Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-31 / 301. szám
18. oldal T92Ö október «Jl BÁCSMEGYEI NAPLÖ A Ford-film Mozgófényképen mutatják be a Ford-gyár működését Wien. Konzerthaus Mindenütt »íordizmusról« beszélnek. A hódofet nemcsak a Ford-kocsi impozánsságának szól, hanem annak a grandiózus üzemvezetésnek, mely naponta tízezer uj autót gurit ki »kapuján.« Ha ugyan a kapu szót egyes számban lehet még használni egy ipari üzemnél, mely hét kilométer hosszúságban és három kilométer szélességben terül el. Ez a film, melyet egy német mérnök — mondjuk Brühl ur. a nevéért nem kezeskedem, elfelejtettem — hozott Amerikából és amelyet ügyetlen, széles gesztusokkal bekonferál nekünk, ez a film a fordizmus diadalmenete harsogó gépzenével és pattogó mumkairitmussal. Vagy mondjuk, a Ford-autók emberiológiáju kezdve a nyersanyagtól, melyet Henry Ford hatalmas szellemi potenciája megtermékenyít egész addig a Pillanatig, amig az uj autó kigurul próbautjára. Ford ő maga is ott látható a vásznon, amint zsebkendőjét kimossa a patakban. Szédüljünk! Hiszen van miért. Félig kész autókerekek gurulnak el mellettünk végtelen sorban, teljesen szabadon, minden látható emberi hozzájárulás nélkül! A levegőben, fenn. gépalkatrészek lebegnek, ereszkednek le. keringnek határozott pályákon, mint rengeteg surranó körhinta. A kerekek szünet nélkül fölvonulnak, a géprészek fenn szünet nélkül keringenek. Autó-motorok ezrei kúsznak lassan elénk, mint óriási bogarak, a »végtelenül folyó szalag«-on. A munkásnak ott az előtérben csak anynyi ideje van, hogy egy gépalkatrészt a levegőből leemeljen, az elébe kúszó motorra aplikálja — a csavarmegszoritását már a szomszédja végzi, a kalipácsütéseket a harmadik méri rá. És igv tovább, égyenletes. gyors tempóban, mely hét órán keresztül nem ismer szünetet (félórás ebédidőn kívül.) Az ember csakugyan szédül a gépka'leidoszkoptól. Képzeljük el: a kerekek folyton érkeznek és egyet sem szabad kihagyni, a motorok folyton csúsznak és a munkásnak azalatt kell elvégezni rajta a kijelölt munkát, mialatt előtte elhalad. A »végtelenül folyó szalag« diktálja a tempót. Magunk fajta lusta európai úgy érzi, hogy annak a munkásnak, aki az egyik kézzel elkapja a kereket, másik kézzel a levegőből leemeli a kerék-agyat. rövid idő alatt el kell pusztulnia. De nem pusztul el. hanem (ahogy az előadó tréfásan poentirozza — igazi amerikai tempóval) — futballt játszik a szünetekben. A vetített képek tarkaságában rendszer van: jól leolvashatjuk róluk, hogy mi tulajdonképen a »fordizmus«, mik azok az eszközök, módszerek, melyekkel Ford a napi produkció fantasztikus számát: tízezer automobilt eléri. Ehhez nemcsak tüneményes gyorsan, hanem rendkívül olcsón is kell dolgozni, hiszen a tízezer autót ei is kel! helyezni. Még gyorsabban és még olcsóbban: ez a kettős for.ái rónán végig Ford tervein és kalkulációin. Ford a legnagyobb vertikális tröszt létrehozója. Ford semmit sem vásárol, mindent maga termel. S;tját szénbányái vannak. A kép mutatja: sziklányi hasábokban robbantják ki munkások a szükséges szénmennyiséget. Majd fenyegetően lövet fel a kohók füstje, melyek a Ford-báhvák érceit dolgozzák fel. Már robog a szén Ford saját vasútján. A következő kénen Ford erdeit látjuk. Gigantikus fűrész pár perc alatt kivág egy hatalmas törzset. Traktorok gyerek-könnyűséggel szállítják a hasábokat. Ford a nyersanyagtól kezdve mindent maga termel: ez az első tényező a gyorsan és olcsón versenyében. De maga a gyári üzem miben különbözik a régi vágású üzemektől? Elsősorban Ford semmit sem szállít egyik helyről a másikra drága emberi erővel. Vonatok, traktorok, a magasban csodásán megkonstruált daruk végzik el a szállitómunkát, lefelé maga a nehézségerő (a tárgyak »szabadon« ereszkednek le a magasból ferde síkokon.) A »régi« munkás görnyedt és támolygott a rárakott teher alatt, melyet — mondjuk— a negyedik emeletre cipelt fel a rozoga falépcsőn. Ellentétben a régi üzemberendezkedésekkel. ahol az egyféle megmunkáló gépek egy helyiségben voltak felállítva. Fordnál a különböző fokozat gépei egymást követik, vagyis a termék a szó szoros értelmében az egyik gémtől a másikhoz való mozgás közben tökéletesedik, készül el. Nemcsak a szállításban, hanem mindenütt ember helyett géppel dolgoztat Ford. ahol csak lehet. De ha már munkást vesz igénybe Ford, a munkás akkor is csak egyet húz a csavaron, tehát egy, vagy kevésszámú mehanikus mozdulatot végez. A gép Fordnál zseni, rnaly a legkomplikáltabb folyamatokat végzi el. Az ember ellenben mehanikus gyorsgép, melynek nemhogy gondolkodni nincs ideje, de a beidegzett mozdulatait másként el-A magyar képviselőház 1907 március 11-iki ülésén Vajda Sándor — most: Vajda Vojvoda Sándor — egy ülést kitöltő beszédben támadta Apponyi iskolatörvény-javaslatát. Beszédében többek között a következőket mondta: Nemzetiségi nzultus kelt fel nemzeti sovinizmust Baj ez s baj volt az a múltban is, hogy az elemi iskolákban felkeltik a sovinizmust úgy a magyar, mint a román, szerb, tót, német gyerekben, ha tehát ez a törvény megengedi azt, hogy az én gyerekemet az a tanító leoláhozza, azt mondja rá, hogy büdös oláh, mint ahogy leoláhozott éngem, ahogy bekerültem az elemi iskolába, akkor felkelti a nemzeti sovinizmus érzetét. Ha ezt akarják elérni, enegdjék, hogy a gyerekeinket az iskolában tovább is inzultálják nemzetiségi célzattal. Ennek a vége az lesz, hogy ahelyett, amit Önök itt olyan szépen hangoztatnak, hogy legyen eáységes nemzet, hogy értsük meg egymást, : ahelyett a nemzetiségi kérdés és a nemzetiségi gyűlölet el fog mérgesedni generációról generációra. Mert hiába nevelik azt a gyereket hat éves koráig úgy, hogy nem szabad a magyart szidni, meghallja a falusi gyerekektől és elkapja: megtilthatja az ember, megverheti, hiába cselekszik. Meghallja, hogy szidják a zsidót és rögtön mondja, hogy »zsidó« — antiszemita célzattal. Ezért elpáholhatom, akarhatom kiverni belőle az antiszemitizmust, a magyar lenézést és a magyar gyűlöletet, el is érem bizonyos fokig, igy járt el az édesapám is velem és igy járok el én is. Nagyrománia miniszterelnökében magyar aniíö ébresztette fsi a „C ne Minty é“-t Méltóztassanak csak meghallgatni. Atyánk minket arra tanított, hogy minden embert tisztelni kell, minden vallást tisztelni kell, hogy az Isten egy, az emberszeretet egy. Az elvek nagyon szépek ugy-e bár? Ilyen elvekben nőttünk fel én és öcsém, amig az első elemibe kerültünk. Mikor az első elemibe kerültem még nem voltam hat éves. Odajön egy Pataki nevezetű tanító bácsi, nem felejtem el még az orcáját sem, amig élek, hát még a hangját és nekem minden semmiségért azt mondta: »te oláh kölyök, te Nikolaj Marci«. Ilyenek voltak azok a szavak melyeket a fejemhez vágott és aztán megfogta a hajamat ott, ahol legjobban fájt, mert tetszik tudni, hogy hol van a nervus trigeminus, ez egy igen huncut ideg, azután húzta felfelé és édesgetett folytonosan ilyen módon:' te oláh Jankó, te Nikoláj Marci. Ez Kolozsváron történt a Frőbel-gyermekkert első elemi iskolájában. És a vége mi lett? Az. hogy nekem ezt mind ki kell tartanom, hogy ez az oláhsággal jár és nincs mit tenni, ha az ember oláh, el kell, hogy tűrje, hogy a tanító cibálja a haját és le kell,, hogy nyelje, amit mond. És felébredt az, amit Önök mindig hangoztatnak, a Cine Mintye. Magyar iskolából „lanyha“ magyar, államnye.vü iskolából magyar „agitátor“ kerül ki És mit csinált az' a gyerek? Hiszen sokkal gyengébb, hogy sem ellenszegülhetne. Hát nyeltem, tűrtem és gondolkodtam azon, hogy ha én ennek a tanító bácsinak egyszer, akinek bizonyára azért szabad engem kínozni, mert rendezni sincs. Mert a »végtelenül folyó szállá,g« folyton hozza a munkaanyagot és elbocsájtanák azt a munkást, aki mellett agy darab is megmunkálatlanul elhaladna és ezzel megbontaná az óriás, precíziós óraszerkezetü üzemet. * Ez a módja annak, hogy Ford olyan közönséges használati cikké tette az autót, hogy az előkelő ember ott kénytelen már gyalog járni. Gv. -magyar, visszafizethetném mindezt! Pedig még akkor nem is voltam több hét-nyolc évesnél. Ilyen eredményt idéz efö az ilyen bánásmód. Múltak azután az évek, jártam a szászokhoz, jártam a román gimnáziumba, Brassóba és azután a bécsi egyetemre. Önök a mi gimnáziumainkat mindig meg akarják semmisíteni. Azt mondják ugyanis, hogy azokból kerülnek ki a leggonoszabb agitátorok. Hát higyjék el nekem, akit itt még soha hazugságon nem csíptek; higyjékel nekem azt, hogy a román gimnáziumokból kerülnek ki a leglangyosabb románok, mert bizony azokból nem nevelnek , román sovinisztákat. Nagyon természetes, hogy ahol súrlódás nincs, ott nem fejlődhetik ki ellenszenv sem a magyar, sem a nemzetiségek irányában. Nem ébredhet fel és nem verhet gyökeret az a gyermek szivében. És ezekből a román fiukból, akik aztán feljönnek ide Budapestre, soha senki istenfia román sovinisztát nem gyúrhat. Ez igy áll, ez felel meg a tényeknek. Képes volnék ezt statisztikailag bebizonyítani, mert nem nehéz munka volna kiszámítani, hogy hányán vagyunk soviniszta románok, azok közül, akik a magyar kultúra emlőin nevelkedtünk, hányán vagyunk ilyenek azokból, akik román, respektive szász gimnáziumokat végeztek. Akkor meglátnák önök, hogy ebből a szempontból fogva fel és ítélve mpg a dolgokat, nagyon helytelen efjárás, hogy az állami iskolák terén nem vitték keresztül az' anyanyelven történő oktatást. Ha ezt keresztülvitték volna, mi lett volna akkor? Nagyon természetes, hogy akkor a mi népünk is, meg az agitátorok is csak olyan lanyha agitátorok lennének, mint azok, akik nem is agitátorok... C.ak szerb tanító tudja magyar sovinisztává nevelni a magyar gyereket Én kint is úgy cselekszem, ahogy itt beszélek. Ebben az értelemben nevetem gyermekeimet, de ha beadom őket a magyar tanitók kezébe, azok nevelnek belőlük román sovinisztát, hogy jobbat sem kell. Pedig kölcsönös egyetértésre volna szükség és nem arra, hogy úgy az iskolában, mint az életben gyűlöljék egymást a nemzetiségek. Ezt akarjuk eférni mi s erre nem nyújtanak soha segédkezet. A hazaárulás alaptalan vádja öli i a nemzeti érzést Csaik egyre bátorkodom önöket figyelmeztetni, ami a magyar hazát illeti. Például román vidéken az az állami elemi népiskolai (tanító román fiú, akiben az összes zsidó tulajdonságok megvannak, mert nálunk azok már nagy mértékben kifejlődtek, hisz mi is olyan viszonyok között élünk, mint a zsidók és persze benünk is kifejlődtek azok a zsidó tulajdonságok. Hát ő is nyel, mint ahogy a zsidó is mindig nyel születésétől kezdve zsidóságáért és kell, hogy martiromkodjék nap-nap után; nyelt tehát az az oláh fiú is, aki most állami tanító lett. De szivében ő románnak érzi magát, habár hü fia hazájának, már mint magyar állampolgár. Most végre ott van az ő szeretett oláh gyermekei között és kitör belőle az a sokat elfojtott nemzeti érzés — hisz mi is embereg vagyunk és érezünk, ő is fogja érezni azt a román nemzeti érzést, mert azt nem verheti ki belőle még az sem, ha állami tanítónak nevezik ki — mondom kitör belőle a román nemzeti érzés és Emlékezzünk Nagyrománia első miniszterelnöke hogyan követelte a magyar képviselőházban az anyanyelven történő oktatást? odavágja mégis a gyermekeknek: látjátok ti gyermekek, Mátyás király is csak olyan oláh volt, mint ti s a szerb tanító is azt mondhatja a gyerekeknek, az a Tököli mégis csak szerb volt. Ne játszunk hát a fogalmakkal. Miben áll hát ez a hazaszeretet? Én például notórius hazaáruló vagyok s mégsem tudom, hogy valaha elárultam volna a hazát. Én szivemben jó hazafinak érzem magamat. Önök pedig hazaárulót látnak bennem. Épugy, amint elölték benem azt ,az ambíciót, hogy én hazafinak akarjak feltűnni, épugy fogják elölni a tanítóban is. Mindig úgy éreztem, hogy vagyok olyan hazafi, mint itt bárki más. De aztán annyira sikerült Önöknek engem demoralizálni, hogy most a hazaárulás vádját nem tekintem inzultusnak, hanem megtiszteltetésnek, így fognak majd járni minden 'románnal. ALAKOK — & & — Tőzsdés (Ezt az embert még sohasem láttam gyalog. Gummikerekün hajtatott mindig, még a tőzsdéből a Nádor-uccai lakására is. Aztán hatalmas Citroenjén robogott különböző nőkkel a rózsadombi villájába, hol egyenruhás inas nyitotta ki az aranyrácsos kaput és öreg komornyikja vezette föl a lépcsőn. Első pillanatban meg sem ismerem, hogy a két tulajdon lábán bandukol, szürke felöltőben, hóna alatt egy kopott aktatáskával. Csodálkozva szólitom meg.) — Vezérigazgató ur... — Hagyja, ne gúnyoljon. — Régóta nem láttam. Hova, hova? — Ide, egyik ügyfelemhez! — Bankügy? — (Komoran.) Biztosítás. Nem biztosíttatná magát? Előnyös föltételek. Tűzvész, betíftés, baleset, vasúti szerencsétlenség, idő előtti megrokkanás, halál, amit akar. — Köszönöm. Mióta? — Csak pár hónapja. — Látja, érdekes volna, ha elmondaná, hogy történt. — Tessék kérdezni. Nekem nincs titkom. (Keserűen, mint a kinin.) Már az sincs. — Először talán a feltörést. Mikor kezdődött? — A kommünben. Kéket adtam fehérért. — Aztán? — Aztán beálltam egy pénzember mellé remisiernek. Jött az infláció. (Olyan hangon, mintahogy Hutten Ulrich ezt a szót ejthette ki: humanizmus!) A valuták, az értékpapírok. Naponta huszonöt órát dolgoztam. Vettem, adtam, százat, mindegy, hogy mit, akár a többiek. — Mennyit keresett? — Sohasem számoltam. Éltem, kitűnően éltem, megvásároltam a villámat a Rózsadombon, egyet Siófokon, berendezkedtem. Egy napon a nyitástól a zárásig játszva összehoztam tiz-tizenöt milliót a mai értékben. — Most talán a letörést. — 1923-ban már döglődött a konjunktúra. Akkor volt az utolsó fellángolása. — És a fekete péntek? — Az 1924 februárjában volt. Úgy nézett ki, hogy a németországi pénz elértéktelenedése hozzánk is eljut s ez lett volt a logikus, az egyetlen észszerű, mert a dollár fölment a háromszorosára, ellenben a papírok lementek a harmadukra. Én vettem tízezer darabot, ami nem volt, ahelyett, hogy adtam volna tízezer darabot, ami szintén nem volt. — Micsodát? — (Mintha egy sebet szakítana föl. Magyar-Amerikait. De ismétlem teljesen illogikus volt, teljesen szabálytalan. (Belemelegszik, mint valami kártyás, aki a játszma után megbeszélést tart.) — Akkor az egész nem is számit. — Sajnos azért számit. Eladtam a két villámat, az autómat, a bútoraimat, mindent, mindent. — Hol lakik? — 1925 óta Kispesten, albérletben. — És 1924-től 1925-ig hol lakott? — Ne kérdezze. (Egyszerűen.) Ott,
