a fővárosok ezen a térképen — osztotta szét Ázsiát s Ázsia egy milliárdnyi né­pét. Az odesszai tárgyalásoknak célja: Pánázsia. öt ázsiai hatalom határoz­ta el, hogy egymással szövetségbe !ép s államcsoporttá alakul. Oroszor­szág, Törökország, Afganisztán, Per­zsia és Kina tagállamai ennek az uj államszövetségnek, melynek Benese: Csicserin lesz s melynek Szovjet­­broszország lesz a vezérállama. Moszkvától Angoráig, Angorától Na­­gaszakáig s onnan most Odesszáig hurcolták magukkal a gondolatot: öntudatra kelteni Ázsia szunnyadó népét, lerázni Európa igáját, megta­lálni egymást Ázsia hitben és gyöngy­ben kifosztott népének. Kinek ne jut­na eszébe, hogy ez a gondolat a Gan­­gesz partján született meg s Gandhi fvolt és maradt a legnagyobb és leg­­•szuggesztivebb apostola. Még ha In­dia háromszáz milliós népe is csat­lakozni fog ahhoz az államkerethez, melyen belül az Ázsiai Egyesült-Ál­lamok gondolata valóra válhatik, ak­kor ki tagadhatná tovább, hogy vi­lágpolitika s talán: világtörténelem az, aminek szálait most bogozzák Odesszában Tevfik Rusdi és Csicse­rin. Nagy Péter gondolata visszájára fordul: Európa kilökte magából az orosz népet s Oroszország most Ázsiában keresi nagyhatalmának, vi­láguralmának impedimentumát. Csi­cserin nem romantikus fő és nem ál­modó harcos. Amit eddig mutatott Génuától Odesszáig — az a hűvös mérlegelésnek és konok elszántságnak reálpolitikája volt. Koncepcióját ed­dig csak a történelmi erők zavarhat­ták meg. Az orosz kolosszus, az orosz fenyegetés most mindakét lá­bával Ázsiára támaszkodik s Ázsia Jáiöeáihfetetlen, embergazdagságával s elpusztithatatlan értékeivel készül megvívni harcát a kis európai félszi­get diktatúrájával. Ha összeáll Kina, India és Orosz­ország — mindegyik egymagában is nagyobb, mint magára hagyatott vi­lágrészünk — miért világrész Euró­pa, ha Kina csak sötét ország? — mit fogunk mi tenni huszonöt állam­ra, huszonöt felé szakadt európai ci­vilizáció? Ázsia Góliátjaival megmér­­kőzhetnek-e majd Európa egymással hadakozó, egymást leigázó, egymást kizsákmányoló Dávid-államocskái? Hogyan védekezhetik majd a kapita­lizmuson felnőtt társadalom, ha Oroszországnak nemcsak a fenyege­tés lesz egyetlen fegyvere, nemcsak a propaganda az egyetlen harcmódja, hanem mögéje áll, mögötte felsora­kozik Ázsia? Világtájak háborúja, világrészek összecsapása fenyegeti Európa duodec államait, az európai civilizációt s a lehanyatló kultúrán­kat. Mi marad itt, ha egyszer megin­dul — »szálljon a lelkem sárga lobo­góval« — Európa felé Ázsia? Ha egyszer Ázsia eljön megnézni: kik azok, akik elvették aranyát, gyapot­ját, cukrát, selymét és rizsét? Kik azok, akik elvették emberi életéi s a nyomort és szenvedésl adták fizetségül az elorzott kincse­kért? Kik azok, akik vérrel és a szen­vedés sós verejtékével gyalázták meg földjét? Mi lesz, ha az egymilliárdos nép megtalálja egymást s a háromszáz­milliós Európa tovább tépi egymás! huszonöt darabban a nacionalista imperialista és nemzetiségi elnyoma­tás politikájával? Kész a béke a radikális pártban Éjszakai konferencián véglegezték a megegyezést — A centrum nagyobb képviseletet kap a főbizottságban, a jobboldal több tárcát kap a kormányban Radics az Obznanával fenyegeti Pribicsevícset Beogradból jelentik: A politikai ér­deklődés középpontjában a radikális­párti csoportok közt megindult kibé­­kiilési akció áll. Kedd délelőtt közöl­ték a radikális párt vezető tagjaival, hogy este kilenc órakor Mihajlovics Ilija topcsideri villájában konferencia lesz, amelyen előreláthatólag létrejön a vég­leges béke a párt centruma és jobboldala között. A konferencián a radikálispárti mi­nisztereken és Trifkovics Márkó par­lamenti elnökön kivül résztvesznek: Dragovics Milutin, Jankovics Velizár, Markovics Lázár dr., Csirkovics Jo­­ván, Miletics Krszta, Trifunovics Ranko, Radonics Jován dr., Popovics Ljuba dr., Kojics Dragutin dr. és Janjics Voja. Arra nézve, hogy mi a megegyezés alapja és az akció előzménye, külön­böző verziók vdnnak forgalomban. Valószínűnek látszik, hogy a miniszterelnöknek és a cen­trumnak az a célja, hogy a főbi­zottság kiegészítése alkalmával ereiének megfelelő számú he­lyet biztosítson magának, miután a főbizottság eddig teljesen Pasics szolgálatában állott. Hogy ez­zel szemben milyen kompenzációkat fog adni a centrum a jobboldalnak, arra nézve is különféle, leginkább személyi vonatkozású verziók kerin­genek. A személyi kérdéseknél azon­ban fontosabb a radikális párt egysé­ges állásfoglalása az adamsthali af­fér ügyében. Azt szeretnék elérni, hogy Pasicsot ne érje az a széfen, hogy fia ellen esetleg radikáli­sok is állást foglaljanak. Kétségkívül a centrumnak ez a leg­erősebb ütőkártyája a Pasics-csoport ellen. Különösen kiemelik, hogy Jan­kovics Velizárnak és Kojics Dragu­­tinnak áll elsősorban érdekében a párt egyöntetű magatartása, mert az adamsthali faktúrák kifizetésével kapcsolatban ellenük is vádat emel­tek. Biztosra vehető, hogy a megegye­zés létre fog jönni, arra nézve azon­ban, hogy tartós lesz-e, máris kéte­lyek merültek fel. A kormány egy tagja, aki a centrumhoz tartozik, ki­jelentette, hogy ki iognak ugyan bé­­külni, de ez körülbelül olyan lesz, mini Dragovics és Koszics képviselők kibékülése, akik azután is ádáz har­cot folytattak egymás ellen. Radicsnak jelenléte Beogradban a fontos tárgyalások idején arra mutat, hogy a személyi kérdések elintézésé­nél ő is hallatni kívánja szavát. A je­lek szerint azonban Radics magatar­tás y . Pasjcs-csoporttal szemben már korántsem olyan elutasító, mint volt néhány hónappal ezelőtt. Radics nyilatkozata Korosec­­röl és Pribicsevicsröl Radics István kedden reggel Beo­­gradba érkezett. Megérkezése nem volt egészen váratlan, különösen azok után a hirek után, hogy a radikális párton belül megindult a kibékülési akció. Ez érthetően igen közelről ér­dekli Radicsot, akinek nem kis része van abban, hogy a radikális párton belül különböző csoportok alakultak. Radics kezdte ki ugyanis egymás­után azokat a politikusokat, akik ké­sőbb a Pasics-csoportban tömörültek. Délelőtt tizenegykor Radics István Dimitrijevics Mita volt radikális kép­viselő kíséretében a miniszterelnök­ségre ment, de nem találta ott Uzuno­­vics miniszterelnököt, mire nyomban távozott és visszatért a parlament épületébe: Félegykor Radics a párt­jabeli miniszterek társaságában Pe­­rics Ninko dr. pénzügyminiszter szlá­­vájára ment, előbb azonban'a parla­ment udvarán, hosszabb beszélgetést folytatott az újságírókkal. — Pribicsevics ismét túlszárnyalta önmagát — mondotta Radics. — Úgy látszik Pribicsevics együtt halad Ko­­roseccel, aki kijelentette, hogy a nép márciusban el fogja veszíteni türel­mét és puskát ragad. Persze Korosec maga is, mint vezér, puskát ragadna. Hogy ez be ne következzék, be fog lépni a kormányba. Pribicsevics Pasicsevón szét akarta kergetni az agrárügyi minisztériumot, sőt magát a kormányt is. Korosec és Pribicsevics azt hiszik, nem lehet rend ott, ahol ők nincsenek. Korosec azt mondta, hogy ha három évvel ezelőtt bent lett volna a kor­mányban, nem lett volna sem korrup­ció, sem gazdasági válság. Itt azon­ban nincs most szó akrobata mutat­ványokról, hanem komoly munkáról. Az ujságiróknak arra a kérdésére, hogy találkozik-e Koroseccel, ezt mondotta Radics: — Nem. Minek is találkoznám ve­le, hiszen minden rendben van már. Korosec elfelejti, hogy nem a jezsuita kollégium, hanem a szlovén néppárt kormánybalépé­­se esedékes. — Milyen a kormány helyzete? — Nagyin jó. Uvy látszik, Pribi­csevics nem tudja, hogy a kormánynak negyvenkét tör­vényjavaslata van, amelyek olyan jók, hogy azokat a parlamentnek gyorsan el kell fogad­nia. Csak ezután fog kiderülni, hogy ez a kormány milyen epochális nyo­mokat hagyott maga után. Ezután Radics ismét Pribicsevics kritizálására tért át. — Pribicsevics úgy viselkedik — mondotta — mintha egy idegen állam parlamentjében volna, mintha buda­pesti vagy bécsi képviselő volna. Mi azonban nem tűrjük az obstrukciót. A két kormányzópárt elhatározta, hogy ezentúl a képviselői kérdések és sürgősségi javaslatok letárgyalása csak a napirend után történhetik meg. Ezt egy parlamenti rezolució formá­jában fogjuk elhatározni. Meg fogjuk akkor látni, hogy az ellenzék észre­­tér-e? Pribicsevics, úgy látom, nem törekszik belépni a kormányba, azt hiszi, hogy neki megvan a saját kor­mánya, a saját szovjetje. Azt álmodtam egyébként, hogy Pribicsevics egészen megőszüli Az újságírók erre megkérdezték, hogy mit jelent ez az álom. — Ö már tudni fogja, hogy mit je­lent — válaszolta Radics. — Emlé­keztetem Pribicsevicset arra, hogy az Obznanát nemcsak a Radics­­párt ellen hozták és ő még meg fogja mutatni, milyen nagy hős — fejezte be nyilatkozatát Radics. A parlament ylése Rövid és izgalommentes volt a parlament keddi ülése, amelyen a Romániával kötött határforgalmi konvenciót tárgyalták le igen kevés­számú képviselő jelenlétében. Az ülé­sen Trifkovics Márkó elnökölt és megjelent a kormánynak csaknem valamennyi tagja. Napirend előtt Vuletics Száva mon-, tenegrói föderalista sürgősségi indít­ványt tett a montenegrói árvízkárom

Next

/
Thumbnails
Contents