Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-08 / 278. szám
12 oldal • Ara n dií afí Počtarina plaććna a gotovoml Megjelenik minden reggel, ünnep ntén é* hétfőn délben \Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 E’oHzetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Misery »-palota) Kiadóhivatal: Suboiica, Zmaj 'ovin trg 3. (Minerva palota) A temesvári karmester A temesvári magyar szintez megnyitását olyan incidens zavarta meg, amelyet kortörténeti jelentőségénél fogva ki kell emelni a mindennapi események krónikájának szürke tömegéből. Megnyitóelőadásul a »Mari ca grófnő«! adták és a karmester nagy verve-vel dirigálta a nyitányt, amelynek elhangzása után beszéd következett. Egy volt román színigazgató emelkedett szólásra, de nem azért, hogy a román-magyar kulturális béke jótékony hatását méltassa, hanem hogy rámutasson a karmester zenei és újságírói működésének ki nem egyenlíthető ellentétére. Improvizált szónoklatában az egykori színház-direktor a közönség figyelmébe ajánlotta, hogy a karmester ur nem minden tekintetben a harmónia hive és mint újságíró féktelenül izgat egy bukaresti lapban a magyarság ellen. Valószínű, hogy a műsoron kívüli szónok nem rója fel bünül fajtestvérének ezt a nacionalista buzgóságát és a magyar színház karmesteri állásának betöltését sem kifogásolná, ha mellőzött érdekei nem unszolták volna a kétségtelen kontraszt kidomboritására. Mindenesetre azonban elérte azt, hogy — mint a temesvári lapok iriák — a magyar közönség érdeklődése Franyó Zoltán színháza iránt jelentékenyen megcsappant. Minket az eset kapcsán az a típus érdekel, amelyet a leleplezett újságíró-karmester képvisel. Minden utódállam nemzetiséglakta vidékein bőven akadnak meg nem alkuvást hirdető soviniszta hazafiak, akik nemzeti érzésüket a kisebbségek elleni hangulatkeltésben élik ki és miután igy a félelmetesség nimbuszát teremtették meg maguk körül, megfelelő ellenértékért engednek elveikből. A temesvári karmester korántsem úttörő ezen a téren, hanem a példák hosszú sorának követője, akit csak az irigy konkurrencia ál- , litott a nyilvánosság pellengérére, j Miért éppen ő ne használja ki azt a szerencsét, hogy a munkanélküliség korában egyszerre két foglalkozást is űzhet és miért éppen ő mondjon le a két hivatás ellentétességének gyümölcsöztetéséről? Mint újságíró a gyűlölködés rikácsoló kórusát szolgálja tollával, mint karmester azok zsoldjában forgatja- az összhangra intő vezénylőpálcáját, akiket a sajtóban vehemensül támad és könyörtelenül odadob a sovinizmus zsákmányául. Látszólag inkompatibilis ez a két tevékenység, de tulajdonképpen egymást kiegészítő tényezője az érvényesülésnek. Mert erősen kérdéses, hogy éppen ez a román karmester kapott volna állást a temesvári magyar színházban, ha nem volna egyszersmind újságíró, még pedig a magyarfaló fajtából. Ez az a spécies, amelynek a nemzetiségi uszítás nem meggyőződésből kultivált cél, csak segédeszköz, hogy az élet versenyében előrejusson. Vérszomjasán csattogtatja a fogait a kisebbségekre, pedig eszeágában sincs élő testet marcangolni, csak azt akarja, hogy a megrémültek a maguk húsa helyett más izes falatokat kínáljanak. A nemzetiségi jogok hiányainak pótlását a legkonokabbul az a típus ellenzi, amelynek jellegzetes vonásait olyán markánsul ábrázolja a temesvári karmester. A súlyos gazdasági viszonyoktól kiélesedett straggle for life-ban igen népes azoknak a tábora, akik megélhetési bázisukat a nemzetiségek függő helyzetében és kiszolgáltatottságában keresik. Nem gyűlölik ezek sem a magyarokat vagy a németeket, csak védik azt az érdeküket, amely azt kívánja, hogy a kisebbségeknek a háború utáni izzó atmoszférában kifejlődött Párisból jelentik: A Matin riasztó híreket kapott Spanyolországból. Ezek szerint a tüzérezredek legutóbbi lázadásának leveretése és a lázadó tisztek elitélése óta sem múlt el a forradalom veszélye, sőt már az egész hadsereg tisztikarára átharapódzott az elégedetlenség. Nemcsak a tüzérség, hanem más fegyvernemek tisztikara is fel van háborodva a haditörvényszék pártoskodása miatt, ami abban jutott kifejezésre, hogy amig a segovai haditörvényszék elé állított vádlottakat a katonai büntetőtörvénykönyvben megállapított legmagasabb büntetéssel sújtották, addig a barcelonai haditörvényszék legsúlyosabb Beogradból jelentik: Csütörtök délelőtt tiz órakor ülést tartott a parlamenti ankétbizottság és kihallgatta Pasics Radát, a Stojadinovics Dragisa által emelt vádakra vonatkozólag. Pasics Ráda, mielőtt vallomását megkezdte,, kérdést intézett Mihajlovics Híjához. az ankétbizottság elnökéhez, hogy milyen jogon és milyen ügyekben hallgatják őt ki. Az elnök erre kijelentette, hogy ő bizottság semmiféle felvilágosítást nem ad és az, akit a bizottság megidéz, fentartás nélkül köteles felelni a hozzáintézett kérdésekre. Pasics Ráda ezután kijelentette, hogy semmiféle hivatalos személynél semmiféle ügyben nem interveniált. Folyószámla ügyeire nézve, minden feleletadás elöl elzárkózik. Ha folyószámlaügyben — mondotta Pasics Ráda — valakinek követelése van vele szemben, az forduljon a bírósághoz, amely ilyen dolgokban egyedül illetékes. Ami Miiin asszony ügyét illeti, Pasics Ráda kijelentette, hogy Sztojadinovics Dragisa és Miiin asszony megzsarolták öt. Miiin asszonnyal szemben férjének halála után csak segítségre volt «kötelezve, de Stojadinovics Dragisa azzal feinferioritás-érzete minél tovább tartson, mert ezt ők a maguk javára kamatoztathatják. A kisebbségi sors javulásának esélyei a béke szellemének terjedésével egyenes arányban növekszenek. A nemeztek szoros együttműködése a gazdasági szanálás nagy feladatainak elvégzésében nem maradhat haitélete három havi fogházra szól, Tanpolunban pedig az összes vádlott tüzértiszteket felmentették. A barcelonai lázadók egy hét leteltével szabadlábra kerültek, de a szolgálattól felmentették őket, addig,- a mig a tüzérezredek állitólagos uj helyőrségi beosztása végbemegy és utasítást kaptak a tisztek arra, hogy írásban kérjék reaktiválásukat. Azonban egy sem akadt a tisztek között, aki ennek a feltételnek eleget tett volna, sőt a tüzértisztek kimondották. hogy addig senki sem jelentkezik s *>lgálaíra. amig tisrttársnik közül egyetlenegy is fogságban van. Ehhez a szolidaritási nyilatkozathoz nyegette meg, hogy a radikális párt elé viszi az ügyet ha Mj- Iin asszonynak nem fizet, ö csak a presszió hatása alatt fizetett. Popovics Szvetiszláv független demokrata azt kérdezte ezután Pasics Rádától, hogy milyen címen kapott jutalmat az adamsthali gyártól? Pasics Ráda: Semmi jutalmat nem fogadtam el az adamsthali gyártól. Számláim az adamsthali gyárral szemben magántermészetüek és azokra nézve semmi felvilágosítást nem vagyok hajlandó adni. Tiltakozott Pasics Ráda Krajacs kereskedelmi miniszter eljárása ellen, amellyel a Szlavenszka Bankában lévő folyószámláit bizottságilag megvizsgáltatta. A bizottság — mondotta Pasics Ráda — a könyveken javításokat eszközölt és ezeket a javított könyveket használta föl Sztojadinovics Dragisa. Popovics Szvetiszláv: Hogy áll az ön négymilliós, csehszlovák-koronás ügye a Zsivnosztenszka Bankánál? Pasics Ráda: Erre egyáltalán nem emlékszem. Ismét szóba hozta ezután Pasics Ráda Miiin asszony ügyét' és kijetás nélkül a kisebbségek és faji többségek viszonyára. A megértés folyamata feltartóztathatatlanul halad előre és el fogja söpörni a bizalmatlanság vámszedőit, a békétlenség kupónvágóit, akiknek prototípusa a magyarok ellen lázitó és a magyar színházban állást vállaló temesvári karmester. a többi fegyvernem tisztikara i$ csatlakozott és igy most az a helyzet, hogy az egész spanyol hadsereg tisztikara passziv rezisztenciában van. A hadügyminiszter a tüzérezredek legénységét négy hónapra szabadságolta, állítólag azért, hogy az ezredeket más helyőrségekbe oszsza be. * A tüzérezredek legénységének szabadságolása valójában azonban azért történt, mert a tüzérség megbízhatatlan. Erre vall az a körülmény, hogy az ágyukat az arzenálokba szállították és a tüzérlaktanyákban csak a lóápoló személyzet maradt. lentette, hogy előbb 300.000 dinárt adott neki gyermekei fölnevelésére és később Sztojadinovics Dragisa és Miiin asszony pressziójára újabb összeget fizetett. (Nagy nevetés.) — Tehát sikerült a zsarolás? — kérdik egyszerre többen. Pasics Ráda: Igen, sikerült. Vujics Dimitrije: Volt-e önnek összeköttetése a közlekedésügyi minisztériumban és az adamsthali gyárban? Pasics Ráda: Az adamsthali gyár ügyében semmiféle állami szervnél nem interveniáltam. Hodzsár dr. szlovén néppárti: Miért adott ön pénzt Miiin asszonynak, amikör az imént egy kérdésre azt válaszolta, hogy akinek önnel szemben követelése van, az forduljon a bírósághoz? Pasics Ráda: Hibásan válaszoltam. — A jó szive miatt adott pénzt Miiin asszonynak — hangzik az ellenzék részéről. Popovics Szvetiszláv: Hogy áll a százezer frankos állami csekk ügye? Pasics Ráda: A csekket megvásároltam és beváltottam. Az Omnium Serbe vállalataira vonatkozólag Pasics Ráda azt mondotta, hogy ő ott igazgatósági tag volt és ilyen minőségben működött. A spanyol tisztikar szolidáris az elitéit tüzértisztekkel Passzív rezisztenciába lépett az egész tisztikar — A kormány feloszlatta a tüzérezredeket Pasics Ráda az ankétbizottság előtt A volt miniszterelnök íia kijelentette, hogy soha kijárással nem foglalkozott — Folyószámlaiigyeiröl minden fel világosi tást megtagad — Az adamsthali gyárral szemben magántermészetű követelései vannak — Miiin asszonynak presszió hatása alatt fizetett A demokraták Pasics Ráda újabb kihallgatását követelik
