Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-03 / 302. szám

2. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1926 november 3. part vezére vasárnap és hétfőn Da­­vidovicin, Lusván. Travnikban, Ba­­kupon, Jajcén. Bugojnon, Vupren, Duvnon és Livnon tartott népgyü­­léseket. Radics megegyezéses po­litikáját indokolta, majd kifejtette, hogy a horvátság őslakó Boszniá­ban. Az ezerháromszáz éves horvát kultúrának ugyanolyan létjogosult­sága van, mint a szerbnek és a szlovénnak. Kifogásolta Radics, hogy Korosecet olyan nagyon invi­tálják a kormányba. A szlovén nép­párt vezérét úgy fogadják, amikor Beogradba érkezik, mint egy ki­rályt és külön kormányalelnöki ál­lást akarnak neki kreálni. Beszélt még Radics a választásokról is és kijelentette, hogy lehet, hogy rövi­desen választások lesznek, de bizo­nyos, hogy azt a mostani kormány­koalíció fogja vezetni. Radics István kedden reggel Za­­grebba érkezett és szerdán Beo­gradba utazik. A szlovén Kmet-párt Korosec ellen A Radics-pártba beleolvadt szlo­véniai Kmet-párt Celjén Pucelj föld­­mivelési miniszter elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen a politikai helyzettel foglalkoztak. Valamennyi szónok határozottan kikelt Korosec ingadozó politikája ellen. Felhatal­mazták Pucelj minisztert, hogy a Radics-klubban hasson oda, hogy Korosecnek ne tegyenek túlságosan nagy engedményeket kormánybalé­­pése érdekében. Korosec a két ünnepnapot Ljub­ljanában töltötte és állandóan ta­nácskozott híveivel. Az újságírók­nak nem volt hajlandó nyilatkozatot adni Korosec, amiből azt következ­tetik. hogy meg akarja várni, hogy Pasics Beogradban rendezze az ügyeket. Radics Istvánt nyolc napi elzárásra ítélték Splitbőí jelentik: A spliti járásbí­róság (RtfdTcs fstviMvbedsütefsértés miatt nyolc napi elzárásra és nyolc­száz dinár pénzbüntetésre Ítélte, mert Radics 0mi9bán -egy jnépgyű­léséül''''-sértő kifejezést használt az omisi olasz cementgyár Franceski nevű igazgatója ellen. szinte életveszélyes és a becskerek— pancsevói közlekedést a javítás ideje alatt Szécsányon át nem lehetne lebo­nyolítani. Ez a helyzet nagy aggodalommal töl­ti el a bánáti szakköröket, mert ha ezt a két hidat egy időben torsaimon kí­vül kell helyezni, akkor a legsúlyosabb komplikációk következnek be a Bánát gazdasági életében. Ebben az esetben ugyanis az egyetlen vasúti hid, amely a Bánátot az ország többi részével összeköti, a szontai Tisza-hid lesz, amelyen azonban a jelenlegi forgalmat is alig lehet lebonyolítani, úgy hogy megtörténhet, hogy a Bánátból meg­szűnik minden közlekedés az ország többi része felé. Véreső esett Délfranciaországban Viharok és áradások Európaszerte Parisból jelentik: Franciaországban napok óta teljesen abnormis az időjá­rás. Északfranciaországban több nap óta szünet nélkül esik az eső. aminek következtében a folyók és a tavak megáradtak. A La Manche csatornán a viharok következtében a haióközleke­­dés szünetel. Egyes megyékben hétfőn jégverés is pusztított. A viharokat Dél­franciaországban különös természeti je­lenség kisérte, Mont-Pellier környékén vérvörös eső esett. A lakosság körében óriási pánikot keltett a vérvörös eső, amely vörös színűre festette a kisebb tavakat és folyókat is. Milánói jelentés szerint Olaszország északi vidékén is napok óta tart az esőzés. A Sombrio—tiranai vasútvona­lon a folytonos esőzés miatt pályacsu­­szamlás következett be, amiért ezen a vonalon beszüntették a vasúti forgal­mat. Ugyancsak megakadt a forgalom a karinthiai-olasz határvidéken is A Tarvis-Pontebla vonalon az Uggewitz melletti árvíz következtében teljesen szünetel a forgalom. Mint Braunschweigből jelentik, a Harz hegységben két hete tart az eső­zés, amihez hétfőn borzalmas orkán járult. A nagy eső következtében a fo­lyók kiléptek medrükből és a szántó­földek viz alatt állnak. Innsbrucki jelentés szerint az állandó esőzés következtében az Inn-folyó ve­szedelmesen emelkedik: es magassága elérte már a három métert. Bozen és Merán közt Lahna vasútállomás előtt az áradás töltéscsuszamlást idézett elő, úgy hogy egy személyvonat négy ko­csija és mozdonya a megáradt Etschbe zuhant. A mozdonyvezető, a fütő és egy utas belefulladt a megáradt folyóba. megindította a vizsgálatot, hogy meg­állapítsák, terhel-e valaki! felelősség. Gyakovics Radivoj harmincötéves volt és két év óta tölti be az osztálymérnöki állást Bécskereken. Elsőrangú szakem­ber és kitűnő tisztviselő volt. akit fe lebbvalói és alárendeltjei egyaránt S2e' rettek. Felesége és két gyermeke ma­radt, akik iránt városszerte nagy rész­vét nyilvánul meg. Gyakovics mérnök holttestét kedden Kragujevácra száili­­tották és ott fogják eltemetni. A becskereki Gyakovics becskereki osztálymérnököt halálra gázolta a vonat — Maga a mérnök oka a katasztrófának Megindult a forgalom a tomaseváci vasúti hídon A vonatok esak lépésben halad­hatnak Becskerekről jelentik: A bánátiaknak a vasúti forgalom lebonyolításában nagy nehézségeket okozott, hogy a to­maseváci vasúti hid hőnapokig javítás alatt állott és a hidon nem közlekedett a vonat. Emiatt a bánáti fővonalon: Becskerek és Beograd között hónapokig szünetelt a közlekedés es az egész Fel­­sőbánát lakossága csak nagy kerülővel, Szécsányon és Alibunáron keresztül jut­hatott el 3—4 órás késessel Panesevóra és azon keresztül a fővárosba. Ezek a közlekedési mizériák most egyelőre megszűntek, mert a hid javítá­si munkálatait a múlt héten befejezték és a szuboticai vasutigazgatóság a munkálatok felülvizsgálata után megen­gedte, hogy a hidon keresztül a forga­lom Ideiglenesen megindulhasson, de a vonatok a hidon keresztül csak egészen lassan közlekedjenek. A forgalom november elsején indult meg, de előreláthatólag rövid idő múlva újból meg fogják szüntetni. A tomase­váci hídfő ugyanis még a javítási mun­kálatok után is inog és minden vonat áthaladása alkalmával 15 milliméteres kilengéseket tapasztaltak. A bajon vég­legesen csák egy uj hídfő építésével le­hetne segíteni, ami azonban többmillió dinárba kerülne és a becskerek—pan­csevói forgalmat hosszú időre újra megállítaná. Előbb azonban a Szécsány melletti vasúti hidat kellene kijavítani, amely már annyira rossz állapotban van. hogy azon keresztül a forgalom Becskerekről jelentik: Borzalmas vas­úti szerencsétlenség történt hétfőn kora hajnalban a becskerek—pancsevói vona­lon Écska és Orlovát állomások között, amelynek Gyakovics Radivoj mérnök és Mosorinszki Vszelin osztálymérnökségi soffőr az áldozatai. Gyakovics Radivoj becskereki osz­­táfy'mérnököt szolgálati elismeréséül a napokban áthelyezték Beogradba az ál­lamvasutak vezérigazgatóságához, ahol vezető beosztást kapott. Gyakovics utódja még nem érkezett meg Becske­rekre és igy az osztálymérnök még nem adhatta át hivatalát, de fel akarta azon­ban használni a hétfői ünnepet, hogy Beogradba utazzék lakást keresni, nagy elfoglaltsága miatt azonban csak a va­sárnapról hétfőre virradó éjszakán haj­nali három óra tájban indulhatott útnak. Motoros hajtányon ment, amelynek kormányához Mosorinszki Veszelin sof­­főrt ültette és megparancsolta, hogy a leggyorsabban hajtson, hogy a félötkor Pancsevóról induló hajót elérhesse. A hajtány több mint hatvan kilo­méteres sebességgel rohant a síne­ken. Alekszandrovo állomáson egy pillanatra megállt, amig a forgalmista megszerezte az engedélyt Écska állomástól a tovább­­menésre. Écska azzal adta meg az en­gedélyt, hogy a hajtány egy zárt vá­gányra fog behajtani, mivel a fővágányt egy érkező személyvonat részére fenn kellett tartani. A mérnök hajtánya azonban oly őrült iramban vágtatott Écska felé, hogy mielőtt az écskai váltóőr a bejárathoz érkezett, hogy a váltót a zárt vágányra állíthassa, a haj­tány már berobogott az állomásra, még pedig nem a zárt, hanem a fő­vágányon át. Az écskai állomásfőnök figyelmeztette az osztálymérnököt, hogy egy vonat már elindult Orlovátról és nemsokára bejár és arra kérte, hogy álljon át haj­­tányával a másik vágányra, hogy a vonat a fővágányra bejárhasson. Az osztályfőnök nem hitt az állo­másfőnöknek, mert azt hitte, hogy a vonat, amelyet csak a tomaseváci hid lezárása miatt helyeztek forgalomba, már nem közle­kedik, a hidat ugyanis éppen ezen az éjjelen adták át a forgalomnak. Az osztályfőnök meg sem várta az engedélyt az Indulásra, nem ügyelt a főnök figyelmeztetésére, hanem a lehető legnagyobb sebességgel el­hajtatott Orlovát felé. Pár perc múlva már a botosi kitérő elé ért a hajtány és a kitérő pályaőre ész­revette a száguldó motorhajtányt és mi­vel tudta, hogy az ellenkező irányból vonat jön a hajtánynak jelt adott a megállás­ra, de hiába, a mérnök megállás nélkül száguldott tovább. ; ■ r A botosi őrház után alig haladtak egy kilométert, mikor a soffőr figyelmeztet­te a mérnököt, hogy a pályán égő lám­pa világát látja, hátha a vonat jön szembe. — Az valami bakter lámpája lesz — felelte a mérnök — semmiesetre sem a mozdonyé. Csak gyerünk, de gyorsam Ezek voltak a mérnök utolsó szavai. Alig fél perccel később riadtan látták, hogy a lámpa csakugyan a mozdonyé, amely feléjük rohan. Ekkor már fékezni sem lehetett, a katasztrófa elkerülhetet­len volt. A következő pillanatban a vonat és a hajtány összeütközött, a hajtány a mozdony kerekei közé fúródott és a mozdony kerekei szétzúzták Gyakovics Radivoj lejét és mind­két lábát lemetszették. Mosorinszki Veszelin soffőr a hajtányból széles Ívben kirepült és a lábát törte. Mindez egy pillanatig tartott. A vonat megállt és a vonatvezető a legközelebbi őrházba sietett, ahonnan telefonon jelen­tést tett Écska állomás főnökének a sze­rencsétlenségről. A főnök a hirt továb­bította Becskerekre, ahonnan aztán rö videsen segélyvonatot küldtek az eset színhelyére. A segélyvonattal kiszállt Bradvárovics Ráda becskerek-begaparti állomásfőnök és Milicsevics osztálymér­nökségi mérnök, akik kihallgatták a mozdonyvezetőt, az écskai állomásfőnö­köt és a súlyosan sebesült soffőrt, akik­nek vallomásaiból megállapítható, hogy a katasztrófát egyedül a szerencsét­lenül járt mérnök idézte elő. A megsebesült soffőrt, valamint a tra­gikus véget ért Gyakovics mérnök holt­testét a segélyvonat szállította be Becs­kerekre. Mosorinszki Veszelin soffőrt beszállították a kórházba, a mérnök holttestét pedig a hullaházba vitték, ahol dr. Magyar Károly törvényszéki orvos felboncolta. A szerencsétlenség ügyében úgy a becskereki államügyész­ség, mint a szuboticai vasutigazuatóság Balázs Arpáő képkiállitása A művész csodátmivelő fanatizmusa és bátorsága kell ahhoz, hogy ma itt. a Vajdaságban, ahol dzseszbendeken és erotikus diszalbumokon kívül igen ke­vés érdeklődés jut az ember egyéb szép­ségdolgai számára, kiállítással — pláne értékes kolekcióvlal — próbálja valaki felkelteni a figyelmet. Balázs Árpád, aki maga is jól ismeri ezt a halottarcu föl­det, talán már negyedszer követi el azt a vakmerőséget, hogy ott kopog, ahol az ajtók süketek, ott bont ambíciót, ahol már tizenkétszer elfujták a takarodót — ott remél, ahol a reménytelenség a divat. De a művész optimista mindenhol, még nálunk is, ahol pedig épen elégszer vet­ték kedvét mindenfajta és mindetirangu művészembernek és ha tízszer nem si­kerül, megpróbálja tizenegyedszer: utol­jára abban a hiszemben, hogy talán most ébred föl és veszi tenyerére a mos­toha és hálátlan Vajdaság. Balázsnak is valószínűleg ez az utoljára adott új­ból bátorságot, hogy a Népkör nagy­termében megrendezze idei első kiálli­­tását, hogy ismét bemutassa: mit vár, mit érez egy idevaló művész, mire meni a maga tehetségével és azzal a közöny, nyel, mely körülfogta. Nyolcvan képet — pasztel, grafika, kompozíciók, stúdiu­mok, olajfestmény — gyűjtött össze & művész, akinek fejlődési stádiumait is pompásan illusztrálja a kiállítás. Az els» periódus: az impresszionizmus, amineÜ legjobb reprezentánsa: A szuboticai ut­ca-részlet, mely kivitelben nagyon em­lékeztet Ranoir tájképeire. Az impresz­­szionizmustól reakeióképen és törvény­szerűen az expresszionizmusig jutott el, mely azonban — ahogy hamarosan ma­ga is rájött — nem volt megfelelő for­manyelv a sajátosan humanista, kom­­poziciót-szerető és tradicionálisan Urai egyénisége számára. A keresés, a kísér­let időszaka volt ez, a Sturmund- Dreng­­periódus, aminek keserves, de jótékony inspirációit és eredményeit csak később gyümölcsöztette Balázs, amikor a gra­fikára tért át. A vonal piktori értékét, a kompozíció művészi jelentőségét a világ uj festői újból felfedezték és visz­­szahelyezték abba a pozícióba, amit a nagy puccs előtt betöltött. Balázs is rá­talált a grafikában a maga legmegfele­lőbb manifesztumára, rábukkant arra a terrénumra, mely ezer lehetőséget ad neki, hogy tipikus jótékonycélu ember­ségét propagálja virtuózitásig menő technikával és — esztétikával. A kiállí­tásnak legértékesebb csoportja a grafi­ka, azok a kompozíciók, melyek a mű­vész legújabb törekvéseit ábrázolják. De természetesen a nagyobb vásznai is igen figyelemreméltók, különösen, melyek a neoprirativistákhoz viszik közel: a Proletárok, a Szüretelők, a Slovak táj, a Panasz cimü képei, melyek Balázs erős művészetének pompás dokumentu­mai. A kiállítás egy hétig tart. Kíváncsian várjuk: csalódik-e újból a szuboticai kö­zönségben a Vajdaság egyik legértéke sebb művésze ? (H-i)

Next

/
Thumbnails
Contents