Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-05 / 275. szám

6. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 5, Csütörtökön temetik Gőzön Istvánt az elhunyt szentai plébánost Előkészületek a megüresedett plébánia betöltésére Gőzön István szentai prépost-plébános elhunyta nemcsak Szentán, hanem az egész Vajdaságban nagy részvétet kel­tett. Mint Szentáról jelentik, a temetés­re az előkészületeket már megtették. A szentai egyházkerület papi testületé hétfőn megtartott értekezletén úgy hatá­rozott, hogy az elhunyt lelkipásztort csütörtökön délelőtt temetik el. A teme­tési szertartást Marton Mátyás sztara­­kanizsai apátblébános fogja végezni, nag„ papi segédlettel. Az elhunytat a felső­városi temetőben helyezik örök nyuga­lomra. Szenta város lakossága tömegesen zarándokol Gőzön István ravadához, amelyet elhalmoztak virágokkal. Az el­hunytban Szenta egyik legtevókenyebb, legáldozatkészebb emberét vesztette el A jelenlegi belvárosi plébániát 6 épí­tette fel, saját költségén. Az uj belváro­si templom felépítése is az ö érdeme. A szuboticai admim'sztratura máT megtette a szükséges intézkedéseket a megüresedett plébánia betöltésére. A plébánosi állás végleges betöltéséig ad­minisztrátor kerül a szentai belvárosi plébánia vezetésére. Futballmérkőzésből — siccai tüntetés A sabáci Macsva kísérői botrányt rendeztek Novi zadoa Noviszadról jelentik: A sabáci Macsva és a noviszadi OSKV, a tavalyi bajnok­csapat közt vasárnap bajnoki mér­kőzés volt, mely a sabáci csapat 3:0 arányú győzelmével végződött. A sabáciak részben vonaton, részben autón jöttek Noviszadra és már vasár­nap délelőtt az egyik rendőrőrszem fel­tartóztatta az autójukat, mert azon nem volt szám. A futballistákat előállították és megbírságolták, az autót azonban visszaadták nekik, mert megígérték, hogy a kocsit Noviszadon nem fogják használni. A mérkőzés előtt a sabáciak ismét autójukon robogtak végig az uc­­cákon és ezért a rendőrség a kocsit hazautazásukig visszatartotta. A mérkőzésen a sabáci kísérők han­gos és provokáló viselkedésükkel tűntek fel és csak a rendező egyesület higgadt­ságán múlt, hogy nem került tettleges­­ségre a sor. A mérkőzés befejeztével a sabáci kí­sérők 30—40-en lehettek, zárt sorokban vonultak be a pályáról a városba. Foly­ton szidalmazták és gúnyolták vasár­napi ellenfelüket, az OSKV-t és a novi­­szadi csapatot ért vereség jeléül lécek­ből rögtönzött keresztet hordtak, amely­re az OSKV nevét írták fel. A sabáciak szokatlan menetének nagy nézőközönsége akadt, míg a rendőrség szét nem kergette az uccai tüntetőket, a kik közül útó-bb 12—15-en egy kis autó­ba szálltak és hangos ordítások köze­pette vad sebességgel száguldtak végig az uccákon. A rendőrőrszemek ismétel­ten megkísérelték a lármás csoportot megállásra bírni, de_ az a/utóban ülő utasok parancsára a soffőr nem állt meg, hanem utasaival továbbszáguldott. Néhány rendőr végül is egy másik autó­val üldözőbe vette a rohanó kocsit, a melynek utasait elfogták és a rendőr­ségre vitték, ahol Radosevlcs György rendőrkapitány hallgatta ki őket. A sa­báciak közül Popovics Ilija beogradi jo­gász, Pribicsevics Szvetozár magántit­kára kijelentette, hogy csak ő lármá­zott és csak az 6 utasítására száguldott az autó és ö tiltotta meg, hogy a kocsi megálljon. A rendőrség erre Popovics Híját száz dinár pénzbírságra ité’te és valamennyíüket elbocsátotta. A rendőr­ség ezenkívül kétszáz dinár bírságra Ítélte Velykovics Andriia noviszadi autó­­taxi-soff őrt, mert nem akart a megállást seodörnék engedelmeskedni} % Visszatetszést keltett Párisban Stresemann beszéde a háborús bűnösségről A francia kormány hivatalos nyilatkozatban válaszol a nénié­külügyminiszternek Parisból jelentik: Stresemann köl­ni beszédét a francia sajtó általában nem fogadta kedvezőtlenül, a be­szédnek az a része azonban, amely a háborús vétkességről szól, éles visszautasításra talál. E kérdés újabb megpenditése olyan rossz vért szült a francia közvéleményben, hogy a Quai d’Orsay szükségesnek látta hivatalos nyilatkozatot kiadni, amely többek közt a következőkép­pen hangzik: — Stresemann német birodalmi külügyminiszter nem állhatta meg, hogy vissza ne térjen a háborús vét­kesség kérdésének taglalására, noha Poincaré utolsó nyilatkozatai, ame­lyeket St. Germainben és Bar-le- Ducben mondott, pontosan különbsé­get tettek a császárUt n rn; dny és a né­met nép között. Stresemann jónak látta perbeszállni Poincaré fejtegeté­seivel. A francia kormány köreiben hangsúlyozzák, hogy Poincaré nyi­latkozatait a minisztertanács, formá­ja és tartalma tekintetében helyesel­te és azok a francia kormány meg­másíthatatlan véleményét fejezik ki. Figyelemre méltó, hogy a hivata­los közleményt az egész sajtó egy­szerűen leközli és egyébként nem tér ki a háborús vétkesség kér­désére. Csupán az Éré Nouvelle írja; — óvakodjunk attól, hogy canos­­sajárásnak tekintsük az utat Páris és Berlin közt, amelyet mindig a másik félnek kellene megtenni. Ves­sünk fátylat a múltra és ne fesze­gessük azokat a kérdéseket, ame­lyek csak zavart kelthetnek. A Zsivoi-Szlávia-per tárgyalásának második hate A Bácsmegyei Napló tudósítása alapján jelentkezett egy fontos tanú — Kedden ér véget a bizonyítási eljárás s az ügyész megtartja vádbeszédét A Zsivot Szlávia-vör tárgyalása, amely minél tovább tart, annál nagyobb ér­deklődést ébreszt, áthúzódott a második hétre. Szeptember 27-én, hétfőn kezdő­dött a monstrepör főtárgyalása és ok­tóber 4-én, a pör tárgyalásának hetedik napján, olyan zsúfolt volt a városháza nagy közgyűlési terme és karzata, mint az előző tárgyalási napok egyikén sem. Az érdeklődők között igen nagy szám­mal vanrtak hölgyek, akik rendületlen kitartással és szinte lázas figyelemmel kisérik a tárgyalás minden mozzanatát. A szünetek alatt aztán a hatalmas elő­csarnokba tódul a közönség és valósá­gos korzó fejlődik ki, amelynek egye­düli témája a tárgyalás: melyik tanú vallott terhelőén, melyik volt mentő ta­nú, mikor lesz Ítélet, ki lesz elitélve, ki lesz felmentve. A hétfői tárgyalási riapon még min­dig nem ért véget a tanuk és sértettek kihallgatása, úgyhogy a bizonyítási el­járás befejezésére csak keddre lehet számítani és valószínű, hogy kedden kerül sor a vádbeszéd előterjesztésére. A védőbeszédek szerdára maradnak. Hogy mikor lesz ítélet, azt még nem lehet pontosan tudni. A hétfői tárgyalás megnyitásáról már a Bácsmegyei Napló hétfői déli szama közölt tudósítást. A hétfői tárgyalási nap későbbi eseményeiről ezeket jelent­jük: A Bácsmegyei Napló tudósítása alapján jelentkezett egy fontos tanú Noviszadról Pavlovics István elnök Friedländer István tanút szólítja a bírói emelvény elé. Friedländer István tanú volt az, aki a szombati tárgyaláson tett tanúvallomá­sában előadta, hogy Rukovina Oszkár báró, elsőrendű vádlott, letartóztatása előtt hamis okmányokat és pedig ha­mis orvosi bizonyítványokat és halotti leveleket adott át bátyjának, Friedlän­der Sándornak a Nációnál kávéházban az ő jelenlétében. Azért adta át ezeket az okmányokat — mondotta a tanú — mert Rukovina nem akarta, hogy a bí­róság ezeket nála megtalálja. A tanú­vallomás alapján Pavlovics István elnök intézkedett Friedländer Sándor Becske­­rekről való elővezetése iránt és elren­delte, hogy ly-iedländer István tanú hoz­za el a szóbanforgó és Szuboticán levő okmányokat. A teremszolga jelentette, hogy Fried­ländert sehol sem találják, mire az el­nök Milinov Jován, a teremben szolgá­latot teljesítő rendőrbiztosnak utasítást adott, hogy Friedländer Istvánt kutas­sák föl és hozzák elő. Ezután Pavlpvics István elnök beje­lenti, hogy hétfőn reggel Noviszadról expresszlevelet kapott a jelenleg ott tartózkodó Friedländer Sándortól, amely­ben a tanú a következőket jelenti a tör­vényszék elnökének: Tekintetes Törvényszék! A Bácsmegyei Napló vasárnapi szá­mából értesültem, hogy öcsém, István engem is bekevert a Zsivot—Szlávia­­afférba. Elnök ur! Esküszöm Istenemre és mindenre, ami nékem szent ezen a világon, hogy soha semmiféle összeköttetésben az egyesület tagjaival, illetve vezetőivel . soha nem voltam. Az említett Ruko­vina nevű urat sose láttam, nem is ismerem. Amit öcsém, mint tanú mon­dott, hazugság, melyet vagy ö talált ki, vagy valaki rábeszélte és megfi­zette, hogy hamisan tanúskodjék Ru­kovina ellen. Engem is ilymóáon ke­vert bele ebbe az ügybe. Sohase láttam és sohase rejtettem el semmiféle okmányt és ha öcsém mégis felmutatna ilyeneket, kérem Elnök urat, tudja meg tőle, hogy kitől kapta, honnan szerezte azokat, mert én a Nációnál kávéházban még nem jártam és Rukovinával sose beszéltem. Igaz, hogy 1925 szeptember 16-án, el­utazásom előtt átadtam öcsémnek egy csomagot, amelyben ruhanemüek, ma­gánlevelezésem és följegyzéseim vol­tak. Ugyanazon napon elutaztam Vin­­kovei felé, mint kereskedelmi utazó és sem azóta, azelőtt is• csak egy év­vel ezelőtt voltam Szuboticán. Sőt mi több, öcsém, István ez év májusáig Pancsevón volt, azután egy ideig No­viszadon dolgozott, úgyhogy legfö­­lebb 4—5 hete lehet Szuboticán, tehát semmiesetre sem volt ott, mikor ez az eset történt. Amint a Bácsmegyei Naplóban ol­vastam nevemet, azonnal Szuboticára akartam utazni, hogy élőszóval te­gyek tanúságot, de nincs annyi pén­zem se, hogy az útiköltséget kifizes­sem. A levél felolvasása a szenzáció erejé­vel hatott és rendkívül mély hatást kel­tett. A biróság az Írásbeli tanúvallomás után eltekint a távollevő Friedländer Sándor elővezetésétől, ellenben Fried­länder Istvánt okvetlenül elő fogják ve­zetni. Jelentkezik a „barna fiatalember“ A szombati tárgyalás során szóba ke­rült, hogy a Szláviánál beirt és elhalt nyolcvannégy éves özvegy Tariné ese­tében kifizetett 25.000 dinárt Dörfler egy általa nem ismext fiatalemberrel osztotta., meg. Hétfőn a biróság kihallgatta Neu­­haus Sándor soffőrt, aki elmondotta, hogy egy ideig Rukovina Oszkár báró­nak volt a soffőrje és a Mir vendéglő­ben egy alkalommal megismerkedett Dörfler Andor és Erdődi István vádlot­takkal is. Ez alkalommal megkérdezte Dörflert, hogy beirathatna-e ő egy ta­got a Szláviéba. Dörfler azt felelte, igen — csak hozza el. Erre történt azután özvegy Tariné beiratása. Az elnök: Volt orvosi bizonyítványa? A tarai: Igen, volt. Dr. Pollák Lajos orvostól hoztam, huszdináros okmány­bélyeg is volt rajta. Az elnök: Hogy adhatott Pollák orvosi bizonyítványt egy nyolcvannégy éves beteg öregasszonyról. A tanú: Nem tudom. Három napon be­lül megkaptam az igazolványt. Az elnök: Fizetett érte valamit az or­vosnak? A tanú: Nem fizettem semmit. Az elnök: Mikor, melyik napon Íratta be és mikor halt meg az asszony? A tanú: Szeptember 1-én irta be Dörfler és október 14-ikén meghalt és három-négy nap múlva kaptam 15.000 dinárt, tízezret Dörfler magának tartott meg. Dimitrievics Drágó dr. védő: Mondta ön Dörflernek, hogy az asszony beteg? A tanú: Nem, ezt nem említettem a beiratásnál. A tanút megeskették. A bíróság elállt a további tanúkihallgatásoktól Ezenkívül a biróság közel harminc ta­nút hallgatott ki, akik lényegtelen vallo­mást tettek. Pavlovics István elnök kihirdeti a biró­ság határozatát, mely szerint a törvény­szék a további sértettek és tanuk kihall­gatásától eltekint, mivel az eddigi tanú­­vallomások alapján a tényállást tisztá­zottnak tekinti és elegendőnek találja arra, hogy annak alapján döntését meg­hozhassa. Csulinovics Ferdó dr. államügyész, a közvád képviselője előterjesztést tesz néhány tanú kihallgatására. A védelem részéről Dimitrijevics Drágó dr., Petro­­vics Márkó dr., Bárdos Izsó dr.' és Da­ljanin Stepán dr. védők ugyancsak kérik még néhány tanú kihallgatását. A biróság részben helyt adott úgy az ügyész, mint a védők előterjesztéseinek és több tanút hallgatott ki, majd az el­nök berekesztette a tárgyalást és annak folytatását kedd reggelre tűzte ki. A jugoszláv és magyar írók együttműködése A magyar Pen-klub megbízott­jának beogradi tárgyalásai Ijíeogradból jelentik: Vasárnap Beo­­gradban tartózkodott Germanus Gyula, aki a magyar Pen-klub megbízásából figyelemreméltó tárgyalásokat folyta­tott a jugoszláv Pen-klub tagjaival. Ger­manus Konstantinápolyból érkezett Beo­­gradba, ahol a jugoszláv írók rendkívül szives fogadtatásban részesítették. A tanácskozáson elsősorban arról volt szó, hogy a nemzetközi iró-szervezet, a Pen-klub magyarországi és jugoszláviai/ alosztályai miképen fejthetnének ki szo­rosabb együttműködést. Elsősorban azo­kat a módozatokat vitatták meg, hogy miképen lehetne a jugoszláv írók írá­sait Magyarországon, a magyar írók müveit pedig Jugoszláviában az olvasók­kal megismertetni. Úgy a magyar Pen-klub megbízottja, mint a jugoszláv Pen-klub vezetői ígé­retet tettek arra, hogy kölcsönösen le­hetővé fogják tenni, hogy a jugoszláv, illetve a magyar Írók munkái a Pen­­klub mindkét országbeli kiadványaiban teret kapjanak és általában az eddigi­nél szorosabb együttműködést határoz­ták el. D I awwup 3 NAPIG FEHÉR FOGAK dI"UaYIML fogpor, hehőcsszappah BUTORSZÜ ; SÉGLETÉT j legocsóbban szerezheti be 110 j Nagy Varjas Rókus •( sztalosmesíernél, Subotica, VI. Vukovićeva 13

Next

/
Thumbnails
Contents