Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-27 / 297. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 október 27. HRPRŰLNRPRR —— Wells élő regényalakjai ITeKs-nek most jelent meg egy háromkötetes müve, mely a William Cliffold világa címet visel. Wells uj könyvében az amerikai gazdasági rendszer előnyeit mutatja be, és pedig olyan formában, hogy egy hatvan éves amerikai pénzember eljön Európába és egy történet keretében összegezi az er i gazdasági élet körül szerzett tapasz.alatait. Wells könyvének érdekesebbé tétele céljából ahhoz a merész eszközhöz nyúlt, hogy hősét, Cliffoldoí összehozza az angol politikai és gazdasági élet ténylegesen szereplő kiválóságaival. Így például az amerikai pénzember Keynssnél reggelizik, Mucdonaldnál vacsorázik és több közismert angol irodalmárral folytat beszélgetéseket. Wells előszavában azzal védelmezi ezeknek az ismert férfiaknak szerepeltetését, hogy ha egy amerikai szaktekintély átjön a mai Angliába, úgy mindenesetre megismerkedik ezekkel a közéleti nagyságokkal. Az irodalmi erkölcsökre féltékenyen vigyázó angol sajtó nem togadta el Wells magyarázatát és a nagy angol Írót erősen támadják amiatt, hogy üzleti érdekből léptette lel regényének közéleti szereplőit. Hasonló kellemetlensége van Arnold Bennettnek, a szintén ismert nevű angol regényírónak, aki Lord Raingo cimü regényében, mely most jelenik meg az Evening Standard hasábjain, a Lloyd George-kormány egyik arisztokrata miniszterének szerelmi életét tárja fel. A regényben a közismert miniszter legintimebb családi ügyei szerepelnek, amelyeket úgy látszik az államférfi legközelebbi hozzátartozóitól tudott meg a regényíró. Az ' angol társadalom, mely a magánélet szentségének minden sérelmét erélyesen szokta visszautasítani, ezúttal is felháborodva utasítja vissza Bennett regényét. ’ De az nem változtat azon a tényen, hogy az Evening Standardnak példányszáma a regény közlése óta megkétszereződött. Jerome K. Jerome szomorú memo rjai Jerome K■ Jerome teljes nevén Jerome Klapka Jerome most publikálta Londonban a memoárjait. Jeromeot az egész világon mint kitűnő humoristát ismerik a »Bárom ember egy csónakban, hogy a kutyáról ne is beszéljünk« “s a »Három ember vándorlása« cimii /HU ftffi WllllIlimtilWfr1 '"m^tmramt^io'rcrtmrmiamBtLDiítrsíem3bStlitr'^trscF. lar lan ás öngyilko súgni és halála I ta : Benedek Marcell Először háromesztendős korában... A mamája megverte Tamáskát, mert cukrot lopott. Tamáska önér- j zetes gyerek volt és elhatározta, hogy ezt nem éli túl. Bement a gye- j reks^obába, lefeküdt az ágyára és ! addig tartotta vissza a lélekzetét, mig meg nem halt. Lett nagy felfordulás, amikor észrevették! A mamája iszonyúan sirt. Bezzeg szánjabánja már, hogy megverte Tamáskát, de hiába ... Tizenhatéves korában egy gazdag úri família nagy ebédlőjében rendezett magán-táneórákra járt Tamás. Megvetette ugyan a táncot, mert akkoriban Isten létének vagy nemlétének kérdésével foglalkozott, de hát a szülei megkövetelték, hogy ügyesedjék. Kissé esetlen kamasz volt Tamás. Kortársai kellemesebben forgolódtak a leányok körül. Neki csak egy leány tetszett, a komoly Evelin, aki másfélesztendővel idősebb volt nála. Evelin meghallgatta a szünetekben Tamás bölcselkedéseit, de szívesebben táncolt másokkal s az ünnepélyes vizsgán nem volt hajlandó vele járni a négyest. Tamás meg sem várta a mulatság j végét, csendesen kiosont a vendéglátó házból és a Dunához sietett. A Margithidra ment és a Hidavatás sorai zsongtak a fejében. Elővette a itárcáját, névjegyet húzott ki belőle könyvei majd minden európai nyelvre le vannak fordítva. The passing of the third floor back cimü misztériumát pedig minden nagy színpadon adták. És mégis, dacára humorista hírének, Jerome memoárjai nagyon komolyak és nagyon szomorúak lettek. Jerome melankolikus, töprengő embernek rajzolja magát. Gyermekkorában az East End proletár-negyedében a legnagyobb nélkülözéseknek volt kitéve és azok a sebek, amelyeket ifjúságában ejtett rajta az élet, soha nem gyógyultak be egészen. Jerome először vasúti munkás volt, azután írnok egy ügyvédi irodában. Végül is egy vidéki színtársulathoz jutott, ahol hogy saját szavaival éljünk, »minden szerepet eljátszott a Hamlet-ben, kivéve Oféliát.«. A színészet után újságíró lett, mig végre a Thre men meghozta a várvavárt erkölcsi és anyagi sikert. Ennek az embernek, aki a legmulatságosabb eseményeket rajzolta fajának száraz humorával, lelke mélyén komoly reformatorikus törekvések szunnyadnak. Ez a titkos vágy hajtja, hogy a modern romancier egész donquíjotei fegyverzetével védelmére keljen az elnyomottaknak és üldözötteknek. Amerikában a íölháborodás viharát hívta ki, amikor a négerek lincselése ellen mert írni. A soviniszta Anglia elfordult tőle. amikor ő szembefordult a háborúval. Jerome, mint egy egészségügyi csapat önkéntes sofförje vonult a háborúba és visszatérve, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy »egy uccaseprő működése a katonáskodással összehasonlítva, hallatlan érdekes foglalkozás, a patkányirtás pedig inkább felel meg lelkületének, mint a háború.« Az elbeszélés szomorú folyamán néha-néha egy-egy mulatságos anekdota tarkítja, úgy hogy azért nem lehet elfelejteni, hogy egy humorista derültséget árasztó életrajzát olvassuk. Többmilliós sikkasztás a budapesti muukasbiztositópéuztarnál Megszökött a bombamerénylő ébredő vezér Budapestről jelentik: Az Országos • Munkásbiztosi tó Pénztárnál n; gy körültej kintéssal megalapozott csalásra éis sik- I kasztásra jöttek rá, amely annál is érí dekesebb, mert a bűncselekményeket 1 elkövető bűnszövetkezet feje és a ter; vek értelmi szerzője ugyanaz az ifjú j Drenka Béla, akit a Márffy-üggyél kap! csolatban bombamerényietek elköveté- I sével is gyanúsítottak. Ezért egy ideig I letartóztatásban is volt és amikor kií szabadult, százegyes bizottság« - aláírással előkelő politikusoknak és közéleti embereknek fenyegető leveleket küldött, akiket halállal fenyegetett meg arra az esetre, ha Márffyt és társait inem mentik fel. Ezért újból letartóztatták és sokáig vizsgálati fogságban volt, azonban a Kúria a fenyegető levelek küldését kihágásnak minősítette és ennek elévülése miatt Drenkát felmentette. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár körülbelül másfél éve kérlelhetetlen szigorral végrehajtás utján szedi be a pénzitár hátralékait, amelyek sok milhárdra rúgnak. A hátralékok beszedésére a pénztár külön tisztviselőket alkalmazott, akiknek *«gen kevés a fizetésük, azonban jutalékot kapnak a beszedett összegek után. Ezeknek a pénzbeszedőknek volt á főnökük ifjú Drenka Béla. A pénztárnál néhány héttel ezelőtt észrevették, hogy szabályos nyugta ellenében huszonnégymillió koronát vettek fel egy cégtől, amit azonban nem fizettek be a pénztárba. Rovancsolást tartottak és a nyomok Drenka felé vezettek, akinek íróasztalában sok hamis fizetési jegyzéket és meghamisított nyugtát találtak. A munkásbizitositópénztár feljelentésére a rendőrség megállapítottat, hogy Drenka négy társával Durmi Lajossal, Szentpáli Gézával, Fodor Józseffel és Benvaller Istvánnal összebeszéltek arra nézve, hogy a nagyobb összeggel tartozó cégektől nyugta ellenében veszik fel a hátralékot és azt ellopják. Budai István nyomdatulsjdonos nyomdájában nyugtablankettákat rendeltek. Ezeknek a nyomtatványoknak a birtokában elhatározták, hogy két-három milliárdot szednek össze és ezen a pénzen megosztozva külföldre szöknek. Szentpáli bevallotta, hogy múlt szombaton, amikor megkezdték a sikkasztásokat, egyetlen napon kilencvenöt millió koro-és ceruzáját rágva, versben akarta bejelenteni öngyilkosságát. Aztán mégis jobbnak találta, ha csak enynyit ir: Evelin. A tárcát névjegyestül visszacsusztatta a szive fölé, a ceruzát maga előtt küldte a Dunába, aztán átmászott a karfán és leugrott. Napok múlva adonyi halászok egy csapzott, költői hajzatu, sápadt ifjú holttestét fogták ki a vízből. Ó, milyen szép voll! Megtáviratozták Pestre, hogy a halottnál névjegyet találtak s azon a neve mellett ez a szó volt halványan olvasható: Eve^ lin. Evelin elájult és hetekig tartó ideglázat kapott. Ezelőtt is, meg ezután is, valahányszor az ideges, türelmetlen, gőgös és éretlen Tamás valami súlyos, nevetséges tapintatlanságot követett el, az öngyilkosság volt egyetlen menedéke. Ha álmatlan éjszakákon megjelent előtte annak az urnák, vagy hölgynek a képe, aki bosszúsan vagy kacagva rendreutasitotta: Tamás egy ideig szégyenkezve fúrta fejét a párnába, de aztán tudta, mit kell cselekednie. Fölkelt, kiment arra a térre, ahol a huszárok éjjeli gyakorlatokat tartanak. Gőgösen pillantott vissza üldözőjére és lefeküdt a földre. A huszároknak rohamot parancsoltak. Dobogó szívvel várta, mikor száguldanak végig fölötte. És valóságos kéjjel érezte, hogyan ropognak összetiport csontjai, hogy veri ki összezúzott koponyájából a súlyos lópata a megszégyenülés gyötrő emlékét. Ez jó volt, nagyon jó és a kisértő ur vagy hölgy másnap megdöbbenve gondolhatta magában: azért a kis szamárságért mégis csak kár volt halálbaüldözni szegény fiút. Ez is csak addig tartott, amig maga Tar Tamás is huszártiszt nem lett. Nem volt nagy kedve a katonai pályához, de a családi hagyományok erejének nem tudott ellenállni. Gyakorlatokon, roham közben úgy érezte néha, hogy koponyacsont zúzódik össze a lova patája alatt s hogy milyen jó lehet ennek a koponyának. De csak homályosan emlékezett vissza arra a szép időre, amikor az ő koponyája ropogott igy. Tamás nem foglalkozott már Isten létének, vagy nemlétének kérdésével és kamaszkorának egyéb nagy, filozófiai kérdéseivel sem. Belátta, hogy ránézve semmi értelmük nincs ezeknek a kérdéseknek; inkább ivott és kártyázott. Vesztett, sokat vesztett és egyszer már az egész család, amelynek hagyományait képviselte, levette róla a kezét és megtagadta az adósságai kifizetését. Már azon a ponton volt, amikor Sudermann szerint az embernél bucsulátogatást tesznek a tiszttársai és gyöngéd figyelemmel töltött pisztolyt felejtenek az asztalán. Tamás megtalálta a pisztolyt, szájába vette és elsütötte. Harmadnap teljes katonai dísszel temették, a gyászkocsin egy páncéloslovag felső fele ringatózott, hatalmas lószőrbokréta lógott le róla. A sírnál sortüz volt. Tamás feketébeboritott lovát agyonlőtték és a család súlyos nát sikkasztottak. A sikkasztó tisztviselőket letartóztatták, azonban ifjú Drenka Béla megszökött és ezért körözőlevelet adtak ki ellene. Érdekes, ifjú Drenka Béla karrierje a munkásbiztositó pénztárnál. Először 1921 augusztus 19-ikén került be a kerületi pénztárhoz, ahonnan egy hónap múlva, mint teljesen használhatatlant <?’Ibocsájtottdk. A volt bombamerény'ő azonban 1926 januárjában egy befolyásos egyén protekciójára újból alkalmazást kapott a munkásbiztositónál, ahonnan október 19-ikén elbocsátottól, mert egy tisztviselőtársának kabátját ellopta. Ugyanekkor derült ki a munkásbiztositó pénztárnál történt sikkasztás is, Drenkának azonban nyoma veszett. Ki a gyilkos? A franciák letartóztatlak M&hlh - useiben egy titokzatos németet, aki öss: eköttetést tartott fenn Erzberger gyilkosaival Párisból jelentik: A francia hatóságok Mühlhausenben elfogtak egy német alattvalót, akire azért terelődött a gyanú, mert hamis néven jelentette be .magát. Á hatóságok azt hiszik, hogy a titokzatos német Erzberger egyik gyilkosa. Illetékes helyen megtagadnak minden közelebbi felvilágosítást a letartóztatott titokzatos idegenről, aki Fournier álnéven tartózkodott Frankfurtban és Mühlhausenben, a Journal azonban részleteket közöl a titokzatos Fournierről és letartóztatásáról. Erzberger állítólagos gyilkosát Mühlhausenben tartóztatták le és megállapították róla, hogy igazi neve Edelmann. Megállapították róla, hogy Erzberger meggyilkolása után jött Kolmarba, ahonnan később Mühlhausenbe költözött. Edelmann-Fournier jómódban élt, állandóan bőven volt pénze és elegáns fellépésével a legjobb társaságokba is beférkőzött. Később egy pénzes társsal autógarázst nyitott. A francia rendőrségnek azért volt gyanús az állítólagos Fournjer, mert bizonyos német körökkel állandó érintkezést tartott fenn. Ezért figyelemmel kisérték és megállapították, hogy a Fournier név csak álneve. Letartóztatták és házkutatást tartottak nála, amelynek során kompromittáló iratokat találtak, a melyek az bizonyítják, hogy ha maga nem is vett részt Erzberger meggyilkolásában, de összeköttetésben állt Erzberger gyilkosaival lelkifurdalások közt távozott a temetőből. Két esztendő múlva Tamás mint hajófütő jött vissza Amerikából, ahol edénymosogatással, kilincsp ucolással kereste meg a kenyerét. Tüdeje tönkrement s a hajókazán irtózatos hősége végképpen megaszalta. Pesten összeesett az uccán. Nem volt senkije, egy klinikára vitték. Jól esett tiszta ágyban feküdni, tejet inni. Érezte, hogy rohamosan javul az állapota. A főorvos-professzor meglátogatta kíséretével a kórtermet. Barátságosan kérdezgette és végül azt mondta neki: — Ne féljen semmit, barátom. Erős legény maga. Aztán kíséretéhez fordult, halk szóval: — Az exitus minden pillanatban bekövetkezhetik. Amint a főorvos-professzor továbbhaladt kísérőivel, Tamás felkönyökölt az ágyban és boldogan súgta oda szomszédjának: — Értek én latínul. A méltóságos ur azt mondta, hogy akár ma is kimehetnék a kórházból. Ki is megyek, amint kipihentem magam és jóllaktam. Soha, soha nem akartam ilyen erősen az életet. Tele vagyok reménységgel. Most már nem törődöm senkivel, olyan pályára megyek, amilyen nekem tetszik. Élni akarok, élni, élni 1 Aztán bekövetkezett'az exitus. Senki sem érzett semmiféle lelkifurdalást. >
