Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-03 / 273. szám
15. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1926 október 3. nem, amelyeket a férje felszínes zenekedvelése kívánt hallani tőle. s azoknak a kéneknek a szemléletébe merülhet a melyek az ő szemét gyönyörködtetik, s az előszobába s még kevésbbé előkelő helyiségekbe száműzte azokat, a melyekkel a férje »lepte meg« időnkint. Gáborral — gondolta — valószinüleg egyezőbbek lettek volna a hajlandóságaik. jobban értették volna meg egymást. a lelke közelebb áll s rokonabb az övéhez, de hát »es wär zu schön gewesen« ... Az ismeretséget, amely valaha heves szerelem volt. s máig se fejlődhetett vissza közömbös és hűvös viszonnyá, mindenesetre jó lesz megújítani . . . Már tizedszer olvassa a levelet. amelyben régi imádója a látogatását bemondja. A nania ma van s az órája meg a nerce közéig. Ha pontos, akkor mingyárt itt lesz. Csakugyan. — csöngetnek. Már jelentik is. S a következő pillanatban a várva-várt vendég előtte áll. Tagadhatatlanul sokat változott a hoszszu idő alatt. Nem öreg szerfölött, de azért az ötvenhét esztendeiéből meglátszik ötvennél több. s csak kevéssé felel meg annak a képnek, amelyet Margót képzelt el róla. Úgynevezett daliás férfiú ma is, típusa a vidéki előkelőségnek. akin messziről meglátszik, Íogv nem körutakon szokott korzózni. inérzetesen lén föl. mint aki parancsolni szokott és rendeleteket kiadni, s a lényéből több közigazgatási szellem sugárzik ki, mint nőknek behódoló készség. Inkább az intézkedés embere, mint a sóhaitozásé. inkább alispán, mint Lovelace. Az asszony szólal meg előbb. — Gábor! S a hangjában némi szemrehányás van. A férfi fürkészően tekint rá s halkan szólítja: — Margót! Mintha azt mondaná: nem ilyennek képzeltelek. S a ahngjába némi döbbenet is vegyül. Azért talán, mert nem találta eléggé szépnek s elég fiatalnak, ő se olyan aoollói termet, mint »anno dazumal« volt. de a nőknek szerényebbek az igényeik, s ha megvénülnek, nem vágynak annyira fiatal férfiakra, mint ahogy az öreg urak kívánják meg a fiatal asszonyokat s az asszonyok fiatalságát . . . Aztán egyszerre ejtették ki mind a ketten a banális kérdést: — Hogy'van? Az egyik azt felelte: úgy a hogy. s a másik: sehogy. S ez a két válasz jellemezte egész társalgásukat, amely eleintén ment »úgy a hogy«, de aztán, amikor kéthárom témával elkészültek, nem ment tovább »sehogy«. Gábor urat a politika érdekelte s a közvéleményt foglalkoztató szociális kérdések. — hamar észrevette, hogy az özvegyet ezek a problémák hidegen hagyták. Az asszony a képeire figyelmeztette Gábort. Volt néhány becses antik festménye és több kiváló magyar piktor mestermüve. — az alispán biztosította őt. hogy a képei szépek, de mélyebb esztétikai fejtegetésekbe hozzáértés és érdeklődés hiiián nem bocsátkozhatott . . . Nem tudtak éléken csevegni, mint egykor, s ezt annak tulajdonította mindegvik. hogy a másik bizony, fájdalom, nem lehet tagadni, hiába szébitgetnők. sajnos, csak a vak nem látja, nagyon megvénült. Mind a ketten csodálkoztak, hogy az eszményképük hogy’ tudott »ilv rövid idő alatt« annyira megváltozni. Teázásközben egy kevéssé megélénkült a társalgás. A különböző teafajokról s e nemes italnak készítési módjairól konferáltak. s mikor másfél óra múlva az alispán ur elbúcsúzott, mindaketten azzal váltak el. hogy: »a viszontlátásra!«, de mindaketten azzal a mellékgondolattal, hogy nem fogják keresni a viszontlátást ... Magukban pedig azt a furcsa igazságot állapították meg. hogy az ember valahogy bele tud nyugodni a maga megöregedésébe. de természetellenesnek. igazságtalannak és magára nézve sértésnek tartja, hogy az ideálja nem marad örökké fiatal. TAMÁS ISTVÁN: VAKEMBER GÁZVILÁGITÁSBAN MI elhozta elébe a tarka mindenséget két szép szemét tán golyó vitte el! tán asszony vitte el! tán Isten vitte el.’ MOST ül a boulevárd fonó ö.ében, az ivlámpa nem vakítja és nem a napsugár, • talpig gyászban telnek a hétköznapjai, a vasár-és ünnepnapjai: Kezében harmonika és játszik fájdalmas zenéket, amik belenyiialnak a szívbe, mint a csalódás, vagy az ütés. .... ta-rá-la-lla-hó-o-ho-ho-hi ! .... és szakad a nóta, hogy szinte a melléből jön, véres eső, amit még az anyja dúdolt mcgdicsöüHem. amikor először bámult a világba két csöp szemével. Ó, akinek kezében borospohár van, nem tudja mi a szomjúság, aki ernyőt emel a nap ellen és issza a színeket, mint a coctailt, de ez a fekete üvöltés a csontig éget és a láthatatlan világ: rémülete, tébolyult temető. VANNAK rövidlátók, okuláréval, vagy csiptetövel, ám mégis pislog a szemük, akár a szentjánosbogár és hunyorognak, pislognak ha viszket és jó, de éjjel nappal csukva tartani és vaksi szemmel igy ringani irgalom-hintán ! ó, iszom/at! emberek! én megszoktam már a repülőgépet, a hangot, amely dróton jár és dróltdan és várom naponta az uj csudákat, de eláll szivem verése a torz Elő előtt, aki az örök sötét vakablakában üldögél és kínozzák égő látomások. HOGY nem kiváncsi, csak egy pillanatra is: milyen a föld, amelynek hátán csetlik-botlik ? milyen a virág, amelynek illata elborítja ? milyen a felhő, amely sátort ver a feje fölé és hogy milyen a kéz, amely most épp a kalapjába hullat egy pénzdarabot ? „Szerbiának nem volt része a világháború fe írja Scotus Viator Seaton Watson szenzációs könyve a világháború felelősségéről — Három könyv a szarajevói merényletről Amerikában, Angliában és Németországban, különösen az utóbbi időben, a közvélemény nagy érdeklődést tanúsít annak tisztázása iránt, liogy ki okozta a világháborút és ki felelős annak felidézéséért? Németországban ez a kérdés annyira a közérdeklődés homlokterében áll, hogy »Die Kriegsschuldfrage« (A háborús felelősség) címmel havonta megjelenő folyóirat jelenik meg, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik. Angliában ezzel a kérdéssel Miss Edith Durhan és az Egyesült-Államokban Sidney Fey, a hírneves történész foglalkozik igen behatóan. Különösen a legutóbbi időben foglalkoznak ezek a tudományos körök igen részletesen annak a megállapításával, vajion a szerb kormány készitette-e elő a szarajevói merényletet? Ennek beható megvitatására három körülmény készteti a tudományos köröket. Okot adott erre elsősorban is az a könyv, amelyet dr. Sztanojevies Sztanoje, az ismert beogradi egyetemi tanár irt erről a kérdésről. Dr. Sztanojevies »Az osztrák-magyar trónörökös meggyilkolása« címmel hoszszabb tanulmányt irt, amely eddig ismeretlen részleteket tartalmazott. Kívüle Alexej Ksjunin, a beogradi »Politika« munkatársa, ismert orosz emigráns újságíró »A szlávok vére« című könyvében tárgyalja meg ezt a kérdést é* Wuivve keretén belül Jovánovics Lj::ou, »Az 1914. évi Vidovdán után« citnmel cikket irt, amely egész Nyugat-Európában nagy feltűnést keltett. A harmadik könyv, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, a* elmeit napokba« hagyta et t se]tót 4e R. W. Séetoa Wats** (Scot«« Viator), a kfmeree tagol történész és egyetem! tanár tollából kerüli ki. Címek A könyvnek cime „ . 'e »Szarajevó. Tanulmány a világháború okairól«. Az angol eredetivel szinte egyidejűleg szerb nyelven is megjelent a zagrebi »Nova Europa« (Uj Európa) című folyóiratban. A fordítást dr. Csurcsin Milán, egyetemi tanár végezte. Ez a könyv az egész világon szokatlanul nagy feltűnést keltett. Dr. Sztanojevies Sztanoje egyetemi tanár könyvében határozottan állította, hogy Dimitrijevics Dragutin, szerb vezérkari ezredes, a »Fekete kéz«, illetve »Egyesülés vagy halál« cimü titkos katonai szervezet vezére, többrendbeli merényletet készített elő és hajtatott végre. A könyv szerint, Dimitrijevics ezredes, nemcsak Obrenovics Sándor király és Draga Masina királynő meggyilkolását készítette elő, de 1911-ben bizalmas emberét Bécsbe küldte, hogy az ott Ferenc József királyt, vagy Ferenc Ferdinánd trónörököst megölje. 1914-ben közeli kapcsolatban állott egy titkos bolgár forradalmi szervezettel, a mely Ferdinánd bolgár királyt akarta meggyilkolni. Ugyanezen évben készítette eiő Dimitrijevics ezredes az osztrák-magyar trónörökös megöietését. 1916-ban Korfuba küldött egy bizalmas embert, hogy ott Konstantin görög királyt ölje meg. Dr. Sztanojevies könyve az egész európai közvéleményben megdöbbenést keltett, mert Sztanojevies egész nyíltan beismerte, hogy Dimitrijevics ezredes, a szerb vezérkarban a kémkedési osztály élén állott és így mint hivatalos katonai személyiség tiz éven keresztül szinte évről-évre a szomszédos államok uralkodói ellen a Ipgkíilömbözőbb merényleteket és összeesküvéseket készítette elő és szervezte mer. Ami a szarajevói neréayfotat Dlmitrijevtas eared m — Setaaojevio« tanár szerint —az orosz vezérkartól azt _a bizalmas értesítést kapta, hogy II. Vilmos császár és Ferenc Ferdinánd trónörökös Konopistban abban állapodtak meg, hogy megtámadják és meghódítják Szerbiát, miért is Dimitrijevics arra a tudatra ébredt, hogy ezt csak úgy volna lehetséges elkerülni, ha Ferenc Ferdinándot ezen terve keresztülvitele előtt megölnék. Ugyanebben az időben Tankosics Voja őrnagy, Dimitrijevics legbizalmasabb embere közölte az ezredessel, hogy biztos tudo-j mása szerint két boszniai szerb ifjü a trónörökös meggyilkolására készül. Á két merénylő ezt a tervét akkor akarja végrehajtani, amikor a trónörökös Szarajevóba érkezik. Sztanojevies tanár szerint Dimitrijevics a merénylet tervet helyeselte és utasította Tankosicsot, hogy a két ifjút különösen a bombavetésben képeztesse ki tökéletesen. Röviden összefoglalva ez Sztanojevics könyvének kivonata. »A szlávok vére« cimü könyvben Jovánovics Ljubától megjelent »1914. évi Vidovdán után« cimü cikkben a neves politikus emlékezetéből és feljegyzéseiből ismerteti azokat az előkészületeket, amelyek a trónörökös megöietését előkészítették. Jovánovics Ljuba ebben a Cilikében elmondja, hogy Pasics Nikola, az akkori miniszterelnök 1914. május végén, vagy junius elején egy minisztertanács alkalmával elmondotta, hogy két szerb ifjú készül Szarajevóba menni, hogy ott az osztrák trónörököst megöljék és ezt a merényletet a Beogradban élő bosnyák egyetemi ifjúság titkos nemzeti szervezete készíti elő. Jovánovics Ljuba szerint a miniszterek erre a bejelentésre csak annyit mondottak Protics Sztoján akkori belügyminiszternek, hogy utasítsa a határőrséget, hogy azok akadályozzák meg, nehogy a két ifjúnak sikerüljön a határon átlépve Szarajevóba eljutniok. Aj határőrök, akik maguk is tagjai voltak ennek a titkos szervezetnek, azt jelentették a belügyminiszternek, hogy a parancs már elkésetten érkezett, mert a két ifjú már akkor bosnyák földre lépett. Ennek folytán, állapítja meg cikkében Jovánovics Ljuba, nem sikerült az akkori kormánynak a merényletet meghiúsítani. A két említett könyv főleg Amerikában, Angliában és legkivált Németországban nagy hatást keltett. Miss Edith Durhan az angol sajtóban* heves tárna-; dást zúdított Jugoszlávia ellen. Sidney Fey, a hírneves amerikai történész pedig Richmondban több száz amerikai történész előtt tartott tudományos előadásában megállapította Szerbiának a, világháború liitörésében való felelősségét. Az egész világon azon a kérdésen; tűnődtek, hogyha nem a hivatalos Szerbia készítette elő a szarajevói merényletet, akkor a szerb kormány miért nem értesítette az osztrák-magyar kormányt arról, hogy két szerb ifjú Szarajevóban merényletre készül. Az egész világ elégtelennek tartotta a belügyminiszter Írásos utasítását, hogy akadá-' lyozzák meg a merénylők határátkelő-, sét. Amikor Seaton Watson látta, hogy; a világ történészei a világháború kitörésének okait kutatják, a Timesben, a legtekintélyesebb londoni lapban nyílt levélben felszólította Pasics Nikolát és Jovánovics Ljubát, hogy tegyék közzé mindazt, amit a világháború kitörésének okairól tudnak. Pasics Nikola a két év előtt elhangzott kérdésre mindmáig egyáltalán nem válaszolt. A jugoszláv külügyminisztérium egy évvel ezelőtt megígérte, hogy kék könyvben közzé fogja tenni mindazokat az okmányokat, amelyek a'világháború kitörésének okait magyarázzák. De ez a könyv sem jelent meg mind a mai napig. Jovánovics Ljuba ellenben a baogradi »Növi Zsivot« (Uj élet) cimü folyóiratban egész sorát a cikkeknek jelentette meg, amelyben védekezik. Seaton Watson, amikor látta, hogy jugoszláv részről senkisem érdeklődik komolyan aziránt, hogy megvilágítsák a világháboni kitörésének igazi okait és jugoszláv réearől senkisem akarja Smarbta aaerepét a világháború kltöráséban mecvilécItMi, elhatárolta, hogy könyvet Ír a kérdésről. A könyv meg is jelent és 3QQ oldalon kritikai és ob-
