Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-26 / 296. szám
. 2. oldal. .iák és azután közölni fogja a sajtóvai. — Mikor kerülnek tárgyalásra a konvenciók. — kérdezték az újságírók. — Remélem, legközelebb — hangzott a miniszterelnök válasza. Az újságírók ezután érdeklődtek, hogy áll a szlovén néppárt kormánybalepesenek ügye, mire a miniszterelnök így szólt: , Ebben az ügyben már megmondottam, amit mondanom kellett. Az újságírók utaltak Korosec nyilatkozatára, mely szerint ő Uzunovics meghívását várja és mással nem hajlandó tárgyalni. — Ez más — mondotta Uzunovics. — Önök azonban tudják, hogy én senkit sem utasítok el, aki tárgyalni akar velem. Ha én volnék ellenzéken és tisztában volnék a kormánybalépésem feltételeivel, amelyeket megvalósitbatóknak tartok, akkor én belépnék a kormányba. , Végül a miniszterelnök az újságírók érdeklődésére kijelentette, bogy mar teljesen felgyógyult. Az elléhzéki vezérek konferenciája ,,A„sz^kebb ellenzéki blokk vezérei hétfőn délelőtt a parlament épületében konferenciát tartottak, amelyen a politikai helyzetet és a parlament munkaprogramját vitatták meg. Elhatározták, hogy megújítják mindazon régebbi interpellációkat, amelyek a múlt ülésszakban válasz nélkül maradtak. A pártvezérek beszámoltak egymásnak azokról a jelentésekről, melyeket választóik intéztek hozzájuk. A jelentések nagy része panaszolja, hogy egyes hatósági személyek az ellenzék híveivel szemben ellenséges magatartást tanúsítanak. A földmives párt például arról értesült, hogy Jevgyevics Milán lelkészt, a párt tagját a Szandzsákban letartóztatták. Ugyancsak letartóztattak Bitoljban Boriszavljevicset. az ottani demokrata párt elnökét. • Az ankétbizottság ülése Az ankefezötisag fiction délutáni ülésén Zserjav Gregor Pribicsevicsparti képviselőt hallgatták ki a benzinpanama ügyében. Zserjav, aki 1922-ben szociálpolitikai miniszter volt, kifejtette, hogy miért nem rendelte el a három millió frankos csekk kifizetését a Jadranszka Bankánál hanem azt letétbe helyezte a Bank es a Rajkovics közti per befejezéséig. Előadta még Zserjav, hogy akkoriban súlyos beteg volt és azért nem tudott kellő figyelmet fordítani a minisztérium ügyeire. Az ankétbizottság ezután szükebb bizottságot küldött ki, amely az államvasutak vezérigazgatóságánál meg fogja vizsgálni, hogyan került a ,sor.,az adamsthali gyár számláinak jóváhagyására és kifizetéseire, na, Pasics Ráda Írásbeli vallomása kedd reggelig megérkezik, akkor az anketbizottság keddi ülésén ismét az adamsthali gyár ügyeit fogják tárgyalni. Dragics-Selmics és társainak Korosec ellen benyújtott interpellációja került ezután sorra. Az interpelláció különböző cikkeknek Amerikában való beszerzését teszi szóvá. Érdekes, hogy a interpellációt éppen akkor vettek elő, amikor küszöbön áll Korosecék kormánybalépése. Az interpellációt, valamint a földmives pártnak a vízügyek vezérigazgatóba ügyében benyutjott interpellációját felolvasták és ezzel az ülés véget ért. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ________________________1926 október 26. Vilmos excsászár német területen udvari vadászatot tart Az excsászár helyettesittetni fogja magát a vadászaton Berlinből jelentik: óriási feltűnést kelt a Welt am Abend cimü baloldali radikális lapnak egyik legutóbbi Cikce, amelyben a következő »legfelsőbb kéziratot« közli: Ezennel kinevezem Adermann udvari titkár urat Frigyes Vilmos porosz herceg szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül hercegi udvari tanácsossá. Doom, 1926 augusztus 18. II. Vilmos I. R. Ezzel kapcsolatban érdekes a Montag Mittag hétfői számának az a hire, amely szerint a legutóbbi időben körülbelül ötvenen kaptak udvari meghívót a volt német császártól, Becskerekről jelentik: A Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste dr. Várady Imrét, a becskereki katolikus egyháztanács volt elnökét és megkérdezte tőle, hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a feltevések, amelyek Rodics Rafael becskereki apostoli adminisztrátor legutóbbi nyilatkozatában láttak napvilágot. Várady Imre dr. a következőket mondotta: — Olvastam az érsek ur nyilatkozatát és abból a nyilatkozatból látom eddigi eljárásom teljes indokoltságát. Rodics érsek ur nyilatkozata legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az állásfoglalásra a világi hívőknek ■'t‘K valóban égető szükségük volt. Mert lehetetlen csak elképzelni is, hogy a mai korban olyan felfogás lehetne jogosult, melynek az érsek ur adott kifejezést e gondolattal1: »Csak nem hiszi Várady ur, hogy Bánát 220.000 hívője beleszólhat az egyház ügyeinek intézésébe?« Igenis úgy vélem, aminthogy erős az a meggyőződésem, hogy a bánáti 220.000 hívőnek is az a véleménye, hogy a jelenlegi helyzetben az anyagi áldozatok mellett, melyeket az egyház érdekében hoznak, beleszólásuk van a hitközségi ügyekbe. Szükségesnek tartom mégis megjegyezni, hogy sem én, sem senki, aki velem küzd, soha egy pillanatig sem arrogái. tűk magunknak azt a jogot, hogy az egyház speciális leiki ügyeibe beleszóljunk. Mi csak a hitközségi önkormányzatot véljük fentartandónak, legalább is olyan hatáskörrel, mint aminövel elődeink több mint félszázad óta vitatianul rendelkeztek. Ezeket a hitközségi évtizedes önkormányzati jogokat óhajtotta az egyházi főhatóság tőlünk elkobozni és ezen kísérlet ellen foglaltunk mi állást. — De van az érsek ur nyilatkozatában még egy jellegzetes kijelentés, amely ugyancsak engem igazol. Maga az érsek ur jelenti ki nyilatkozatában, hogy huzamosabb ideig távol lévén székhelyétől, nem ismerheti pontosan a dolgok fejlődését. Ez is csaknem szóról-szóra való igazolása annak az álláspontomnak, melyet az érsek úrhoz intézett levelemben magam is jeleztem. Ha az érsek ur maga is érzi azt, hogy a dolgok fejlődésével nincs tisztában, úgy meggyőződésünk szerint bizonyára az lett volna a kötelessége, hogy alkalmat adjon arra, hogy a távolléte alatt történtekről, tárgyilagosan és alaposan Informálódjék. Ez esetben tisztán látná a helyzetet. Csakhogy éppen ez az, ami egyeseknek nem konveniálhatott: a tisztánlátás. Az o érdekük úgy kívánta, hogy ezt lehetődiplomaták, magasrangu katonatiszt tek, a holland királynő hercegi férje és más előkelőségek. A meghívó november első hetére szól a német területen fekvő Rominton környékén tartandó udvari vadászatokra. Abba a Romintonba hivja meg az excsászár az előkelőségeket, amit a Hohenzollern-ház és a porosz kormány között létrejött megegyezés juttatott a volt német császárnak. Úgy tudják, hogy Vilmos ex-császár nem lesz jelen a vadászaton, de helyettesitteti magát, azonban nem bizonyos, hogy a volt trónörökös fogja-e apját, mint házigazdát helyettesíteni. leg megakadályozzák; ezért történt, hogy az érseket híveitől teljesen elzárták, igy történhetett meg, hogy a »dolgok fejlődését« egyáltalában nem ismerő érsek ur ismert, igaztalan, bántó és a lelkek békéjét alapjában felforgató intézkedésekre ragadtatta magát. — Azt állítja nyilatkozatában az érsek ur, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy én szabadkőműves vagyok. Sajnálom, de az érsek ur kijelentését a leghatározottabban kétségbe kell vonnom. Nincsenek és nem is lehetnek ilyen bizonyítékai, mert több mint tizenkét évvel ezelőtt megszűntem e testület tagja lenni. Azt pedig, hogy valamikor a kőmüvesség kötelékébe tartoztam, nemcsak soha nem titkoltam, de e tényről hitközségi elnökké történt megválasztásom előtt, úgy Kovács István prelátus urnák, mint az engem annak idején megválasztó összes katholikus hívőknek pozitív tudomásuk volt, mert mindezeknek én magam mondottam el. A hívők tehát ennek tudatában tiszteltek meg engem akkoriban bizalmukkal és választottak meg hitközségi elnökké. De tovább megyek: Kovács prelátus ur hivatalos iratban közölte ezt felettes püspöki hatóságával is, hogy a püspöki hatóság is tudott erről és mégis ennek tudatában történt az a szembeszökő tény, hogy Pellegrinetti pápai nuncius ur az összes bánáti esperes urak társaságában vendégül tisztelt meg engem; köztük volt nagyon természetesen a néhai szabadkőműves múltamról tudó Kovács prelátus ur is. Tetézödött ez az egyháztársadalmi megtiszteltetés a nuncius urnák azon cselekedetével, hogy bucsuzásakor pápai kitüntetést nyújtott át nekem. De egy beszélgetés folyamán magának Rodics érsek urnák is tudomására juttattam, hogy valamikor a kőmüvesség kötelékébe tartoztam. Tehát nemcsak a prelátus, nemcsak a hivők, hanem maga az érsek ur is közvetlenül tudott erről. Nagyon csodálatos, hogy ilyen előzmények után, úgy igyekeznek a kérdést feltüntetni, mintha, isten tudja, hogy milyen titokról rántották volna le a leplet. — Fájdalommal kell megállapítanom, hogy nem tekinthetem jóhiszemünek azt a beállítását sem, amellyel az érsek ur a történtekért való felelősségben engem is részeltetni óhajt azzal, hogy azt mondja, hogy az alapszabályok kidolgozásában én is résztvettem. Ez a beállítás ilyen formában nem egészen jóhiszemű. 1925 április 4-ikén tartották meg az érsek ur elnöklete alatt azt a nevezetes konzisztóriumi ülést amelyre én is, mint a konzisztórium ügyésze, meghívást kaptam és amelyen a tervezet először került tárgyalásra. Komoly, tárgyilagos hangon ugyan, de ott a plénum előtt nyíltan és határozottan kifejtettem a tervezet elleni aggályaimat, hosszabb tárgyalás folyamán az egyháziak álláspontja és az enyém között olyan éles ellentét nyilvánult meg, hogy az érsek ur, mint elnök, több^jnint három órás vita után jónak látta a -szavazás elrendelését. Ekkor történt az a jellemző incidens, hogy, mielőtt az első tag szavazatát leadhatta volna, Kovács István dr. prelátus, aki úgy látszik vesztét érezte, hosszú obstrukciós beszédbe fogott. Végre is az éhségtől és a hidegtől kimerült tanácskozó tagokat az érsek ur úgy mentette ki a szóözönből, hogy a lelkésztagokat ebédhez kérette. Én távoztam és sóba többé semmiféle konzisztóriális ülésre meghívást nem kaptam. Az érsek nyilatkozata jelzi, hogy ezután az egyház szervezeti szabályokon egy és háromnegyed évig dolgozott a lelkészség. — Ebbői áll az én szerepem a szabályok kidolgozása körül. Meggyőződésem ma is az, hogy az érsek ur által híveire ráoktrojáln! kísérelt alapszabályok több, mint fél évszázados önkormányzati jogaink csorbítását jelentik, ezért ismertem lelkismeretbeli kötelességemnek, hogy megkiséreljem minden erőmmel állást foglalni az alapszabályok ellen. Kötelességem volt ez annál is inkább, mert a megváltozott viszonyokban az adóterhek úgyis rendkívül súlyosan nehezednek a hitközség tagjaira. — A becskereki plébániának ugyanis azelőtt a földmivelésügyi miniszter volt a kegyura és ő gondoskodott az anyagiakról is. Ez az állapot megszűnt, nem volt tehát könnyű feladat híveinket minden átmenet nélkül a plébánia fentartásl kötelezettségének vállalására rábírni. Nyugodtan és némi büszkeséggel mondhatom, hogy városunk katolikus hívei elnökségem idején zúgolódás nélkül viselték a terheket, t a templomot modernül kijavíttattuk, a düledéző paplakot lakályos otthonná alakíttattuk át, megjavittattuk a hitközség épületét, villanyt vezettettünk be, plébánosainknak és lelkészeinknek reprezentáló állásukhoz méltó fizetést adtunk. Amikor a hívek ennyi önzetlenségét mutatnak, elvárhatták volna, hogy már csak ellenértékűi is, nem is tekintve a modern haladás követelményeit, respektálják jogaikat és ha jogaikat nem is bővítik, de nem is korlátozzák. Mély csalódás érte a híveket és ezzel engem is. Mindenki mélyen fájlalja a bánáti katolikus hivők és a becskereki érsek közt kitört harcot s mindenkinek az a véleménye, hogy az érseknek keresnie kellene a módot, hogy híveivel közvetlenül érintkezzen, megteremtse a békét. Senki sem látja szívesen, hogy az Egyház főpapja harcban áll a hívőkkel s hogy a katolikus egyházközségek világi reprezentánsaitól azt kivánja. hogy tagadják meg jogérzéküket. Kiutasították a Vig özvegyet A megfilmesített operettel nem adhatják elő Jugoszláviában Beogradból jelentik: Lehár Feient, egyik operettjét, a Vig özvegyei — mint ismeretes — megfilmesítették és a filmet, amely most ment át a zagrebi cenzúrán, a beogradi Lukszor-mozgó akarta ‘először bemutatni. A darab előadására azonban nem kerül sor, mert a belügyminisztérium hétfőn rendeletileg eltiltotta a film előadását. A darab betiltására az szolgáltatott okot, hogy a film két szereplőjében, Mirkó és Daniló montenegrói hercegek karikirozását látják. Érdekes, hogy ugyanennél az oknál fogva Csehszlovákiában még a nyár folyamán eltiltották a Vig özvegy előadását. Rólunk és nélkülünk «foguk van a katolikus hivőkmek beleszólni az egyháaagyek intézésébe Dr. Várady Imre nyilatkozata a bánáti érsekség és a bivök közti karcban
