Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-31 / 301. szám
fii 01 Ha ebben a pillanatban a keresett szépség mellette állt volna, akkor sem ismerte volna fel, annyira lámpalázas és eifogódott lett Tihamér. De az utolsó pillanatban mentőötlete támadt és megkérdezte a szemüveges hölgyet: — Kérem, hogyan vannak az egyes osztályok elhelyezve? Én női harisnyákat szeretnék vásárolni! — A harisnyaosztály itt van a földszinten! — És mi van kérem a harmadik emeleten? — A pizsamaosztály! <— Akkor előbb odamegyek, mert azokból is szeretnék vásároüni! Tihamér terve világos volt. Ha megakarja találni a keresett leányt, úgy az egész áruházat végig kell bolyongania. Felmegy tehát a harmadik emeletre és közben alaposan körülnéz, őszintén szólva volt is itt mit nézni, mert nincs az a revü, amelyben több és szebb leány szerepelhetett volna, mint amennyi ebben az áruházban szorgoskodott. Egy furcsa emberi méhkas, amelyben a gyárak kincseit, nehéz selymeket, csodálatosan finom batisztokat, a női szépség ezernyi illatos, színes fegyverét gyűjtötték, halmozták szorgalmas szőke, fekete és vöröshaju kis munkásméhek a királynők számára. Tihamér úgy érezte, hogy egy uj Dantének kellene születnie, aki megírja egy ilyen áruház-pokol különös, izgalmas életét és titkait. Minden ilyen áruház egy misztikus, mérgezett sugarakat termelő telep, amely elhódítja, megvaditja, megrontja a nők lelkét. Megrendítő és drámai gondolat, hogy minden emberi munka, férfiak hősies kenyérharca, lángeszek sorvadása, szerelmek, vágyak, sirások végső fokon mind ideszllajódnak, ide sodorja őket a nők ellenállhatatlan lihegése a divat után. A világot uraló pénz ide hömpölyög, itt válik gyönyörré, ez millióknak a végcélja, a vágyak beteljesedése, a megszakadásig feszitett izmokkal kiharcolt eredmény, a csókok ára és jutalma, ezek a mérgezett színes selyem, posztó és csipkevirágok virulnak a tengerpartok elegáns strandján, az ötórai teák tikkadt kis szalonjaiban, az uccák forgatagában. Ezek a ruhák az embe-Forró Pál ■ l - safov , Lohengrin kisasszony még azt hitte volna, hogy egy őrülttel van dolga. így udvariasan figyelmeztette szórakozottságára, mire Tihamér zavartan és elpirulva bocsánatot dadogott, sietve fizetett és távozott. Ez az epizód véglegesen meggyőzte arról, hogy beleszeretett az ismeretlen leányba, akivel feltétlenül meg kell ismerkednie. Egy kávéházba ment, mert telivér pesti iró létére máshol nem tudott nyugodtan gondolkozni és mialatt a feketéjét lassú cseppekben hörpintgette, kiokoskodta csatatervét. Valljuk be, hogy ez a terv nem volt túlságosan bonyolult, sőt, mint az alábbiakból kitűnik, sarkalatos hibákban is leiedzett. Négy óra felé elment a Kossuth Lajos-uccába és egy ideig fel és alá sétált az áruház hatalmas kirakatai előtt. Valami kellemes véletlenben reménykedett, hátha kilép a gyönyörű ismeretien? Félötkor arra gondolt, hogy megvárja a zárórát, amikor valamennyi alkalmazott távozik. Ez azonban feltűnő lett volna. Annyi élesszemü pajkos leány okvetlenül észreveszi, }aa egy idegen férfi settenkedik az uccán. Azonkívül nagyon valószínű, hogy záróra idején más férfiak is ólálkodnak az áruház környékén, akik barátnőikre várnak. Már pedig Tihamérnak semmi kedve nem volt efféle társaságba keveredni. És a következő percben már ott állt a földszinten a magasba tornyozott selymek, szoknyák, kabátok útvesztőjében. Tihamér megzavarodott. Megfeledkezett arról, hogy nőidivatáruházról van szó, ahová nem igen szokott férfi egyedül bemenni. A kiszolgáló hölgyek kíváncsian néztek rá és egyszerre öten is kérdezték: — Mivel szolgálhatunk? És ugyanakkor minden fülkéből és a függönyök mögül leányok kandikáltak ki és csodálkozó, kissé mcgboránkozott, de mégis mosolygó, ruhákat próbáló uriasszonyok nézek Tihamérra. Egy idősebb nő, aki oszályvezetőnek látszott, ügynöknek nézte Tihamért és kissé erélyes hangon szólt rá: — Az igazgatóság üzleti ügyekben csak délelőtt tizenkettőtől kettőig fogad! hitves ideálja helyett a démonság felé törekedjenek. E pillanatban visszafelé jött a két hercegnőnek öltözött mannequine. Mögöttük néhány bátortalan férfi, akik a megismerkedés taktikáján törték a fejüket. Az asszonyok előrehajoltak, szemükhöz emelték lornyónjaikat, egymást figyelmeztették és ájuldoztak az elragadtatástól. A két nő észrevétlen, diszkrét pillantást váltottak az izzadó és boldog gömbölyű emberkével, aki széles mosolylyal jelezte, hogy meg van elégedve. A leányok elsápadtak az irigységtől és néma dühvei nézték, hogyan hallgatnak el udvarlóik és bámulnak önfeledten a két hercegnő után. Tihamér nem tudta türtőztetni magát. Felugrott és a két nő után sietet. Valami homályos vágy kergette, korbácsolta utánuk. Úgy érezte, hogy az élet nagy hazugságának szimbóluma siet előtte és most ő leleplezi, a kulisszák mögé követi, ahol lehull az álarc. Az emberiségnek hazugságokra van szüksége, gondolta magában. Az emberek gyávák, nem merik az életet olyan komisznak és igazságtalannak elfogadni, amilyen valójában és mesékben, könyvekben, művészetben megalkotnak, egy hazug világot, amelyet azután a színpadon és a mozivásznon életre is támasztanak. A hires moziszinészek és színésznők, a Mary Pickfordok, Betty Compsonok, Romo Novarook, Douglas Fairbanksok, Norma Talmadge az élet nagy hazudói. ők az álomeberek, akik paradicsomokban élnek a filmvásznon, megjátsszák a nagy szerelmi regényeket, minden szépet rájuk aggatnak és öt világrész rongyoslelkü, szomorú, fáradt embertömegei elé lopják a káprázatot. A valóságban ők is agyongyötört, tépett idegü, hajszolt, féltékeny, intrikák lavinájában fuldokló, szerepektől és bukástól remegő, rendező kegyeit esdö, szépségüket kínosan gondozó, gépekké és játékszerekké lefokozott férfiak és nők, de a vásznon a nagy élethazugság délibábját kápráztatják elénk. A nők bekanyarodtak a Vörösmarty-térre, befordultak a Váci-uccába és a Kossuth Lajos-ucca egyik divatáruházába nyitottak be. Tihamér éppen utánuk Lohengrin kisasszony i.fcUu jwihrfua ysáíinm! „ >■•■■■ • - h-'JK-Jii'' ' lUuQfsrt' ‘ . f . ,t> j • /íü<l lúiit jiIOu 1 R ß(e so- s Forró Pál akart menni, amikor az áruház forgó ajtaján ugyanakkor, mikor a két nő befordult rajta, az ellenkező oldalon egy fiatal leány lépett ki. Rövid pepitaszoknya volt rajta, frissen vasalt fehér blúz, egyszerű, de ízléses kis kalap, a lábán jó harisnya és kifogástalan barna félcipő. Egy felületes pillantással is meg lehetett állapítani róla, hogy finom fehér kezei vannak, az arca, haja gondosan' ápolt. Hóna alatt egy ruhadobozt szorongatott, melyről nagy betűkkel ordított a \ cég neve. Nyilvánvaló volt, hogy a cég egyik kis masamódja. Ez egyébként abból a barátságos mosolyból és integetésből is megállapítható volt, mellyel a két díszesen kiöltözött mannequinet üdvözölte és amelyet azok hasonló közvetlenséggel viszonoztak. És mégis... ezen az arcon nyoma sem volt a közönségességnek, az élénken csillogó kék szemekből intelligencia és pajkosság sugárzott, az otthon nyomora, a műhely rossz levegője semmiféle beteg barázdát nem szántott ebbe a kedves, ovális arcocskába. Pontosan úgy festett, mint egy színpadi masamód, mint egy pajkos, temperamentumos kis szubrett, aki az operett vidám világából lejtett az uccára. Tihamér meghökkenve és meglepetten fordult utána. Hogyan került ide ez a nagyszerű leány? És írói fantáziája nyomban működni kezdett. Előkelő apa, talán magásállásu miniszteri hivatalnok, aki meghalt és családja a legnagyobb nélkülözések közt maradt hátra. A leány kénytelen foglalkozás után nézni. Tisztviselőnői, irodai alkalmazotti állás nem kecsegtet semmiféle jövővel. Örökös éhbér. Olyasmit kell választani, ami valamikor komoly anyagi eredményre váltható. Ruhakészítés. ízlése, összeköttetése van. Beáll egyszerű tanulóleánynak az áruházba. Szorgalmas. Talán még otthon is dolgozik magánmunkákon. Lám, most is valami készülő ruhát szorongat a hóna alatt a skatulyában. De az áruház zajos, erkölcstelen légkörében is megőrizte lényének finomságát, ízlésének választékosságát. Hány éves lehet? Ezt nem lehetett arcáról leolvasni. Vannak női arcok, melyek húszéves koruktól negyvenéves korukig nem változnak. 14 11
