Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-28 / 298. szám
6. oídal. BÄCSMEGYE3 NAPLÓ 1926. október 28. Erotikus előadás a nemzetgazdasávtani órán Hirt adtunk arról, hogy a növi szadi • felebbviteli bíróság felmentette Krsztonosity Péter hírlapírót, aki a »Szrbadia« cimü lapban súlyos vádakat tartalmazó cikket irt Evgen Cehovics tanárról, aki Tői azt állította, hogy a nemzetgazdasági tanórán több Ízben reprodukálhatatlan és a közszemérmet és a közerkölcsöt súlyosan sértő kifejezést használt. Erre a közleményre vonatkozólag Cehovics Evgen tanár a következők közlését kéri: • »Habár igaz, hogy a felebbviteli bíróság K. 391/926. sz. Ítéletében az I. fokú bírói ítéletet formai okból jóváhagyta, az is igaz, hogy a felebbviteli bíróság idézett ítéletében nekem telles erkölcsi szatiszfakciót adott. Ennek igazolására hivatkozom a felebbviteli bíróság idevonatkozó ítéleti indokolására, mely szószerint a következőket tartalmazza: »Az Apelacioni Sud tényként megállapítja, hogy az inkriminált cikkben bennfoglaltatnak a közhivatalnok hivatalos működésére vonatkozó és az 1914. 41. t. c. 5. §-ába ütköző rágalmazás összes elemei, mert a vádlottnak, (Krsztonovity Péternek), mikor állításai bizonyítására került a sor, habár körülbelül huszonöt tanút hallgattak ki, nem sikerült bebizonyítania inkriminált cikkének állításait, mert az összes tanuk azt vallották, hogy a magánvádló (t. i. alulírott) nem használta az inkriminált cikkben közölt kitételeket, hogy az ő előadása folytán senki sem botránkozott meg és hogy magánvádló példás és /ó tanár. Evgen Cehovics prof.« 5 éta a halottak városában A halottak nagy városa még csöndes, dísztelen. A borzongós, esős októberi délelőttön még szomorúbbnak, még elhagyottabbnak látszik a Szentai-uti temető ezernyi keresztjével. Végigmegyek a sárós utakon, a keresztek és a ciprusok árnyékában, elolvasok egynéhány neVet: Kopunovics Juliska élt tizenkilenc évet, meghalt... és ezután következnek az egyszerű fekete fakeresztek százai. Név nincsen rajtuk, csak egy-egy megrozsdásodott parányi bádogtábla és rajta számok: 198/a és a föld meleg testében mélyen egy isme. rétién katona, talán szerb, talán orosz, vagy német, talán fiatal, aluszik. A temető kapuján két öregasszony jön be. Kezükben ásó és lapát és egy bokor őszi rózsa. Meg-megállnak, kibetüzik a nevet és mikor visszafelé jövök, ők még mindig keresik az alvót... Bizony itt nincs rend, nincs ucca és nincs uccaszám, itt csak egymásmellé temetett halottak vannak, egyformák és némák mind, és testvérek mindörökké. A temetőcsősz panaszkodik: — Nem gondozzák ám úgy szegényeket, mint régen. A háború előtt tele voltam dologgal, mindenki iparkodott körül hantoltatni az ünnepre a sítí, máma már nem igy van, aki csináltat is, az csak azért, hogy meg ne szólják. — A fizetség — folytatja — bizony kevés, jóformán kenyérre se elég, itt nincsenek szabott árak, ki mit ad, húsz dinár, tiz dinár, a gazdagabbaknak kriptájuk van, ott kevés a dolog, a szegényembernek meg nincs módja-------egy kis virág és semmi — — Melyik a legrégibb sir a temetőben? — Az ott van fönt a vasút felé, nagyon régi, ott mind régi, mikor már idejöttem, itt volt és az előttem való ember mesélte, hogy az a sir úgy szerepel itt, mint a legrégibb, egy asszony fekszik ott és kegyeletből én gondozom. Sok ilyen sir van, én gondozom őket és azt sem tudom, ki fia, ki lánya, de »nagynapkor« egy kis virágot helyezünk rá a feleségemmel, egyszer tán minket is megszán majd valaki... — mondja az öreg ember, de oliyan hangon, mint aki nem igen bízik az ilyesmiben. Visszaindulok a szitáló esőben. Itt-ott emberek, mindnél ásó. Ezek eljöttek rendbehozni a halottak portáját. Egy helyen uj sírt ásnak egy uj lakónak, aki most jön. A friss és párázó föld szaga betölti a levegőt. Az ember, aki lent ás, felkiált társainak: — De jó meleg van idelent — és kidob lapátjával egy csomó fekete földet. Már jó messze vagyok a temetőtől, mikor még mindig ez a mondat csengett a fülembe: — De jó meleg van idelent! Az élet furcsa és az ember sosem tudhatja, mikor költözik be abba a JÓ meleg egyszobás lakásba. Két méterre a föld alá. (sz. e.) Karlovcl viz alatt Több báz összeomlott az elöntött horvátországi városban Zagrebból jelentik: Karlovd várost a folytonos esőzések árvízzel fenyegetik. A Kupa és a Korana folyók az utóbbi napokban annyira megáradtak, hogy több helyen áttörték a gátakat és nagyobb területű földet borítottak el. A viz Karlovcit teljesen elzárta a külvilágtól. A lakosság között óriási pánik tört ki és az emberek a város magasabban fekvő részére menekültek bútoraikkal. Több mint ötven család lakáshiány miatt az uccákon tölti a hideg őszi élszakákat, mert nincs födött helyük. Az árvíz teljesen elöntötte Pánia külvárost, ahol az összes gyárak és ipartelepek viz alá kerültek. A viz a városban egészen a Zrínyi-térig hatolt. Több kisebb ház összeomlott. A Zrínyi-térig az összes házak viz alatt vannak. A katonai parancsnokság nagyszámú katonaságot rendelt ki, akik hidakat emelnek a város elöntött részei felett, hogy a város egyik részéből a másikba lehetővé tegyék a közlekedést. Két évi f egyházra Ítélt munkáspénztári igazgató Jogerős lett a sikkasztó staribecseji igazgató bün’etése Nagy feltűnést keltett annak idején, hogy a sztaribecseji rendőrség a noviszadi ügyészség utasítására letartóztatta Ambrus András volt sztaribecseji munkásbiztositó tisztviselőt, mert az a szuboticar munkásbiztositó pénztár kárára, amelyhez a sztaribecseji kirendeltség tartozott, nagyobb sikkasztásokat és csalásokat követett el. A vádirat szerint Ambrus András Deutsch Miska kereskedőtől 566 dinárt, Gerber Nándor sörgyárostól 12.044 dinárt, Lévai Mihály nyomdatulajdonostól 684 dinárt, Dungyerszki Bogdán földbirtokostól 15.000 dinárt vett fel munkáspénztáTi dijak címén és az öszszegeket elsikkasztotta. Amikor sikkasztásai miatt elbocsájtották állásából, megjelent Vértes Adolfnál, a Bácskai Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság könyvelőjénél, akitől, mint a pénztár tisztviselője 10.000 dinárt vett fel a pénztár részére. A növi szadi törvényszék ezévi március 9-én három évi fegyházra és 1000 dinár pénzbírságra ítélte. A felebbviteli bíróság a büntetést kétévi fegyházra szállította le. A sémmitöszék szerdán elvetette a benyújtott semmiségi panaszt. boticai, vagy a beogradi rendőrségnek, hogy azok folytassák itovább a nyomozást. Ralics alispán kijelentette a küldöttség tagjainak, hogy az ügy az igazságügyi hatóságok kezében van és a közigazgatás nem tehet ebben semmit, mindenesetre azonban megígérte, hogy a küldöttség kérését ismertetni fogja az illetékes tényezőkkel. A Bácsmegyei Napló munkatársa úgy értesült, hogy az a hir, mintha Branko-, vöt szabadlábra helyeznék, teljesen alaptalan, mert, bár nincs konkrét bizonyíték ellene, a csendörségen olyan pon-, tosan mondta el a gyilkosság lefolyását és előzményeit, hogy az ügyészsé-,' gén remélik, hogy sikerülni fog megfelelő bizonyítékot produkálni bűnössége mellett-. Sóbányába vitték Reinitz Jakabot Lenyirták az életfogytiglani fegyházra ítélt gyilkos hírhedt rőt szakállát Szatmárról jelentik: A bukaresti semmitöszék Ítélete, amellyel legfelső fokon jóváhagyta Reinitz Jakab életfogytiglani kényszermunkára való elitélését, most érkezett meg a szatmári törvényszékhez. A szatmári boltos, akinek az utóbbi idők oly változatos bünbrónikájában is kiemelkedő hely jutott, rövidesen befejezi pályafutását. Közvetlen bizonyítékok ugyan egyetlen gyilkossági esetben sem merültek fel Reinitz ellen, de Grosz Jakab nagykárolyi vendéglős meggyilkolására és kirablására vonatkozólag annyi közvetett adatot csoportosított össze a szatmári ügyészség, hogy ezen egy esetből kifolyólag a szatmári törvényszék rablógyilkosság bűntettében bűnösnek találta Reinitz Jakabot s ezért őt életfogytiglani kényszermunkára ítélte el. Reinitz előtt a sémmitöszék döntését hétfőn reggel kilenc órakor hirdették ki. Antikor a sémmitöszék távirata megérkezett, Reinitzžel szemben mindenféle kedvezményt és élvezett előnyt megszüntettek, ami eddig mint vizsgálati fogolyt megillette. Megindító jelenetek között megfosztották jellegzetes nagy szakálfótól. És már szakáll nélkül jelent meg a harmadfokú ítélet kihirdetésénél. Kedden reggel fegyör kiséretében indult útra Reinitz Jakab Targul-Ocnára, a sóbányába. Ne engedjék szabadon a gyilkost! A szomborvidéki tanyák népe tiltakozik a Pihenő-csárdabeli gyilkos szabadonbocsájtása ellen Szomborból jelentik: Szerdán délelőtt száz tagú küldöttség jelent meg a szombori vármegyeházán és kérték, hogy a Pihenő-csárdában elkövetett gyilkossággal gyanúsított Brankov Zsárkót ne helyezzék szabadlábra. Brankov tudvalevőleg a csendőrségen részletes beismerővallomást tett, azonban az ügyészségen mindent visszavont. Kijelentette, hogy nem bántották a csendőrségen, a beismerő vallomást azonban azért tette meg, mert félt, hogy megverik. A (Rendőrségen tett vallomáson kívül Brankov ellen semmi bizonyíték nem merült fel és feleségét, Szimics Jankát, aki biinrészesség gyanúja miatt szintén letartóztatásban volt, szabadlábra helyezték, mert semmi bizonyíték nem merült fel ellene. Szimics Janka szabadlábrahelyezése után az a hir terjedt el Szomborban, hogy Brankovot is szabadlábra helyezik. ^ Amikor ez a hir a tanyákra kijutott, felkerekedett a tanyák népe és több, mint százan, főleg asszonyok, bementek a vármegyeházára Petrovics Milivoj főispánhoz. A főispán távollétében Rajics Szvetiszláv alispán fogadta a deputációt. A küldöttség előadta, hogy a tanyákon nagy rémületet keltett az a hir, hogy Brankovot szabadonbocsájáják. Kérték, semmi esetre se engedjék ki, mert már a gyilkosság előtt is rémületben tartotta a tanyákat állandó garázdálkodásaival. Ha a szombori hátságok nem tudnak bizonyítékot produkálni és nem tudják megtalálni a gyilkos bűntársait, adják át azJigykt jlszu-. Elfogták a budapesti munkásbiztositő sikkasztóját Az ébredők kocsmáiban bujkált Drenka Béla Budapestről jelentik: A budapesti munkásbiztositő pénztárban elkövetett nagyarányú sikkasztások főtettese, Drenka Béla, az ismert ébredő, akinek neve a Márffy-féle bombamerényietekkel kapcsolatban is szerepelt, tudvalevőleg megszökött. A budapesti rendőrség szerdán bizalmas utón arról értesült, hogy Drenka Béla azokban a ferencvárosi korcsmákban bujkál, ahol annak idején Márffyék tartották megbeszéléseiket. A detektívek razziát tartottak és az égjük zugkorcsmában sikerült is elcsípni a sikkasztó Drenka Bélát, akit beszállítottak a főkapitányságra. Drenka Bélát csütörtökön hallgatja kf a rendőrség, azután átkiséirik az ügyészség fogházába. Igazgatók egymás közt Újabb nyilatkozat a tanonciskola ügyében Todorov Milán, a VII. köri elemi Iskola igazgatója hosszú nyilatkozatot küldött be, amelyben polemizál Ispártovics Mátyás tanonciskolái igazgatónak azzal a nyilatkozatával, hogy a tanonciskola kényszerszünetéért Todorov felelős. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tanoncok esti oktatását nem Todorov igazgató, hanem az iskolaszék rendelte el. Ha valamit szabálytalanul cselekedett volna, felettes hatóságai már rég felelősségre vonták volna. Az iskolaszékben senki sem képviselte Ispánovics álláspontját. A határozatot komoly megfontolás alapján hozta, mert évtizedek óta este történik a tanoncoktatás és a kereskedők olyankor könnyebben nélkülözhetik tanoncaikat, mint a nappali órákban. Az iskolaszék azért rendelte el, hogy több iskolában tanítsák a tanoncokat, hogy a tanulók a hosszú utón ne vesztegessenek időt. Ezenfelül ez az intézkedés azért is célszerű, mert megkíméld a hiányos öltözékü inasgyerekeket az ucea hidegétől. Ha csak a Kakas-iskolában tartanák a tanoncoktatást, az egyedül Ispánovics igazgató kényelmét szolgálná. A nyilatkozat szerint valamennyi tanító csak a szabály szerint megállapított összeget akarja kérni a magántanuló tanoncoktót és a tanórák felosztását a kollegialitás és az emberiesség követelményei alapján akarják végezni, úgy hogy lehétöleg minden tanító és tanítónő egyforma számban kapjon különórákat. A nyilatkozat végén megállapítja, hogy Ispánovics igazgató akármikor megkezdheti a tanoncoktatást. mert erre a célra a tantermek délután félöttől kezdve rendelkezésére állanak. Az igazgatók nyilatkozatháborúját ennek a cikknek közlésével befejezzük, mert a nyilvánosság már teljesen ismeri az ügyet és a további személyeskedést az érdekeltek a nyilvánosság kizárásával is elintézhetik. V
