Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-05 / 275. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ '926. október 5. 2. oldal csehszlovák nemzetet összefűzi. Ezt az ünnepélyes érzést egy legutóbbi manifesztum is kimutatta, akkor, amikor a csehszlovák köztársaság dicső elnöke, Masaryk Tamás ur or­szágunk fővárosát, a hősi. Beogra­­dot a csehszlovák hadikereszttel tüntette ki. Ez a legnagyobb kitün­tetés, mely Beogradot érte és amelyet az önök követe, Seba Jan ur oly szép és elismerő szavak kíséretében adott át, bizonyítja azt a szeretetet és megértést, amelyet a két testvér­nemzet egymás iránt táplál. <Iiosz­­szantartó . lelkes éljenzés.) A baráti érzés, amely akkor megnyilatkozott, nemcsak Beogradé volt, hanem az egész országé. A fővárosból átterjed a lelkes szeretet az ' sz országra és a jugoszláv nép c orma lelke­sedéssel üdvözölte a csehszlovák köztársaság elnökének nemes és testvéri gesztusát. A mi barátságunk és szeretetünk Sabác kitüntetése és a kragujeváci hősök emlékoszlopá­nak leleplezésekül is ékesen meg­nyilatkozott. A mi képviselőtagjaink prágai látogatása, ahol oly ünnepé­lyesen és melegen fogadták őket, viszont rámutatott arra, hogy ez a testvéri érzés milyen mélyen ki van fejlődve a csehszlovák népben is. (Lelkes éljenzés.) Én meg vagyok győződve, hogy a mi országunkban önöket mindenütt a legnagyobb sze­retettel és megértéssel fogadják. Beograd után a szép Zagreb, Ljub­ljana és Split is tanúbizonyságot tesznek arról a nemes és testvéri ér­zésről, hogy a jugoszláv népet a csehszlovák nemzet iránt eltöltik. — A mi államunk — folytatta be­szédét Trifkovics Márkó — vala­mint az önök államának érdeke is megkívánják, hogy barátok és szö­vetségesek legyünk, mert ahogy az önök legkiválóbb képviselői, a cseh­szlovák nemzet dicső harcosai iga­zolták, a két népnek közös szent ideáljai vannak. Amikor mi borzal­mas háborúban egyedül maradtunk, a csehszlovák nemzet, a csehszlovák katonák voltak azok, akik elsősor­ban siettek segítségünkre. Akkor még nem országok kötöttek szövet­séget, hanem két nép találta meg egymást, két olyan nemzet, melynek közös céljai, eszméi voltak. A mi baráti érzésünk és testvériségünk olyan mélyen, őszintén igaz, hogy bátran bizhatunk abban, hogy a két nemzet közti barátság örökké fog tartani, tekintet nélkül arra, hogy a jövőben milyen politikai kombiná­ciók lesznek lehetségesek. A mi szövetségünk kiállta a teljes tiizpró­­bát 1921-ben, amikor Habsburg Ká­roly visszatért Magyarországra. Mi készek vagyunk az együttes munká­ra, támogatva a nagy szövetsége­seinktől, hogy megvédjük a békét és biztosítsuk Európa nyugalmát min­den esetleges nyugtalansággal szem­ben. A Fehér Hegy és a Koszovo­­polje nagy áldozatokat követelt tő­lünk, de az életerőnk kisegített ben­nünket a veszedelmekből és nagy küzdelmek árán elértük ideáljainkat. Koszovonál a mi királyságunk rakta le az alapkövet, az a királyság, ame­lyet a mi nemzeti büszkeségünk, a Karagyorgyevics-dinasztia hazafisá­­ga (Tomboló, lelkes, percekig tartó éljenzés.) vitt arra a magaslatra, a melyen ma áll és teremtette meg azt az államot, amelyen együtt él szerb, horvát és szlovén. Büszkék vagyunk a csehszlovák nemzet szeretetére és minden erőnkkel azon leszünk, hogy jövőben is megvédelmezzük azt, mi a miénk. A baráti és testveri ér­zésektől eltelve kiáltom: Éljen a csehszlovák köztársaság, éljen a csehszlovák nép3 édjen a csehszlo­vák parlament! Trifkovics Márkó szavaira tom­boló éljenzés tört ki, mely percekig eltartott. A házelnök bejelentette, hogy a csehszlovák képviselők beo­gradi tartózkodása folytán a szkup­­stina üléseit október 12-ig elhalaszt­ják. A parlament az elnöki indít­ványt elfogadta. Fogad’alás a beogradi , városházán A csehszlovák képviselők, a kor­jmáfiy. tagjai, .valamint az egész szkupstina ezután a parlamentből a beogradi községházára vonult át, ahol Kumanudi Koszta polgármester Beograd város nevében üdvözölte a vendégeket, — Beograd rendkívül szerencsés­nek érzi magát, hogy fogadhatja a csehszlovák testvérnemzet képvise­lőit. A jugoszláv főváros nevében a legnagyobb szeretettel üdvözlöm drága vendégeinket és kívánom, hogy a lehető legjobban érezzék kö­zöttünk magukat. Bízom abban, hogy ezek a találkozások kimélyitik a mi testvéri érzéseinket és még közelebb hoznak bennünket egymáshoz. Beo- | grad nevében önökön keresztül üd­vözlöm a csehszlovák fővárost, Prá­gát és a csehszlovák nemzetet. Soukup csehszlovák szociáldemo- I krata válaszolt Kumanudi üdvözlő ! szavaira: — Rendkívül hálásak vagyunk önöknek — mondotta — a lelkes, kedves fogadtatásért. Boldognak és szerencsésnek érezzük magunkat, hogy önök között lehetünk. Mi is­mertük Beogradot a háború előtt és csodálatos fejlődést tapasztaltunk benne. Láttuk Szuboticát, Novisza­­dot. végigutaztunk a gazdag Bács­kán és meggyőződtünk róla, hogy az ország néhány esztendő alatt na­gyot fejlődött. Ez a fejlődés biztosí­ték arra, hogy a jugoszláv nép meg­találja boldogságát és meg tudja vé­deni szabadságát minden támadás­sal szemben. Soukup végül átnyújtotta. Kuma­nudi polgármesternek a csehszlovák parlament ajándékát, egy művészi kivitelű díszes üvegserleget. Diszebéd a közoktatás­­ügyi miniszternél Délután egy órakor Trifunovics Misa közoktatásügyi miniszter a tá­vollevő Nincsics külügyminiszter képviseletében ebédet adott a cseh­szlovák képviselők tiszteletére, ame­lyen valamennyi 78 képviselő meg­jelent. A jugoszláv és csehszlovák képviselők együttes ülése Délután öt órakor együttes ülésre jöttek össze a parlament üléstermé­ben a nemzetgyűlés tagjai és a cseh­szlovák képviselők, hogy a két or­szág kulturális kapcsolatairól közös eszmecserét folytassanak. Az együt­tes ülésen Trifkovics Márkó, Mali­­petr és Klofác elnököltek. Elsőnek Maiipetr szólalt fel, kö­szönetét mondott a meleg fogadta­tásért és rámutatott azokra az áldo­zatokra, amelyekkel a jugoszláv­­csehszlovák testvériség alapját meg­vetették. Kegyeletes szavakkal em­lékezett meg a világháborúban el­esett hősökről, majd azokat a nagy történelmi érdemeket méltatta, ame­lyekkel Alekszandar király őfelsége és apja néhai Petár király, továbbá Masaryk a szláv eszme híveit örök hálára kötelezték. „Demobilizáltuk a cseh­szlovákokat az osztrák­magyar had eregben“ Maiipetr nagy tetszéssel fogadott beszéde után Klofác mondott igen érdekes beszédet. Klofác felelevenítette azokat a kö­zös történelmi emlékeket, amelyek a jugoszláv és csehszlovák delegá­cióknak a béketárgyalásokon való részvételéhez fűződnek. Rámutatott azokra a heroikus küzdelmekre, a melyeket a szerbek már évszázadok­kal ezelőtt Hunyadival együtt foly­tattak a török ellen. Arra kell töre­kedni — mondotta — hogy Kumano­­vó és Koszovopolje többé ne ismét­lődjenek meg. — Mi csehszlovákok — folytatta beszédét Klofác — demobilizáltuk a cseheket és szlovákokat az osztrák­magyar hadsereg kötelékében. Az egykori osztrák-magyar monarchia vezetői láthatták, hogy a csehszlo­vák katonáknak csak kezével és lá­bával rendelkeznek, de leikével nem. Együtt voltunk bezárva a délszláv politikai léiét kitűnőségeivel és a börtönben megtanultuk egymást nagyrabecsülni. Csehszlovák kato­nák együtt harcoltak a szerbekkel és az áldozatok nem múltak el hiá­ba. A mi népünk és az önöké demo­krata. A demokrácia a népek föde­rációjára vézet és a kisantant egy ilyen föderációnak a kísérlete. Ez a kísérlet a középeurópai demokrácia megmentésére irányult és Habsburg Károly puccsa alkalmával kitűnőnek bizonyult. Mi nem a kard jelvényé­vel jöttünk, mert meg van az erköl­csi és fizikai erőnk ahhoz, hogy a kardot ne kelljen használnunk. A kardot csak készenlétben tartjuk végszükség esetére. A régi Európa a harcmezőkön változott meg, az uj Európát azonban nem szabad meg­változtatni. Legendákat mesélnek az önök katonáinak vitézségéről, akik a iusoszláv nép egységét megterem­tették. Ezt az eevséget most a szláv népek demokratikus testvérisége őrzi. Rad nics Jovan előadása Klofác beszédét nagy tapssal fo­gadták, maid Radonics Jován kezd­te meg előadását, amelyben a cseh és délszláv nép kapcsolataira vetett történelmi visszapillantást. A tizedik század végén a magyarok megsem­misítették Szvatopluk birodalmát és ezzel megszakították a kapcsolatot a nyugati és déli szlávok között. Ez a kapcsolat azonban nem veszett el teljesen. Stájerország. Karinthia és Kraina a tizenharmadik század kö­zepén Ottokár cseh király birodal­mához tartoztak. IV. Károly, a leg­nevezetesebb cseh királyok egyike 1355-ben levelet intézett Dusán szerb cárhoz, kedves testvérének szólítva, kérte, hogy a népük szláv nyelvének terjesztése érdekében mindent te­gyen meg. Zsigmond császárnak, IV. Károly egyik későbbi utódának, nagy szláv rokonsága volt és az ő uralkodása ideién a szláv nép fej­lődésnek indult, amely egész Bran­­kovics Györgyig tartott. A nagy hu­szita mozgalom, amely egyidejűleg vallási, politikai és nemzeti mozga­lom volt, egész Európát felrázta és ekkor kezdték meg a csehek a nagy harcot a németek ellen. A szerb kró­nikások előszeretettel, emlékeznek meg Húsz János mozgalmáról, a mely sok közelséget mutat a pra­voszláv hittel. A csehszlovák politi­kai és vajlási küzdelemnek 1620-ban a fehérhegvi csata vetett véget. Fe­hérhegy ugyanaz volt a csehek ré­szére. mint Koszovó a szerbek ré­szére. Koszovo után a despotizmus lett úrrá Szerbiában, a. cseheknél pedig a fehérhegyi vereség után a német rabság következett be. Ekkor meg­szűnt az összeköttetés a két szláv nép között, de az ezt követő idő jó volt az erőgyűjtésre. A látszólagos nyugalom a 17—18. századig tartott. A tizenötödik században a szerbek és horvátok többször harcban álltak Budapestről jelentik: Hétfőre virradó éjjel egészen szokatlan szerencsétlenség történt a Hungária-körut és Kerepesi­­ut sarkán. A Hungária-utról Juhász Já­nos, Mészáros József és Bozsö András rendőrök, kerékpáron őrszolgálatra in­dultak a Kerepesi-ut, Rákóczy-ut és az Erzsébet-körut irányában. A kerék­páros rendőrök az úttest közepén ha­ladtak és csakhamar észrevették, hogy mögöttük nagy sebességgel robogva egy automobil közeledik. Az előírás szerint az autónak a rendőröktől balra kellett volna kitérni és mellettük elhaladni, az autó soffőrje azonban, aki úgy látszik nem volt egészen józan, nem kanyaro­dott eléggé balra és igy elütötte Bozsó András kerékpárját. A szerencsétlenség pillanatában a soffőr hirtelen rántott egyet a kormánykeréken és a következő percben a másik két rendőr biciklije ke­rüli az autó sáihányója alá és mind a a németekkel és magyarokkal. Az, hogy a huszadik században megva­lósíthatták az egyesülést és a felsza­badulást, az elődök érdeme, akik év­századokon át harcoltak ugyanezért a célért. II. József germanizáló és centralizáló törekvései súlyosan ne­hezedtek az ausztriai szlávságra. Ez a politika különösen a cseh intelli­gencia ellen irányulj de minél erő­sebb volt az elnyomás, annál erősebb volt az ellenállás. Napoleon levere­­tése után egész Európában a reak­ció lett úrrá. A német romantikus irodalom felvirágzásának ideje azon­ban, továbbá a német filozófia, külö­nösen Herder befolyása óriási ha­tást váltott ki a cseheknél, szlová­koknál és szerbeknél. Ebben az idő­ben már élénken művelik a szláv kultúrát. Sternberg Gáspár gróf 1822-ben megalakította az első cseh nemzeti múzeumot, ahol a tudósok működési térhez jutottak. Ebből az időből származnak a népies költé­szet legszebb termékei. Baj Ljudevit, a nagy horvát költő csatlakozott a szlovák és cseh filológusok csoport­jához és Kolar Jan gondolata volt az, hogy Zagrebban megteremtsék a jugoszláv akadémiát. Az ő moz­galmukat fejlesztette tovább a dicső emlékezetű Strossmayer püspök. A párisi 1848 februári forradalom fel­szabadította a népek lelkét, különö­sen azokét, amelyek Habsburg-eL nyomás alatt sínylődtek. Ez a feléb­redt nemzeti érzés táplálta mindazt, amellyel végül az egyesülést meg­teremtették a szlávok. Beszélt végül Radonics a legújabb cseh mózgalmakról. Masaryk érde­meit méltatta, felsorolta a legújabb irodalmi élet szereplőit és indítvá­nyozta, hogy alapítsanak közös szerb-horvát-csehszlovák könyvtá­rat, valamint, hogy tanárok, tudósok menjenek felváltva Jugoszláviából Prágába és viszont, hogy a kulturá­lis kapcsolatokat szorosabbra fűz­zék. Radonics nagy tetszéssel fogadott beszéde után Cerny csehszlovák ag­rárpáxti képGsslő. -szétejt- fftk.äiä a két ország közti szorosabb gazda­sági kapcsolatok kiépítésének szük­ségét hangoztatta. Uhlirzs csehszlo­vák képviselő a kulturális kapcsola­tok fontosságára hivta fel a figyel­met és határozati javaslatot terjesz­tett elő, mely Jugoszlávia és Cseh­szlovákia szellemi érintkezésének ki­­mélyitésére különböző akciókat in­dítványoz. Hadzsi Balics boszniai képviselő felszólalásában szintén a gazdasági együttműködés szükségét fejtette ki. Az ülés végül elhatározta, hogy két bizottságot alakit: egy kulturá­lis és gazdasági bizottságot melyben 10 jugoszláv és 10 csehszlovák kép­viselő foglal helvet. Ez a bizottság első ülését Prágában fogja megtar­tani. Este Trifkovics Márkó házelnök vacsorát adott a vendégek tisztele­tére. három rendőr véresen terült el a köve­zeten a kerékpárok 'roncsai között. Azonnal értesítették a mentőket, akik a három szerencsétlenül járt rendőrt kórháziba szállították, Juhász Jánost azonnal megoperálták. azonban nem bíznak felgyógyulásában és a másik két rendőr sérülése is súlyos. A soffőr, aki­ről megállapították, hogy Kovák Lajos­nak hívják és az autótaxi vállalat szol­gálatában áll, a rendőrség őrizetbe vet­te. A soffőr azzal védekezik, hogy olyan sötét volt, hogy nem láthatta az előtte­haladó kerékpáros rendőröket és igy történt meg a szerencsétlenség. SCHMOLKA HIRDETŐIRODA NOVISAD irodahelyiségeit «JEVRE JSKA ULiICA 7. SZÁM fllá helyezte át 8228 Rendőrőrjárat az autó alatt Budapesten egy autótaxi elgázolt három kerékpáros rendőrt

Next

/
Thumbnails
Contents