Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-03 / 273. szám

22. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926 október 3.

Kény szeregyezség

Irta : Dr. Havas Emil szuboticai ügyvéd

A bánáti kereskedelmi és iparkamara a kényszeregyezség visszaállítása ellen foglalt a napokban álást, mig pár héttel ezelőtt több kereskedelmi és iparkamara határozót kívánsága folytán arról volt szó. hogy ismét életbe léptetik a kényszeregyezséget. Azóta semmi sem történt ebben az irányban, holott az érdekeltek ezreinél, helyesebben százezreinél megelégedést és örömet keltett az a remény, hogy ismét a kényszeregyezség nivelláló ereje fogja szabályozni a fizetésképtelen adós és hitelező viszonyát.

Merkantil életünk aránylag sokkal kisebb rázkódtatáson ment keresztül az utolsó két évben, mint ahogy az indokolt pesszimizmus várta és mint ahogy a szomorü cseh példa után gondolni lehetett. Az utolsó hónapokban meg éppen szélcsend állt be, relativ nyugalom van. a csődök megszűntek és mintha elértük volna a tisztulási folyamat végét, amely a gyenge és főleg konjunkturális kereskedelemnek a közgazdasági életből kikapcsolását jelentette.

Ez a tünet azonban látszólagos. A hitelezők és adósok élet-halálharcában csak fegyverszünet állt be, nem pedig a kiegyelitőndést és gazdasági fellendülést jelentő béke. Ezt a fegyverszünetet á hitelezők néhány keserves csalódása és kiábrándulása idézte elő, mert saját bőrükön tanulták meg újból, hogy a csőd az adós elleni büntető-expedició, amelyen a hitelező is elvérzik.

A kényszeregyezség hiányában az érdekeltek hézagpótló intézkedések után néztek. Több esetben, amikor nagyon jelentékeny érdekek forogtak kockán, amikor számtalan hitelező igen nagy tőkével volt érdekelve és amikor a fizetésképtelenséget esetleg követő csőd milliós vagyonokat juttatott volna a hitelezők és az adós kezéről a — csődtömeggondnok kezére, — a kényszeregyezséget egyezséggel helyettesítették.

A szabályozott bírói eljárás helyett, a mely a kényszeregyezség jól megfontolt aiapelvei szerint igyekezett a hitelezők és adósok ellentétes érdekeit kiegyenlíteni, a magánegyezkedés labilis és a szembenálló felek szeszélyétől függő módját választották. Milliós hitelezői végzetes jelentőségű érdekeit ismét halálra szánhatta az ezer dináros hitelező pillanatnyi szeszélye, vagy jogtalan előnyökre törekvő önzése. Néhány esetben sikerült | mégis az egyezség útjára lépni és a hitelezők hozzájárulását kieszközölni a békés likvidálásra.

Ez a hézagpótló intézmény azonban nem vált be. A likvidálás — miként a csődbeni lebonyolítás — beláthatatlan időkig tart és költségei megközelítik a csőd-lebonyolitás mindent megemésztő költségeit. Az adós helyett, aki a kényszeregyezség alapján jól felfogott érdekében, azért, hogy hitelezőit minél előbb és a maga javárayninél olcsóbban lebonyolítással kielégítse s hogy önállóságát minél gyorsabban visszaszerezze — Iikvidációs bizottságok veszik át a ip.aKánegyezségben a vagyonok értékesítését. Kiderült nemcsak az, hogy az ilyen eljárásban a különböző érdekek összeütközése évekig kitolja a hitelezők kielégítését, de az is, hogy a felszámolás és értékesítés költségei nem igen maradnak el a tömeggondnoki költségek mögött. De mig a csődben a csődválasztmány és a csődbíróság ellenőrző, szabályozó és a lebonyolítást siettető hatással bir, az ilyen magánegyezménynél a likvidáló bizottságokat csak a hitelezők szervezetlen és az egyezség megkötése után szertqszéledt tábora tartja függésben, ami a gyakorlatban mitsem jelent.

Újult erővel kell tehát követelni a kényszeregyezségi eljárás behozatalát, a régi hibák és hiányok kiküszöbölésével és pótlásával, mert a mostani szélcsend a gazdasági és pénzügyi válság újabb és az előzőnél hatalmasabb erejii ciklonjának eljövetelét jelzi.

A kényszeregyezségi eljárás néhány gyakorlati éve és az a két esztendő, a mely alatt nem volt kényszeregyezség, bebizonyította, hogy a kényszeregyezség alapgondolata jó, szükséges és a válságos gazdasági élet követelményeinek megfelel.

Az eljárás alkalmazása kimutatta a hibákat is. amelyeket orvosolni kell. Erről már eleget és elegen írtak, de nem lehet felesleges — anélkül, hogy takszativ felsorolásra törekednénk — újból és újból megállapítani, hogy a tapasztalat szerint a következő intézkedések a legfontosabbak:

Hogy a bánáti kamara kifogásával kezdjük, törvényesen szabályozni kell a vagyonfelügyelői dijakat, bár igy sem áll a kamara vádja, hogy mindent az ügyvédek esznek meg, mig a csődben ez vitán felüli tény.

A legfontosabb, hogy az adós igazán fizetésképtelen legyen, ha kényszeregyezséget kér és ne használhassa ezt fel vagyonszerzésre és a.hitelezők megkárosítására. Szigorúan büntetni kell tehát az adóst, ha hazug mérleget ad, ha fiktiv követelések beállításával igyekszik helyzetét rosszabbnak feltüntetni, vagy más hasonló visszaélést követ el. Az ügyészség elé hivatalból kerüljön az ügy és a büntető eljárás gyors legyen.

Külföldi mintára megállapítandó a minimális százalék, amelyet az adós fel(Második levél.)

Az előző válasz összefoglaló tartalma:

A »jó nevelésről« ma divat beszélni, — írni. Sokat beszélnek a nevelés helyes irányelveiről hozzá nem értő aggszüzek, gyermektelen, meddő asszonyok és sokat imák az agglegény, elméleti szobatudósok. A helytelen nevelés célja: beleeröszakolni a gyermekbe olyan erényeket, amelyekkel a »nevelők« sohasem rendelkeztek, erőszakkal megváltoztatni akarni a gyermek igazi természetét. Az egészséges gyermek alapter» természete az elevenség, a roszszaság. A kimondott »jó gyermek« testi, vagy lelki betegségre gyanús. Nincs rossz gyermek, legfeljebb veleszületett rendellenes jellemű gyermeket ismerünk. Minden gyermek jó, csak mi nagyok vagyunk roszszak.

E héten négy oldalas levelet kaptam egy elkeseredett fiatal apától. Azt kérdi többek között hosszúra nyújtott levelében: szabad-e az apának egyetlen fiát verni? Vájjon megengedhetőnek tartja-e modern gyermeknevelés a gyermekek testi fenyítékét? Igen, vagy nem?

Válasz: A kérdést már csak azért is nehéz igy a nagy nyilvánosság előtt kitisztázni, mert erről minden embernek meg van a maga privát, megcsontosodott véleménye, amelyből a világért se enged egy hajszálnyit sem. És mentői konzervatívabb hajlamú az ember, annál szigorúbbak a »nevelési elvei« is. Az ilyen embert úgyse lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, még akkor se ha a nevelésről írott vaskos, modern könyvekkel egyszerűen — fejbe ütjük.

Mielőtt a kérdésre végleges választ adnánk, újból és újból rá ‘kell mutatnunk arra a megállapított tényre, hogy a gyermekek testi és lelki tulajdonságaikat a szüleiktől öröklik. Örölkléses dolog minden rosszra való hajlam, a kóborlás, lopás, gyújtogatás, hazudozás, idegesség, gyengeelméjűség, a szekszuális kilengésekre való hajlam. A gyermek természete, jelleme veleszületett valami, nem pedig utóbb ráragadt, szerzett holmi.

Már most aztán vannak szülők, akik mondjuk a gyenge felfogású gyermekük fejébe vizes kötéllel akarják a tudományt beverni. Az eleven, pajkos, »rossz« gyermeket mogyorófa pálcával igyekeznek megszeliditeni. Talentumosnak születni kell, a szelídség temperamentum dolga, veréssel észt, vagy szelídséget nem lehet a gyermekbe verni. Szép szóval, jósággal, szeretetteljes, megértő beszéddel többet érhetünk el, mint erőszakkal. Legyünk türelmeseik a gyermekkel szemben. A »mi időnkben« is jól esett, amikor szüléink, gyermekkori botlásainkat megbocsájtották, velünk szemben elnézőek voltak. Vagy már olyan messze vagyunk a magunk gyermekkorától, hogy már nem tudunk, vagy nem akarunk emlékezni?

A szigorú, vagy tulszigoru, mogorva szülőktől rettegnek ugyan az apró gyermekek, imponálunk nekik kegyetlenkedéseinkkel, de jegyezzük meg, hogy szeretetteljes szavakal, okos példázódásokkal mindig közelebb jutunk a gyermek

ajánlhat. Aki ezt a minimumot sem tudja a hiteezőknek biztosítani, az gazdaságilag annyira gyenge, hogy egészen felesleges tényezője a gazdasági életnek és nyugodtan át lehet adni a csőddel járó gazdasági halálnak.

Ami a legfontosabb: az eljárás egyes fázisait egyszerűsíteni kell és lefolytatását időhöz kell kötni. Törvényes terminusok biztosítsák a gyors elintézést és azt, hogy a felebbezési eljárással évekig ne lehessen megakadályozni a hitelezők kielégítését.

Ezen alapelvek mellett számos intézkedés szükséges még. amik azonban a kodifikációs munkára tartoznak és nem a laikusok számára készülő lap hasábjaira valók. v

értelméhez, leikéhez, mint a nádpálca segítségével. Hassunk a gyermek lelkére, szivére, jó érzésére, ne pedig a hátulsó részére.

Rendszerint kiskaliberű, tehetségtelen emberek szájáról halljuk lépten nyomon, amint eldicsekednek:

— Örökké hálás vagyok apámnak, hogy ilyen jó nevelést adott...

A zseni sohase beszél a nevelésről, sohase dicsekszik vele, hogy igy, vagy úgy »nevelték«, érzi, hogy lényegében — magától nevelődött. És ez az igazi ez a legértékesebb nevelés: az önnevelés.

A jó érzés, a veleszületett jó tulajdonságok azok, amik a- gyermeket nevelik, nem pedig a komiszsággal vegyes szigor és még kevésbé a testi fenyíték.

Ugyan ki neveli az uccák gyermekét? Az ucca porából, sarából nő ki a gyerek, soha senki egy jó szóval se illette, mégis hányszor# látjuk, hogy ha felnő tisztességes, jómodoru, becsületes fiatalember válik belőle, különb, mint sok úri család neveltje. Egyszerű, munkás szülők gyermekében néha sokkal nagyobb a szülők iránti szeretet és tisztelet, mint a «jól nevelt« úri fiukéban. Pedig a nehéz testi munkában elgyötört szülőknek sohase okozott főfájást a gyermeknevelés.

Az igazi gyermekneveléshez két dolog kell: türelem és szeretet. Azok a hölgyek és urak. akikből ez a kettő hiányzik, főként aki'k a csacsogó kis emberkéket ki nem állhatják, aikik idegrohamot kapnak egy ártatlan gyermekcsiny láttára, akik idegesek, ezek a legokosabban teszik, ha gyermekneveléssel nem foglalkoznak.

De aztán ne is avatkozzanak bele mások dolgába. Ne mondják az iskolaidőben aludni akaró gyermekre, hogy nem lesz belőle sohase tanult ember, hogy nem viszi sokra, ne mondják a szüleivel feleselő, vitatkozó, »gorombáskodó« kis gyermekre, hogy nagy korában családirtást fog elkövetni, ne fogják rá az áttatlan gyermekész kitalálásaira, szivárványszínű meséire, hogy azok körömfont hazugságok. Ne mondjanatk semmit, hallgassanak, ne izgassanak a legnagyobb földi szentség, a gyermek ellen.

De ne hivatkozzék előttem senki a »régi időké« se. A régi idők régen elmúltaik, most uj időket élünk, újak az emberek, újak a gyermekek.

Ma már a gyermekek olvasmányai is mások, mint a mi időnkben. A mai gyereket már nem érdeklik azok a képes és mesés könyvek, amikért mi gyermekkorunkban rajongtunk. A mai gyermeket a repülőgépek, a gépszörnyetegek érdeklik, nem pedig a mindent átvarázsoló jó és rossz tündérek. Még az egészen apró gyermekek számára is egészen más képes könyveket készítenek, mint valamikor. A régi könyveket a mai gyermekek kezükbe se veszik, figyelemre se méltatják.

Ma az iskolai oktatás is más. Egy negyed századdal ezefptt a tanító nádi pálcával verte a nebuló fejébe a tudományt. Egyes gimnáziumi tanárok valóságos inkviciókat rendeztek, szadista üzelmekre használták fel a tanuló ifjúság bőrét. A mai tanítási rendszer kiküszöböli a testi fenyítéket: a tanító nem pálcával veri a tanuló fejébe az irás-olvasáa és számolás művészetét, nem

ORVOSI DOLGOK

Még egyszer: „a jó nevelésről“

(Válasz egy elkeseredett apa levelére)

kínozzák agyon a gyermekeket és lám, a célt mégis könnyen elérik.

Ne üssük, ne verjük a gyermeket. A veréssel úgy se lehet kiverni a gyermekből a veleszületett rendellenséget. A régi rómaiak már kétezer évvel ezelőtt tudták, hogy »az igazi természetet, ha furkcs botokkal is kergeted el, mégis mindig visszatér.«

Humánusan gondolkozó, jószivü emberek mozgalmat indítottak az állatvédelemért: ne verjük az állatot, ne kínozzuk, ne végezzünk rajta viviszekciát, élveboncolást. Az állatot nem szabad verni — a gyermeket igen? Az állaton ne végezünk viviszekeiót! Hát vájjon a túlzó »nevelés« nem egyenlő a gyermek lelkének viv'szekciójával?

A jellem nem változik meg soha. Időről-időre elnyomhatjuk ugyan, hogv aztán később annál nagyobb erővel térjen vissza. Az elénk, rosszra hajlama lányokat becsukhatjuk a zárdába, a könynyelmü, kicsapongó alaptermészet azonban a zárdái nevelés után újból kitör. A gyermek lop, szélhámoskodik. Megverik egyszer, megverik ezerszer, felnő, nagy lesz, apa, nagyapa lesz, méltóságos tir lesz és még mindig hazudik, szélhámoskodik, lop. Ilyennek született, igy hal meg.

Ne verjük a gyermeket, de ijesztgetni se szabad. A gyermekeket ördöggel, babussal, a fékete emberrel és a krapipusszal szokták ijesztgetni, hogy a szülőknek pillanatnyilag békességük legyen. Az ijesztgetésekkel rontják a gyermekek idegrendszerét, úgy hogy ezeknek a nyomait az élet derekán is megtalálhatjuk nem is olyan ritkán. Különösen a gyenge idegzetű gyermekekre hatnak az ilyen ijesztgetések és a rémmesék, borzalmas történetek, boszorkány történetek károsan;

Az okos, céltudatos, szépszóval való lelki vezetés mellett ne feledkezzünk meg a gyermekek testi erősítéséről se.

Valamikor a mi időnkben a csecsemőt pólyába préselték be, úgy hogy a szegény újszülött meg se mozdulhatott. Akkor ez a divat járta. Ma szabadon hagyják a gyermeket és már háromhónapos korában — amikor a csecsemő látni és érdeklődni kezd — izomgyakorlatot végeznek velük. Naponta többször a hasukra fektetik a csecsemőket, hogy erősödjenek a nyaik, kar és a hát izmai. Ettől az időtől kezdve tornáztatják, erősítik a gyermekeket. Amikor a gyermek nagyocska lesz, ez a vezető elv: nem kell épen enned, de szabad, megengedjük. Nem kell tornásznod, de megengedjük a testgyákorlatot, a testedző játél&kat is. A gyermekeknél tehát erősen forszírozzuk télen, nyáron a szabadtéri sportokat.

Az ilyen céltudatos lelki és testi nevelésnek látjuk csak meg azután az igazi hatását.

Elkeseredett fiatal apa! Akar könnyíteni a gyermeknevelés nehézségein? Ha igen, akkor mondjon le az egyke rendszerű elvéről. Ha három gyermeke lesz — és egy-egyre kevesebb kényeztetés jut — majd meglátja mennyivel könyebben megy a nevelés.

(m. a. dr.)

Fekete Lajos :

Szeptemberi elégia

Most félve nézek messzi hegyekre, honnan az árnyak s a ködök szállnak s előmbe állnak, utamba állnak.

Köd és az árnyak

fülembe súgnak hüsen fagyosan:

hogy szeptember van és este van...

Ősz kezdi már marni a fákat s az erdők testén rozsdás seb marad, cinke pityereg árvult kert alatt.

A jókedvnek ajka véres és daltalan szánt bánat-rozs alá hat ökrével az öregbéres.

Az őszi Gond szól: én most rád nyitok, nézz a hegyekre, bus fehér Titok fátyla ideleng.

Deres szél rázza szeppent sátramat s az elmúlt nyárból ami rám maradt, minden emlékem összegyűjtöm.

Künn Bánat szitál

és ólmos sóhajokra

rázeng az ősz zordan fagyosan:

künn szeptember, van és este van.*»